Európának fel kell készülnie az özönvízre, ami felé tart, és mindezt azért, mert a NATO litván satrapája azt hiszi, hogy ő egy Mózes, aki szét tudja tartani a szuverén Oroszország két részét, hogy támogassa a világ leggazdagabb bohócát, akinek a NATO kijevi fellépése van.


Bár az Európai Unió biztonsági és védelmi stratégiai iránytűje úgy olvasható, mintha Hitler írta volna, az EU nemrég hivatalosan is jóváhagyta ezt a veszélyes ostobaságot, most, hogy "a háború visszatérésének vagyunk tanúi Európában", aminek az EU nyilvánvalóan nem volt tanúja, amikor Szerbiát 1992 és 1995 között a NATO kardja alá vetették.

Európának - tájékoztatnak bennünket ezek az eurokraták - "képesnek kell lennie megvédeni polgárait, és hozzá kell járulnia a nemzetközi békéhez és biztonsághoz... az Ukrajna elleni indokolatlan és provokálatlan orosz agresszió, valamint a nagy geopolitikai változások után", amelyeket nem mondanak ki kifejezetten, de amelyeket az EU hadserege "partnereivel együtt fog kezelni, hogy megvédje értékeit és érdekeit".

Tehát amellett, hogy Oroszországnak véres leckéket adnak, Írország, Litvánia, Luxemburg és Málta a nagyvilágnak is tanít egy-két dolgot a közös értékekről és érdekekről, bármi is legyen az.

Ez mind jó, mivel egy magabiztosabb Írország, Litvánia, Luxemburg és Málta "pozitívan járul hozzá a globális és transzatlanti biztonsághoz, és kiegészíti a NATO-t, amely továbbra is a kollektív védelem alapja marad tagjai számára. Emellett fokozni fogja a szabályokon alapuló globális rend támogatását, amelynek középpontjában az Egyesült Nemzetek Szervezete áll".

 

 

Bár Litvánia és Luxemburg a NATO izmai, Írország és Málta nem részese ennek a bűnös összeesküvésnek, és ez így is maradjon sokáig. Továbbá, mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete egy olyan testület, amellyel az Egyesült Államok csak akkor tart kapcsolatot, amikor az saját önző érdekeinek megfelel, az EU-nak vagy találnia kellene egy jobb fügefalevelet, amellyel leplezheti öncélú képmutatását, vagy egyszerűen csak azt kellene mondania, hogy Amerika gondolkodás nélküli vazallusa akar lenni.

Nem mintha az EU legjobbjai valaha is bárki vazallusának tekintenék magukat.

Hogy lássuk, mire készülnek az EU fejetlen csirkéi, nézzük meg ezeket a partnereket részletesebben. Mivel az Afrikai Unió az egykori francia és spanyol protektorátus, Marokkó kivételével minden afrikai országot magában foglal, el kell gondolkodnunk azon, hogy Franciaország, Afrika kedvenc csendőrsége milyen további ördögi terveket tartogat nemcsak Marokkó, hanem az egész régóta kizsákmányolt kontinens számára, amelyet az EU továbbra is boldogan dúl.

Azon is el kell tűnődnünk, hogy Ausztrália és Új-Zéland miért nem szerepel az EU kívánságlistáján, és hogy vajon egy uniós munkacsoport már úton van-e, hogy felszabadítsa Ausztrália kenguruit és koaláit attól a Putyintól vagy Aszadtól, aki éppen ott uralkodik.

Nem mintha a koalák és a kenguruk egyedül lennének legitim célpontok. Ha az EU szövetséget köt Norvégiával és Japánnal, akkor nemcsak Moby Dicknek, hanem mindenütt a bálnáknak is nehéz idők várnak rájuk.

Mégis, ha összefogunk Latin-Amerikával (a Munroe-doktrína alapján, természetesen Samu bácsi engedélyével), az azt eredményezheti, hogy Írországban, Litvániában, Luxemburgban és Máltán magasabb színvonalú szamba- és tangótáncot fognak táncolni, és én lennék az utolsó, aki ellenezné ezt (pedig folyékonyan beszélek spanyolul és portugálul, de jól jönne néhány szamba-tanítás).

Mégis, a ruszofónokon kívül így is kevés ellenségünk van; a kis Marokkó aligha számít, és nem akarunk kengurukat vagy koalákat bántani.

 

 

De talán a pandamedvék tisztességes játéknak számítanak, mivel Kína feltűnő módon nem szerepel ezen a listán, ahogy az ASEAN is feltűnő módon szerepel a listán. Az ASEAN szépsége számomra az, hogy tíz különböző délkelet-ázsiai országból áll, amelyek megpróbálnak közös jövőt tervezni maguknak, mentesülve a gazdasági, diplomáciai és katonai beavatkozástól, amely az EU középpontjában álló országok szinonimája. Mind a tíz ASEAN-ország Kína árnyékában él, és bár különösen Vietnámnak van egy zűrös története Kínával, a jövőjük Kína mellett van, és nem az EU-NATO eszközeként használják fel őket, hogy felforgassák Kínát és saját magukat.

A pelyvától megfosztva ez régi európai bor új NATO-palackban. A Wehrmacht újjáteremtése a mini-Napóleonok garmadájával, akik vezetik és hasznot húznak belőle, valamint bármilyen ír, litván, skót és egyéb szatellit szurkolótársakkal együtt, akiket a NATO meg akar kaparintani.

Nézzük csak meg a Litván Nagyhercegség balti pattanását, amely nem elégszik meg azzal, hogy elnyomja orosz ajkú kisebbségét, hanem kereskedelmi háborúban áll Kínával, és pokolian elszánt arra, hogy forró háborút vívjon Oroszországgal, mert úgy gondolja, hogy az EU, Írország, Luxemburg és a hatalmas Málta, más szóval, fedezi a hátát.

Írország senkit sem fedez, még a sajátját sem. Még akkor is, amikor üvölt angol-amerikai főnökeinek, hogy orosz hajók 500 km-en belül elhaladtak a partjainál, engedi, hogy brit hadihajók kikötjenek Corkban, egy olyan városban, amelyet a britek korábban porig égettek, és a Brit Királyi Légierő naponta megsérti a légterét, és még légi bemutatókat is tart a főváros felett.

 

 

Bár az európai népeknek valóban vannak közös értékeik, ezek jóindulatúbbak, mint azok, amelyeket az Írországhoz és Litvániához hasonló pattanásos kisállamokban élő zsoldos politikai osztályuk vall. Ezek a szatrapák azért mutogatják az ujjukat Kínának és Oroszországnak, mert ezt követelik tőlük a NATO uraik. Ha ezek a vezetők felnőttek lennének, nemhogy függetlenek, megpróbálnának békeközvetítőként fellépni, és nem tennének úgy, mintha apró, adósságtól sújtott gazdaságaiknak bármi másuk lenne, mint egy fügefalevél, amit a NATO háborús urainak felajánlhatnak.

De nem ilyen Európa van. Mivel a mi kontinensünk a NATO-nak és politikai bábjainak engedelmes kontinense, mindannyiunknak fel kell készülnünk az áradásra, amely felénk tart, és mindezt azért, mert a NATO litvániai szatrapája azt hiszi, hogy ő Mózes, aki szét tudja választani a szuverén Oroszország két részét, hogy támogassa a világ leggazdagabb bohócát, aki a NATO kijevi fellépését tartja.

Európa, a kenguruk és koalák krokodilkönnyeivel, azt hiszi, hogy akiket célba vesznek, örökké álljanak elkábítva tőlük, a francia parfümjeikkel és a német kölnikkel. Semmi sem áll meg, és Kína, az ASEAN és az Afrikai Unió országai sem. Európának vagy el kellene dugnia a fegyvereit, vagy be kellene dugnia a kardjait, vagy fel kellene készülnie a használatukra, és be kellene húznia a zsilipeket, hogy felkészülhessen arra az elsöprő tűzre, amit ők, a francia parfümjeik és a német kölnijeik kapnak cserébe.

https://www.pokolafoldon.hu/hihetetlen/europa-haborut-akar