Lena Petrova a World Affairs in Context podcastban a amerikai gazdaság egyik legnagyobb, mégis alulértékelt buborékáról beszél: a private equity szektorról, amelynek értéke elérte a 22 billió dollárt. 
Korábban a private equityt a kapitalizmus legdinamikusabb formájaként ünnepelték: tehetséges befektetők felvásárolták a cégeket, hatékonyabbá tették, majd nagy haszonnal eladták őket. A modell sikere részben a nyilvános cégek negyedéves nyomása alóli mentességből és az alacsony kamatokból adódott, amelyek lehetővé tették a nagyarányú eladósodást és az értékek mesterséges felpumpálását. 
Ma azonban az iparág megváltozott: a hangsúly a vagyonkezelés (AUM) növeléséről és a magas kezelési díjak beszedéséről került a valódi hozamok helyett. A cégek több mint 2 billió dollár befektetetlen tőkét (dry powder) tartanak, ami óriási nyomást gyakorol a szinte bármilyen áron történő üzletkötésekre. Emiatt az értékelések elszakadtak a valóságtól – optimista előrejelzések, túlzott tőkeáttétel és pénzügyi trükkök dominálnak. 
A magasabb kamatok, szigorúbb hitelfeltételek és lassuló növekedés most leleplezik a gyengeségeket. Tízezres nagyságrendű cég vár eladásra, papíron hatalmas értékkel, de a piac ezt valószínűleg nem fogja igazolni. Ráadásul a private equity hozamai az utóbbi években gyakran elmaradnak az S&P 500 egyszerű indexétől, miközben drágábbak, illikvidek és átláthatatlanok. Petrova szerint a szektor jövője nem feltétlenül teljes összeomlás, hanem inkább hosszú stagnálás: gyengébb tőkebevonás, csökkenő hozamok és növekvő befektetői bizalmatlanság. Az átláthatatlanság (saját maguk által értékelt portfóliók) tovább rontja a helyzetet. Végül talán csak akkor maradhat fenn, ha visszakanyarodik eredeti elveihez: valódi működési javítás helyett a végtelen skálázás és tőkeáttétel helyett. 
Összességében: a könnyű pénz kora véget ért, és a 22 billió dolláros buborék repedései egyre láthatóbbak.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=b8puB-DV8oU