Alex Krainer elemzése szerint a jelenlegi globális feszültségek gyökere nem a demokrácia és autokrácia, hanem két gazdasági modell küzdelme. A brit szabadkereskedelmi rendszer a tőke szabad áramlását, a nyersanyag-kivitelét, a vagyon elkoncentrálódását, az olcsó munkaerő beáramlását és az örökös háborúkat preferálja – ez a "verseny a mélybe". Ezzel szemben az amerikai nemzeti rendszer (Hamilton, Clay, Lincoln, Carey nyomán) a termelést, a hazai ipar védelmét, a vagyon szélesebb elosztását, a stabil közösségeket és a békét célozza. 
Történelmi példák igazolják: a brit birodalom szabadkereskedelme az 1800-as években tömeges elszegényedéshez és válságokhoz vezetett (1857, 1873). Ezzel szemben az USA a védővámok és ipartámogatás révén a világ vezető ipari hatalmává vált. Németország Friedrich List reformjai nyomán szintén óriási fejlődést ért el az 1870–1914 között, míg a háború utáni Olaszországban Enrico Mattei állami olajipara (ENI) sikeresen szállt szembe az angol-amerikai olajmajmokkal – amiért 1962-ben valószínűleg meggyilkolták. 
Krainer hangsúlyozza, hogy a nemzeti rendszer ismeretét szándékosan kiszorították a közgazdaságtanból. Ezt a tudást Lyndon LaRouche és követői őrizték meg, akik hatottak a BRICS-országok vezetőire, például Szergej Glazjevre is. A rendszer ellen lépő vezetőket (pl. 8 amerikai elnök) gyakran meggyilkolták vagy megdöntötték. 
A szabadkereskedelem nem szabad választás – aki kilépne belőle, azt szankciókkal, puccsokkal vagy háborúval büntetik. A jelenlegi ukrán, iráni, palesztin konfliktusok, a migrációs válság és a Kína elleni készülődés mind ennek a nagy rendszerszintű harcnak a részét képezik.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=c_o3AgDQyug