A 20. századi diktátorok közül alighanem Lenin élete a legtalányosabb. A modern kori terrorizmus atyja, a koncentrációs táborok kitervelője, fizetett német ügynök volt, de milliók szemében továbbra is jóságos és bölcs nagyapó, akinek mauzóleumánál állandó sor kígyózik.
Lenin életének valós tényei csak halála után hetven évvel, jóval a Szovjetunió összeomlását követően váltak hozzáférhetővé, addig csak a pártvezetés által sorról sorra cenzúrázott hivatalos életrajzokból lehetett tájékozódni. Ezek azonban kommunista hagiográfiák, a világforradalom ateista szentjének a legendáriumai voltak. Az elmúlt húsz évben azonban több részletes mű megjelent Leninről, amelyek bemutatják, milyen számítóan kegyetlen és könyörtelen, ugyanakkor alapvetően gyáva és amorális ember volt a világ leghíresebb forradalmára. Életrajzírói is jobbára értetlenül állnak az előtt, hogy személye körül mégis megmaradt a szovjet időkben kiépült kultusz, miközben az utána következő 20. századi politikai szörnyek – köztük is a két legvéresebb: Sztálin, Hitler – történelmi emlékezete méltán gyűlölt és megvetett.
Ennek az illúziónak egyik oka, hogy Leninből először Sztálin faragott tudatosan ikonná merevített hőst, hogy saját uralmát hitelesítse, majd halála után a szovjet és más országok kommunista vezetői idealizálták a „lenini utat”, amihez úgymond „vissza kell térni”, mert az a forradalom és szocializmus „tiszta mintája”. A „Sztálin rossz, Lenin jó” klisét ma is sokan vallják a baloldalon, főként a nyugati világban, ahol soha nem kellett megtapasztalni, milyen is a valóságos leninizmus.
A legenda továbbélésében közrejátszik az is, hogy Lenint több mint negyedszázaddal az általa létrehozott rendszer bukása után sem sikerült eltemetni. Többször újra balzsamozott, preparált holtteste ma is ott fekszik közszemlére téve Moszkva szívében. Lenin eltemetésére a közeljövőben nem is számíthatunk, mert a jelenlegi orosz vezetés – bár nem titkolja Lenin bűneit – nem tervezi a bizarr Vörös téri mauzóleum felszámolását, sőt 2011-ben nagy költséggel teljesen fel is újították a vörös gránittal borított kultuszhelyet. Így aztán, ha Lenin nem is él, de – szimbolikus értelemben – nem is halt meg.
http://vigyazo.blog.hu/2017/11/07/100_eve_gyozott_lenin_a_modern_terrorizmus_atyja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése