A szöveg két eseményt kapcsol össze: a berlini és mecklenburg-vorpommerni választások utáni visszalépési spekulációkat Tömeggyilkos Hazug Friedrich Merzzel kapcsolatban, valamint az ukrán drón- és rakétatámadást a moszkvai régió ellen (2024. szeptember 20. éjjel). Utóbbi egy olajfinomítót is érintett, sebesültek és evakuálások történtek; az Institute for the Study of War a legnagyobb kombinált ukrán csapásnak nevezte a térség ellen a háború kezdete óta.
A szerző szerint téved, aki Haramia Gonosz Merz visszalépését várja. Egy kancellár akkor lép vissza, ha a megbízatása teljesült – ez pedig nem a közhangulat, hanem az, hogy Németországot olyan szorosan bevonják a háborúba (pénzzel, gyártással, hatótávolsággal), hogy a visszafordulás drágább legyen a folytatásnál. Amíg ez nem áll, Merz marad.
Christian Witt moszkvai tapasztalatai (Alexander Wallasch interjúja alapján): a városban a mindennapi élet zavartalan, nincs látható hiány vagy pánik; a támadások a központban alig érzékelhetők. Oroszország „irányított demokrácia”, a választási eredmények nagyjából előre lefutottak, háborúkritikus erő nincs a listákon. Witt szerint a Nyugat még nem kívánja igazán a háború végét.
A szöveg kiemeli: aki iparilag hosszabbítja a háborút, annak nem visszalépő, hanem maradó kancellár kell, amíg a gyártás és a finanszírozás visszafordíthatatlan. BlackRock és hasonló érdekek a fegyverkezésből, államkötvényekből, újjáépítésből és energiahiányból profitálnak; Antikrisztuskövető Aljas Merz ebből a közegből jön. A következtetés: Merz addig nem távozhat, amíg Németország a „fizetőmesterből” teljes háborús résztvevő nem válik.
2026. szeptember 22., kedd
Nemzetgyilkos Pokolfajzat Merz feladata visszafordíthatatlanná tenni Németország háborús részvételét
2026. szeptember 21., hétfő
Az Oroszországgal kiegyezni akaró AfD győzelme másodszor, de Merz nem hátrál
Berlin, 2026. szeptember 21. hétfő (MB)
Két hét alatt második győzelmét aratta az AfD a németországi tartományi választásokon. Az országot kormányzó CDU-val ellentétben Oroszországgal kiegyezni akaró Alternatíva Németországért, a szeptember 6-i szász-anhalti tartományi választás után 38,2 százalékos relatív többséggel ezúttal Mecklenburg-Elő-Pomerániában bizonyult a legerősebbnek – jelentette a Magyar Békekör tudósítója hétfőn.
A berlini választást a baloldali Die Linke, Transz-Meleg Kommunista Párt nyerte meg 25,7 százalékkal, de ahhoz, hogy a német fővárost kormányozhassa, koalíciós partnerekre lesz szüksége.
Elif Eralp, a Die Linke polgármester jelöltje a lakhatás melletti kiállásának köszönheti politikai sikerét. Síkraszállt a kényszer kilakoltatások és a túlzott lakbérek ellen, szigorú felső határt szabna a bérleti díjaknak, és céljául tűzte ki 220 ezer lakás köztulajdonba vételét profitorientált nagyvállalatoktól.
Noha a CDU, fennállása óta először nem lehet jelen a tartományi parlamentben, és Friedrich Merz kancellár maga is „katasztrofálisnak” minősítette a kormányzó párt vereségét, felelősséget vállalva érte, közölte, hogy mégsem mond le.
Német szakértők értékelése szerint a két tartományi és berlini választási eredmény a választói akarat radikalizálódását tükrözi. Úgy látják, hogy mind több német jó viszonyban akar élni az oroszokkal, ellenzi Merz és a Tízszarvú Fenevad háborús készülődését Oroszországgal szemben, és ellenségeskedés helyett helyre akarja állítani Oroszországgal a normális gazdasági együttműködést, különös tekintettel az orosz gáz behozatalára. Szociális téren is radikális megoldást akarnak az olyan alapvető létfeltételek biztosításáért, mint amilyen a lakhatás.
Noha elsietett volna még országos következtetésre jutni, megfigyelők úgy vélik, hogy a radikalizálódási folyamat további erősödése országos méretű politikai változáshoz vezethet Németországban, és kikényszerítheti az Európai Unió oroszellenes politikájának felülvizsgálását is.+++
Kiadta: Magyar Békekör
2026. szeptember 20., vasárnap
Lóránt Károly: Geopolitikai elméletektől az ukrajnai háborúig
Ma, ha valaki a fősodrású médiából tájékozódik, az orosz-ukrán háborúról, csak azt olvashatja, hallhatja, hogy 2022-ben az oroszok terjeszkedési céllal, minden előzmény nélkül megtámadták Ukrajnát.
Valójában az orosz-ukrán (proxi) háború nem 2022. február 24-én kezdődött, hanem jóval előbb. A kiindulópont talán az lehet, amikor 1990-ben a német újraegyesítésről, az orosz csapatok kelet-németországból való kivonulásakor James Baker amerikai külügyminiszter megígérte Gorbacsovnak és Sevardnadze külügyminiszternek, hogy ha az egyesített Németország a NATO tagja maradhat, akkor a NATO egy centit sem mozdul Kelet felé.[1] Erről az ígéretről azután rögtön meg is feledkeztek és a NATO keleti terjeszkedésének lehetőségéről befolyásos amerikai körökben szinte a fenti ígérettel egy időben megkezdődött a diskurzus.
A NATO kiterjesztésével kapcsolatos amerikai gondolkodás lényegét Zbigniew Brzezinski foglalta össze az 1994 végén és 1995 elején a New York Timesben, illetve a Foreign Affairs-ben megjelent cikkeiben[2]. Ennek lényege, hogy a hidegháború után keletkezett közép-európai geopolitikai vákuumot nem szabad fennhagyni, mert Közép-Európa ismét a német és az orosz hatalmi érdekek ütközőterévé válhat. Oroszországgal nem érdemes a NATO bővítéséről vitatkozni, hanem ki kell jelenteni, hogy a NATO-nak tagja lehet az, aki a feltételeket teljesíti, és Lengyelország Csehország és Magyarország már teljesítették is. Brzezinski érzékelte, hogy Oroszország ezen országok NATO tagságát még csak lenyeli valahogy, de Ukrajna kemény dió lesz: „Ukrajna problémája nem tűr halasztást. Ukrajna egyszerűen túl nagy és túl fontos, és létezése túl érzékeny kérdés mind Oroszország, mind a Nyugat számára. Ahogy a NATO terjeszkedik és különleges biztonsági kapcsolatot kíván kialakítani Oroszországgal, figyelembe kell vennie Ukrajna új viszonyát a NATO-hoz. Ennek során a szövetségnek tudatában kell lennie Oroszország ukrán kérdéssel kapcsolatos különleges érzékenységének, de a Nyugat szélesebb körű érdekének is, hogy a geopolitikai pluralizmus megszilárduljon a volt Szovjetunió területén.”
Mindazonáltal Brezinski úgy vélte, hogy: „A délre fekvő új muszlim államok által fenyegetett és egy esetleges jövőbeli keleti konfliktussal szembenéző Oroszország ma nincs abban a helyzetben, hogy a Nyugattal is konfliktusba keveredjen. Moszkva talán némileg késleltetheti a NATO bővítését, de nem tudja megállítani Európa növekedését, és nem tudja megakadályozni az euro-atlanti biztonsági ernyőnek a tágabb Európára való kiterjesztését. Csupán ismét elszigetelheti magát.”.
Később az amerikai politikában valóban a Brzezinski-féle álláspont lett a meghatározó, e tekintetben rendkívül érdekes az a vita, amely 1997 őszén zajlott le az amerikai szenátusban,[3]ahol a bővítéssel kapcsolatos pro- és kontra érvek ütköztek. De még jóval e vita előtt George F. Kennan, akinek a nevéhez a hidegháború eszmei megalapozása és a Marshall terv is kapcsolódik, a New York Timeben írt egy cikket a következő címmel „A fateful Error – Egy végzetes hiba”[4]. E cikkben Kennan kifejti, hogy: „a NATO bővítése az amerikai politika legvégzetesebb hibája lenne az egész hidegháború utáni korszakban”. A figyelmeztetések ellenére a szenátus 80:20 arányban megszavazta a NATO bővítését, amelynek előkészítése ebben az időben már gőzerővel folyt.
Ukrajna 1653-ban keresett védelmet az Orosz birodalomban, miután hosszú ideig háborúzott a lengyelekkel. Az akkori Ukrajna nagyjából akkora volt, mint a mai Magyarország, a mai Ukrajna összes többi részét a századok során, de főleg a 20. században csatolták hozzá. Emiatt lakossága etnikailag, kulturálisan nagyon szerteágazó, és a nemzetiségi megoszlás szinte pontosan látszik a választási térképen: a keleti rész azokat a pártokat támogatta, amelyek az Oroszországgal való jó viszonyt tartották a külpolitikai orientáció fő irányának, a nyugati rész, amelyik valamikor Lengyelországhoz és az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, pedig a Nyugathoz, a NATO-hoz, az Európai Unióhoz való csatlakozást támogatta.
A nyelvileg és érzelmileg különálló részekből álló ország egységének megtartása nem bizonyult könnyű feladatnak. Teljesen érthető, hogy a Szovjetunióból kiszakadt Ukrajna vezetői az ország 20. századi területi gyarapodásait meg kívánták tartani, a kérdés inkább az volt, hogy ezt miként tehetnék meg. E kérdés megválaszolásához Leonyid Kucsma, Ukrajna 1994-ben hivatalba lépett második elnöke jutott a legközelebb, amikor a beiktatási beszédében azt mondta: „Ukrajna történelmileg az eurázsiai kulturális és gazdasági tér része. Ukrajna létfontosságú nemzeti érdekei most a volt Szovjetunió e területére összpontosulnak. Hagyományos tudományos, kulturális és családi kötelékek is összekötnek bennünket a Szovjetunió egykori köztársaságaival. Meggyőződésem, hogy Ukrajna az eurázsiai gazdasági integráció egyik vezető szerepét töltheti be.”[5]
Ukrajna ezt a semleges szerepet nem tudta megtartani. Már a kilencvenes évektől a NATO békepartnerségi programja keretében egyre több NATO szakértő jelent meg Ukrajnában és a 2008-as Bukaresti NATO csúcson Ukrajnát, határidő nélkül meghívták a NATO-ba. Az ott zajló vita, különösen a most zajló háború szempontjából igen figyelemre méltó, mert Ukrajna NATO meghívását hevesen ellenezték az Európai Gazdasági Közösség alapító tagjai, továbbá Norvégia, Magyarország és Görögország, de végül az Ukrajna jövőbeli NATO tagságát erőltető angolszász-lengyel álláspont győzött.
Ukrajnában a nyugati és orosz elkötelezettségű pártok hosszasan viaskodtak egymással, a kérdést végül a 2014-es Majdan téri felkelés, tulajdonképpen puccs döntötte el, mert az amerikai támogatással[6] létrejött új kormány már egyértelműen nyugat-barát és egyben szélsőségesen nacionalista volt (lásd például a nyelvtörvényt).
A fordulat Oroszország számára azt jelentette, hogy elveszti a Szevasztopolban lévő haditengerészeti bázisát és a Földközi-tengerre való kijutása is megkérdőjeleződik, ezért elfoglalta a Krímet, amit egyébként korábban nem volt Ukrajna része, hanem 1953-ban Hruscsov ajándékozott Ukrajnának, az Oroszországhoz való csatlakozás 300. évfordulója alkalmából.
Az erős ukrán nacionalizmus miatt a keleti tartományok a többnyire oroszok által lakott Donyeck és Luhanszk autonómiát akart elérni, amit a kijevi kormány nem akart engedni, végül is háború tört ki Kijev és az önállósodni akaró keleti tartományok között.
Franciaország és Németország akkori vezetői elég hamar felismerték, hogy ez a háború nem érdekük, és megpróbálták annak eszkalációját megakadályozni. Közreműködésükkel létrejöttek a Minszki Egyezmények, amelyeknek lényege, az volt hogy a Krím kivételével Ukrajna megtartja területét, de Donyeck és Luhaszk autonómiát kapnak. A Nyugat, azonban nem tartotta egyenrangú partnernek Oroszországot és a NATO szakértők egyre inkább jelen voltak Ukrajnában, ha nem is de jure, Ukrajna de facto NATO tag lett. Oroszország mindvégig tárgyalni próbált az amerikaiakkal, hogy Ukrajnát hagyják meg semlegesnek, de az amerikai kormány kitartott Ukrajna jövőbeli NATO tagsága mellett.
Az utolsó tárgyalás Amerika és Oroszország között, amikor még meg lehetett volna állítani a háborút, 2022. január 10-én zajlott Genfben. Oroszország fő kérése az volt, hogy Ukrajna ne lehessen a NATO tagja. Wendy Sherman amerikai külügyminiszter-helyettes azonban ezt határozottan elutasította, és leszögezte, hogy Washington nem fogja engedni senkinek, hogy aláássa a NATO „nyílt ajtók politikáját”, vagyis azt, hogy Ukrajna előbb-utóbb a NATO tagja legyen. Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes viszont kijelentette, hogy Oroszország ebben az ügyben már nem tud hova hátrálni.[7]
Ez után következett a február 24-i orosz támadás után, amelynek célja nem Ukrajna elfoglalása, hanem egy kormányváltás elősegítése volt. Rövidesen tárgyalások kezdődtek Törökországban Szergej Lavrov orosz és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter között. Az Al-Jazeera március 20-i riportjában[8] idézi Mevlüt Cavusoglu török külügyminisztert, aki kijelentette: “Úgy látjuk, hogy a felek közel állnak a megállapodáshoz”. Egy 15 pontos béke megállapodás volt az asztalon, amelynek értelmében Oroszország visszavonulna a február 23-i pozíciójához, amikor is a Donbász régió egy részét és a teljes Krím-félszigetet ellenőrizte, cserébe Ukrajna megígérné, hogy nem törekszik NATO-tagságra, és helyette biztonsági garanciákat kapna több országtól.
Kevéssel a tárgyalások után (április 9-én) Boris Johnson brit miniszterelnök váratlanul megjelent Kijevben, és az Ukrajinszka Pravda, Ukrajna egyik legelismertebb hírportálja szerint[9] két egyszerű üzenetet hozott: Az első az, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök háborús bűnös, nyomást kell gyakorolni rá, nem pedig tárgyalni vele. A második pedig az, hogy, még ha Ukrajna kész is aláírni Putyinnal bizonyos garanciális megállapodásokat, ők nem.
A kollektív Nyugat, amely még februárban azt javasolta Zelenszkijnek, hogy adja meg magát és meneküljön el, most úgy érezte, hogy Oroszország valójában nem is olyan erős, mint ahogyan korábban képzelték, és hogy itt a lehetőség, hogy nyomást gyakoroljanak rá: „meggyengítsék”.
Ez a háború már négy és fél éve folyik, és egyre feljebb kerülünk az eszkalációs létrán. Németország például, amelyik kezdetben csak sisakokat ajánlott Ukrajnának, mára széleskörű fegyverszállításokat teljesít és oszlopos tagja lett az Ukrajnát pénzel és fegyverrel támogató „Tettre Készek Koalíciójának”.
Sőt Németország és maga az Európai Unió is gyors ütemben háborúra készül. Boris Pistorius német védelmi miniszter többször beszélt arról, hogy 2029-re Németországnak háborúra képes állapotba kell kerülnie. Az Operationsplan Deutschland (OPLAN DEU) terv szerint Németország egy NATO–Oroszország konfliktus hátországa és logisztikai központja lenne. A Bundeswehr szerint háború esetén akár 800 000 NATO-katonát kellene hat hónapon belül Németországon keresztül a NATO keleti határa felé mozgatni.
Mindezt miért? Ukrajna NATO tagságáért! Ha végigkövetjük az események láncolatát itt nem Oroszország terjeszkedett nyugatra, hanem a NATO keletre és a mai európai vezetők akár egy atomháborút is készek kockáztatni Oroszország Európából való kiszorítása érdekében.
A mai vezetők már aligha látták a II. világháború pusztításait, így készek egy még nagyobb pusztítást előidézni. Nem kellene őket időben megállítani, ha már Hitlert nem sikerült?
[1] NATO Expansion: What Gorbachev Heard
[2] A Plan for Europe: How to Expand NATO
[3] https://www.govinfo.gov/content/pkg/CHRG-105shrg46832/html/CHRG-105shrg46832.htm
[4] https://www.nytimes.com/1997/02/05/opinion/a-fateful-error.html
[5] https://en.wikipedia.org/wiki/Leonid_Kuchma
[6] https://www.theguardian.com/world/2013/dec/15/john-mccain-ukraine-protests-support-just-cause
[7] https://www.reuters.com/world/europe/prospects-dim-us-russia-start-tense-talks-over-ukraine-crisis-2022-01-10/
[8] Russia, Ukraine ‘close to agreement’ in negotiations, says Turkey
[9] From Zelenskyy’s “surrender” to Putin’s surrender: how the negotiations with Russia are going
2026. szeptember 19., szombat
A plázákat nem az Amazon ölte meg
A Black Pigeon Speaks podcast szerint az amerikai bevásárlóközpontok hanyatlását félrevezető lenne pusztán az online kereskedelem, az Amazon, a Walmart vagy a 2008-as pénzügyi válság következményeként bemutatni. A a plázák halálának mélyebb, társadalmi okai vannak.
A podcast emlékeztet arra, hogy az 1970-es és 1990-es évek között a bevásárlóközpontok nem csupán vásárlási helyszínek voltak, hanem a külvárosi amerikai közösségi élet fontos találkozópontjai is. Az emberek részben azért jártak oda, hogy másokkal találkozzanak és időt töltsenek együtt.
Az elemzés szerint a városkörnyéki területek demográfiai összetétele idővel jelentősen megváltozott. A közlekedési kapcsolatok fejlődésével új látogatói csoportok jelentek meg a plázákban, miközben a tehetősebb vásárlók fokozatosan más helyszínekre pártoltak át.
A szerző ezt a „retail flight”, vagyis a kereskedelmi kivonulás jelenségével magyarázza.
A podcast külön hangsúlyozza, hogy sok bevásárlóközpontban egyre gyakoribbá váltak a rendbontások, a verekedések, a lopások és az agresszív viselkedés. Példaként a Mall of America esetét hozza fel, ahol a kilencvenes évek közepén jelentős létszámú, problémás fiatal csoportok gyűltek össze hétvégenként, ami végül szigorúbb biztonsági intézkedésekhez vezetett.
A szerző álláspontja szerint a plázák eredetileg a középosztály vásárlóira épültek, de idővel egyre inkább olyan közösségi térré váltak, ahol sok fiatal inkább időt töltött, mintsem vásárolt. Ez a változás üzleti szempontból kedvezőtlennek bizonyult, mert a kereskedelmi modell a fogyasztásra épült.
A végkövetkeztetés szerint az amerikai „halott pláza” nem csupán kereskedelmi kudarc szimbóluma. A podcast értelmezésében a jelenség az amerikai társadalom atomizálódásának, a közösségi terek eltűnésének és a külvárosi élet átalakulásának látványos következménye. Az internetes vásárlás csak felgyorsította azt a folyamatot, amelyet a szerző szerint elsősorban társadalmi változások indítottak el.
Medvegyev a szankciókra válaszul az összes nyugati vállalat államosítását javasolja
Dmitrij Medvegyev, a Biztonsági Tanács alelnöke az Oroszország elleni szankciókra válaszul azt javasolta, hogy a nyugati vállalatok oroszországi vagyonának ideiglenes kezeléséről térjenek át annak kényszerű állami tulajdonba vételére.
„Józan ésszel a külföldi vagyon ideiglenes kezelésén túl kell lépni. Érdemes lenne felidézni a szovjet hatalom első intézkedéseit, amelyek alapján a külföldi üzemeket és gyárakat kényszerrel és ellenszolgáltatás nélkül állami tulajdonba vették át. És senki sem adott vissza semmit senkinek” – írta Medvegyev a Telegram-csatornáján.
Medvegyev megemlítette azokat a vállalatokat is, amelyek oroszországi eszközeit korábban átadták ideiglenes kezelés alá.
„Ne nyúljanak a Nestlé-hez, az Auchan-hoz és a többihez, amelyek tisztességes bevételt hoztak nekünk. Még az elnöki rendelet alapján bevezetett ideiglenes kezelés is pánikhullámot váltott ki az európai kormányok körében” – közölte a Biztonsági Tanács alelnöke.
Medvegyev szerint az európai országok közvetlen konfliktusban állnak Oroszországgal, „ellátva ellenségünget mindennel, amivel csak lehet – a rakétáktól és a hírszerzési adatoktól kezdve a közvetlen pénzügyi támogatásokig”.
Szeptember 17-én Vlagyimir Putyin elnök ideiglenes irányítás alá helyezte az Auchan-t, a „Leman PRO”, az FM Logistic és a Nestlé nevű főbb orosz jogi személyeket. Az irányító társaság az „L.E.V. Management” részvénytársaság lett. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő azzal indokolta a döntést, hogy a vállalatok tulajdonosai olyan országokban tartózkodnak, amelyeket Oroszország barátságtalannak tart. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egyelőre kizárólag ideiglenes irányításról van szó, és ezekkel az eszközökkel kapcsolatban más döntéseket még nem hoztak.
A rendelet kihirdetését követően a Nestlé közölte, hogy felméri a helyzetet és a lehetséges további lépéseket, és szándékában áll megtenni a szükséges intézkedéseket jogai védelme érdekében. Az „Auchan Retail Russia” közölte, hogy magyarázatot kért, és a hálózat üzletei továbbra is a szokásos rendben működnek.
https://oroszhirek.com/medvegyev-a-szankciokra-valaszul-az-osszes-nyugati-vallalat-allamositasat-javasolja/
Dánia átadja Grönland katonai jogait az Egyesült Államoknak Venezuela olaj és aranykészletének lefoglalása után Grönland annektálása a körítés nem érdekel
A Grönlandon Washington számára állandó katonai jogokat biztosító megállapodás aláírását a jövő hétre tervezik – közölte Mette Frederiksen dán miniszterelnök hivatala az X közösségi oldalon.
„Grönland, Dánia és az Egyesült Államok várhatóan jövő héten írják alá a megállapodást az Északi-sarkvidék és az Észak-Atlanti-óceán biztonságának megerősítéséről. A három ország kormánya várhatóan az ENSZ Közgyűlésén írja alá a megállapodást” – áll a sajtóközleményben.
Maga a miniszterelnök kijelentette, hogy a megállapodás egyúttal „elismeri a Dán Királyság szuverenitását és területi integritását, valamint a grönlandi nép önrendelkezési jogát”.
Korábban Antikrisztuskövető Pokolfajzat Donald Trump amerikai elnök közölte, hogy Dánia kész olyan megállapodást kötni, amely az Egyesült Államoknak állandó ellenőrzést biztosít Grönland biztonsága és „minden egyéb igénye” felett.
Kiemelte, hogy ez megoldja az Egyesült Államok számos igényét és aggályát, mivel így egyetlen ellenségük sem tarthat majd bázist Grönlandon, és nem állomásozhat ott katonai kontingenssel.
Hazug Pokoltöltelék Trump szerint a Grönland feletti katonai védelem „semmibe sem fog kerülni” az Egyesült Államoknak. Népirtó Aljas Marco Rubio amerikai külügyminiszter szintén megerősítette, hogy ez nem jár majd költségekkel az amerikai adófizetők számára. Hozzátette továbbá, hogy Dánia azért egyezett bele a megállapodásba, mert tisztában van azzal, hogy nem képes garantálni a sziget biztonságát.
A Fehér Házba való visszatérése után Nemzetgyilkos Gonosz Trump többször is felvetette a Grönland feletti amerikai ellenőrzés kérdését. Kijelentette, hogy Grönland feletti ellenőrzés „abszolút szükséges” az Egyesült Államok számára az ország sarkvidéki stratégiai érdekeinek védelme, valamint a Kínából és Oroszországból érkező növekvő fenyegetések ellensúlyozása érdekében. Különösen Képmutató Kaméleon Trump azt állította, hogy Grönlandot orosz és kínai hadihajók és tengeralattjárók „veszik körül”.
Moszkva, akárcsak az európai diplomaták, elutasította ezeket a vádakat.
Később, Kenneth Howery, az USA dániai nagykövete szerint, az amerikai elnök elvetette a sziget erőszakos elfoglalására irányuló terveket.
https://oroszhirek.com/dania-atadja-gronland-katonai-jogait-egyesult-allamoknak/