Mit tud, vagy gondol a mai magyar ember a királyságról?

Csupán azt a felületes és a szocializmusban a társadalom fejébe erőltetett butaságot, miszerint kizsákmányoló társadalmi rendszer volt, hogy a szegény nép pénzéből élt a nemesség, hogy sarcolta a király a népét… és hintóval járt a bálokba, mint a Hamupipőke című mesében. Nos, ez valóban butaság.

Hiszen, a királyság lényege a nép, a nemzet tökéletes biztonságát, a rendet, az állandóságot, az állam megtartását és a nép jólétét hivatott biztosítani. Nem egyetlen emberen, annak kénye-kedvén múlottak a törvények, hanem a koronatanács tagjainak beleegyezésével születtek egyszerű, hatékony és rendet biztosító törvényeink.

Nem négyévenként választottak az emberek buta, tapasztalatlan, pénzéhes tisztségviselőket, akiknek semmi közük nincs a hazaszeretethez és a rendhez, az önálló és független ország fogalmához.

A társadalom irányítását és vezetését, az ország biztonságát és a nép jólétét, egy arra nevelt, évszázados hagyományokon nyugvó társadalmi osztály, a legjobb tudása szerint vállalta és végezte. A király a törvények betartásának a garanciája volt, és évszázadokon keresztül a hagyományok és a törvények mentén fejlődött az ország, a haza, a társadalom minden egyes tagja, saját képességei, akarata és erényei szerint.

A királyság megszűnése óta – mint azt minden nap látjuk is – a rendnélküliség, a káosz és a meghatározhatatlan értékű „demokrácia” rombolja a nemzetet amellett, hogy sem a törvényeket, sem az ország vezetését nem tiszteli a társadalom, mert a tiszteletet sem nem követelik meg, sem nem érdemlik ki a mai ország vezetők, akik négy évig – választástól-választásig – jól élnek. Ezt a szerzett jólétet akarják maguknak biztosítani továbbra is, tehát, legkevésbé sem érdekli őket az ország, a nemzet és a haza sorsa.

Ha királyság lenne, akkor az ország vezetői nem a saját gazdagodásukat szolgálnák, hanem – mert állandó és örökölt hivatás volna –, a nemzet fejlődéséért, erkölcsi és gazdasági növekedéséért dolgoznának. Ez volt a nemesség hivatása úgy, hogy a királytól kapott birtokok nem csak az ő családjaikat és vagyonukat gyarapították, mint ma, hanem a társadalom minden rétegét szolgálták. Hiszen a jobbágy gyermekek is eljutottak az egyetemekre, papként, tudósként élték le az életüket, mert a nemesség kiemelte az arra rátermett fiatalokat, taníttatta őket és segítette – mint minden cselédnek és munkásnak – a családjait.

Az ezer éves királyság, és az ebben rejlő gazdasági, tudományos, erkölcsi és politikai függetlenség visszaállítása tehát, a kulcs a magyar megmaradáshoz. Ha a királyságot nem állítjuk vissza, ha a kapitalizmus rablását nem állítjuk le, akkor olyanná válik az ország hamarosan, mint egy szétzüllött család, amelynek nincs vezetője, családfője, és így nincs, aki szeretettel irányítsa hozzátartozóit, azaz, a nemzetet. Mert a királyság lényege a haza és a nép szeretete, a gondviselés, és a felelősség vállalása, átvállalása.

Mai korunk európai társadalmai, így a magyar társadalom is, egy, a magyarságtól távol álló, szeretet nélküli, harácsoló, és bosszúálló logika alapján működik és rombol. Rombolja a lelket, az embert, a nemzetet egyaránt. Ma, az emberi életnél nagyobb követelmény és érték a gazdasági fejlődés, hazánk nem önellátó, noha erre minden lehetőség adott még a megcsonkult országban is, és egy nemzetellenes kisebbség, valamint egy nehezen fejlődő, magát nemzetinek valló, de a szocializmusban nevelődött politikai tömb irányítja Magyarországot, immár 32 éve. Hol kirabolva, hol fejlesztve, de az újrakezdések átkával.

Ha azonban az állandóság, azaz, a királyság intézményét visszaállítanánk, nem volna ez a vetésforgó és nem kellene négyévenként mindent újra kezdeni, hanem a fejlődés, a rend, a szuverenitás és az önellátó ország fejlesztése volna a fő irány.

Tehát nem az urizálás, a vagyonszerzés és a kizsákmányolás – mint ma – lenne elsődleges a királyság politikusai számára, hanem a nemzet fejlődése, amelyet a király személye garantál, és amely megnyugtató állandóságot biztosít a legrosszabb emberi tulajdonságok – kapzsiság, mohóság, irigység, gyűlölködés – nélkül. Ez a lényege a királyságnak, és ez az érdeke a Kárpát-hazának… hogy az európai liberális és szocialista örvénytől megszabaduljunk. Keresztény Magyarország csak a királyság égisze alatt képzelhető el.

Hiszen, mind a szocializmus, mind a kapitalizmus egy keresztényietlen, szeretet nélküli logika alapján született meg, és mindkettő egy tőről fakad.

2021.05.26.  Stoffán György írása.