Sok minden "kimaradt" a történelem könyvekből, és sok mindent nem tudunk ősi kultúránkról, hitvilágunkról sem. Tudatlanságunk következtében készségesen elfogadjuk a nyugati tudományoskodó értelmezéseket.
Sok magyar és külföldi történész, magyarságkutató foglalkozott már őstörténetünk kutatási eredményeinek hamisítatlan bemutatásával, eddig azonban a hivatalos álláspontok még váratnak magukra.
Bíró Lajos kutatómunkája például kronológiai sorrendben mutatja be őseink néhány fontos történelmi eseményét, egészen a "legkeresztényibb" Magyarország kialakulásáig. Azt pedig talán említeni sem kell, hogy éppen ettől az időszaktól "engedélyezett" nemzetünk létezése.
Évszám - Történelmi esemény
Kr. e. 7000 körül: a magyarok ősei és a rokonnépek Kisázsiában, Észak-Mezopotámiában és Kánaán területén (Jerikó): juhtenyésztés és árpatermesztés.
Kr. e. 4000 körül: Egyiptom (Magan ország, Keme) első uralkodója: Mén (v. Ménes).
Kr. e. 4000 körül: Sumérföldön Eridu (Ered?- az első város), Ur, Lagas, Uruk megalapítása.
Kr. e. 2400: az akkádi Szargon (Sarrukin) meghódítja Sumért. Az első "szemita" invázió és zsarnokság.
Kr. e. 2000: "indoeurópai" eredetű hódítók foglalják el az ősi kisázsiai Héth ("hatti") királyságot.
Kr. e. 1200: Sekeles, peleset (székely és palóc) törzsek a "tengeri népek" között.
Kr. e. 1200 körül: az ún. józsefi (magyar és magyar-rokon: Makhir és Manasse) törzsek beköltözése Egyiptomból Kánaán (a későbbi Izrael) területére.
Kr. e. 883-612: az ún. Újasszír Birodalom garázdálkodása (az akkád eredetű Szargon [Sarrukin] dinasztia vezetésével), irtóhadjáratai a magyar népek ellen. Erre az időre tehető a szkíták, az északra menekült magyar és magyarrokon törzsek Kárpát-medencei betelepedése is.
Kr. e. 722: az asszírok, a júdaiak (zsidók) felkérésére elpusztítják Izrael királyságot, és elesik Izrael fővárosa, Szamaria is.
Kr. e. 614-612: a káld-méd (=madai) szövetség végez Asszíriával. 614: Assur, 612: Ninive pusztulása. A Méd Birodalom.
Kr. e. 550: Kyros perzsa uralkodó meghódítja Médiát. A magyarok ezután még 1200 évig élnek Iránban.
Kr. e. 247: A Parthus Királyság megalakulása, a dák-szkíta Arsak (Arsag) uralkodásának kezdete. A magyarok ismét függetlenné válnak és uralkodó helyzetbe kerülnek.
Kr. u. 226: A parthus Arsag dinasztia bukása. Iránban a hatalom a perzsa Szaszanidákra száll át.
Kr. u. 609-619: Kangar-szabir háború. Szabir águnk kettéválása.
Kr. u. 651-ig: az arabok elfoglalják Iránt. A szabir-magyarok és rokonnépeik a Kaukázuson át északabbra költöznek és megalapítják a Kazár Birodalmat.
Kr. u. 677-700: A szabír törzseink (= fehér magyarok) honfoglalása a Kárpát-medencében, ahol a Kr. e. VII. században betelepült magyarul beszélő székelyeket találják.
Kr. u. 791 és 796: a szabirok (avarok) elleni frank hadjáratok, a vezéri központ elfoglalása.
Kr. u. 803: Újabb frank hadjárat. A szlávok behatolása a Kárpát-medencébe.
Kr. u. 839: A fekete magyarok felkelése Iránban az arabok ellen Mažjar vezetésével. A felkelés leverése után a fekete magyarok elhagyják Iránt.
Kr. u. 872-882: A fekete magyarok felszabadítják a Kárpát-medencét és 970-ig tartó védelmi hadműveleteikkel megalapozzák a magyar uralmat.
Kr. u. 997: István (Vajk) lesz a fejedelem.
Kr. u. 999: Koppány lázadása, majd elfogása és feldarabolása.
Kr. u. 1001. jan. 1.: Istvánt királlyá koronázzák. A Fekete Kor kezdete.
Kr. u. 1038: István utódjának, Orseolo Péternek az uralmával nyíltan magyarellenes hatalom jön létre Magyarországon.
Kr. u. 1041-1044: Legnagyobb szent királyunk, Aba Sámuel uralkodása. 1044-ben a ménfői csata után a király az árulók és idegenek áldozatául esik.
Kr. u. 1044-1046: A függetlenségét elvesztett Magyarország újra Péter zsarnoksága alatt.
Kr. u. 1046: Nemzeti felkelés Vata vezetésével az idegen uralom és az antikrisztusi álkereszténység ellen.
Endre a magyar táltosokat és vezéreket orvul legyilkoltatja és így a krónikások szerint a "legkeresztényibb" királyok egyike lesz.
Forrás: http://kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/5.html
Ősi eredetünk tagadása, hitünk, kultúránk gyökeres kiirtása, a pontosan dokumentált tények leginkább a mélyen vallásos keresztényeket döbbentik meg, akik feltétel nélküli elfogadásra és mély bűnbánatra nevelve, még a kérdés felvetését is eretnekségnek tartják.
Bíró Lajos szerint, a bibliai Teremtés könyvének mítoszait a zsidók a kánaáni őslakosságtól vették át, akik sumér földről és Egyiptomból hozták ezeket magukkal.
Mózes I. könyve 9. fejezete szerint például Noénak 3 fia volt, akiktől benépesedett az egész föld: Szém, Khám és Jáfet. A magyarban a Khám és a Szem egyaránt magot jelent, így ezek az ősi nevek rögtön világossá és találóvá válnak. A Khám név a "mag" fordítottja, kapcsolatos pl. a gumó, gümő, (gyümölcs), gömb, gomb, kan és hím szavaink gyökével. (Vö. finn kuhmu = gümő). Khám ősatya emlékét őrzi pl. a Vas megyei Kám és a baranyai Kán községek neve. A manysi rokonnépünknél is megmaradt a Bibliában is említett ős-szülők emléke: egyik énekükben, "A világ teremtése" Arany Kvoresz atya, azaz Numi Tórem így üzen:
"Soper úrnőt, Kami úrnőt, Föld anyát
kővel körülöveztem,
Héthegy anyát teremtettem,
Földhegy anyát leküldöttem.

Ősi hitünk és kultúránk felszámolása tehát egyet jelentett történelmünk "átdolgozásával", nemzetünk pusztulásával. A feltétel nélküli keresztény tanok elfogadása, az engedelmességre nevelés, a mély alázat beidegződése és a büszkeség elvetése, a belső énben rejtőző eredendően "jó" kiirtása, felcserélése az eredendően "rosszra" a korábban jól működő egyensúly felbillenéséhez vezetett.
Az őskeresztény magyar egyház már nyomokban sem hasonlít a mai kor judeo-keresztény vallásához. Már régen elvesztek a magyar műveltség legalapvetőbb ismeretei. Tomory Zsuzsa erről a következőket írja:
Valaha ezen ismerteket már születésünk előtti kilenc hónapban, édesanyánk szíve dobbanásával szívtuk magunkba, s onnan folytatódott ezen ismeretkör bővülése az előttünk kitáruló Élet hatalmas áradásával. Korunkban - látszólag - még keresve is nehéz megtalálni őseink műveltségének alapelemeit, ezért teljességük megértése szinte a lehetetlenség birodalmába tartozik. Nem hallunk ősszüleinkről, gondolataikról. Ha hallanánk, még mindig a pogányság átkával kisérne bennünket a világ, ősműveltségünk kiirtása lenne ismét célja.

Magyar Adorján a térítésekkel kapcsolatban a következőket mondja:
Művelt nép, amelynek már van fejlett szellemi élete, fejlett vallása, más vallásért, más fölfogásáért a magáét nehezen hagyja el, kezdetleges nép azonban, amelynek még sem fejlettebb szellemi élete, sem fejlettebb vallása nincsen, könnyen fogad be valamilyet. Tiszta papirosra könnyen írhatunk, de ha olyanra akarunk írni amely már teleírva, akkor a már ottlevőt előbb el kell távolítanunk róla, ha ugyan lehet, de esetleg ez nem is lehetséges.

Röviden megfogalmazva tehát, őseink hithagyománya határozta meg a saját territóriumunk megvédésének szükségességét (és nem mások területeinek elfoglalását). A lélek halhatatlanságának eszméje pedig eredendően nem kifejezetten magának a szellemnek a halhatatlanságáról szólt, hanem az életet hordozó tudásának a halhatatlanságáról, mely az egyik embertől a másiknak történő átadásával, örök időktől való egymásra épülését jelentette. Egész egyszerűen, az addig felhalmozott tudás átadásáról, annak szükségszerűségéről szólt, hogy egy új testben és lélekben feldúsulva, abban megfiatalodva örökké szolgálja a nemzetségünk örök körforgását.

magyarno

Szent István és Boldog Gizella veszprémi szobra


Kapcsolódó:
Aradi Lajos: Piramisok