Donbassz mára virradóan

Donbasszban mára virradóan harcok már csak a Donyeck-Avgyejevka “légtérben” zajlottak, amik reggelre meg is szűntek, köszönhetően a népköztársaságiak nagy sietve VISSZAHOZOTT TÜZÉRSÉGÉNEK! Nyalókakirályéknak nem lesz könnyű pótolni az éjszakai folyamatos tűzcsapásokban elszenvedett veszteségeket.

Jelentések szerint minden egyes népköztársasági tűzcsapás után megritkultak az Avgyejevka felől Donyeck irányába leadott latortüzérségi ágyúzások. Hajnali öt órára aztán Avgyejevka martalócai bedobták a törölközőt. Becslések szerint mára virradóan az avgyejevkai latorfészekben legalább százötven pribék harapott fűbe az éjszakai tűzcsapásokban, miközben lövegeik 60-70 százaléka elpusztult.

Persze “aggodalomra” semmi ok. Az egyedveszteség pótlására korlátlan számban van latorerő, és a DNR hírszerzése szerint a technika pótlása is megindult. A kijevi udvar gondoskodására jellemző, hogy Krasznoarmejszk határában felvonultatott két mobil krematóriumot is.

Tovább özönlik a latorerő az északi frontszakaszra. Sztanyica Luhanszka, Trehizbenka, és Szcsasztyje környéke lassan megtelik.

Váratlan-de nem meglepő-fordulat állhat be ma Peszkiben. A városban és a környékén megrekedt martalócbandák már olyan mértékű veszteségeket szenvedtek-amiket a folyamatos népköztársasági aknafüggönyön keresztül pótolni nem tudtak/tudnak-hogy kezdenek kilopózkodni Peszkiből.

A valcmanistákat még az ág is húzza. Volnovahánál tegnap kora este öt lator pusztul el autóbalesetben. Ladájukkal fának rohantak. Mind az öt hullarészeg volt. Előtte Ugledarban jól megvertek egy kávézóban egy helyi civilt, és azt követően igyekeztek volna vissza Volnovahába. Kár a Ladáért.

Sirokinonál is megszeppenten hallgatnak a pribékek. A tegnapi összecsapásokban igen komoly pofonba szaladtak bele! Rádiópanaszaikból ítélve legalább negyven lator lett a forgalomból végleg kivonva. Felük az élők sorából is. A többi a vagy-vagy kategóriába tartoznak.

A pravoszláv Húsvét előtti napon eléggé csendes most Donbassz.

Odesszában tűzijáték jelentette Valcman Nyalókakirály tegnapi vizitjét. Akár Döbrögink szónoklata is lehetett volna amit tegnap lenyomott a hadikikötőben Amerika kitartottja. Ígért ő Maradék-Ukrajna alattvalóinak bort, búzát, békességet, Krím és Donbassz visszakaparintását, erős ukrán hadsereget, és olyan hadiflottát, amitől Maradék-Ukrajna tengeri nagyhatalom lesz. Majd otthagyva révületbe és transzba esett híveit, repülőre ült és Kijevbe szállt. Így aztán csak a gépen értesülhetett, hogy Odessza felszabadulásának 71. évfordulóján a helyi ellenállók is kifejezték rosszallásukat. Egy meglehetősen nagy erejű robbantással Odesszában. Ezúttal is a banderisták bőrére ment ki a buli. Pontosabb részleteket később fogunk csak megtudni, ám a sok-sok szirénázó mentőautó láttán úgy vélik: EREDMÉNYES volt az akció!

https://balrad.wordpress.com/2015/04/11/donbassz-mara-virradoan-5/

Donbasszban pillanatnyilag egy teljesen egyoldalú háború zajlik. Egy teljesen egyoldalú tüzérségi hadjárat a valcmanista latortüzérség részéről.

Ágyúzzák a donyecki repülőteret, a “híres-neves Volvo-centert”, Szpartakot, “Oktyrjabszk” kerületet, Krasznyij Partyizant, Jaszinovatajat, Zsobunkit, Gorlovkát, Novomarjevkát, Jelenovkát és Sirokinot.

A népköztársaságiak csendben tűrnek. Mindössze egyetlen hely, Avgyejevka martalócfészkei ellen idítottak támadást Peszki felől. Tankokkal és rohamcsapatokkal. Peszkiben ráadásul két frontra is kell figyelniük. Az Avgyejevka elleni támadásra, és a Peszkiből kiüldözött latrok visszavágyakozására. Az Avgyejevka ellen indított támadás inkább csak ijesztegető jellegű volt.

Peszkinél viszont egy érdekes szituáció alakult ki. A senki földjén hever egy latortetem, amit a valcmanista pribékek nagyon szeretnének megkaparintani. Több akciót is indítottak a kitikkasztott fenevad hullájának a megszerzéséért, de sorra viszakozni kénytelenek. Vélhetőleg valami latorparancsnok hullája lehet vágyakozásuk tárgya.

A Popasznaja melletti Vrubovkánál egy latorposzton belháború tört ki. Két pribék ki is adta a páráját. Nincs magyarázat a miértre.

Eduard Baszurin DNR katonai szóvivő szerint mintegy száz valcmanista fogoly nem kíván visszatérni övéihez. Ebbéli szándékaikat írásban is, egyenként közölték az EBESZ megfigyelőivel. Huszonkét egykori valcmanista pedig már föl is szerelkezett a harc további folytatására, egykori hordatársaik ellen. A többi maradni akaró sem igazán maradni akar. Ők Oroszországba fognak távozni.

https://balrad.wordpress.com/2015/04/11/donbassz-ma-29/

INDIAIAK JÖNNEK IDE DOLGOZTATNI, MERT A MAGYAR KÉPZETT MELÓS, SZORGALMAS MELÓS, ÉS VALÓSZÍNŰLEG KEVESEBBE KERÜL, MINT AZ INDIAI! India is minket gyarmatosít!

Az egyszer már elüldözött Apollo Tyres visszatért Magyarországra, s vele együtt már négy világcég reprezentálja a hazai abroncsgyártást. Az iparág méretét jól jellemzi, hogy 2017-re évi csaknem 7,5 millió járműre lesz elegendő a nálunk gyártott mennyiség.

Nagyot fordult a világ 2008 óta Orbán Viktorral és pártjával. A kormányfő pénteken örömmel helyezte el a Gyöngyöshalász mellett az indiai Apollo Tyres gumiabroncsgyár alapkövét, míg hét éve a helyi Fidesz még népszavazást kezdeményezett az indiaiak Gyöngyösre tervezett beruházásának megtorpedózására. A szavazásra feltett kérdés úgy hangzott:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy ne épüljön meg az indai Apollo Tyres cég gumigyára Gyöngyösön?”.

A fideszesek szerint ugyanis az üzem termelése veszélyeztette volna a Mátraalja környezetét és a munkások, lakosság egészségét. A referendum végül okafogyottá vált, mert időközben az Apollo úgy döntött, hogy oda nem megy, ahol nem látják szívesen. „Az adminisztratív eljárások váratlan késedelme” volt az a hivatalos indok, amivel a beruházás lefújását magyarázták.

Az Apollo Tyres azonban 2012-ben visszatért, s 2012-ben jelezte, hogy az azóta is csak tervasztalon létező gyárának helyszínéül lengyel és szlovákiai települések mellett –ismét – magyar területeket is számba vesz. Végül tavaly be jelentették, hogy a befutó Gyöngyöshalász lett. A beruházás volumenében nem történt változás: az Apollo Tyres öt év alatt 146 milliárd forintot kíván költeni az üzem felépítésére és a termelés felfuttatására, amelyhez a magyar kormány 16 milliárd forinttal járult hozzá. Az elképzelések szerint az üzem 2017 elején már megkezdené a termelést. A tervezett kapacitás a fejlesztési program végére napi 16 ezer személygépkocsi- és háromezer teherautó-abroncs lenne. Az Apollo közel ezer embernek adna munkát új üzemében.

A hét évvel ezelőtti eseményekre a környezetvédelem ügyét újabban „kevésbé kiemelten” kezelő Fidesz kormánypártként már nem szívesen emlékszik. Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédét is a beruházás volumenéhez igazított tiszteletkörök jellemezték.

Múltidézéssel annyiban foglalkozott, hogy a negyven év után megbukott kommunista rendszert ostorozta amiatt, hogy el voltunk zárva a fejlett technológiai világtól.

„Húsz évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy eljön az a pillanat, amikor nem európaiak ruháznak be Indiában, hanem indiaiak ruháznak be Európa szívében”

– mondta, és hosszasan ecsetelte kormánya eredményeit, a teljes foglalkoztatottság szinonimájaként kezelt háromszázalékos munkanélküliség célként történt kitűzésétől a barátságos befektetői környezet megteremtésén, a modern technológiák iránti fogadókészségünkön át egészen a versenyképes tudást garantáló oktatási rendszer kiépítéséig.

Végezetül szólt arról, hogy az indiaiak fejlesztése nem csupán egy üzleti lehetőség, hanem a térség legnagyobb beruházása, közös siker esetén pedig ajtókat nyithat a világra, és újabb befektetőket vonzhat ide – szögezte le.

Az Apollo Tyres vezetői sem foglalkoznak már a múlttal, számukra a kormány 16 milliárdos támogatása, a kiemelt beruházásokkal járó előnyök megszerzése és más, nem részletezett kedvezmények önmagukért beszélnek. Onkar S. Kanwar elnök-vezérigazgató arról beszélt, hogy ma India a világ negyedik legnagyobb gazdasága, és a leggyorsabban fejlődő piacok között található, feltörekvő informatikai hatalom. Felidézte, az indiai beruházások több mint nyolcezer ember foglalkoztatását teszik lehetővé Magyarországon.

A gyöngyöshalászi az első Indián kívüli zöldmezős beruházása az Apollo Tyresnek. „Célunk egy modellértékű gyártókapacitás létrehozása, ez lesz a legmodernebb gyára a társaságnak” – idézi Onkar S. Kanwart az MTI.

Neeraj Kanwar, a társaság alelnöke azt mondta, cégük elkötelezett dolgozóik életminőségének javítása iránt, gyáruk pedig hozzájárul a régió fejlődéséhez. A felelős növekedés csak környezeti tudatossággal és társadalmi fenntarthatósággal érhető el – fejtegette.

„Az Apollo Tyres világában a gyöngyöshalászi gyár lesz a Kékestető”

– jegyezte meg. Kanwar elmondta: a gumiabroncsgyár révén nem csak közvetlenül jönnek létre új munkahelyek, de közvetett módon is bővül a foglalkoztatottság. Arról is beszélt, hogy a társaság számára fontos a társadalmi felelősségvállalás, több ehhez kapcsolódó, egészségügyi, a környezet védelmét szolgáló programot terveznek.
(NOL)

Boros Imre: Egy világrend lebomlása

A második világháborút a győzelem mértékéhez viszonyítva csekély véráldozattal, de Európában és Ázsiában egyaránt az Amerikai Egyesült Államok nyerte meg.

A két, korábban ellenlábas főhatalom, Németország és Japán a totális katonai vereség után ráadásul a talpra állását is csak attól remélhette, hogy az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátja az újrakezdéshez szükséges forrásokat, főként a pénzt.

Az új helyzetben értelmét vesztette az első világháború után kialakult pénzpiaci parcellázódás, a dollár, a frank és a font helyett mindenhol általánosan a dollár vált elfogadottá. Az elfogadást az általános gazdasági kényszereken kívül nagyban segítette, hogy az Egyesült Államok kilátásba helyezte az esetlegesen feleslegesnek ítélt jegybanki aranykészletek fix, harmincöt dolláros unciánkénti áron történő átváltását, ami legalábbis komoly illúziókat keltett azzal, hogy azt ígérték, az új rendszer az 1914-ig kiválóan működő aranystandard szabályait követi. Az 1944-ben konstruált és az elfogadásának helyszínéről Bretton Woods-inak nevezett rendszer a piaci zavarok elhárítására létrehozta a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és a Világbankot, azzal az igénnyel, hogy a két intézmény állítsa helyre a gyengélkedő gazdaságok egyensúlyát.
Az eredeti tervezet szerint az IMF olcsó és jó feltételű rövid hiteleket adott volna, a Világbank pedig olcsó hosszú lejáratú kölcsönökkel segítette volna a megrendült nemzetgazdaságok szerkezeti átalakítását és az egyensúly visszaállítását. Ebben az értelemben a két ikerintézmény nem sokáig működött. Talán az angol font - a rendszer társtartalék valutája - 1965-ös leértékelése volt az utolsó tisztán alkalmazott beavatkozás.
A font leértékelése súlyos károkat okozott több, fontban tartalékoló országnak, és ez elindította az államok masszív menekülését a brit valutától. Ennek eredményeként milliárdos IMF-dollárinjekcióra volt szükség a lyuk befoltozására. A dollár gyengülését az Amerikai Egyesült Államok már erőből oldotta meg. Máig érő hatása van, hogy 1968-ban "ideiglenesen" felfüggesztette az aranyra történő átváltást, majd 1973 óta beszüntették az árfolyam védelmére szolgáló intervenciós kötelezettséget is, azaz a dollár árfolyama szabadon mozgóvá vált.

Ettől a ponttól számítható, hogy egy magántulajdonban lévő bankrendszer, a Federal Reserve képessé vált a Földünk legnagyobb részén a pénzforgalmat irányítani, saját kamat- és árfolyam-elképzeléseit országok sorára ráerőltetni. A kilencvenes évek politikai változásai pedig megnyitották az utat az addig tilalmi zónának tekintett területek, a volt szovjet blokk irányába is. Időközben az ikerintézmények működése is brutálisan megváltozott.

Az 1989-ben meghirdetett washingtoni konszenzus, a liberalizálj, deregulálj, privatizálj elve vált az IMF és a Világbank működtetésének centrális elemévé. Ahova a lábukat betették, lényegében utat nyitottak a multinacionális tőkének az érintett, "megsegített" ország gazdasági kulcspozícióinak megszerzéséhez. Folyó jövedelmek és vagyonok kerültek át szemvillanás alatt nemzeti rendelkezés alól a multinacionális szektorhoz. A dollár ilyen önérdekű nyomulásának veszélyét korán felismerte az európai közösség. Egy közös piac és az arra épülő közös pénznem megteremtésének szükségszerűsége már a hetvenes években felmerült. A Werner-terv erről szólt. Az ötlet felmerülésétől eltelt másfél évtized viszont elegendő volt a dollárnak, hogy az euró már ne saját irányítású pénzként, hanem a dollárt felváltó mutációként jöjjön létre. A 2008-ban kezdődött pénzpiaci válság erre egyértelműen rámutatott, amikor a bajba jutott európai nagybankokat a Federal Reserve-ből dollárinjekcióban részesítették, így kerülve meg az Európai Központi Bankot.

Az állampapírok korábban tiltott felvásárlása mára az Európai Központi Bankban is mindennapos gyakorlattá vált. Ennek bizonyítéka továbbá a színfalak mögötti heves sürgölődés, ami a dollár mellé az egységes piacot is gyorsan tető alá kívánja hozni a TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership) kereteiben.

A tervezet megismerhetősége az érintett közönség számára igencsak korlátos, nem terjed túl azon, amit a közvélemény kicsikar, valamint javarészt kimerül a hivatalos nyugtatásokban, hogy nem fog fájni. A világgazdaság más tájain azonban intenzíven folyik a dollárhegemónia lebontása.

Terjed a nemzetközi fizetési forgalomban a nemzeti valuták használata. A BRICS-csoport gazdasági ereje és főként növekedési potenciálja komoly fenyegetés, beleértve a közös beruházások finanszírozására létesített beruházási bankot. A Kína által nemrég elindított szervezés az Ázsiai Infrastruktúra-befektetési Bank létrehozására pedig felkeltette több európai ország, köztünk hazánk érdeklődését is, ügyfélként és társtulajdonosként egyaránt.

Mi sem természetesebb, hogy az Egyesült Államok talán még az Európával történő kereskedelmi megállapodásánál is nagyobb lendülettel dolgozik a csendes-óceáni térség országaival kötendő kereskedelmi megállapodás tető alá hozásán.

Talán nem áll túl messze a valóságtól a feltételezés, hogy a tucatnyi országban eluralkodó, gerjesztett politikai és háborús bizonytalanság Ukrajnától Irakig, Afganisztántól az arab térségig, nem más célt szolgál, mint azt, hogy ezeket az országokat alkalmatlanná tegye arra, hogy ebben az átalakulásban határozott, a saját érdeküket követő döntést hozzanak.

Forrás: Magyar Hírlap

“Bármennyire is szeretném kis hazámat másnak látni…”

SZOMORÚ DE EGYSZERŰEN MUSZÁJ VOLT LEÍRNOM!
Az én kicsi hazám…. / Magyarország/

Itthon folyamatosan azt hallani “..élhetetlen hely lett Magyarország”..Tele rosszkedvű, depressziós, egymást lehúzó emberrel, akiknek semmilyen tervük nincs a jövőre nézve. Szegénység, kilátástalan, hitetlenség és rosszindulat.
Bármennyire is szeretném kis hazámat másnak látni…nem tudom. Egy jövőkép nélküli ország lecsúszóbán…csak vegetál, az élet jelei halványan még körvonalazódnak, elkeseredés, éhezés, mély szegénység…
Vajon meddig tud meg a felszínen maradni? Sírunk, sírunk mert a nyugati országokban mást látunk, az emberek 4-5x annyit keresnek, mint Magyarországon…Sírunk, mert minket példamutató, dolgos magyarokat az egész világon galád módon szeretnének kihasználni. Sírunk, mert menekülünk, valahová, ahol kapunk egy kis elismerést, azért, – mert bár a hazánkban emberszámba se vesznek minket – hogy mi is emberek vagyunk…Sírunk, és elkeseredetten keresünk valamit… egy “letűnt országot”, azt amelyikben valaha több millióan építgettünk egy világot…tele reménnyel.
Itthon egy ápoló keres 110 ezer forintot, ugyanezért a munkáért Berlinben 1800 eurót adnak. Miért??? Mert egy okosan kitalált, jól működtetett, átlátható, ellenőrzött, fenntartható rendszerekkel rendelkező országban ennyi a bér. Magyarországot nézve: egy szegény, rossz irányba tartó, végtelenül pazarló, erősen korrupt országban, ennyit ér a munkád, pontosan egy “rabszolga bérét”, mert a milliárdokat lenyúlják…Nem tudsz fejlődni, új dolgokat tanulni, egyáltalán tervezni, továbblépni. Meddig tud süllyedni egy ország, mely szembe megy a demokráciával, és a józan ésszel ?
Valahol, valamikor volt egy ország…Magyarország, melyben a föld barna, az ég gyönyörű kék, a búza arany és az Isteni óramű súlyos ingája percnyi pontossággal járta megszokott útját. De bennünk mintha eltörött volna valami, valami ami leírhatatlan…Hát becsomagoltam a “tündérvilágot” : az elhaló harangszót, tücsökciripelést, az illatfátyolba bújt virágzó réteket, a tündöklő mosolyt, a vidám nevetést, a vakító kék eget,a friss tavaszi szellőt, de meg egy boldogabb holnapot is .. és egy tiszta új lapot! Ezzel a színes csomaggal a hónuk alatt sokan elindulnak szép hazámból…..abból a hazából, ahol az ember nem dolgozhat, nem juthat normálisan egészségügyi ellátáshoz, ahol lassan már nincs hol laknia, ahol nincs joga a választáshoz, szabad véleménynyilvánításhoz, meg ahhoz sem, hogy akkor sétáljon az utcán, amikor neki tetszik…
De !!!! Van joga választani a munkanélküliség és a közmunka közül, joga van… áhhhh, inkább kötelességnek nevezem, mert a “jog” szó értelmét vesztette a mostani országunkban, tehát, kötelességed, ebből a 47 ezer forintból kifizetni a hiteled, a számláid, és “egyesek szerint” eltartani a családodat. ???? Kötelességed a szádra lakatot tenni és lenyelni a falatkákat, amit szépen lassan adagolnak… mert ha nem, akkor meg a közmunkához sem jutsz, vagy a meg meglevő munkahelyedről is kivágnak, hogy a lábad a földet sem éri…Aztán ha meg éhes vagy “felszedegeted az otthagyott morzsákat”…innen-onnan. De , azt is csak óvatosan mert annyi “spiclit” nem hordott még e Föld a hátán, amennyi most ebben az országban van….Anno nekem még azt tanították, hogy a “demokráciában a hatalom a népe….” Hát a nép az “istenadta nép” lassan elfogy a demokrácia, meg visszatekintve integet felénk….
Valahol valamikor volt egy ország, Magyarország, ahol jó érzésű,
dolgos magyar emberek éltek…békében, biztonságban, félelem nélkül,.És mi sírunk, ha nem is láthatóan, de ott belül… mert szétszakítottak megosztanak minket, mert elvettek tőlünk mindent…az egész eddigi életünket.És a kilátástalanság talaján ingázunk ide-oda, cipelve a ránk rakott terheket…. amíg bírjuk..de utána mi lesz? Vegyem a hátamra a két kezemmel épített házamat az idős szüleimet és annak a házat, amiben egy egész élete munkája van benne? Irány egy másik ország? És ha ne adja Isten “ott” történik valami , akkor onnan hova tovább?
Hontalanok lettünk, leszünk? Mi történik ebben az elkorcsosult világban?
Kérem tisztelettel én magyar vagyok, van egy hazám, egy házam, ahol vár a családom…. nem akarom más országban leélni a hátralevő életemet, ott szeretnék békében, boldogságban , unokáim köreben nyugodtan élni, ahol a gyermekkoromat töltöttem, ahol felnőttként éltem, ahol ismerem az “akácos utat”, meg a “hegedűst a háztetőn , ahol édesanyámnak hiányzik az ölelésem, a gyermekeimnek a biztató mosolyom….hát nem egy őrület….
Azt mondják a “jólétet” meg lehet szokni…. Nem! Ahhoz csak hozzá lehet szokni….Én magyarnak születtem, ehhez a néphez tartozom …nem akarok más nép közt “megtűrt” személy lenni…
Van egy ország, Magyarország, az én hazám, amit kiraboltak, kifosztottak, tönkretettek, ahol még a kisgyermekek álmait is ellopták,, ahol a betegeket magukra hagyták….ennek ellenére mégis Te vagy a hazám! Te, Magyarország…
(M. Attila)

573 éve győzte le Hunyadi János a törököket Szebennél

Az 1421-ben trónra lépő II. Murád eredményesen dolgozott a szétszakadt Oszmán Birodalom újjáépítésén. Magyarországon Habsburg Albert 1439-es halála után belháború dúlt és a szultán kihasználva a kettős királykoronázás okozta megosztottságát Nándorfehérvár elfoglalását tűzte ki célul. Seregei 1440-ben több hónapos küzdelem árán sem tudták bevenni a várat, így Murád a következő évben sereget küldött Szerbiába, melyet Hunyadi János erdélyi vajda Szendrőnél megfutamított.

Az újabb kudarcért a szultán elégtételt kívánt venni, ezért 1442 elején ismét Magyarország ellen vonult. A sereget vezető Mezid bég Marosszentimre mellett ütközött meg Hunyadival, aki az elszenvedett vereség után Gyulafehérvárra vonult vissza. A törökök a győztes csatát követően Szeben ellen indultak, ahol a szászok eredményesen védekeztek és ez elegendő időt adott Hunyadinak a felkészülésre, aki időközben megtudta, hogy a bég a megöletésére készül. A vajda, hogy félrevezesse a törököket és váratlanul lecsaphasson rájuk, páncélját és fegyverét Kemény Simonnak adta, akit a bég katonái üldözőbe vettek, majd az általuk halottnak hitt Hunyadi hirtelen előbukkant és bekerítette az oszmán sereget. A törökök halálos kelepcébe kerültek, melyben Mezid bég életét vesztette. A győzelemnek hála Erdély megszabadult a török fosztogatóktól, azonban Sehabeddin ruméliai beglerbég hamarosan újabb hadjáratot indított Magyarország ellen. Hunyadi 1442. júliusában, a Vaskapu-szoros mellett ezt a török sereget is tönkreverte, győzelmeivel pedig lehetőséget teremtett arra, hogy a következő esztendőben, az úgynevezett „hosszú hadjáratban” a Balkánon is rettegett nevet szerezzen magának.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/toertenelem/3581-573-eve-gyzte-le-hunyadi-janos-a-toeroekoeket-szebennel

Te fogod fizetni a Quaestor-kötvényesek kártalanítását!

Azokat kártalanítják, akik:

- a Quaestor Hurira kötvényeiből vagy
- a Quaestor által értékesített kötvényekből vásároltak,
- azok ellenértékét befizették,
- akár magánszemélyek, akár jogi személyek vagy egyéb szervezetek,
- attól függetlenül, hogy jogügylet érvényesen létrejött-e,
- kimaradnak azonban a kártalanításból a Quaestor vezetői, dolgozói, egyéb érdekeltjei.

A kötvényesek kártalanítására a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapját hozná létre a törvényjavaslat, amely a követelésekre vonatkozó igényt teljesíti. A kárrendezésre a követelés pénznemében kerül sor, és mentes minden közteherfizetés alól.


A kártalanítás menete:

- a kártalanítási kérelem május 6. és június 5. között nyújtható be,
- a kérelmezőnek igazolnia kell az értékpapírszámláján nyilvántartott kötvények mennyiségét, illetve az őt illető követelés összegét,
- ez kormányablakon vagy más, az alap által meghatározott módon és helyen tehető meg,
- az alap a kérelmet 30 napon belül vizsgálja meg,
- a Beva és az alap együttes kártalanítási összege a Quaestor felé fennálló követeléssel egyezik meg, de nem lehet több 30 millió forintnál,vagyis az alap kártalanítási kötelezettsége a Beva kártalanítási összege és a 30 milliós forint közötti részre vonatkozik.

Így gazdálkodik az alap:

- pénzeszközeit az MNB-nél vezetett számlán kezeli,
- legfeljebb 10 éves lejáratú kötvényt bocsáthat ki az állam kezessége mellett,
- az MNB-től pedig legfeljebb 3 hónapos áthidaló kölcsönt vehet fel,
- adósságának fizetéséhez a Befektető-védelmi Alap (Beva) tagjaitól azok jegyzett tőkéjének arányában előleget kérhet, amelyet idővel vissza kell fizetnie,
- az előleg megfizetésére ezen túlmenően ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a tagdíjra (úgy tudjuk, ennek maximuma összesen évi 12 milliárd forint).
- a befizető pénzügyi intézmények által megelőlegezett, de meg nem térült befizetések levonhatók lesznek az adójukból, ám erről majd külön törvény rendelkezik.

Az alap irányítását a Beva igazgatósága, munkáját a Beva munkaszervezete végezné.

Portfolio.hu vélemény:

Bár a kérdésről elvileg még egyeztet Varga Mihály a bankokkal, a politikai döntés úgy tűnik, megszületett: hiába fektetették be pénzüket a Beva-védelem hiányának tudatában az ügyfelek, az ő kockázatukat és a Quaestor vezetőinek bűneit most a tisztességes pénzügyi szektorral, és rajta keresztül az ügyfelekkel fizettetik meg akár 10 éven keresztül. A tényleges pénzügyi hátrány mértéke nagyban függ attól, mekkora összeg térül majd meg a Quaestor felszámolásából, és mit tartalmaz majd az adóleírásról szóló törvény. Utóbbi egyébként azt sejteti, hogy az adófizetőknek is pénzbe fog kerülni ez a szomorú ügy.

http://www.portfolio.hu/befektetes/itt_a_javaslat_te_fogod_fizetni_a_quaestor-kotvenyesek_kartalanitasat.212534.html

Rossz napja volt ma Valcmannak Odesszában! Nem szerették!

Nem volt ma jó napja Nyalókakirálynak! Fényes ünneplésre számított Odesszában, a város FELSZABADULÁSÁNAK évfordulójára rendezett jelenése alkalmából, de nem jött össze a dolog.

Egy nappal a szovjettelenítési és kommunistátlanítási törvény elfogadását követően jóval több undorgó fogadta Valcmant Odesszában, mint rajongó. Pedig eszmetársai nagyon erőltették volna a “Szláva Ukrajinyét”-de lenyomta őket a “Faizmus nem múlik!”-kórus. No meg aztán a jeles törvény elfogadása után nem egészen egy nappal igencsak vörös posztó lehetett Nyalókakirály szemeiben az a sok vörös zászló!

Nagy nehezen túltette magát ezen a megrázkódtatáson, és testőrségével együtt elviharzott a kikötőbe, hogy az ő tiszteletére rendezett fogadáson részt vegyen. A “Hetman Szagajdacsij” hadihajón.

Persze még autójában ülve is hallhatta a “gyilkos!-gyilkos!” jelzőt skandáló tömeg jelzőit.

https://balrad.wordpress.com/2015/04/10/rossz-napja-volt-ma-valcmannak-odesszaban-nem-szerettek/