A globális pénzügyi stabilitásról szóló új IMF-jelentés a
pénz-alkimisták kudarcának beismerése: a világ legkisebb válsága is
összeomláshoz vezethet, véli a pénzügyi-elit. Megoldásuk nincsen.
Mostantól azonnal életbe lép az az elv, hogy "mentse magát, aki tudja". A
megtakarítóknak, az adófizetőknek, a banki ügyfeleknek fokozott
riadó-készültségbe kell helyezni magukat.
A nyilvánosságtól szigorúan elzárkózva ezen a hétvégén tartotta meg az IMF és a Világbank a tavaszi ülését Washingtonban. Meglepő, hogy a tanácskozásról alig kerültek ki lényegi részletek a nyilvánosság elé. Még az olyan nagy pénzügyi média, mint a Financial Times vagy a Wall Street Journal is úgy tudósítanak, mintha a washingtoni pénzelit pusztán Görögországról tanácskozott volna.
Ez nem véletlen. Az ülés igazán fontos dokumentuma a Globális Pénzügyi Stabilitás Jelentés, amely a globális pénzügyi rendszer alkimistáinak bukásáról szóló kijózanító bizonyítvány. Az eddigi erőfeszítésekről tett jelentés, hogy megakadályozzák az összeomlást, a lehető legrosszabb bizonyítványt állítja ki magáról.
A jelentés megállapítja: a globális pénzügyi rendszerben lévő kockázatok 2014. októbere óta erősödtek és a pénzügyi rendszer olyan részeibe fészkelték be magukat, ahol egyre nehezebben ismerhetők fel és nehezebben lehet azokat leküzdeni. A fejlett gazdaságok egyrészt még inkább függenek a mindenkori jegybank politikától és egyidejűleg a globális alacsony-kamat politikájának nem kívánt mellékhatásainak szorításába kerültek . Az alacsony olajár, az erős dollárral együtt, mindenekelőtt a feltörekvő országokat helyezte nyomás alá. Ezért az pénzügyi rendszereiket ellenállóbbá kell tenni, javasolja az IMF, hogy leküzdjék a saját sebezhetőségüket.
A Görögország-válságra való szinte mániákusnak tűnő összpontosítás azt mutatja, hogy a pénzügyi rendszer globális hálózata annyira összetetté vált, hogy egy görög összeomlás az összes hivatalos állítás ellenére nagyon is veszélyezteti a globális pénzügyi rendszert. Ugyanez vonatkozik az Oroszország-válságra is. José Vinals, az IMF gazdasági igazgatója, és a jelentés egyik vezető szerzője, blogjában kifejezetten megemlíti az Oroszországban és Ukrajnában meglévő geopolitikai feszültségeket, valamint azokat is, amelyek a Közel-Keleten, Afrika részein és Görögországban is jelen vannak.
Különösen fenyegetőnek tűnik az eurózóna helyzete. Az IMF megállapítja, hogy az eurózóna bankjai egy 900 milliárd eurónyi rossz-hitelen (nem-teljesítő hitelek, NPL) ücsörögnek. Ezzel szemben az a 250 milliárd EUR, amelyet a nemzetközi hitelezők adtak Görögországnak, és amely, ha Görögország csődbe megy, elveszne, kezelhetetlen méretűnek látszik.
Az IMF számításai azt mutatják, hogy ezeknek a rossz-hiteleknek nagy része az olasz és a spanyol, valamint az ír, ciprusi és görög bankoknál van. Az Európai Központi Bank az európai bankfelügyelet átvételével és a saját tőkére vonatkozó új előírásokkal bizonyos sikereket elért. Azonban ezek az intézkedések semmiképpen sem elegendőek ahhoz, hogy a rossz-hitelek problémája megoldódjon. Ezért az IMF azt tanácsolja, hogy a bankok aktívan foglalkozzanak ezekkel a rossz-hitelekkel. Ugyanakkor az IMF azt is javasolja, hatékonyabb jogi és intézményi keretfeltételeket hozzanak létre, hogy ezek a rossz-hitelek eltűnjenek a világból.
Hogy ezek hogyan festenének, Vinals az osztrák "der Standard" lapnak adott interjújában vázolja. Ott az IMF embere támogatja az osztrák kormány kemény kiállását a Hypo Alpe Adria botránybank hitelezőivel szemben. Ez a helyzet meglepő, ha számos nemzetközi befektető, de leginkább sok német állami bank érintett az adósság moratóriumban. Milliárdos veszteségeket kénytelenek realizálni. Hogy az IMF ezt a folyamatot támogatja, azt mutatja, hogy a nemzetközi pénzügyi elit az adósságprobléma megoldhatatlansága tekintetében a "Mentse magát, aki tudja"-módba kapcsolt át. Egy olyasfajta végjátékkal állunk szemben, amelyben most mindenki a másikra próbálja rákenni a vétséget, másrészt az összes résztvevő arra törekszik, hogy ne neki kelljen a felelőtlen adósságcsinálásért fizetnie.
Ebben az összefüggésben Barack Obama elnök Görögországra vonatkozó megjegyzésének is jelentősége van: Obama azt ajánlotta a görögöknek, hogy keményebben próbálják meg behajtani az adókat. Az IMF pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az adósságválság megoldása a magasabb adók lennének, mert valószínűleg ez az egyetlen kipróbált eszköz. Csak néhány hónappal ezelőtt javasolta azt az IMF, hogy minden vagyonra vessenek ki nagyjából 10 százalékos kényszerilletéket, hogy előrehaladjanak az adósság leépítésében.
Ausztrália már követi ezt a javaslatot, és elsőként vezet be adót a bankbetétekre. Ausztria , amely a bankcsőddel nyomás alá került, egy törvényt készít elő, amellyel átrendezi a betétbiztosítást. Az állam már nem vállal garanciát a banki ügyfelek betétjeiért. A bankoknak egyedül kell felelniük a megtakarításokért. Franciaország úgy döntött, hogy drasztikusan korlátozza a készpénzhasználatot, hogy megakadályozza a bankbetétek büntető kamatok elől való menekülését.
Az a gondolat, hogy a megtakarításokra és a vagyonokra kivetett adó, vagy a kényszeradó megoldaná az adósságproblémát, tovább szivárog a pénzügyi rendszeren belül. Csak néhány héttel ezelőtt írta le azt McKinsey vállalkozói tanácsadó, sok országban a pénzügyminiszter hagyományosan jelentős tanácsadója, hogy a vagyonokra kivetett kényszeradó az adósságválság megoldásának csodaszere.
Az IMF jelentés lefegyverző nyíltsággal állapítja meg azt, hogy az eddigi globális pénznyomtatásnak nincsen bármilyen hatása is a pénzügyi piacokra. Ez kitűnik a cikk elején lévő videó-interjúból is, melyet az IMF saját magával folytatott. Ebben Vinals megerősíti azt, hogy a nemzetközi pénzpiacokon likviditási problémák uralkodnak. Ez a kijelentés még azt a kérdés-feltevőt is meglepi, aki magától az IMF-től érkezett. De arra a kérdésre, hogy hova mentek a billiós összegű pénzek, amelyeket az elmúlt években a központi bankok a piacra nyomtak ki, Vinals nem tudott pozitív választ adni. Egy paradoxonról beszél, mi szerint a magas likviditás jó időkben jó, rossz időkben azonban rossz. Más szóval: ha a dolog valóban komolyra fordul, akkor a központi bankok összes kétségbeesett intézkedése hatástalan.
És még valami: a pénznyomtatásnak van még egy további, rendkívül veszélyes mellékhatása. Az IMF megjegyzi, hogy az alacsony kamatok komoly veszélyt jelentenek a biztosítási ágazatra Európában. Az életbiztosítók Európában 4,4 billió eurónyi portfólióval rendelkeznek, amelyet súlyosan veszélyeztetnek az alacsony kamatok. Az IMF hangsúlyozza, hogy ez a probléma nem egy elszigetelt jelenség a biztosítási ágazatban. Az életbiztosítások nehézségei az IMF szerint a teljes pénzügyi rendszer térhálósodása miatt más területet is megfertőzhetnek. Az IMF szerint ez a bizonyíték arra, hogy a pénzügyi rendszer kockázatai a bankoktól más intézményekhez vándoroltak. És azokat ott nem kezelték, éppen ellenkezőleg.
Az IMF számításainál és előrejelzéseinél mindig szükséges az óvatosság. Csak nemrég vált ismertté, hogy az IMF a Görögországra vonatkozó kiadott növekedési előrejelzéseit három nappal rá ismét korrigálta. Úgy tűnik, ez a korrekció a felelőse annak a pókernek, amelyet jelenleg a Trojka és Athén játszik. Egy dolog világos, hogy Görögországot nem lehet megmenteni. Ugyanakkor az is világos, hogy az eurózóna nem hagyja, hogy Görögország elbukjon. Schäuble német pénzügyminiszter néhány nappal ezelőtt mutatta be a parlamentben azt a tervet, mi szerint Görögország ugyan csődbe megy, azonban bennmarad az eurózónában. Ezt az ötletet a londoni City hangja, a Financial Times is magáévá tette, és azt az álláspontot képviseli, hogy legjobb lenne, ha Görögország bejelentené az IMF-fel és az Európai Központi Bankkal szembeni fizetésképtelenségét. Ez viszont azt jelentené, hogy a veszteségeket az európai adófizetőknek kell majd viselniük.
Az az elképzelés, hogy az európai kormányfőknek valóban a választóik elé kellene lépniük, és be kellene vallaniuk azt, hogy a közös valuta politikai projektjével felépítették azt a rendszert, amely az ahhoz tartozó fiskális felépítmény nélkül 250 milliárd euró veszteséget termelt, számukra életidegen. Az euró-mentők megpróbálják kitolni a játékot, amíg csak lehetséges.
Látván az Ausztriában, Ausztráliában és Franciaországban példaként végrehajtott intézkedéseket, abból indulhatunk ki, hogy az elkövetkezendő hónapokban és években az adófizetők, a megtakarítók és a banki ügyfelek, átfogóan, bár valószínűleg csak fokozatosan - a kasszához kéretnek járulni. Egyedül ők azok, akik a felhalmozott adósságokat visszafizetik. Hogy ezeket az adósságokat nem maguk, hanem felelőtlen kormányaik csinálták, kifogásként nem igazán segít az embereken.
Az államnak az erőszak- és pénzmonopólium birtokában minden lehetősége megvan arra, hogy végrehajtsa a pénzügyi elnyomás mindenféle fajtáját. Az IMF-jelentés viszonylag lágy szavakkal tanácsolja azt az államnak, hogy a globális pénzügyi stabilitás érdekében mindezt gyorsan és határozottan tegye meg. A megtakarítók és betéttulajdonosok számára elérkezett az idő, hogy elgondolkodjanak azon, mihez kezdjenek a nehezen megkeresett pénzükkel. Értelmesen kell cselekedniük. Előbb vagy utóbb az összes menekülési utat elvágják. Az összeomlást a rendszer magában hordozze. És ahogy mindig az történt a történelemben: a politikai kudarcok következményeiért soha nem azok felelnek, akik a katasztrófáért felelősek.
(deutsche-wirtschafts-
Kapcsolódó:
Eurócunami söpörhet végig a Földön
Az európai zsidóság felfegyverzését követeli az Európai Unió vezetőitől egy befolyásos rabbi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése