Időm van, tejem van, miért ne szoptassak?

Érdekes hír látott napvilágot, melyet a HVG például „Krím gabonát exportál – Ukrajna kiakadt” címmel hozta le.

De miről is van szó?
Az anno az ukránoknak elajándékozott Krím egy igen meggyőző népszavazással eldöntötte, hogy vissza akar csatlakozni anyaországához, Oroszországhoz. Ezt jogában is állt megtenni, hiszen az önrendelkezés joga minden nép számára garantált (ELVILEG) a nemzetközi TÖRVÉNYek szerint. (Az persze más kérdés, hogy némely agresszor országok és szervezetek ezt saját érdekeik szerint akarják átértelmezni.)
Arról pedig egyetlen percig sem szabad megfelejtkezni, hogy a Krímet csak, mint AUTONÓM vagyis önrendelkező területet kapták meg az ukránok, s ezt az önrendelkezést tiszteletben is tartották még ők is, mindaddig míg meg nem történt Ukrajnában a zsidó oligarchák hatalomra jutása. Valamint az is tény, hogy oroszok sosem vonultak ki a területről, hanem ott katonai támaszpontot tartottak fenn, szintén törvényesen és szabályozott közös megállapodás szerint. A tények makacs dolgok, még akkor is, ha mostani trónbitorlók kapálóznak ellene, és azt próbálják most elhitetni – azzal aki ezt akarja elhinni -, hogy erre az ismét Oroszország szerves részét alkotó krímieknek nincs joguk.

Hogy is szólt a régi vicc? „Időm van, tejem van, miét ne szoptassak?”
Nos, a Krímnek van gabonája, van önállósága is, miért ne exportálhatna?
Mert ez nem tetszik a népirtó rezsimnek? Mert a haszon már nem a zsidó oligarchák zsebébe kerül? Hát persze, a haszon elmaradása sokkal inkább felbőszíti őket, hiszen minden gondolatuk, egész értékrendjük a pénzen a vagyonszerzésen alapul.

A hírre azt mondtuk a bevezetőben, hogy érdekes hír. Az érdekesség pedig egy részről abban áll, hogy a pénzsóvár oligarchákat a legérzékenyebb pontjukon kapták el, a pénzeszsákjuknál, ezért most visítoznak galíciai szokás szerint.
Más részről viszont, ez nem pusztán egy gazdasági hír, hanem gazdasági és politikai horogütés.
Mint a fenti hír is mutatja, a gonosz ellen nemcsak a fizikai fegyverekkel lehet felvenni a harcot. Sokan azt hitték, hogy „orosz anyácska cserbenhagyta gyermekeit”, vagyis hogy Oroszország, legfőképpen Putyin nem tesz semmit.
Ám akik ezt hitték az ilyen lépésekből tapasztalhatják, hogy azért a dolgok mégsem azok, aminek látszanak. Feltehetőleg Putyin sem egészen ok nélkül érdemelte ki minden oroszok megbecsülését és tiszteletét, annak ellenére, hogy maga sem szűkölködik éppen, hisz a világ leggazdagabb emberei közt ő maga is ott van. Valójában ez a gazdagság nem fáj az orosz népnek sem, hiszen vezetőjük befolyásos, tiszteletet parancsoló, és önmagát megvédeni képes birodalmat épít és tart meg, miközben még EMBER is marad.

Szász Gerda