Íme a valóság: brutális lemaradásban a magyar gazdaság

A javuló gazdasági környezet ellenére az emberek többsége még mindig nem érezheti a bőrén a javulást, miközben a régió többi országától való leszakadásunk sem csökken. Ennek igen egyszerű magyarázata az, hogy hiába a kedvező 2014-es év, ennek ellenére a magyar gazdaság teljesítménye még mindig nem érte el a válság előtti szintet. Ez természetesen nem csak a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika eredménye, hiszen a gyurcsányi gazdaságpolitika ugyanúgy megbukott, amikor a magyar gazdaság 2009-ben az egyik legnagyobb visszaesést könyvelte el Európában.

A történetben viszont az a legaggasztóbb, hogy annak ellenére, hogy Magyarország egy felzárkózó ország, nemhogy nem sikerült a nyugat-európai szintet egy kicsit is megközelíteni, a régióban is egyre jobban leszakadtunk. Miközben a legtöbb régiós ország szisztematikusan közeledett az uniós átlaghoz, addig Magyarország 2005 óta az EU28 teljesítménye alatt teljesített. Az elmúlt 6 év szintén hozott hideget, meleget, összességében pedig csupán arra volt elegendő, hogy megközelítsük a válság előtti szintet.

A kétezres évek közepéig csak Csehországban volt magasabb az egy főre eső GDP a kelet-európai térségben, azóta sorra húznak el mellettünk a régiós országok. Jelenleg már nem is Csehországgal, Szlovákiával vagy Lengyelországgal versenyzünk, hanem Romániával és Bulgáriával.

Meg nem értük el a válság előtti szintet

Annak ellenére, hogy 2014-ben 3 százalék felett emelkedett a gazdasági teljesítmény, és idén is 3 százalék körül alakulhat a GDP-növekedés, még nagyon elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy a gazdasági problémákat sikerült megoldani. Valójában az elmúlt 6 év (ebből 5 évben már a Fidesz kormányzott) csupán arra volt elegendő, hogy megközelítsük a válság előtti gazdasági teljesítményt, csak idén sikerülhet megugrani azt. Ez már csak azért is problémás, mert Magyarország egy felzárkózó országnak számít, ami azt jelenti, hogy normális gazdasági körülmények között a gazdasági teljesítménynek a fejlett országok szintjéhez kellene konvergálnia.

Bár a konvergencia módja és sebessége körül számos vita van, az azért világosan látható, hogy ha egy országban az ellátó rendszerek jól működnek, a világgazdaságban konjunktúra van, az ország gazdaságpolitikája jó, és a jó tőkevonzó képesség adottságnak tekinthető, akkor egy felzárkózó országnak nagyobb növekedést kell felmutatnia, mint egy fejlettnek. Még akkor is, ha erőforrásszegény, mivel a természetes erőforrásokban gazdag országok sokszor arra a tévútra lépnek, hogy felépítenek egy homogén, aszimmetrikus gazdasági rendszert, ami egy ideig jól működik, aztán az első sokkhatás súlyos károkozat okoz.

Magyarország sok szempontból “átlagos” országnak tekinthető, de a régió országai, adottságaikat tekintve, nem emelkednek ki hozzánk képest. Ennek ellenére mégis azt lehetett tapasztalni, hogy az elmúlt 10 évben sorra elhúztak mellettünk ezek az országok. Két évvel ezelőtt már megírtuk, hogy Magyarország 10 évet vesztegetett el, és bár azóta sokat javult a gazdasági helyzet, mégsem sikerült kicsit sem felzárkóznunk. Ez már csak azért is problémás, mert normális esetben azt kellene látnunk, hogy idővel a nyugat-európai szinthez kellene közelítenünk, de a valóság az, hogy Magyarországnak jelenleg azért kell harcolnia, hogy a régió hasonló helyzetben lévő országaihoz képest ne maradjon le. Akkor most a gazdasági elméletek tévesek, vagy a problémát nálunk kell keresni? Inkább az utóbbi. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy miközben a legtöbb régiós ország szisztematikusan közeledett az uniós átlaghoz, addig Magyarország 2005 óta az EU28 teljesítménye alatt teljesített:

– A 2004-ben csatlakozott régiós országok közül Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol a GDP növekedése 2005 óta nem érte el az uniós átlagot.

– Magyarország még a 2008-as szintet sem érte el, miközben a legtöbb régiós ország gyorsan kilábalt a válságból.

– A kétezres évek közepéig csak Csehországban volt magasabb az egy főre eső GDP a kelet-európai térségben, azóta sorra húznak el mellettünk a régiós országok. Jelenleg már nem is Csehországra, Szlovákiára és Lengyelországra kell odafigyelnünk, hanem Romániára és Bulgáriára.

Amúgy nemcsak mi, hanem a hazai környezetben befektető német gazdasági szereplők is úgy látják, hogy a magyar gazdaság valójában katasztrofális helyzetben van.

Nehéz helyzetben a háztartások

Még aggasztóbb a helyzet, ha a háztartások fogyasztási szintjét nézzük. A válság óta a háztartások (és a szektorhoz köthető nonprofit szektor) végső fogyasztása gyakorlatilag nem emelkedett, és ebben már jelentős szerepe van a Fidesz-kormányzásnak, hiszen gyakorlatilag ugyanott állunk, mint 2010-ben a kormányváltáskor. Hogy mi ennek oka? Egyértelműen a Fidesz-kormányhoz köthető rossz elosztási rendszer:

– Ennek ékköve az egykulcsos adó, és a rendszer bevezetéséhez köthető adókedvezmények eltörlése. Az egykulcsos adó nem hozott áttörést, ez már csak a 2012-es recesszióban is látható, viszont a azoknak a magasabb jövedelmű deciliseknek kedveztek, akik már nem hazai fogyasztásra költik el a megszerzett többletjövedelmet. Miközben az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások rosszul jöttek ki az átalakításból, mert megszűntek olyan kedvezmények, mint például az adójóváírás. A jelenlegi adórendszerben fellelhető igazságtalanságok tehát nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a háztartások végső fogyasztása alig emelkedett.

– A szociális ellátórendszerhez koncepció nélkül nyúltak hozzá, ami tovább rontott a helyzeten. Ha számokkal akarunk dobálózni: az elmúlt pár évben legalább 100 ezer fővel nőtt Magyarországon a mély szegénységben élők száma, miközben a friss gazdasági adatok alapján éppen ennek az ellenkezője kellene, hogy történjen.

Hogy mi az ellentmondás oka? Részben az, hogy a GDP nem mond el mindent egy adott gazdaságról, sok szempontból nem tökéletes mutató, viszont ha egyes országok gazdasági teljesítményét szeretnénk összehasonlítani, akkor még mindig az egyik legjobb. Az egzaktabb képhez azonban érdemes mélyebbre ásni, hiszen a részadatok még nagyobb eltérést mutathatnak, mint például a fogyasztás szintje.

Problémák sora vár megoldásra

De akkor most mi a helyzet Magyarországon? Jól teljesít a magyar gazdaság, de mégsem?

Ahogyan azt már korábban is összefoglaltuk, a javuló mutatókban számos olyan tényező játszik közre, ami átmeneti hatás és idővel kifut:

– magasabb kormányzati megrendelések

– alacsonyabb bázisról indultunk a rossz gazdasági évek után

– uniós költségvetési ciklus végén felgyorsították a források lehívását

– az MNB növekedési hitel program.

Illetve vannak olyan tényezők is, amelyek közép távon is segíthetik a gazdaság növekedését, de hosszú távon még nem adnak garanciát arra, hogy Magyarország utoléri a régiós országot:

– fő kereskedelmi partnereinknél is jobb a gazdasági helyzet

– az autógyárak növekvő termelési kapacitása (Mercedes, Audi elsősorban)

– javuló termelési és kiskereskedelmi mutatók.

Mert ha kicsit is mélyebbre ásunk, akkor továbbra is olyan rendszerszintű problémákat találunk, amelyek gátolják a nagyobb potenciális növekedést. Magyarország potenciális növekedése valahol 1-2 százalék között van (jelenleg pozitív kibocsátási rés van, ami azt jelenti, hogy erőn felül teljesítünk), ami kifejezetten rossznak mondható, egy felzárkózó országnak ennél magasabb potenciális növekedést kellene felmutatnia. A rendszerszintű problémák viszont nem teszik ezt lehetővé:

– az ellátó rendszerek problémáit 25 év alatt nem sikerült megoldani, az egészségügy az összeomlás szélén van, az oktatási rendszer mélyrepülésben

– az oktatási rendszer mélyrepülése már csak azért is aggasztó, mert a humán tőkének kellene részben megoldást találnia a problémákra, a legjobbak azonban külföldre menekülnek a kilátástalanság miatt

– részben ennek, részben szervezési és strukturális okok miatt a termelékenységi mutatók jócskán elmaradnak az uniós átlagtól

– rengeteg pénz tűnik el a lefolyóban, a transzparencia, a túlburjánzó bürokrácia és a korrupció sok kárt okoz az országnak.

A most felsorolt problémákra megoldást kellene találnia az aktuális kormányoknak, mivel egy-egy új autógyár nem elég ahhoz, hogy a magyar gazdaság helyt tudjon állni a régióban.

A számok és adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a magyar gazdaság gyenge lábakon áll, és strukturális átalakítások nélkül csak még jobban le fog maradni a régióban.

(tenytar)

Bal-Rad komm: Érthetetlen, hogy minden esetben magyar gazdaságról beszélnek!-pedig olyan nincs is! MAGYARORSZÁGI gazdálkodás van, amit a külföldi tulajdonosok itt folytatnak.

“…a magyar gazdaság 2009-ben az egyik legnagyobb visszaesést könyvelte el Európában…” – ami nem csoda, hiszen a rendszerváltást követően, a rendszerváltó országok körében PÁRATLAN MÉRTÉKŰ GAZDASÁGTALANÍTÁSI FOLYAMAT ZAJLOTT LE MAGYARORSZÁGON! Ennek az “eredménye” pedig be kellett hogy következzen.

Nyilvánvaló, hogy ÖNÁLLÓ GAZDASÁG HÍJÁN, pocsékoló és korrupt kormányok mellett finanszírozási hiány keletkezik.

A történelem során még bizonyítást nem nyert, hogy a gyarmattartó a gyarmat fölvirágoztatását akarta volna megvalósítani! Viszont Magyarország esetében beigazolódott a gyarmatosító tevékenység lényege. Kifosztás, ellehetetlenítés, hatalmi tébolyban szenvedő-korrupt és tolvaj-politikai “elit” felszínen tartása megosztás révén, és az önvédelmi képességtől való megfosztás. És azért szólni kell itt egy másik-rendkívüli súlyú problémáról. A külső államadósság kérdéséről. Ami-mint az tegnap kiderült-25 500 milliárd forintnyi összeg. (Ez pedig 10 000 milliárd forinttal magasabb, mint azt eddig sejthettük!) Ez az összeg 1990-ben 20 milliárd dollár volt. (Ez az összeg ma meghaladja a 91 milliárd USA dollárnyi összeget!)

A cikk utolsó mondatának második-záró-része az, amivel egyet lehet érteni: “…strukturális átalakítások nélkül csak még jobban le fog maradni a régióban…” -Magyarországról van szó!

Hozzátennénk: NEM CSUPÁN STRUKTÚRÁLIS, HANEM FUNDAMENTÁLIS ÁTALAKÍTÁS SZÜKSÉGELTETIK!

Mindezt pedig a politikai és társadalmi rendszer FUNDAMENTÁLIS ÁTALAKÍTÁSÁVAL KELL(ene) MEGKEZDENI!