Ernst Wolff szerint a venezuelai események nem elszigetelt incidensek, hanem egy globális hatalmi átrendeződés részei. Állítása szerint az Egyesült Államok fellépésének fő oka, hogy Venezuela olaját Kínának jüanban kezdte értékesíteni, ezzel aláásva a petrodollár-rendszert. A petrodollár gyengülése különösen veszélyes az USA számára, amely hatalmas államadósságát egyre nehezebben tudja finanszírozni. Wolff úgy látja, a katonai és politikai lépések mögött nem elsősorban választott politikusok, hanem az amerikai titkosszolgálatok, a Wall Street, valamint a nagy technológiai és pénzügyi konszernek állnak. A cél szerinte nem a stabilitás, hanem épp ellenkezőleg: minél több káosz és bizonytalanság előidézése világszerte – Latin-Amerikában, a Közel-Keleten, Európában és Ázsiában egyaránt. Ez a káosz Wolff értelmezésében előkészíti a terepet egy „digitális diktatúra” számára, amelyet a rend helyreállításának ígéretével vezetnének be. Ide sorolja a digitális jegybankpénzek (CBDC-k) terjedését, a készpénz háttérbe szorítását és a társadalmak fokozódó ellenőrzését. A beszélgetés kitér arra is, hogy a nyersanyagpiacok – különösen az arany és az ezüst – miért reagálnak erős áremelkedéssel. Wolff szerint az elszálló árak a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megingását tükrözik. Felhívja a figyelmet a papíralapú és a fizikai nemesfémek közti súlyos aránytalanságra, valamint arra, hogy válsághelyzetekben – például áramszünetek idején – a digitális fizetőeszközök gyorsan működésképtelenné válhatnak. Összességében Wolff azt állítja: a venezuelai válság, az Irán körüli feszültség, az energiapiaci bizonytalanság és a társadalmi megosztottság mind ugyanabba az irányba mutatnak. Egy olyan korszak felé, ahol a félelem és a zűrzavar legitimálhat egy új, központosított és digitálisan vezérelt világrendet. Forrás: https://youtu.be/ZvRnQdBErSc