Google Igazság-minisztérium, avagy 1984 a gyakorlatban

„…amennyiben minden feljegyzés ugyanazt a történetet meséli el, a hazugság igazságként kerül be a történelembe.” (1984, George Orwell)

A New Scientist oldalán egy megdöbbentő történetet olvashatunk:

„Az Internet tele van szeméttel. Az oltásellenes oldalak a Google főoldalán szerepelnek, a ténymentes „hírek” pedig futótűzként terjednek. A Google egy új megoldással állt elő, ami a weboldalakat igazságtartalmuk alapján rangsorolná.”

Remek ötlet, nem igaz?

A szög már a cikk elején kibújt a zsákból, amikor a szerző az „oltásellenes” weboldalakat említi.

Az ilyen oldalak nyilván „szemétté” nyilvánítva tűnnek majd el a Google süllyesztőiben, míg a „rendes”, „hiteles”, az oltásokat népszerűsítő oldalak a találati listák tetején szerepelnek majd.

Ez csodálatos hír azoknak, akik elhiszik az egészségügyi hatóságok, élükön az amerikai CDC által közvetített üzeneteket az oltások biztonságosságáról és hatékonyságáról.

A New Scientist cikk így folytatódik:

„A Google egyik kutatócsapata egy olyan modell kialakításán dolgozik, ami a [weboldalak] megbízhatóságát méri a webes hírnév helyett. A bejövő hivatkozások helyett az új, egyelőre bevezetés előtt álló [besorolási, angolul „page rank”] rendszer a valótlan tényeket számolja majd az oldalakon. A csapat szerint a kevés hamis adatot tartalmazó források megbízhatónak tekinthetők. A kiosztott pontszám lesz az egyes oldalak „Tudásalapú Bizalmi Indexe” (Knowledge-Based Trust score).”

Jó, nem? A Google, mint az igazság szakértője. A megbízhatóság minősítője. Kinek lehet erre ellenvetése?

Mondjuk mindenkinek, akinek legalább két agysejtje működik még.

A cikk csattanója, egy igazi gyöngyszem:

„Az [igazságkereső] szoftver a Google által az Internetről összegyűjtött Tudásbázis alapján működik és a világháló által anonim módon elfogadott tényeket kezeli elfogadható igazságként. Az egymásnak ellentmondó információkat tartalmazó weboldalak rosszabb besorolást kapnak.”

Világos. Szóval mostantól a Google és CIA-beli barátai a dezinformáció új, továbbfejlesztett változatával árasztják majd el a világhálót és mivel segítségükkel az új dezinfó válik a többségi véleménnyé ez lesz az igazság és megbízhatóság mérésének alapja is.

Gondoljunk csak bele milyen weboldalak és üzenetek emelkednek majd a Google leves felszínére:

„Minden oltás csodálatos, biztonságos és hatékony, az oltásokat ellenző szülők pedig felelőtlenek, akiknek börtönben a helye.”

„A GMO-k teljesen biztonságosak, hiszen a tudomány ezt támasztja alá.”

„Az FBI soha nem rendezett egyetlen terrortámadást sem és nem tett hűvösre senkit, akit ő bujtott fel.”

„Az állami tantervnél jobb oktatási rendszert ember még nem álmodott meg.”

„Akik elhiszik, hogy léteznek összeesküvések elmezavarban szenvednek.”

Más szóval a hamis konszenzus válik a hivatalosan elfogadott valósággá. Már most is ez a helyzet, de a dezinformáció tengerének szintje folyamatosan emelkedik.

Gondoljunk bele: az őszinte oknyomozás célja éppen az, hogy az ember átszakítsa a konszenzus gátját, mostantól azonban sokkal tovább tart majd a keresés.

Az egészségügyben a hazugságoktól hemzsegő, az elit által támogatott, hivatalosan megjelenő tanulmányok töltik majd ki a Google listák első oldalait.

Íme, egy jó ellenpélda a Google „tudáscsapat” számára. Dr. Marcia Angell, aki több orvosi tanulmányt vizsgált meg pályafutása során, mint a Google összes mérnöke együttvéve, 20 éven át volt a New England Orvosi Folyóirat szerkesztője. 2009. január 15-én a New York Review of Books a következő megdöbbentő kijelentését idézte:

„A publikálásra kerülő klinikai kutatásoknak egyszerűen nem lehet többé hinni, illetve nem szabad az amúgy megbízható orvosok ítélőképességében vagy az orvostudományi irányelvekben bízni. Semmilyenfajta örömet nem okoz számomra ez a következtetés, amire lassan és vonakodva jutottam a New England Orvosi Folyóiratnál betöltött 20 éves szerkesztői pályafutásom során.” (Ethicanag)

Angell két fenti mondata nagyobb súlyt nyom a latban, mint húszezer tudományos kérdésekkel foglalkozó blogger együttvéve, a hazugsággyáros gyógyszeripari cégekről vagy az FDA-nak nevezett (amerikai gyógyszerügyi hatóság) bűnszervezetről nem is beszélve.

Angell kemény munkával megszerzett tapasztalataival torpedózza meg az orvosi irodalmat.

Sajnos szinte biztosak lehetünk benne, hogy a Google „igazság csapata” ügyet sem vet majd Dr. Marcia Angell felfedezéseire orvostudományi kérdésekben.

„De hiszen a keresőmotorok már most is elferdítik az igazságot!” – mutatnak rá egyesek, csakhogy az új Google program ezt minden szempontból megduplázza majd. Egy kész „Igazság-minisztériumot,¹” állít fel egy olyan algoritmus segítségével, ami következetesen a hivatalos hazugságokat részesíti majd előnyben.

Választási csalás?

A hivatalos változattal ellentétes tudósítás a terrortámadásokról?

A terrorista szervezetek finanszírozása az amerikai kormány által?

A globalisták emberiségellenes tettei?

Cenzúra a tömegmédiában?

A világháborúk mindkét oldalának finanszírozása ugyanazon hatalmi elit által?

A történelemnek a hivatalostól eltérő magyarázata?

Az új Google program bevezetése után kicsit mélyebbre kell majd ásni ezeknek a kérdéseknek a feltárásához.

Egy új nap virrad ránk…

„Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.” (Az 1984 első sora)

Menjünk egy lépéssel tovább. A Google kutatási igazgatója nem más, mint Ray Kurzweil, aki, mint azt sokan tudják, elsőszámú népszerűsítője egy olyan jövőnek, amiben minden ember rá lesz kötve a központi szuperszámítógépre egy agy-gép interfész segítségével.

A szuperszámítógép egyik szerepe az emberi tudás átadása lenne. Kurzweil úgy gondolja, hogy egy ilyen történelmi áttörés a tudatosság titokzatos szintjére juttatná az emberiséget.

Függetlenül attól, hogy álma megvalósulhat-e, ma már egyértelműen láthatjuk, mit jelentene mindez valójában.

Az emberi tudásra való „rákapcsolódás” a hivatalos tudás elfogadását jelentené, miközben a központi agyra kötött egyének vakok lennének minden ezzel ellentétes ismeretre.

Talán az AI, azaz mesterséges intelligencia kifejezést fordítva kellene alkalmaznunk, és AI helyett az IA, „intelligens android”, kifejezéssel illetni, hiszen inkább arról van szó, hogy az embereket okos robotok szintjére süllyesztenék, akik vakon elfogadják az állam által tálalt igazságot.

A Google jelentősen hozzájárul ennek megvalósításához azzal, hogy a hivatalos forrásokat támogatva elrejti az alternatív információkat.

Az embereket ellátják a hivatalos „jóval” és megvédik őket a „gonosztól”.

Ismerősen hangzik?

Köszönjük Google. Már csupán annyi van hátra, hogy a keresőóriás non-profit státuszért folyamodjon és megalakítsa az Információ Szentegyházát.

„A mai misét a CIA igazgatója celebrálja, az „Adat: avagy minden, amit tudnod kell és minden, amiről nem szabad tudnod” címmel. Vegyenek mély lélegzetet. Az idegpályák kalibrálása folyamatban…”


Forrás: Activist Post
http://idokjelei.hu/2015/03/google-igazsag-miniszterium/

---

1. Óceánia kormányának struktúrája a britét láttatta: négy fő minisztériumból áll, melyek nevei pontosan a feladatuk ellentétei: „a Béke-minisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazugságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel. (Wikipedia)” „A HÁBORÚ: BÉKE
   A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
   A TUDATLANSÁG: ERŐ
   Az Igazság-minisztériumban állítólag háromezer szoba volt a föld színe fölött, s ennek megfelelő méretű kiterjedése volt a föld alatt is. London területén szétszórva még három hasonló alakú és nagyságú épület állt. A körülöttük lévő épületek olyan tökéletesen eltörpültek mellettük, hogy a Győzelem-tömb tetejéről egyszerre mind a négyet látni lehetett. Ezek voltak az otthonai annak a négy minisztériumnak, amelyek között szétosztották a kormányzás egész apparátusát: az egyik az Igazság-minisztérium volt, amelyhez a hírszolgálat, a szórakoztatás, az oktatás és a szépművészetek tartoztak, a másik a Béke-minisztérium, amely a háborút intézte, a harmadik a Szeretet-minisztérium, amely a törvényeket hozta és a rendet tartotta fenn, a negyedik a Bőség-minisztérium, amely a gazdasági ügyekért volt felelős.” (Részlet az 1984-ből) [↩]