Lehet így is...., de ez a jellemző!
Semmi sem garantálja, hogy a mindenkori
nyugdíjkorhatár elérésekor megkapják a rendszeres nyugdíjukat azok, akik
jelenleg aktív keresőként mozognak a munkaerőpiacon. - Véli Ferge
Zsuzsa szociológus professzor, az MTA rendes tagja. Szóba került a
munkanélküliség, a gyermekéhezés, az egyenlőtlenség, a létminimum és
számos, a szociálpolitikát érintő kérdés tényekre, adatokra,
statisztikákra hivatkozva. Ferge Zsuzsa részletesen foglalkozott a
társadalmi egyenlőtlenség és a szegénység összefüggéseivel, a szegénység
sokféle meghatározási lehetőségével és a jelenlegi magyar
tendenciákkal. Más a mélyszegénység, más az unió szegénység
meghatározása, és más, ezeknél magasabb a Központi Statisztikai Hivatal
által számított létminimum. Az utóbbit helyesebb lenne szociális
minimumnak nevezni, mert, definíciója szerint, biztosítja
„a folyamatos életvitellel
kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén
konvencionálisan alapvetőnek minősülő – szükségletek kielégítését”.
Fontos kormányzati cél lenne egy ilyen
minimum biztosítása. Noha a kormányzat több fontos dokumentumban
vállalta a szegénység csökkentését, intézkedéseinek jelentős része
ellentmond ennek a törekvésnek. A szegénység helyett a szegények ellen
küzd például az egységes adókulccsal, amit példátlan módon a szegényekre
is kiterjesztett, a segélyek csökkentésével és szigorításával, a
hajléktalanok közterületekről elűzésével. A szegénység újratermelődését a
közoktatás átalakítása is inkább elősegíti, mint gátolja. A közönség
kérdéseire válaszolva beszélt az időskori megélhetés problémáiról.
Az új Alaptörvény 2011-es verziója előtt
a rendszerváltás demokratikus alkotmánya alapvető jogként ismerte el a
szociális biztonságot. A szövegben 1989-ben rögzítették:
„A Magyar Köztársaság
állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz: öregség, betegség,
rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett
munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra
jogosultak.”
A Fidesz-kormány új Alaptörvényt
alkotott, s a fentebb említett passzust törölte a rendelkezésekből. A
jog helyébe az „állami törekvés” került: „Magyarország arra törekszik,
hogy minden állampolgárának biztonságot nyújtson.
” A felsorolt állampolgári
csoportok közül az idősek hiányoznak, rájuk más paragrafusok
vonatkoznak. Az „időskori megélhetés biztosítását.. egységes állami
nyugdíjrendszer “
…segíti elő”. Ferge Zsuzsa szerint az
„állami törekvés” és az „elősegítés” olyannyira bizonytalan és
behatárolhatatlan fogalmak, hogy semmi nem szavatolja a nyugdíjat.
Ugyanakkor a nyugdíjat ma még meghatározó törvény társadalombiztosítási
nyugdíjrendszerről szól. Ez tulajdonképpen akár alkotmányellenesnek is
tekinthető, legalábbis nem fér össze az Alaptörvény téziseivel.
Ugyancsak kérdésre felelve beszélt a professzor a feltétel nélküli
alapjövedelemmel kapcsolatos nemzetközi vitákról és törekvésekről.
Tanulmányokra, tényadatokra hivatkozva ismertette a változó globális
feltételek miatt szerinte elkerülhetetlen intézményt. Kiemelte azt a
tanulmányt, amely Magyarországon először kiszámítja, mibe kerülhet és
hogyan fedezhető az alapjövedelem. A (Bánfalvi István és munkatársai
által jegyzett) tervezet szerint rövid idő alatt bevezethető lenne egy
olyan alapjövedelem, amely „létpénz”-ként a nagykorú állampolgárnak 50, a
gyermekeknek 25 , a várandós anyáknak 75 ezer forintos havi juttatást
adna. Ezek az összegek helyettesítenék a jelenlegi ellátások jelentős
részét.
A feltétel nélküli alapjövedelem alanyi
jogon járna. Ferge Zsuzsa szerint ha történelmileg elkerülhetetlen és
gazdaságilag megoldható lenne is, itt és ma politikai és ideológiai
akadályai vannak. A politika sikeresen elfogadtatta azt a tételt, hogy
„nincs jog kötelezettség nélkül”, holott még a magyar alaptörvény
szerint is feltétel nélküli az élethez, a méltósághoz, sőt, a
szabadsághoz való jog is. Ám a közvélemény miatt még a baloldali pártok
sem vállalják fel célként az alapjövedelmet. Azt hosszú demokratikus
viták során lehet csak elfogadtatni. Ennél közelebbi lehet egy rosszabb,
mert segély-típusú, de a mainál mégis jobb megoldás, egy olyan
szociális minimum, amit azoknak a „rászorulóknak” kéne biztosítani, akik
ma ez alatt élnek (legyenek dolgozó vagy nem dolgozó szegények).
Bíró Dalma összeállítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése