Egy olvasó küldte el nekem ezt az állítólagos, első kézből származó beszámolót arról, hogy mi történt Tanzániában, miután John Magufuli volt elnök gyanús körülmények között meghalt, miután ellenezte a COVID-19 vakcinákat és más COVID intézkedéseket.
JELENTÉS TANZÁNIÁBÓL - MÉG TÖBB JÓ HÍR AFRIKÁBÓL!
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: az alábbiakat olvasva az olvasónak szem előtt kell tartania, hogy John Magufuli elnök a közelmúlt történelmének egyik legnépszerűbb afrikai vezetője volt. Támogatottsága az egyszerű emberek körében valódi és hatalmas volt, ami az őszinte melegségének, az emberek előtérbe helyezésére irányuló eltökéltségének, valamint annak köszönhető, hogy megszabadította országát a korrupciótól, a hájpacniktól és a kormányzati tétlenségtől.
Csak kérdezzék meg maguktól: Melyik más vezető tette meg a világon, aki valaha is önként felére csökkentette a saját fizetését, a másik felét pedig jótékony célokra adta? Magufuli ezt tette, és még sok mást is, az öt és fél éves elnöksége alatt.
És olyan sikeresen húzta fel az országát a csizmájánál fogva, hogy a helyiek "buldózerként" emlegették.
Már majdnem egy éve, hogy meggyilkolták a világ egyetlen szuverén vezetőjét, aki nyílt háborút folytatott a COVID-19 Cabal ellen.
Ez egy első kézből származó beszámoló a tanzániai helyzetről, amióta a bérgyilkos osztagot kiküldték, hogy likvidálják az egyetlen vezetőt, aki az első naptól kezdve nyíltan harcolt a Cabal és "oltóanyagai" ellen...
Magufuli elnök meggyilkolását követő néhány héten belül az utódja, Samia Suluhu Hassan, a Világgazdasági Fórum női résztvevője, nekilátott a cabal COVID-programjának bevezetéséhez. Ez egy alaposan lehangoló élmény volt. Tudom. Ott voltam, hogy lássam.
Örökre eltűnt Magufuli maszk nélküli mosolya és tapintható melegsége, helyette egy rideg, érzéketlen elnök és egész kísérete mindennapos képei jelentek meg, akiket a cabal utasításai szerint szájkosárral láttak el.
Gyors egymásutánban jöttek a következők:
a média által indított félelemkampány
képek a kórházakban fekvő "COVID betegekről".
szigorú COVID-ellenőrzések az ország repülőterein és határain.
a lakosságot arcmaszk viselésére kényszerítő irányelvek.
arcmaszkok minden kormányzati épületben
maszkos rendőrök
maszkok a kórházakban
antiszociális távolságtartás
maszkok az iskolákban
maszkok az utcán
nincs kézfogás
a tömegközlekedés fél kapacitással kénytelen működni
a kormányzat üzenetei a mobiltelefonunkon, amelyek a COVID-ra figyelmeztetnek és a "vakcinát" népszerűsítik.
érezhető félelem a régi barátok és családok között
a COVID "vakcinák" behozatalát Magufuli betiltotta.
"Ő méreg" - hangzott el gyakran az utcán, amikor a tanzániaiak a WEF által kinevezett új elnököt Magufulihoz hasonlították.
De aztán alig egy hét elteltével valami történt. Valami igazán figyelemre méltó...
Mindössze egy hétnyi félelem és őrület után Tanzánia népének elege lett.
Nevezzük Magufuli örökségének, nevezzük isteni beavatkozásnak, vagy talán csak a józan észnek, de tény, hogy mindössze hét nap alatt nagy repedések kezdtek megjelenni a tanzániai COVID-narratíván.
Először a rendőrség volt az. A trópusi hőségben dolgozva gyorsan rájöttek, hogy megfulladnak a maszkjaik mögött, ezért oda dobták őket, ahová valók - a szemetesbe.
Tehát, amikor azt látjuk, hogy maguk a rendőrök is megkérdőjelezik a narratívát és elhatárolódnak a képtelenségtől, mi történik?
Mindenki más követi.
És így, miközben az új elnök és csatlósai naponta megjelentek a TV-ben, álarcban, félelmet keltve és a COVID "vakcinákat" népszerűsítve, az utcán a tanzániai emberek nem tűrték ezt, és higgyék el, a tömeges be nem tartás látványos volt.
Nem tudom, hányan voltak már tanúi az ezt olvasók közül egy egész nemzet békés, csendes, polgári engedetlenségének, de első kézből tanúsíthatom, hogy ez az egyik legmegindítóbb jelenség, amit csak megtapasztalni lehet: Mint egy meleg, csendes, lágy áramlat, amely egyik emberről a másikra száll, és mindenkit mosollyal hagy maga után.
Csendben, csendben, EGÉSZ TANZÁNIA ABBAHAGYTA AZ ELŐÍRÁSOK BETARTÁSÁT.
Ez 50 MILLIÓ EMBER egy olyan országban, amely majdnem ötször akkora, mint Nagy-Britannia.
És így ma, az ország repülőtereit leszámítva (ahová a tanzániaiak 90%-a soha nem fog belépni), az élet úgy megy tovább, ahogy mindig is ment.
A gyerekek maszk nélkül járnak iskolába, az emberek szabadon, maszk nélkül dolgoznak, a rendőrség egyáltalán nem hajtja végre a COVID-szabályokat, a tömegbuszok zsúfolásig tele vannak. A halászok az óceánon hajóznak, a földművesek a földet művelik, a turisták Európából érkeznek, hogy megízleljék az egykori szabadságot. A piacok teljesen megtelnek mosolygó emberek millióival, akik vásárolnak és eladnak, ölelkeznek és kezet ráznak, a klubok és bárok pedig dübörögnek, miközben a férfiak és nők azt tehetik, amit a férfiak és nők mindig is tettek - találkozhatnak, táncolhatnak és romantikázhatnak, nincs szükség belépőre, nincs szükség méregre, pontosan úgy, ahogy Isten akarta.
Isten áldása, hogy itt lehetünk.
Ezzel az utolsó anekdotával fejezem be, hogy mosolyt csaljak az arcotokra:
Egy tanzániai kórházi dolgozókkal nemrégiben folytatott beszélgetés során arról tájékoztattak, hogy a kormány utasította őket, hogy indítsanak "felvilágosító programokat", hogy tájékoztassák a lakosságot a COVID veszélyéről. Idézek ebből a beszélgetésből:
"...Ezért megpakoltuk a kórházi járműveket felszereléssel és személyzettel, és elindultunk a vidéki falvakba, mélyen a bozótba, hogy tájékoztassuk őket a COVID-ről. Amikor odaértünk, megtaláltuk a földeken dolgozó embereket, és összehívtuk őket.
"Megkérdeztük tőlük, hallottak-e már a koronavírusról, vagyis a COVID-ről. Mindannyian csak a homlokukat ráncolták és egymásra néztek. 'Mi?' - kérdezték. Fogalmuk sem volt, miről beszélünk. Ezért újra megpróbáltuk. És megint csak a fejüket rázogatták.
Teljesen meg voltak zavarodva. Így hát abbahagytuk, amit csináltunk, és ott helyben elgondolkodtunk az egészen. Aztán ránéztem a falusiakra. Fittek és egészségesek voltak. A forró nap alatt születtek. Nap mint nap dolgoztak a földjeiken, és látni lehetett a fizikai munkától kivájt izmaikat, ragyogó bőrüket, fehér fogaikat. Tökéletes egészségben voltak."
A beszélgetésnek ezen a pontján az orvos megállt, és megrázta a fejét. Zavartan nézett, mielőtt befejezte: "Aztán ránéztem ránk, a kórházi emberekre. Tudja, mi voltunk azok, akik betegnek tűntünk azokhoz a falusiakhoz képest! Mi voltunk azok, akiket ki kellett volna oktatni az egészségről. Szóval mondtam a személyzetnek, hogy szálljanak be a járművekbe, és elhajtottunk. Nem megyünk vissza. Azokat a falusiakat úgy kell hagyni, ahogy vannak. Nekik nincs szükségük erre az egészre."
- Forrás: healthimpactnews.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése