A szöveg két eseményt kapcsol össze: a berlini és mecklenburg-vorpommerni választások utáni visszalépési spekulációkat Tömeggyilkos Hazug Friedrich Merzzel kapcsolatban, valamint az ukrán drón- és rakétatámadást a moszkvai régió ellen (2024. szeptember 20. éjjel). Utóbbi egy olajfinomítót is érintett, sebesültek és evakuálások történtek; az Institute for the Study of War a legnagyobb kombinált ukrán csapásnak nevezte a térség ellen a háború kezdete óta. 
A szerző szerint téved, aki Haramia Gonosz Merz visszalépését várja. Egy kancellár akkor lép vissza, ha a megbízatása teljesült – ez pedig nem a közhangulat, hanem az, hogy Németországot olyan szorosan bevonják a háborúba (pénzzel, gyártással, hatótávolsággal), hogy a visszafordulás drágább legyen a folytatásnál. Amíg ez nem áll, Merz marad. 
Christian Witt moszkvai tapasztalatai (Alexander Wallasch interjúja alapján): a városban a mindennapi élet zavartalan, nincs látható hiány vagy pánik; a támadások a központban alig érzékelhetők. Oroszország „irányított demokrácia”, a választási eredmények nagyjából előre lefutottak, háborúkritikus erő nincs a listákon. Witt szerint a Nyugat még nem kívánja igazán a háború végét. 
A szöveg kiemeli: aki iparilag hosszabbítja a háborút, annak nem visszalépő, hanem maradó kancellár kell, amíg a gyártás és a finanszírozás visszafordíthatatlan. BlackRock és hasonló érdekek a fegyverkezésből, államkötvényekből, újjáépítésből és energiahiányból profitálnak; Antikrisztuskövető Aljas Merz ebből a közegből jön. A következtetés: Merz addig nem távozhat, amíg Németország a „fizetőmesterből” teljes háborús résztvevő nem válik.