Ki áll az olajháború hátterében és merre mozdulnak az árak 2015-ben?

Kinek a számlájára írható az olajpiaci árzuhanás? A szaúdiak voltak? Netán az Egyesült Államok? A kettő együtt Oroszország ellen? Vajon folytatódik az olajár szabadesése 2015-ben?

Az alábbiakban látni fogjuk, hogy egyes elemzők szerint az olaj ára akár a hordónkénti 20 dollárt is elérheti, ami több millió munkahely megszűnését és sok milliárd dollár veszteséget jelentene az Egyesült Államokban, nem beszélve a sok ezermilliárd dollár „értékű” derivatíváról, ami az energiaiparhoz köthető.

A globális pénzrendszer már eleve nagyon sebezhető állapotban van, az olaj árának szándékos bedöntése pedig a lehető legjobb módszer egy komoly defláció elindítására. Akárki is áll a háttérben, a tűzzel játszik.

Az áresés kezdetétől fogva a legtöbben a szaúdiakra mutogatnak. Kétségtelen, hogy a szaúdi uralkodóház nem egyszer manipulálta már az olaj árát, hogy bizonyos geopolitikai célokat elérjen. Andrew Tops a következőket írta erről:

Nem szükséges túl messzire tekinteni, hogy példát találjunk az olaj árának manipulálására a világ legnagyobb olajexportőrének számító szaúdi kormány által, bizonyos külpolitikai célok elérése érdekében. 1973-ban Anwar Sadat egyiptomi elnök rávette Fejszál szaúdi királyt, hogy csökkentse az olajtermelést és emelje meg az árakat, sőt, vezessen be olajkiviteli embargót, hogy ezáltal megbüntesse az Egyesült Államokat, amiért az Izraelt támogatta az arab államokkal szemben. A taktika működött. Az „olajsokk” hatására az árak megnégyszereződtek.

1986-ban a történet megismétlődött, amikor a Szaúdi-Arábia által vezetett OPEC hagyta, hogy az olaj ára meredek esésnek induljon, majd 1990-ben is, amikor a zuhanó olajárakkal Oroszországot próbálták legyőzni, mert az veszélyt jelentett olajpiaci pozíciójuk számára. 1998-ban tervük sikerrel járt. Amikor az olaj hordónkénti ára 25-ről 12 dollárra esett, Oroszország kénytelen volt államcsődöt jelenteni.

A szaúdiak és más OPEC tagállamok természetesen a fentiek fordítottját is bevetették már, amikor a termelés visszafogásával mesterségesen magasan tartották az árakat. 2008-ban az olaj hordónkénti ára elérte a 147 dollárt, a szaúdiak és társaik pedig úsztak a petrodollárokban.

Visszatérve a jelenhez, az OPEC tagoknak komoly érdeke fűződik a drágább olajat termelő versenytársak kiiktatásához. Ilyen versenytárs például a palaolaj termelő Egyesült Államok, amelyet érzékenyen érintenek a jelenlegi alacsony árak. Szaúdi-Arábia már az olaj árának esése előtt kedvezményes áron adott el olajat Kínának, amikor pedig az OPEC november 27-én megtagadta, hogy visszafogja a termelést, egyértelművé vált, hogy az Egyesült Államokat akarják büntetni az árháborúval.

Amennyiben Szaúdi-Arábia stabilizálni akarná az olaj árát, nem kellene egyebet tennie, mint bejelenteni a termelés lassítását. Az a tény, hogy ezt nem tették meg, már önmagában is nagyon árulkodó.

Az Egyesült Államok meggyengítése mellett sokan úgy gondolják, hogy Szaúdi-Arábia Iránt is szét akarja zúzni. A Daily Mail a következőket írta:

Mindenek felett azonban Szaúdi-Arábia és öbölbeli szövetségesei elsőszámú regionális ellenségüknek tekintik Iránt, mind vallási mind pedig politikai szempontból.

Tisztában vannak azzal, hogy a síita muzulmán szekta által dominált ország támogatja az Arab-félszigeten élő, neheztelő és dühös, több mint egymillió főt számláló, szintén síita szegényebb osztályt, amelyik csupán egy szikrára vár a szaúdi rezsim elleni lázadáshoz.

A többségében szunnita szaúdiaknak az sem tetszik, hogy Irán támogatja Assad kormányát Szíriában. Azzal is tisztában vannak, hogy a korrupcióval átitatott és szankciókkal sújtott iráni gazdaság számára létkérdés, hogy az olaj ára ismét emelkedésnek induljon. Éppen ezért eszük ágában sincs ezt elősegíteni.

A helyzet az, hogy Szaúdi-Arábia helyzete továbbra is erős, mivel számukra az olaj kitermelés olcsó, tartalékaik pedig bőségesek. Akár három évig is képesek lehetnek megbirkózni az alacsony olajárakkal.

Mások meg vannak győződve arról, hogy Szaúdi-Arábia és az Egyesült Államok fogott össze Oroszország ellen. Nicolas Maduro venezuelai elnök például a következőket mondta egy üzleti fórumon:

„Tudták, hogy olajháború folyik? Ennek a háborúnak a célja pedig Oroszország elpusztítása.

Egy stratégiailag megtervezett háborúról van szó… ami Venezuelát is célozza, hogy leverje forradalmunkat és gazdasági válságot indítson,” mondta az elnök azzal vádolva az Egyesült Államokat, hogy el akarja árasztani a piacot palaolajjal.

A zuhanó olajárak sokak szerint Venezuelát és Oroszországot érintik a legkeményebben.A jelek szerint Vlagyimir Putyin is hasonlóképpen látja a helyzetet:

„Mindannyian látjuk az olajárak csökkenését. Sokat hallani arról, hogy ezt mi okozza. Lehetséges, hogy az USA és Szaúdi-Arábia közötti megállapodásról van szó, hogy ezzel megbüntessék Iránt és befolyásolják Oroszország és Venezuela gazdaságait? Igen, lehet.”

Afelől nincs kétség, hogy Barack Obama szeretné megbüntetni Oroszországot az ukrán helyzet miatt, az olajárak manipulálása pedig jó módszernek tűnik ehhez, és amennyiben az amerikai palaolaj iparág is elszenved néhány találatot a csatában, az Obama kormányon belüli radikális környezetvédők biztos nem fognak tiltakozni.

Egyesek szerint azonban az olajárakkal kapcsolatos helyzet ennél sokkal összetettebb.

Marin Katusa szerint például egy három pólusú harcról van szó az OPEC, Oroszország és az Egyesült Államok között:

„Háromirányú háborúról van szó az OPEC, Oroszország és az Egyesült Államok között,” mondja Marin Katusa, a Casey Research vezető energiaügyi befektetési stratégája.

Katusa szerint az olajtermelés nem fog tovább lassulni 2015-ben.

„Tudjuk, hogy az OPEC nem fogja csökkenteni a termelést. Növelni fogják. Oroszország minden eddiginél magasabb szintre emelte a termelést.”

Azzal, hogy az OPEC és Oroszország nem hajlandó osztozni piaci részesedésén vajon hogyan teljesít majd a palaolaj iparág?

„A papaolaj termelők sokoldalúsága és ellenálló képessége sok embert meglep majd. Nem hiszem, hogy az ágazat egyik napról a másikra összeomolhat,” mondja Katusa.

A mögöttes okoktól függetlenül úgy tűnik, hogy az olajháborúnak egyhamar nem lesz vége, ez pedig további árcsökkenést jelent.

Darin Newsom, a Telvent DTN elemzője szerint ez akár 30 dollár körüli hordónkénti árat is jelenthet. Mások ennél is pesszimistábbak. Jeremi Warner, aki korábban pontosan előre jelezte, hogy az olaj hordónkénti ára 80 dollárra eshet 2014-ben, a Sydney Morning Heraldban 20 dolláros árakról beszélt:

A legtöbb gazdasági rovatvezetőnek megalázó visszatekinteni előző évi jóslataira. Esetemben erről nem beszélhetünk, mert legfontosabb előrejelzésem, miszerint az olaj hordónkénti ára 80 dollárra süllyed, igencsak pontos volt, ráadásul az okok meghatározása is telitalálat volt.

Azt hiszem idén is maradhatunk ennél az előrejelzésnél. A válság előtti „normális”, mondjuk 100 dollár feletti értékekhez történő visszatérés helyett, amire sok kereskedő számít, úgy gondolom, hogy az olaj ára még jó ideig alacsony marad és akár a 20 dollárt is elérheti, mielőtt ismét emelkedésnek indulna.

Vannak, akik még ennél is borúlátóbbak. Abigail Doolittle például a legkedvezőtlenebb forgatókönyv esetén 14 dolláros hordónkénti árat is el tud képzelni.

A helyzet azonban, hogy az Egyesült Államok gazdasága a legborúlátóbb forgatókönyvek megvalósulása nélkül is könnyen összeomolhat, nem beszélve Venezueláról, ahol több milliárd dollár értékű adósság visszafizetése válik majd esedékessé ősszel.

Forrás: The Economic Collapse

Időkjelei: Számos elemzést elolvasva a témában, egy közös motívumot szinte valamennyi véleményben találunk: 2015-ben bármi megtörténhet…

Akármilyen irányba próbálják is a globális játékosok terelni ellenfeleiket, akarva vagy akaratlanul, de ők maguk is egy 6000 éve formálódó terv megvalósítását segítik elő, aminek végül ők maguk lesznek a legfőbb vesztesei.

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” – Máté 16:26