Probléma, reakció, megoldás – újra itt az idő a forgatókönyvhöz.
A hónap elején a címlapokon figyelmeztettek egy agyhártyagyulladás-járványra, amely Kent egyetemi lakosságát sújtja. A diákokat arra kérték, hogy oltassák be magukat. (Néhány) szülő pánikba esett. A közegészségügyi gépezet (torz)sebességgel mozgósult.
Megjegyezhetnénk, hogy figyelemre méltó felkészültséggel mozgósított. Az előző évben az Egyesült Királyság iskolái részt vettek a PEGASUS gyakorlaton – a brit történelem legnagyobb világjárvány-szimulációján –, ahol pontosan azt a járványkitörés-reagálási infrastruktúrát gyakorolták, amelyet most a valóságban is aktiváltak. https://lionessofjudah.substack.com/p/here-we-go-again-uk-govt-announce?
A próba megelőzte az előadást. Ismerősen hangzik?
De a rémhírterjesztés mögött néhányan ismét csendben kérdéseket tettek fel, amelyek nem a megnyugtatáson vagy a tagadáson, hanem a matematikán alapultak.
Valódi volt a járvány, vagy a megfigyelőrendszer diagnosztizálta magát?
A barátom, Martin Neil professzor, bayesiánus matematikus. Megvizsgálta a Kent-klaszter diagnosztikai alapjait, és strukturálisan megbízhatatlannak találta azokat. Elemzése egy egyszerű statisztikai problémára összpontosít: amikor széleskörű tünetalapú esetdefiníciókat és egygénes PCR-tesztelést alkalmazunk egy egyetemi populációra, akkor egy olyan csoportot tesztelünk, ahol a valódi invazív agyhártyagyulladás alaparánya rendkívül alacsony, de ahol három zavaró tényező konvergál.
- A gyanús esetek jelzésére használt tünetek – fejfájás, láz, nyakmerevség, fáradtság, hányinger – erősen átfedésben vannak a másnapossággal, a náthával és a rutinszerű vírusos betegségekkel. A diákpopulációban ezek a tünetek szinte mindenütt jelen vannak a félév során.
- A meningococcus baktériumok háttérhordozása magas a fiatal felnőtteknél. A baktérium hordozása nem ugyanaz, mint a meningococcus betegség. A PCR-tesztek kimutatják a kórokozó DNS-ét. Nem tesznek különbséget az ártalmatlan orrbeli hordozás és a véráramba vagy az agyhártyába történő valódi invázió között.
- Nincs tökéletes diagnosztikai teszt. Még magas specificitás mellett is, amikor az invazív betegség valódi prevalenciája nagyon alacsony, a feltételes valószínűség matematikája – Bayes-tétel – azt diktálja, hogy a pozitív eredmények jelentős része álpozitív lesz.
Martin számításai – melyeket az UKHSA-val szemben „nagylelkűnek” nevezett feltételezéseken alapulva végez – azt mutatják, hogy a valódi invazív agyhártyagyulladás utólagos valószínűsége rendkívül alacsony marad, még akkor is, ha a beteg kompatibilis tünetekkel jelentkezik és pozitív PCR-eredményt ad. A korai megnövekedett esetszámok, állítja, nem a végrehajtás kudarca, hanem magának a megfigyelési tervnek a kiszámítható következményei. Az esetek későbbi „leminősítése” nem megnyugtató korrekció – ez a rendszer azon dolgozik, hogy felzárkózzon a saját álpozitív arányához.
A minta már ismerős (feltételezve, hogy nem aludtad át az évtized elejét): vess széles hálót egy zajos populációra, számolj meg mindent, amit a háló elkap, és a járvány bejelenti magát.
Ebben a megnövekedett esetszámok és médiavisszhang által jellemzett környezetben elkerülhetetlenül tömeges oltási kampányok indultak (pénzügyileg), különösen a meningococcus betegség B-törzse ellen, újabb vakcinaformulákkal (még több pénzzel).
A MenB vakcinát csak 2015-ben vették fel a csecsemők oltási listájára, ami azt jelenti, hogy az egyetemista korosztály teljes egészében soha nem kapta meg. Be nem oltott populáció, bejelentett járványkitörés és cselekvésre kész kormány: a gyors tömeges bevezetés feltételei strukturálisan teljesek voltak. Mennyire kényelmes?
Ezen a ponton átadjuk a stafétabotot a másik barátnőmnek, Jessica Rose-nak. Ő molekuláris biológus. Megvizsgálta ezeknek a vakcináknak a kockázati profilját, és aggódott. A korábbi agyhártyagyulladás elleni oltási kampányok jelentéseit dokumentálva Jessica jelentős számú agyhártyagyulladásos esetet azonosított röviddel az oltás után. Az esetek időbeli csoportosulása, állítja, többet sugall, mint pusztán véletlen egybeesést.
Az újabb B-törzs elleni vakcinákat úgy tervezték, hogy erős immunválaszt váltsanak ki. Úgy tervezték, hogy agresszíven stimulálják az immunrendszert. Jessica elemzése azt sugallja, hogy ez a mechanizmus visszafelé is elsülhet. Egyes egyéneknél maga a vakcina által kiváltott gyulladásos válasz okozhatja azt az állapotot, amelyet meg kell előznie, vagy más súlyos immunológiai szövődményeket. Ismerősen hangzik?
Az értékelése egyértelmű: ezek a vakcinák több problémát okozhatnak, mint amennyit megoldanak, különösen akkor, ha lakossági léptékben alkalmazzák őket egy olyan helyzetben, ahol a mögöttes fenyegetést kezdettől fogva eltúlozták (Martin példája).
Van valami gyönyörű abban, amit Martin és Jessica bemutatnak, a saját, eltérő nézőpontjaikból. Egy bayesi priort nem érdekel, hogy ki adta ki a sajtóközleményt. A feltételes valószínűséget nem befolyásolja a tesztet tervező intézmény tekintélye. Az adjuváns által kiváltott gyulladásos kaszkád nem egyeztethető össze az oltási kampány mögött meghúzódó politikai célokkal. A matematika és a molekuláris biológia egyszerűen azt írja le, ami van. Közömbösek afelől, hogy hiszünk-e nekik, hogy egy bizottság jóváhagyta-e őket, vagy hogy a következtetés kényelmes-e számunkra.
Ez az ő erejük, és pontosan ezért fordul a nyilvánosság olyan ritkán ezekhez a tudományágakhoz vészhelyzetekben. Egy mérvadó narratíva – amelyet ismerős intézmények közvetítenek, a média erősít fel, és amelyet mindenki megoszt a környezetünkben – könnyen és kényelmesen elfogadható. Nem igényel számítást, előzetes mérlegelést, a specifikusság és az érzékenység közötti különbségtételt. Csak annyit kér, hogy bízz a „tekintélyben” és engedelmeskedj neki.
Az alacsony prevalenciájú populációkban a téves pozitív arányok matematikája nem könnyű. Megköveteli, hogy bizonytalansággal üljünk, hogy két számot tartsunk a fejünkben, és megértsük, miért fontosabb az arányuk, mint bármelyik önmagában. A legtöbb ember érthető módon azt a narratívát választja, amelyet már megemésztettek számukra, ahelyett, amely kemény munkát követel meg tőlük – és legyünk őszinték, azt a munkát, amelyet már évekkel ezelőtt el kellett volna végezni a felkészülés során.
De a narratíva lehet téves, és leggyakrabban az is, ha politikai és gazdasági érdekek szennyezik. A matematika nem. Nem számít, hányan ismételnek meg egy álpozitív számlálást – Bayes tétele csendben, türelmesen ugyanazt fogja mondani, amit mindig is mondott. A feltételes valószínűség igazságtartalma nem függ a konszenzustól, és nem erodálódik az ellennarratíva ismétlődése alatt.
Ami e két elemzésből együttesen kirajzolódik, az nem egyetlen téves diagnózisról vagy egyetlen rossz oltóanyag-tételről szóló történet. Ez egy strukturális minta, és pontosan azért sikeres, mert a leleplezni kívánt tudományágak nehezebbek, mint az azt elfedő narratíva.
A széles diagnosztikai kritériumok magas esetszámot eredményeznek. A magas esetszám médiavisszhangot generál. A médiavisszhang a közvélemény félelmeit kelt. A közvélemény félelme beavatkozási igényt generál. A beavatkozás gyorsan történik, a saját kockázati profilját nem vizsgálják a felfújt számok hátterében.
Ebben a sorozatban senkinek sem kell rosszhiszeműen cselekednie. A megfigyelőrendszer azt teszi, amire tervezték. A média arról számol be, amit a megfigyelőrendszer előállít. A nyilvánosság racionálisan reagál arra, amit a média beszámol. Az egészségügyi válasz pedig a nyilvánosság igényeit követi. A lánc minden egyes láncszeme logikusan viselkedik. Az eredmény egy eszkalációs gépezet, amely saját indoklásokat gyárt, és ellenállás nélkül működik mindaddig, amíg senki sem áll meg, hogy elvégezze a számításokat – vagy inkább meghallgatja azokat, akik elvégzik.
Ezen gépek egyikét sem Kent számára találták fel. Globális szinten gyakorolták a COVID-19 alatt – ironikus módon Kentet is beleértve a második hullám kezdetén az Egyesült Királyságban –, és bárki, aki odafigyel, fel fogja ismerni az összes alkotóelemét.
Egy olyan PCR-tesztet alkalmaztak tömeges populációkban, amelynek ciklusküszöbértékei elég magasak voltak ahhoz, hogy kimutassák az életképtelen vírusfragmentumokat, és olyan esetszámokat eredményeztek, amelyek az aktív fertőzést a reziduális RNS-sel kötötték össze. A tág tünetdefiníciók – köhögés, láz, fáradtság, ízérzékelés elvesztése – több tucat gyakori állapottal fedtek át. Az „esetek” felváltották a „betegség” szót a nyilvános diskurzus egységeként, és a pozitív teszteredmény és a beteg személy közötti különbségtételt ismét elvetették. A felfújt számok médiatelítettséghez vezettek, ami a közvélemény félelmeit keltette, ami pedig a gyors oltási bevezetés iránti igényt hajtotta – amelyet sürgősségi engedélyezés mellett alkalmaztak, a hosszú távú biztonsági adatokat pedig a sürgősség váltotta fel.
Ugyanaz a strukturális minta. Tág diagnosztikai kritériumok. Tökéletlen tesztek nagy léptékben, alacsony prevalenciájú vagy kétértelmű populációkra alkalmazva. Esetszámlálások, amelyek félelemmérőként, nem pedig klinikai indikátorként működnek. És egy beavatkozás, amelyet a mesterségesen létrehozott keresletbe vezettek be, saját kockázatokkal, amelyek nem mérhetők a felfújt alapértékhez képest.
Kent nem a COVID visszhangja. Ugyanaz a mechanizmus, ugyanazt a programot futtatja, csak kisebb színpadon. Az egyetlen különbség az, hogy ezúttal a forgatókönyv mindenki számára látható, aki látta az előző előadást. A globális világjárványt előidéző diagnosztikai architektúrát nem bontották le. Egyszerűen csak áthelyezték. Sajnos úgy tűnik, nem mindenki figyelt oda.
Martin és Jessica is ugyanarra a gyakorlatias javaslatra jutnak, különböző kiindulópontokból.
ne hagyd, hogy a félelem felülírja az egyéni értékelést.
Ismerje az invazív agyhártyagyulladás tényleges figyelmeztető jeleit – a nyomásra sem múló kiütés, a hirtelen fellépő magas láz tudatzavarral, a súlyos és gyorsan súlyosbodó fejfájás. Ezek specifikusak. Eltérnek a lakosság megfigyelésében használt általános tünetlistáktól.
Bármely orvosi beavatkozást a kezelni kívánt fenyegetés tényleges valószínűségéhez mérjünk – ne a szalagcímekhez.
És amikor bejelentik a következő járványkitörést, tedd fel az első és legfontosabb kérdést:
kinek származik haszna belőle?
Írta: JOEL SMALLEY
Forrás: https://metatron.substack.com/p/the-kent-meningitis-scare?
