A Glenn Diesen podcastjében John Mearsheimer a jelenlegi amerikai külpolitika radikális eltolódását elemzi, különös tekintettel Venezuelára, Grönlandra, Európára és a NATO jövőjére. 
Mearsheimer szerint az Egyesült Államok venezuelai fellépése nem a Monroe-doktrínáról szól, mivel sem Oroszország, sem Kína nem készül katonai jelenlétre a térségben. A valódi motiváció nyers imperializmus: Washington nyíltan a venezuelai olaj feletti ellenőrzést tekinti fő célnak. Donald Trump ebben szakít a korábbi amerikai gyakorlattal, mert nem próbálja liberális vagy humanitárius retorikával elfedni a hatalmi politikát – nyíltan beszél beavatkozásról és erőforrás-szerzésről. 
A beszélgetés központi eleme, hogy Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok tudatosan rombolja a „szabályalapú nemzetközi rendet”. Mearsheimer hangsúlyozza: korábban Washington ugyan gyakran megsértette a nemzetközi jogot, de mindig igyekezett jogi és erkölcsi igazolást adni. Trump ezzel szemben megveti a nemzetközi normákat, és nem is próbálja fenntartani a látszatot. Ez hosszú távon nemcsak a világ, hanem az USA érdekeit is sérti. A beszélgetés kitér Grönland esetleges amerikai megszerzésére is. Mearsheimer szerint ez nem puszta retorika: katonailag könnyen kivitelezhető lenne, és beleillik Trump „olcsó, gyors, korlátozott” katonai akciókra épülő mintázatába. Egy ilyen lépés azonban végzetes csapást mérne a NATO-ra, amely már most is meggyengült az ukrajnai háború és az amerikai–európai viszony romlása miatt. 
Európát Mearsheimer rendkívül kiszolgáltatottnak látja. Az európai vezetők azért nem állnak ellen Washingtonnak, mert mindenáron fenn akarják tartani az amerikai katonai jelenlétet és a NATO-t. Ez azonban kontraproduktív: Trump a gyengeséget megveti, és további nyomásgyakorlásra használja. A Közel-Kelet, különösen a gázai háború nyugati támogatása szerinte végleg hiteltelenítette a „liberális értékekre” hivatkozó nyugati narratívát. 
Összességében Mearsheimer úgy látja: a „politikai Nyugat” mint egységes érték- és hatalmi közösség felbomlóban van. Az Egyesült Államok stratégiai fókusza Ázsiára tolódik, Európa pedig egyre inkább magára marad, megosztottan és mérgezett viszonyban Oroszországgal. Venezuela és Grönland fontos tünetek, de a valódi töréspont Ukrajna és a NATO jövője – ezek határozzák meg, hogy a transzatlanti korszak lezárul-e végleg. Forrás: https://youtu.be/-NQ3lnuYcXs