Hogyan vegyük palira a cigányokat, avagy hogyan lehet ingyenmunkával céget működtetni?

A buszmegállóban látok egy kiragasztott hirdetést  - kézzel írva -, ipari mosoda felvételt hirdet, egy telefonszám és semmi más. Gondoltam, az általam látogatott cigány asszonyoknak ez éppen jó lehet. Elmentem hozzájuk és nagy örömmel adtam át a hírt  - mondták, majd ők hívják telefonon – lelkesek voltak.

A hívásra egy férfi jelentkezett, - igen valóban van felvétel, jöhetnek akár azonnal is, a munkahely Budaörsön a Metró áruházzal szembeni  ipari parkban van. Az egyik asszony kérte, hogy menjek velük. Elviszem őket a saját kocsimmal - mondtam -, aztán majd kitaláljuk hogy lehet oda menni Érdről tömegközlekedéssel.

A munka egyszerű volt, nem kívánt nagyobb betanulási időt. Szállodáknak  ipari mosógéppel  kellett mosni és nagy vasaló hengerekkel vasalni. Azt kérdezte tőlem a férfi aki a munka szervező volt, ki vagyok én, hogy segítek a cigányoknak, mert látja,hogy én tudok folyamatosan beszélni és fogalmazni. Igazán komoly dicséret volt! Azt mondta öt nap próbaidő, arra nem jár fizetés, minden hónap huszonötödikén van fizetés. Semmiféle hivatalos papírt nem állított ki személyit nem kért el senkitől. Sajnos én is naiv voltam és nem gondoltam, hogy erre figyelni kell  - igaz már elég öreg vagyok, a gazemberségek engem elkerültek.

Kérte a főnök akit Janinak kellett hívni, hogy jöjjenek többen, őt nem zavarja, hogy cigányok. Így is történt, mentek többen. Mentek éjszakai műszakból hazaérkezvén két órai alvás után vissza, mert sok a munka. A család összefogott és autóval vitte őket oda  meg  vissza.

Mikor aztán már fizetni kellett volna a munkáért, egyszer csak a Janinak semmi nem volt jó, közönséges hangon kiabált, a kiskorú gyerekekkel is akik jöttek segíteni - , azokkal is azokkal ugyanilyen hangnemet használt.
A munka sürgős volt, előfordult, hogy váratlanul a letöltött munka után jött a családhoz, hogy kellene vissza  jönni - pihenő idő nélkül.
Elkezdődött a cigányozás, hazudozás, és a fizetés idején a pénz elmaradása, mondván, hogy nem kapták meg a megrendelőtől a járandóságot és nem tudnak fizetni. Kiderült, hogy már több emberrel ugyanezt csinálták, akik végül hónapok utáni nem fizetés miatt meg akarták a tulajdonost és  Janit verni - na, akkor rögtön fizettek.

Az érdi cigányoknak egyszer csak, amikor bementek dolgozni, azt mondták ki vannak rúgva, majd fizetnek, ha lesz pénzük. szegények jöttek hozzám és panaszkodtak, hogy nekik sem fizettek. Erre felhívtam a vállalkozót és mondtam neki, hogy akkor most a NAV-nál feljelentem őket. Erre azt válaszolta, hogy akkor nekem személyesen oda adnák a pénzt, de ne a cigányokkal menjek, különben is be van kamerázva a mosoda.
Végül is az egyik asszonyt elvittem magammal. A három heti munkára 6-8 ezer forintot adtak (!), mert a próbaidőt nem fizetik és éjszakai pótlék sincs, az órákat letagadták egy kis fecnin adták át a pénzt.

Amikor ott voltunk azt mondja az asszony akivel mentem, hogy Marika néni most nem látok itt mosni valót, üres az egész mosoda. Hzöngenek, de azt nem tudják, hogyan kell az érdekeiket érvényesíteni.

Így használják ki őket, közben pedig arról beszélnek, hogy a cigányok nem akarnak dolgozni! Pedig én azt látom, ahány cigány embernek sikerült elhelyezkedni  - akár közmunkában is -, mind nagyon örültek, hogy végre dolgozhatnak.
Nem akarok elfogult lenni, mert a huszonnégy év munkanélküliség után a cigányság körében sem mindenkit fűt a munka vágya és volna mit tenni, de meg kéne érteni, sokszor nem rajtuk múlik.

Néha azt gondolom  szegényekből és gazemberekből áll ez a világ.

Kérlek drága Jézusom add, hogy a gonoszság erőivel szemben a Te szeretettel tudjunk küzdeni, és soha ne mondjuk, hogy nem éri meg, mert Te bőrre, nemre való tekintet nélkül hoztad meg az áldozatot, hogy nekünk örök életünk legyen. Ámen!

                                                                         Tarnóczi Mária