Nyalókakirály lakájmédiája hetek óta fennen hangoztatta, hogy az Ukrán Függetlenség napján már, – a felszabadított (sic! – meghódított), Donyeckben fognak parádézni az ukrán hadsereg katonái. – Nos ez a vágyuk végeredményben teljesült is vasárnap, – csak egy kicsit másképpen mint, ahogy eredetileg ezt ők gondolták.
Mert Donyeckbe eljutottak ugyan,
de csak, mint hadifoglyok. És fel is vonultak a függetlenségük napján,
de nem diadallal, ahogyan szerették volna, – hanem a megaláztatás
vesszőfutása volt ez számukra.
Szuronyokkal a fenekükben, a dühös
donyecki nép sorfala közt, – akik a képükbe vágták a véleményüket, s
azt, hogy mennyire utálják őket, – mint fasiszta hódítókat.
A legyőzött ellenség bemutatása a
népnek, – akik eddig a nép fiait, lányait, férjeit, szüleit gyilkolták, –
már régi hagyomány az oroszoknál. De most már az internetnek és a
műholdas televíziózásnak köszönhetően, a nyugat európaiak és az
észak-amerikaiak is megismerkedhetnek vele.
Ezt kapják a kelet-ukrajnai orosz ajkú
lakosságtól azok, akik odapofátlankodnak, hogy erőszakkal elvegyék
földjüket. S ráadásul még el is kezdik gyilkolászni őket.
Minden civil, aki a sorfalban állt,
gyászolt valakit. A fivérét, nővérét, férjét, gyerekét, – egész
családját. Nem csoda hát, hogy elevenen akarták széttépni a
felvonultatott ukrán fasisztákat, – s csak a milícia akadályozta meg
őket ebben.
És még örülhetnek az ukránok, hogy nem lőtték agyon őket:
***
+ Történelem a fenti hagyományról:
Ez a régi orosz hagyomány évtizedekre,
sőt évszázadokra nyúlik vissza. Célja: “Ha már itt akartok parádézni,
akkor most tessék megtehetitek!” – Így hitelteleníti el saját magát az
ellenség, az egész nép és a világ előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése