Rövid pillantás a Grammy díjátadóra

Az idei Grammy díjátadó gála egyik főattrakcióját Madonna szolgáltatta. „A szerelemért élni” című dal akár pozitív üzenetet is hordozhatna, a szöveget alaposabban megvizsgálva és Madonnát ismerve, azonban egészen más üzenet bontakozik ki előttünk, arról nem is beszélve, hogy a felvételt hang nélkül lejátszva (ami ma már nem lehetséges, mert a videókat a YouTube azóta törölte), még ennél is sötétebb képet kapunk.

Amúgy a díjátadót átszövő téma, mondhatni az est jelképe az ördögszarv volt. Az AC/DC Highway to Hell (Országút a pokolba) című dala alatt például a résztvevők világító ördögszarvakat kaptak és viseltek a fejükön.

Katy Perry a kezeivel és nyelvével is kihangsúlyozta hovatartozását.

A nézőközönséggel a kivetítőn át tudatták, hogy „az ördögszarvakat hazavihetik, azonban az előadás alatt a továbbiakban már ne hordják”.

A műsorvezető szerint az AC/DC produkciója „ördögien jó” volt. Érdekes szópárosítás…

Az ilyen neves eseményekről általában sok alapos elemzés készül, Madonna produkciója esetében azonban elmondhatjuk, hogy különösebb szakértelemre sincs szükség, elég csupán néhány pillantást vetni a színpadon megjelenő kellékekre és szereplőkre. Ilyenek például a jelmezeket uraló vörös és fekete színek vagy a táncosok fején látható bafomet szarvak.

A szám szövege is elég érdekes. A legfeltűnőbb talán az, hogy amennyiben ezt egy szerelmes dalnak szánták, miért ugrálnak démonok a színpadon?

A Szerelemért élni néhány érdekesebb sora:

Először szeretsz és én beengedlek,
Azt éreztem, mintha újjászültettem volna,
Hatalmat adtál, erőssé tettél
Felépítettél és nem tehetek semmi rosszat.

Felmerül a kérdés, hogy itt egy ember szól az imádotthoz, legyen az Lucifer vagy egy férfi, vagy pedig inkább Lucifer történetét halljuk?

Felvittél a mennybe és hagytál leesni…

Az Ézsaiás 14-ben ezt olvashatjuk Luciferről:

„Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!” (Ézsaiás 14:12)

A dal végén Madonna ezt énekli:

Szerelem/szeretet emelj fel!
Isten bocsáss meg!
Ne hagyj kint!
Emelj fel Uram!

A kérdés, hogy melyik Úrhoz imádkozik. A zeneipart, Madonna pályafutását és korábbi előadásait ismerve talán nem számít arroganciának, ha ezt a kérdést megválaszoljuk.

A dal végén a démonok sorából kiemelkedve, magát mintegy feláldozva, felemelkedik a „mennybe”.

A díjátadón, a luciferiánus dualista koreográfiához hűen, ami szerint a jó és a rossz egyenlő erők, sőt egymással felcserélhetők, a fehérbe öltözött és kékes fénnyel körülvett Beyonce képviselte a fény angyalát (II. Korinthus 11:14), aki érdekes módon éppen egy gospel dalt énekelt (persze szívünk mélyén mindig reménykedünk és kívánjuk, hogy az ilyen megnyilvánulások az igaz változás jelei legyenek az adott személy életében), a feketébe és pirosba öltözött Madonna pedig a sötét oldalt.

A téma talán nem is érdemel ennél több időt, hiszen az egykor titkosnak számító illuminátus szimbólumokat ma már nem kell nagyítóval keresni az ilyen eseményeken. Alaposabb tanulmányozáshoz a Madonna Vevo csatornájára felkerült hivatalos verziót lehet megnézni, ami sok tekintetben a Grammy előadásánál is árulkodóbb, és egy Nietshe idézettel zárul:

„Az ember a legkegyetlenebb állat. Tragédiák, bikaviadalok és keresztre feszítések során a földön érzi a legjobban magát. Amikor pedig feltalálta a poklot, az lett a mennyországa.”

Szóval hová is szállt Madonna a dal végén?

http://idokjelei.hu/2015/02/rovid-pillantas-a-grammy-dijatadora/