A liberálisok fontosabbnak tartják a “sokszínűséget”, mint a gazdasági növekedést

Több mint 20 milliárd euró veszteséget okozhat az Európai Uniónak a schengeni övezet felfüggesztése, amivel a liberálisok megpróbálnak olyan helyzetet előidézni, hogy lehetővé váljon a kényszerbetelepítés Közép-Kelet-Európában.

A 2015 folyamán Európába érkező migránsáradat hatására több tagállam is foglalkozni kezdett annak lehetőségével, hogy felfüggeszti a schengeni egyezményt: Németország, Ausztria, Dánia, Norvégia és Svédország is átmeneti határellenőrzést kezdett működtetni – ezáltal megszűnt a mozgás szabadsága, ami az Európai Unió egyik legjelentősebb vívmánya volt. A schengeni egyezmény felfüggesztése azonban komoly gazdasági terhet ró az uniós tagállamokra; egy csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentés szerint a tagállamok közt a határellenőrzés átmeneti visszaállítása mintegy 20 milliárd euróba is kerülhet, emellett éves szinten további 3 milliárd euró költséget jelentene a határellenőrzés működtetése. A határellenőrzés végleges visszaállítása pedig ennél is nagyobb költséget róna a tagállamokra, emellett már korábban bebizonyosodott, hogy visszavetné az európai gazdasági növekedést.

Csütörtökön az EU belügyminiszterei Luxemburgban találkoztak, ahol megvitatták az unión belül a mozgás szabadsága visszaállításának feltételeit, annak okán, hogy az ellenőrzés céljából hozott rendkívüli intézkedések november 15-én érvényüket veszítik. A schengeni övezet korábbi állapotának visszaállítása azonban további intézkedések nélkül lehetetlennek bizonyul, hiszen az utóbbi néhány évben több millió nem-európai állampolgár özönlött be ellenőrizetlenül az övezetbe, és egyelőre nem mutatkoznak annak jelei, hogy ez a folyamat mérséklődne. Thomas de Maiziere német belügyminiszter szerint a mozgás szabadságának helyreállítása csak akkor lehetséges, ha eközben szigorú határellenőrzés kezd működni a schengeni külső határokon.

A schengeni övezet külső határain azonban egyelőre akadálytalanul áramlanak be nem-európai, ismeretlen személyazonosságú emberek tömegei. Tekintélyes részük úgy jut el az európai kontinensre, hogy valamelyik tagállam “kimenti őket” a Földközi-tengerből, majd ahelyett, hogy az első hajóval visszaküldené őket származási országukba, szabadon engedi őket a schengeni övezetben. Olaszország és Görögország naponta több ezer afrikai migránst “ment ki” a tengerből, és ezek a személyek idővel mind továbbáramlanak más uniós tagállamokba.

A szabadkőművesség támogatja Európa elárasztását bevándorlókkal

Amellett, hogy a schengeni övezet felszámolása anyagi terhet jelent, és az európai gazdaság lassulásához vezethet, az övezetnek jelenleg civilizációs jelentősége is van. Ameddig nem sikerül Brüsszelben végleg leállítani a migránsok szétosztására irányuló törekvéseket, a schengeni övezet és a mozgás szabadsága az egyetlen garanciája annak, hogy az idegen civilizációs háttérrel rendelkező tömegek ne telepedjenek meg Európa olyan részein, ahol eddig nem sikerült őket mesterségesen letelepíteni.

Európa liberális vezetői a migrációs válság kezdetén abban váltak érdekeltté, hogy az Európai Unió tagállamai közt újra határellenőrzés működjön. Számukra ez az egyetlen hatékony eszköz arra, hogy ha afrikai migránsokat akarnak tömegesen betelepíteni a közép-kelet-európai országokban, akkor a migránsok az adott országban maradjanak, és ne tudjanak órákon belül visszautazni abba az országba, ahol a legtöbb segélyt kapják (Németország és Svédország). A liberálisok ezen törekvése katasztrófa Európa számára: feláldozzák az Európai Unió egyik legjelentősebb vívmányát, és visszavetik az európai gazdaság fejlődését, pusztán amiatt, hogy minél több tagállamban éljenek más bőrszínű emberek.


http://www.hidfo.ru/2016/10/a-liberalisok-fontosabbnak-tartjak-a-sokszinuseget-mint-a-gazdasagi-novekedest/

Hétezren tüntettek a CETA ellen Varsóban

Több mint hétezer ember vett részt szombaton, Varsóban az Európai Unió és Kanada közti szabadkereskedelmi egyezmény és a TTIP elleni tüntetésen.

A civil szervezetek, ellenzéki pártok és szakszervezetek közös szervezésében zajló demonstráció a Mezőgazdasági Minisztérium épületénél kezdődött, majd a tüntetők a miniszterelnöki hivatal elé vonultak.

A tüntetésen elhangzó beszédek szerint a CETA egyezménye megmérgezi Európát, veszélybe sodorja a helyi mezőgazdaságot, és a vállalatok diktatúráját hozná létre az Európai Unióban. Emellett a CETA-nak köszönhetően elárasztanák az amerikai génmódosított növények Európát, így a gazdasági megállapodás környezeti hatása gyakorlatilag visszafordíthatatlan.

A lengyel parlament nemrég elfogadta az egyezmény megkötését, arra hivatkozva, hogy szerintük a CETA “gazdaságilag semleges” Európa számára, ezért nincs okuk nem csatlakozni.

A brüsszeli vezetők október 27-én, az EU-Kanada csúcstalálkozón akarják aláírni az egyezményt. Ehhez azonban mind a 28 EU-tagállam parlamentje egyet kell értsen a brüsszeli vezetőkkel. Lengyelország kormánya és az Orbán-kormány egyaránt elfogadta az Európai Unió és Magyarország számára katasztrofális következményekkel járó egyezményt.

http://www.hidfo.ru/2016/10/hetezren-tuntettek-a-ceta-ellen-varsoban/

Soros György hűbéresi rendszert épít Európában

Vannak olyan európai országok, ahol George Soros nem csak kis létszámú fizetett aktivistával rendelkezik, hanem az ország EP-képviselőinek többségét “megbízható szövetségeseként” tartják nyilván. Svédországban 20 EP-képviselő közül 13 az amerikai zsidó milliárdos lojalistájaként működik.

Kiszivárogtatott dokumentumok igazolják, hogy George Soros államellenes aktivistahálózatot működtet számos európai országban, és anyagilag támogat olyan szervezeteket, melyek megpróbálják aláásni az adott ország államiságát. A milliárdos többek között olyan szervezeteket támogat, melyek segítik az idegen néptömegek letelepedését, tehát tevőlegesen részt vesznek a nemzetállamok etnikai arányainak megváltoztatásában. A DC-Leaks kiszivárogtatásai után egyértelművé váltak ennek a problémának mélységei, hiszen láthatóvá vált, hogy George Soros hűbéreseiről nem csak a populista politikusok beszélnek, hanem a nemzetellenes aktivistahálózat tagjairól saját maguk is nyilvántartást vezetnek.

A Cseh Köztársaság által delegált 21 EP-képviselőből 2 George Soros “megbízható szövetségeseként” van nyilvántartva. Litvániában 11-ből 1, Magyarországon 21-ből 2 volt feltüntetve a kiszivárogtatott belső dokumentumokban George Soros összekötőjeként. Írországban és Finnországban még ennél is rosszabb a helyzet: ezekben az országokban az EP-képviselők  54,5, illetve 53,8 százaléka szerepelt a kiszivárogtatott dokumentumokban az amerikai zsidó milliárdos lojalistájaként.

Miközben ellenzéki pártok napi rendszerességgel hangoztatják, hogy Orbán Viktor hűbéresi rendszert épít Magyarországon, a DC-Leaks által kiszivárogtatott dokumentumok viszont azt mutatják, hogy dokumentáltan egy amerikai milliárdos megbízható emberei közé tartozik az Európai Parlament képviselőinek tekintélyes hányada. Ma az EP-képviselők egy része Soros lojalistájaként működik – de mi történik akkor, ha George Soros még több EP-képviselőt vesz meg, és az ő “megbízható szövetségesei” alkotnák az Európai Parlament többségét? Ezen nincs mit szépíteni: George Soros hűbéresi rendszert épít az Európai Unióban. Ha egy milliárdos “megbízható szövetségesei” többségbe jutnak az Európai Parlamentben, akkor az Európai Parlament egy hűbérúr ellenőrzése alatt áll.


http://www.hidfo.ru/2016/10/soros-gyorgy-huberesi-rendszert-epit-europaban/

Szerbiában egy referendumon megszavaznák a halálbüntetés újbóli bevezetését

Egy a halálbüntetés intézményét élesen ellenző civil szervezet közvélemény-kutatást végzett Szerbiában, és kiderült, hogy a szerbek többsége ma is támogatná a halálbüntetés visszaállítását. Elsősorban a gyilkosok, pedofilok és kábítószer-kereskedők kivégzését támogatják az emberek.

A Társaság a Halálbüntetés Ellen nevű civil szervezet által végzett megkérdezésből kiderült, hogy ha Szerbia most vasárnap tartana egy népszavazást, amin arról kérdeznék az embereket, hogy támogatják-e a halálbüntetés visszaállítását, a résztvevők 58%-a igennel szavazna. A teljes lakosságra vonatkozó adatok szerint minden harmadik szerb állampolgár támogatja a halálbüntetés visszaállítását, és mindössze 11%-uk van egyértelműen olyan véleményen, hogy a halálbüntetést nem szabad újra bevezetni.

A megkérdezettek többsége szerint a gyilkosokat, pedofilokat és kábítószer-kereskedőket kellene kivégezni.

Egy szerb kriminológus, Zlatko Nikolic azzal magyarázta ezeket az eredményeket, hogy az angolszász jogrend használatából kifolyólag ma az igazságszolgáltatás elkeserítően lassú, és a bíróságok a végtelenégig húzódó tárgyalásokat folytatnak, ami az állam gyengeségének jele.

Nikolic szerint az emberek saját kezükbe akarják visszavenni az igazságszolgáltatást, mert azt látják, hogy az állam gyenge, nem bünteti meg elég gyorsan a bűnözőket, és a hatóságok inkább hagynak száz gyilkost szabadon sétálni, minthogy hibát kövessenek el és egy ártatlant is megbüntessenek.

http://www.hidfo.ru/2016/10/szerbiaban-egy-referendumon-megszavaznak-a-halalbuntetes-ujboli-bevezeteset/

Úr az űrben – Asgardia, az első űrállam

Mielőtt előjönnének a szokásos összeesküvés-elméletesdi gondolatok, érdemes előrebocsátani, hogy az alább bemutatásra kerülő ötlet az UNESCO Űrtudományi bizottságának elnökétől, Igor Asurbejli orosz tudóstól és üzletembertől származik.

A hírről elsőként a Guardian számolt be, de tegnap délután már több magyar oldal is írt róla:

„„Űrállam” alapítását jelentette be egy csapat tudós és jogász Párizsban. Asgardia megálmodói szerint az űrnemzet célja az lenne, hogy elősegítse a világbékét, biztosítsa az új technológiákhoz való hozzáférést mindenki számára és védje a Földet a világűrből érkező fenyegetésektől.
A merész gondolatból született űrnemzet Asgard után kapta nevét, amely a skandináv mitológiában az istenek lakhelye.”

Bárki az űrnemzet tagjává válhat, ehhez mindössze egy regisztrációs lapot kell kitölteni. Amikor a regisztráltak száma eléri a százezret – és a jelen poszt közzétételekor a számláló 99 999-en állt – az alapítók kérvényezni fogják, hogy Asgardiát ismerje el az ENSZ szabad, önálló országként.

Az Asgardia szóra rákeresve ezúttal nem Wikipedia, hanem egy Marvel Wikia oldalt talál az ember, ami szerint ez az égi város a technológia és a mágia keresztezése, és egy „háromság istennő” uralkodik felette, aki a „mindenek feletti Atyától”, Odintól vette át a hatalmat, aki a „Kígyó” dühöngése után mondott le erről.

Early Asgard concept art by Craig Shoji

Mennyi minden rejlik egy névben!

„Asgardia az űrbékéről szól. Annak megakadályozásáról, hogy földi konfliktusainkat átvigyük az űrbe,” nyilatkozta a tudós. „Legfőbb célunk egy olyan platform létrehozása, ami által megvédhetjük a Földet…”
„Asgardia filozófiai szempontból is egyedi: az egész emberiséget, minden egyes embert hivatott képviselni, függetlenül a személyes jóléttől vagy az ember hazájának vagyonától.”

A kezdeményezés egyik kézzelfoghatóbb célja a tudós elmondása szerint, hogy megnyissák az űrt és az űrkutatást az űrprogrammal nem rendelkező országok előtt is és ennek elősegítésére Asgardia 2 éven belül műholdat tervez pályára állítani.

„Fizikai értelemben véve a polgárok a Földön maradnak, mindenki a saját országában él, de egyúttal állampolgárai Asgardiának is,” nyilatkozta Asurbejli.

Függetlenül attól, hogy a kezdeményezés megmarad-e a regisztrációgyűjtés szintjén, vagy egy komolyabb folyamat előkészítésének bizonyul a későbbiekben, érdemes felismerni néhány érdekes hasonlóságot a majdani világkormány és Asgardia alapítójának céljai között.

És az vajon véletlen, hogy a bejelentés szinte egy időben érkezett a Wikileaks legújabb ufó kampányával?

Így vagy úgy, de kissé megmosolyogtató, amikor az ember számára fizikailag elérhetetlen, jelen esetben pedig a fizikai síkon nem is létező területeket osztanak fel, legyen a felosztás célja a terjeszkedés, vagy jelen esetben a világbéke.

„Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.” (Zsoltárok 24:1)

És az Úré az űr is.

„Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogy sok isten és sok úr van, mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és mi is érte vagyunk, és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala. (1. Korinthus 8:5-6)

Ugyanakkor bizonyos módon mégis érthető ez az emberi törekvés, hogy összetartozónak érezze magát azokkal, akikkel egyformán érez és gondolkozik és, hogy ennek valamilyenfajta fizikai keretet biztosítson, hiszen Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész színén.”¹

Minden ember szívében jelen van az a bizonyos űr vagy vágyakozás, amit ki ezzel, ki azzal próbál kielégíteni, de amit egyedül az Istennel, minden űr Urával való személyes megismerkedés és élő kapcsolat képes betölteni.

Úgy tűnik tehát, hogy új missziós terület nyílt előttünk Asgardia megalakulóban lévő államában, hiszen Jézus egy olyan elmúlhatatlan országba hívja annak jelen és jövőbeli polgárait, amit ugyan az ENSZ nem ismer el és a jelenleg hatályos Világűr szerződésnek sem aláírója, de tervezője és építője maga Isten².

1. Apostolok cselekedetei 17:26 []
2. Zsidók 11:10 []

http://idokjelei.hu/2016/10/ur-az-urben-asgardia-az-elso-urallam/

Törökország a NATO-küldöttekkel folytatja a puccs utáni tisztogatást

Az elmúlt egy hónap során Törökország a NATO-követségeken folytatta a puccs utáni tisztogatást; 149 főt menesztettek az európai és amerikai NATO-képviseletekről, miután megpróbálták erőszakkal megdönteni a török kormányt.

Annak ellenére, hogy az emberi jogi szervezetek is akcióba léptek és folyamatosan követelik Ankarában a tisztogatási hullám leállítását, Törökország tovább fokozza a drasztikus intézkedéseket, és több száz hivatalos személyt tartóztattak le, illetve menesztettek az elmúlt hónap során. A Reuters hírügynökség egy titkosított irat birtokába jutott, mely szerint szeptember 27-én összesen 149 török tisztviselőt hívtak vissza az USA és Európa területén működő török NATO-képviseletekről. A lap forrása szerint többségüket azért hívták vissza Törökországba, mert azonnal menesztették, vagy letartóztatták és börtönbe küldték érkezését követően.

A menesztett tisztviselők úgy gondolják, elsősorban nyugatias világnézetük, vagy szekuláris nézeteik miatt kerültek célkeresztbe. Az egyik török NATO-küldött pedig kifejezetten a tengeren túl szolgáló magas rangú katonai vezetők körében zajló “boszorkányüldözésről” beszélt.

A július 15-is puccskísérlet óta közalkalmazottak, katonatisztek, bírók és tanárok tízezreit tartóztatták le Törökországban. Egy részük külföldre menekült vagy külföldön maradt, mivel tartott attól, hogy odahaza azonnal börtönbe zárnák. Törökországban élő rokonaik számára a hatóságok megtiltották, hogy elhagyják az országot, de sokat közülük letartóztattak és kihallgattak.

Július közepén Ankarában és Isztambulban kezdődött puccskísérlet, melynek során mintegy 240 ember életét veszítette. A török kormány Fethullah Gülent vádolja a puccs szervezésével, aki 1999 óta az Amerikai Egyesült Államokban él. A puccsot követően a NATO törökországi légibázisát is lezárták, illetve nyilvánosságra jutott, hogy amerikai katonai vezető irányította a puccsot. Az Európai Unió vezető szervei azzal vádolják a török kormányt, hogy a tisztogatási hullámmal csak saját politikai ellenfeleit akarja félreállítani.

http://www.hidfo.ru/2016/10/torokorszag-a-nato-kuldottekkel-folytatja-a-puccs-utani-tisztogatast/

Honvágy

A globalisták ma úgy tekintenek a kozmopolita életmódra, mint a globális gazdasági növekedés motorjára – de a “bevándorlás” nem csak anyagilag költséges, hanem komoly lelki következményekkel is jár. A honvágy nem csak az egyén problémája: tömeges jelenségként komoly társadalmi zavarok okozójává válhat.

Évekkel a migrációs válság kezdete előtt egy Gallup World Poll mérés kimutatta, hogy több mint 1,1 milliárd ember – a világ felnőtt lakosságának közel egynegyede – akar átmenetileg egy másik országba utazni, hogy ott jövedelmezőbb munkát találjon – további 630 millió pedig véglegesen akart másik országban letelepedni. A külföldre költözés utáni vágy lehet a szegénység velejárója is, de jelentős hajtóerőt jelent önmagában annak tudata is, hogy ez ma már nem a kevesek kiváltsága, hanem emberek nagy tömegei számára elérhető lehetőség. Azok a személyek, akik a kozmopolita életmódot választják, rendszerint előfeltételezik, hogy az egyén képes bárhol otthon lenni – illetve tudnia kell otthon lennie – a világban, és nem kell kifejezetten egy helyhez kötődnie. A globális, kozmopolita társadalom a centralizált, globalizált gazdaság előfeltétele is egyben.

A globalisták ma úgy tekintenek erre az életmódra, mint a globális gazdasági növekedés motorjára; a munkaerő korlátlan mozgása nekik nagyobb lehetőség a profitra – semmi több. Országról országra utaztatható munkarobotként; a határok nélküli, globális társadalom építőkockájaként tekintenek az emberre, s eközben figyelmen kívül hagyják azt a mélyen emberi érzést, amivel az idegen országba költöző személyek nagy többsége előbb-utóbb szembetalálja magát. A honvágy nem csak az egyén problémája: tömeges jelenségként komoly társadalmi zavarok okozójává válhat, s ez különösen a migrációs válság során kezd láthatóvá válni.

Még egészen szkeptikus hozzáállással is annyit tényként, bizonyosan kijelenthetünk, hogy nem ismertek, vagy nem kellően dokumentáltak azok a pszichológiai következmények, amivel egy társadalom szembe kell nézzen egy olyan helyzetben, amikor emberek tízmilliói költöznek át egyik kulturális közegből egy másikba, és az ezzel járó lelki nehézségeket mindegyikük saját eltérő kultúrája, habitusa, személyisége alapján éli meg, miközben ezeket az egyéni reakciókat egymással napi konfliktusba kényszeríti a közös tér. Európa ma a tömeges bevándorláshoz kötődően számos új jelenséggel kell szembenézzen; az integráció problémái, a terrorizmus, a kezdetben békés menekültek gyors radikalizálódása, a háborús turizmus, a magányos merénylő által elkövetett, teljesen értelmetlennek és céltalannak látszó gyilkosságok, és az egy élettérbe összezárt kultúrák, etnikumok közti konfliktus – miközben valamennyi jelenség mögött megbújhat az a rejtett katalizátor, amit a globalisták kifelejtettek az egyenletből; a honvágy.

Az idegen földre költözés közel sem minden esetben úgy zajlik, ahogy azt új élet reményében az egyén elképzeli; sokan találják magukat évtized múlva ugyanabban a taposómalomban, amiből elmenekültek – de már egy másik országban. Ha a nagy remények elúsztak, s a “pár év alatt meggazdagodás” nyilvánvalóan nem következett be – hiába az új élet, az új kapcsolatok, a térbeli hovatartozás mégiscsak fontosnak bizonyul – bár ez leginkább a távolság állandósultával, a nem-hazatérés tudatosulásával válik kézzelfoghatóvá. Minél eltérőbb kulturális közegből és minél korosabban érkezik valaki, a beilleszkedés annál nehezebb – s a végleges kiábrándultság, az apátia annál valószínűbb.

Az amerikai társadalomban általánosan ismert jelenség a honvágy, és azok a pszichológusok, akik kifejezetten bevándorlók lelki problémáira specializálódnak, rendre arról számolnak be; tömeges méretben mutatkozik meg, hogy az idegen földre költözéssel évtizedek után is együtt jár az otthontalanság érzete. Ha az egyén nem is beszél róla, vagy mélyen eltemeti a honvágy érzését, hosszú évekkel az újrakezdés után is meghatározhatja a mindennapokat.

A “bevándorlás” nem csak anyagilag költséges, hanem komoly lelki következményekkel is jár.

A problémát pedig csak tovább fokozza, hogy ma a társadalom leginkább csak zavaró tényezőnek tartja a honvágyat, aminek “idővel el kell múlnia”, ahogy az egyén az új környezetben újabb előrelépéseket tesz, eredményeket ér el. Ma a problémával szembesülő emberek többsége – s különösen igaz ez a globális társadalom ideáját dédelgetőkre – inkább nem fogalmazza meg a kérdést: lehetséges-e, hogy a honvágy soha nem is múlik el, mert az embernek eredendően olyan a természete, hogy nem csak a személyekhez, de térhez is kötődik?

Vágyódnak a hazájuk után – de még nem is jártak ott

Ennél sokkal komplexebb probléma adódhat olyan bevándorlók tömegei esetében, akik ők maguk – egyénként – már nem bevándorlók, de családi szokásaikhoz képest a társadalmi környezet távoli és idegen, miközben a társadalom többsége igenis bevándorlónak tartja őket. Az elmúlt évek során fokozódó terrorveszély tapasztalatai azt mutatják, hogy a második-harmadik generációs migránsok, akik már Európában születtek, sokkal inkább ki vannak téve az úgynevezett “radikalizálódás” veszélyének, mint azok a bevándorlók, akik nemrég érkeztek egy idegen társadalomból, és annak minden szokását, belső törvényeit, erkölcseit is magukkal hozták.

Sokan felhívták már a figyelmet arra, hogy Európában az utóbbi évek terrortámadásainak többségét nem első generációs bevándorlók követték el, hanem olyan személyek, akik már európai születésűek, de bevándorlók leszármazottai. Szintén egy közös nevező az esetükben, hogy visszatérnek elődeik kulturális környezetébe fegyveres harcot vívni, majd valós harctéri tapasztalatot szerezve jönnek vissza Európába – azt követően hajtják végre a terrorcselekményt. Biztonságpolitikai szakértők ráadásul egy még veszélyesebb jelenségre hívták fel a figyelmet, ami elsősorban a nyugat-európai országokban élő muszlim fiatalokra, sokadig generációs bevándorlókra jellemző; az ő köreikben “menőnek”, “trendi” dolognak számít csatlakozni az Iszlám Államhoz, és elutazni valamilyen közel-keleti országba fegyveres harcot vívni. A fiatal, nyugat-európai muszlimok körében egyre inkább nem szélsőségesség kérdése a terrorszervezethez csatlakozás, hanem ez a felnőtté válás rítusa; tizenévesen elutaznak megvívni a dzsihádot, ami annak lehetőségével kecsegtet, hogy érett, harcedzett férfiként térhetnek vissza Európába.

A jelenség mögött pedig rejtett katalizátorként ott a honvágy; olyan, bevándorló hátterű fiatalokról van szó, akik nem találják helyüket az európai társadalomban, de elődjeik kulturális környezetében már a háborúk miatt nem adott a családalapítás, az érett megbékélés lehetősége. A távolba vágynak, de – hangsúlyozni kell – nem egy teljesen idegen kultúrába, hanem olyan helyekre utaznak el megvívni a dzsihádot, ahol nagyapáik, dédapáik is megvívták saját harcukat. Európai születésű muszlimként nem Kínába, Japánba, vagy Dél-Amerikába utaznak harcolni a hatóságok ellen, hanem elődeik hazájában kötnek ki, fegyverrel a kezükben.

Vágyódnak a hazájuk után, pedig születésük óta még soha nem jártak ott.

Mivel a jelenlegi népvándorlási hullám történelmi rekord méretű tömegeket mozgat meg, nincs ismert precedens arra, hogy ennek a jelenségnek milyen – akár rövid távú, akár hosszú távú – következményei lesznek. A nagy háborúkat követő migrációs hullámok tapasztalatai alapján azonban lehet következtetni, s többek között az Amerikai Egyesült Államok esetében ismertek a tömeges gazdasági migráció tragikus velejárói. Egy 2011-es tanulmány (Archives of General Psychiatry adatai közt visszakereshető) kimutatta, hogy az Egyesült Államokban letelepedő mexikói bevándorlók több mint 40%-kal magasabb arányban küzdenek depresszióval és szorongással, mint azok a rokonaik, akik Mexikóban maradtak. Más bevándorló népcsoportok esetében szintén hasonló arányokat mértek.

Miközben a bevándorlásra ma úgy tekint a liberális globalista elit, mint egy a ‘jövő globális társadalmában’ mindennapossá és elfogadottá váló jelenségre, mára egyértelművé kellett volna váljon; nem csak az idegen kulturális közegben letelepedő tömegek szenvedhetnek komoly lelki károsodást – ami látványos társadalmi feszültségek kiváltó okává válik -, hanem leszármazottaik is szenvednek ugyanilyen bántalmaktól, s nem tudnak beilleszkedni abban a környezetben, ami elődeik számára is idegen volt. Vagyis otthontalan, beilleszkedni képtelen tömegek gyülekeznek Európában. Olyan emberek milliói, akiknek nincs vesztenivalójuk.

Döbbenetes, hogy a liberálisok még az öngyilkos merényletek, a magányos merénylők által elkövetett gyilkosságok láttán sem ismerik fel ezt a tényt; pedig a történelem már ezernyi példát szolgáltatott arra, hogy mit szoktak csinálni olyan emberek tömegei, akiknek nincs vesztenivalójuk.


http://www.hidfo.ru/2016/10/honvagy/