A klímatudományt annyira megfojtotta az ideológiai buzgalom, hogy manapság már csak normális objektív elemzést is nehéz találni. Minden olyan adatot, amely ellentmond az ember okozta klímaváltozásról szóló narratívának, egy spin-gépezet vesz körül, amely vagy elutasítja az információt, vagy elrejti azt a globális felmelegedési propaganda áradatában, beoltva az olvasót, még mielőtt esélye lenne megemészteni a hírt, hogy talán az éghajlatváltozás nem is olyan nagy dolog, mint amilyennek látszik.

Amikor az Egyesült Államokból vagy Európából magas hőmérsékletet jelentenek, a média a híreket az éghajlati apokalipszis vad elméleteivé fokozza, de az időjárás-történet azt sugallja, hogy a pánik inkább koholt, mint indokolt. Valójában az elmúlt évek bármelyik forró időjárási eseményét valószínűleg beárnyékolta egy sokkal rosszabb esemény évtizedekkel vagy évszázadokkal azelőtt, hogy az "ember okozta szén-dioxid-szennyezés" valaha is létezett volna.

A média például őrjöng a jelenlegi aszály és a nyári "rekordhőmérséklet" miatt Európában, és arra figyelmeztet, hogy ez lehet az elmúlt 500 év "legsúlyosabb aszálya". Természetesen ez az állítás megnyitja az ajtót egy olyan kérdés előtt, amelyre a klímatudósok és a propagandisták nem akarnak válaszolni: Mi történt 500 évvel ezelőtt?

Hasonló szintű globális felmelegedési hisztéria volt jelen a 2003-as európai hőhullám idején, valamint 2018-ban is. Az a néhány klímatudós, akit még mindig nem vásároltak meg és fizettek meg a kormányok és az ENSZ, kénytelen volt rámutatni, hogy ezek az aszályok semmi ahhoz az élő pokolhoz képest, ami az 1540-es aszály volt. Ezt az eseményt gyakran nevezik "mega aszálynak", mivel a régió történelmi forróságot szenvedett el, miközben egy éven át szinte egyáltalán nem esett csapadék.

 



A hőmérséklet abban az évben átlagosan 5-7 °C-kal haladta meg a 20. századi európai átlaghőmérsékletet. Az Egyesült Államokban ez körülbelül 40 °C-os napi nyári hőmérsékletet jelent. Az akkoriban írt több száz történelmi beszámoló mintegy félmillió halálos áldozatról, hatalmas erdőtüzekről és egy olyan olaszországi télről számol be, amely "olyan volt, mintha júliusban lett volna". Ne feledjük, hogy 1540-ben a szén-dioxid szintje Európában 30%-kal alacsonyabb volt, mint manapság, mégis a régiót a feljegyzett történelem talán legsúlyosabb felmelegedése érte.

A mai éghajlati adatok a NOAA és más intézmények nyilvántartásain alapulnak, és ezek a nyilvántartások csak 1880-ig nyúlnak vissza. Amikor tehát a mainstream média rekordhőmérsékletről szónokol, akkor a globális időjárás történetének egy kicsiny szeletét használják, amely alig több mint egy évszázadra nyúlik vissza. Bármely becsületes tudós ezen a területen elmondja, hogy a Föld éghajlati adatai hatalmasak a globális felmelegedés ideológusai által használt korlátozott adatokhoz képest, és a pusztító időjárási válságok többsége jóval az ember okozta szén-dioxid-kibocsátás előtt következett be.

 

Az 1540-es válságot biztosan nem az autók, a mezőgazdaság és az ipar által okozott szénszennyezés okozta.

Próbáljon meg bármilyen kutatást végezni az 1540-es eseménnyel kapcsolatban, és egy halom olyan mainstream cikkbe fog temetkezni, amelyek elismerik a katasztrófát, de aztán megpróbálják példaként használni arra, hogy miért kell megfelelnünk a szén-dioxid-kibocsátás korlátozásának és az éghajlati autoritarizmusnak 2022-ben. Azt mondják: "Nézd meg, mi történt Európával 1540-ben. Ugye nem akarjátok, hogy ez megint megtörténjen?"

Természetesen az emberiségnek 1540-ben nem volt beleszólása vagy befolyása az időjárásra, ahogyan ma sincs beleszólásunk vagy befolyásunk az időjárásra. Akkor nem volt szénalapú globális felmelegedés, és most sincs szénalapú globális felmelegedés.

A tudósoknak még mindig fogalmuk sincs arról, hogy mi okozta a múlt számos felmelegedési eseményét, beleértve az 1540-es válságot is, miért kellene tehát vakon hinnünk az állításaikban, miszerint a szén okozta az utóbbi évek felmelegedését? Valójában a NOAA és más éghajlatkutató intézmények még mindig nem tudnak konkrét bizonyítékot szolgáltatni a szén-dioxid-kibocsátás és a hőmérséklet emelkedése közötti kapcsolatra. Az érvelésük az, hogy minden más lehetséges okot kizártak, így csak a szén maradt meg. Ez nem tudomány, ez véletlenszerű találgatás.

 



Ha volt valaha olyan terület, amely szembemegy a tudományos módszerrel általában társított logikával, értelemmel és elemzéssel, akkor az az éghajlattudomány.

Félretéve azt a tényt, hogy évente több milliárd dollárnyi támogatást kapnak az éghajlatkutatók, de csak azok a tudósok, akik abból a feltételezésből indulnak ki, hogy az éghajlatváltozást az ember okozza. Vagyis a tudósok számára számos ösztönző van arra, hogy a globális felmelegedés más okait figyelmen kívül hagyják. Ők nem tudósok, hanem fizetett politikai aktivisták. Szerencsére a hőmérséklet nem olyan magas. A NOAA saját adatai azt mutatják, hogy a Föld átlaghőmérséklete az elmúlt évszázadban kevesebb mint 1°C-kal emelkedett. Ez semmi, akkor miért ez a pánik?

 

Mondjuk úgy, hogy a szén-dioxid-kibocsátás ellenőrzése hatékony eszköz a lakosság mikromenedzselésére és a tekintélyelvűség igazolására a "nagyobb jó" nevében. Ha a közvéleményt meggyőzik arról, hogy elfogadja a hamis klímaváltozási narratívákat, akkor a kormánynak lehetősége lesz arra, hogy a mindennapi élet minden területét ellenőrizze, a felhasznált áram mennyiségétől kezdve az általunk fogyasztott élelmiszereken át az általunk üzemeltethető vállalkozásokig, a termelés szintjéig és a lakosság méretéig.....

Ez nem fikció, ez a valóság, és sokkal gyorsabban történik, mint azt sokan gondolnák, mindezt a bolygó megmentésének nevében egy nem létező veszélytől.

https://www.pokolafoldon.hu/tudomany/a-bolygo-megmentese-egy-nem-letezo-veszelytol