Öt éven belül nem lesz fecske Magyarországon
A
Magyar Madártani Egyesület (MME) szerint 2020-ra teljesen eltűnhetnek a
fecskék Magyarországról. A fecskefélék családjába két alcsalád
tartozik, összesen 20 nemmel, de Magyarországon csak a füstifecske, a
molnárfecske és a partifecske őshonos. A klímaváltozás és az emberi
tevékenység viszont mindhárom fecskefaj túlélési esélyeit tönkreteszi.
A molnárfecskék száma 65 százalékkal, a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent 10 év alatt.
Ez nem
újdonság: a hazai állományok az elmúlt 20 évben csökkenő tendenciát
mutatnak. Az állomány pusztulásáról elsősorban a természetes élőhelyeik
átalakítása és az éghajlatváltozás tehet, de ezt csak globális
beavatkozással lehet megváltoztatni. A fecskevédelmi eszközökkel
viszont elősegíthetjük, hogy több fióka legyen Magyarországon.
Füsti fecske
Felül
nyitott sárfészkeket rak, elsősorban istállók, jószágállások, vagy
mezőgazdasági épületek esőtől védett részeire. Erősen kötődik az
állattartáshoz, de a kolóniái egyre inkább elnéptelenednek a csökkenő
állattartás miatt, mert így kevesebb táplálékhoz jutnak a fiókaetetési
időszakban.
Elsődleges kockázatok:
közvetlen emberi pusztítás és zavarás a fészkeknél;
rendkívüli időjárási körülmények a fészkelő területen;
vonulási, telelési és táplálék problémák.
Az
utóbbi évek adatai már sejtették, hogy baj van a fecskékkel, de az MME
legújabb elemzése még a szakértőket is meglepte. Az elemzés alapján
mindhárom vizsgált fecskefaj állománya csökkent. Magyarországon a
legveszélyeztetettebb partifecskék állománycsökkenése évente 20% is
lehet, de a füsti és a molnárfecskéé is 5-7% között mozog. Az állatok
pusztulásához nagy mértékben hozzájárult a 2007 és 2008 szeptembere
közötti rendkívüli hideg.
A fajok
eltűnése és a biodiverzitás csökkenése nemcsak az egyes fajokra, hanem
az emberekre is hatással van. A fecskék eltűnése a Magyarországon és a
globálisan is megfigyelhető változások előjele. A szélsőséges
időjárási helyzetek – aszályok, tomboló viharok, özönvízszerű esők,
árvizek és földcsuszamlások – balesetveszélyt, mezőgazdasági károkat és
ellátási problémákat okoznak.
A
városokban élő molnárfecskék visszaszorulását elsősorban a
környezetszennyezés okozza, a vidéki környezetet kedvelő füstifecskék
viszont annak a levét isszák, hogy az elmúlt évtizedekben összeomlott
az intézményes és a háztáji állattartás is. Még nagyobb baj, hogy az
emberek sem vidéken, sem városban nem tolerálják a fecskéket: leverik a
fészkeiket, és az épületek eresze alá tüskesort szerelnek, hogy ne is
telepedhessenek vissza.
Molnárfecske
Jellegzetes,
zárt, csak egyetlen bebúvó nyílással ellátott sárfészkeit városias
környezetben, nem ritkán nagyvárosok panelházainak esőtől védett
részeire építi. A leginkább városiasodott fecskefaj, sokkal kevésbé
kötődik közvetlenül az állattartáshoz.
Elsődleges kockázatok:
táplálkozási problémák;
városi környezetben egyre nehezebben talál sarat a fészkéhez;
fészkelőhely-problémák a modern felületű épületeken;
fészkek leverése vagy a fészkelés megakadályozása a városi épületeken;
közvetlen emberi pusztítás és zavarás a fészkeknél;
rendkívüli időjárási körülmények a fészkelő területen;
vonulási, telelési, és táplálék problémák.
A
kutatási eredmények szerint a Szaharától délre vonuló énekesmadarak
között kiemelkedően sok veszélyeztetett faj van, és ezeknek az európai
állományai az elmúlt két évtizedben folyamatosan csökkentek. Erről
legalább annyira tehet az élőhelyek átalakítása, mint az őszi
gyülekezőhelyek felszámolódása, a települési szúnyogirtás és az
intenzív mezőgazdálkodás. További kockázatot jelent a közvetlen emberi
zavarás, a vadászat, a fészkek elpusztítása, és akkor még nem
beszéltünk az extrém száraz vagy a csapadékos időszakok
meghosszabbodásáról.
A
Magyarországon fészkelő három fecskefaj hosszú távú vonulók. A
vándorlási útvonalaik átszelik a Szaharát, az ismert telelő területeik
Közép- és Dél-Afrikában vannak. A madártömegeket érő hatások miatt több
millió egyed is elpusztulhat gyülekezés vagy út közben, akár napok
vagy hetek alatt is. Az ilyen esetek egyre gyakoribbak, és azóta a
költőterületek viszonyai is átalakultak. Az érintett fajok költési
időben egyre nehezebben pótolhatják az állománycsökkenést.
A
hatások kiküszöböléséhez összehangolt környezet- és természetvédelmi
akciókra lenne szükség, de még ez sem elég. A környezeti rendszereknek
több évtizedes regenerálódás kellene, és az állomány megóvásához a
gazdálkodási struktúrát is át kéne alakítani.
Partifecske
30-80
cm hosszú fészeküregeit folyópartok, homokbányák függőleges oldalába
vájja. Telepesen fészkel, egy-egy alkalmas helyen akár több ezer pár is
összegyűlik. A pontos telelési területüket nem ismerjük. Elsődleges
kockázatok:
csökkenő fészkelőhelyek és -telepek;
táplálkozási problémák;
jelentős illegális emberi pusztítás és zavarás;
egyre jelentősebb róka, nyest, vándorpatkány ragadozás;
rendkívüli időjárási körülmények a fészkelő területen;
vonulási, telelési és táplálékproblémák.
A három fecskefaj közül a partifecske van a legnagyobb veszélyben.
Az MME
azt javasolja, hogy a fészkelőhely-veszteség ellensúlyozására
telepítsünk mesterséges molnárfecske-telepeket az épületek közelébe. A
füsti fecskék fészke mellé nejlonszatyor-riasztót szoktak szeretni, de a
hortobágyi eredmények szerint ezek nem tesznek jót a madaraknak. A
felelőtlen hulladékkezelés legalább ilyen ártalmas lehet; találtak már
olyan molnárfecske-fiókát, akit a fészek sarába került bálazsinór
fojtott meg.
Ha
fecskepelenkát, műfészket és fészekalapot helyezünk a ház falára, azzal
hozzájárulhatunk a fecskeállomány csökkenés akadályozásához. Mivel a
települések egyre jobban beépülnek és betonnal, aszfalttal illetve
járólapokkal burkolnak mindent, emiatt a fecskék nem találnak
fészekrakáshoz szükséges sarat. Ezért a MME a mesterséges sárgyűjtő
helyek létesítését javasolja.
(index)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése