Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Lázár Jankó, Isten jobbkeze, melyet az Úr precíziós feladatokra használ, egy darab papír közbeiktatásával.

Rengeteg a dolga, nem is csoda, ha a nagy megterhelés okán egyre inkább egy olyan elmebeteghez kezd hasonlítani, akinek hozzátartozói nem viszik be a gyógyszert, ezért látomásai támadnak és kényszeresen próbálja sorbaállítani a zárt osztály népét a folyosókon.
Lázár a többi tolvaj és rabló lankadt figyelmét kihasználva aktivizálta magát, és a „mindegy, hogy mit, csak rólam beszéljenek” Gábor Zsazsai elvét átülteti a gyakorlatba.
Ehhez persze ad bőven muníciót a rá vaktölténnyel lövöldöző médiamunkások seregének is – ne unatkozzon a nép.
A legütősebb történet a kancelláriaminiszter kivonulása a politikából.
Hetek óta tartja magát a hír, mely szerint a Hódmezővásárhelyi Hangyász visszavonul a gazdasági életbe, ami nagyon kedves ötlet lenne tőle, ha lenne gazdasági élet.
De nincs, merthogy itt ezen a címen csak a javak átcsoportosítása folyik, melyet nagyobb zűrzavarok nélkül a Geckó személyesen vezényel, mintegy szemaforként is működve a Brüsszel – Budapest-Rákosrendező útvonalon, melynek honi végpontján a jelzőberendezések karjait személyesen ő rángatja.
Így aztán a gazdasági élet olyan, mint Rákosi pajtás idejében, csak szovjet tanácsadók nélkül, a pénz oda megy, ahova ő akarja.
Namármost ebben a környezetben valakinek azt sejtetni, hogy ő majd megtalálja számítását gazdasági szereplőként is – minimálisan is butuskaság.
A maffiából egyébként sem vezet kifelé út, aki ki akar lépni, az valószínűleg ki akar halni – első menetben gazdaságilag, de később leeshet a létrája is, vagy elviheti egy váratlan szívroham, szinte mindegy is.
És – egymás közt – hol van egy Lázár egy Simicskához?
A maffia tagja majd akkor megy, amikor mondják neki, addig húzza az igát és – mint a viccbeli nyuszika – reszelgeti körmöcskéit és hülyeségeket beszél.
Mára ugyanis oda jutottunk, hogy a tettestársak zsarolási potenciálja a nulla felé konvergál, meg se fordulhat a fejükben, hogy a nekik eledelt adó kezekbe harapjanak, mert tudják, a következő harapásuk a füvet célozza majd.
Lázárnak akkor lesz majd szerepe, ha a Vezér a Várba költözik, akkor lesz szüksége az új királynak egy jósvádájú miniszterelnökre, addig dolgozgasson szorgalmasan.
Hogy Rogánnal behelyettesíthető lenne?
Nem hiszem, hiszen a mai kurzus inkább favorizálja a dzsentri díszmagyarját, mint a tuggyukkik kaftánját, és az egészséges újmagyar úr gyanakvása nem múlik el csak attól, hogy valaki szorgalmasan nyalja a hátsóját.
Mindenesetre Lázár felvázolta korszakos kormányzati elképzeléseit, ki nem találod, melyek az ország legfontosabb problémája!
Jaj, butuska, – hát a menetrend!
A kancelláriaminiszter szerint a kormány az utazók javára próbálja megváltoztatni a tömegközlekedést, mivel a menetrendek jelenleg nem veszik figyelembe az emberek igényeit.
Hogy milyen ostoba voltam, eddig úgy képzeltem, hogy a menetrend összeállítása a szállító vállalatok kompetenciája, de lám, tévedtem.
Majd a kormány rendet tesz, mint tett az egészségügyben is.
Ettől lett mára fényes a helyzet – idáig ugyanis csak a pénzhiány miatt nem működött, de mostanában már orvos sincs.
Kevés orvos kevesebb pénzt szór a levegőbe leamortizált nyuggerek generálozására, így a kereslet és kínálat lassan egyensúlyba kerül.
Járulékos hozadékként felvirágzik a temetkezési szakma is…
Lázár szakértett is, megállapította, hogy az ország három térségében érdemes próbálkozni a vasúti és a villamoshálózat összekötésével, ezek közül az egyik a Szeged-Hódmezővásárhely vonal, mely Botka szegedi polgármester támogatását is élvezi.
Harminc milliárdba kerül a kísérlet, melynek lényege, hogy a villamosok a vasúti pályán közlekedjenek.
Hát, nem is tudom, szép elképzelés, de ha például a villamos repülne, még szebb lenne.
A két pálya összekötését egyébként a világban már sok helyen megoldották, úgy hívják, hogy megálló a pályaudvarnál, ahonnan aztán vonatok indulhatnak a szomszéd városba, ez egy fillér többletkiadással se járna, legfeljebb a villamos sűrűbben csilingelne a pályaudvar előtt és a vonatok járatszámát kellene sűríteni.
De hát ez eléggé logikus, ergo semmiképpen nem lehet kormányzati elképzelés.
Emellett a harminc milliárd mehetne akár azokba a térségekbe is, ahol nem Lázár a képviselő, az meg nem lenne egészséges választástechnikai szempontból – nem igaz?
Azt is mondta az MTI szerint, hogy a kormányzásból az emberek életminőségét javító kérdések foglalkoztatják leginkább.
“Komoly gondnak tartom azt, hogy harmincéves hülyeségeken vitatkozunk” ahelyett, hogy az emberek egészségének megőrzésével, valamint szórakozási, sportolási lehetőségeik megteremtésével foglalkozna a politika – fogalmazott a Miniszterelnökséget vezető miniszter, majd hozzátette, utóbbiakat fontosabb kérdéseknek tartja, mint a “mögöttünk lévő harminc év nagy közjogi vitáit”.
Hát bizony, a szórakozási lehetőségek megteremtése komoly feladat, például fel lehetne építeni az ominózus villamosvonal helyett akár a Nemzeti Szellem Vasútját is – a tervek készen állnak a Tanú című film forgatókönyvében-, apróbb kiigazításokkal azonnal megvalósítható lenne.
Az összes szereplő fellelhető, csak a díszleten kell kicsit változtatni, vörös csillag helyett turul, Bástya elvtárs helyett Kövér elvtárs, és így tovább…
A sporttal viszont nem is értem, hogy mi a baja, hiszen igen népszerűek a patkányok és nyugdíjasok közötti „Kapd el a kukát!” futóversenyek, legfeljebb télen a megfagyott emberek tetemeit kell elhúzni a pályáról, de ez könnyen megoldható közmunkások foglalkoztatásával.
Szóval, Lázár karrierje töretlen, békésen szervezheti tovább a libák ezreire és fácánok tízezreire boldogságot hozó vadászatait Uborkafa – pusztán a maradék magyar arisztokrácia tevékeny részvételével.
Mi meg nézegethetjük közben a délceg ketrecharcos által felképelt idős asszonyt.
A ketrecharcos lehetne akár az új kor reklámarca is, ha ezt a szerepet nem Lázár tervezné betölteni.
Nem kétséges, alkalmas rá…
(PuPu)