A beszélgetésben Peter Schiff arra figyelmeztet, hogy a következő globális pénzügyi krízis súlyosabb lehet a 2008-as válságnál, mert ezúttal nem a magánszektor hitelpiacai, hanem az amerikai államadósság és a dollár iránti bizalom kerülhet a középpontba. Szerinte a világ egyre inkább diverzifikál a dollártól, miközben az arany szerepe tartalékeszközként erősödhet. Schiff úgy véli, az inflációs nyomás fennmarad, a dollár hosszabb távon gyengülhet, ami az Egyesült Államok életszínvonalát ronthatja, miközben más régiók relatív helyzete javulhat. Emellett kritizálja a tartós költségvetési hiányt, a mesterségesen alacsonyan tartott kamatokat és a GDP-mérés torzításait is.
2026. február 3., kedd
Epstein-akták: a globalista elit pánikja és a zsarolóbirodalom lelepleződése
Az amerikai Igazságügyi Minisztérium (DOJ) 2026. január 30-án több millió oldalnyi „Epstein-aktát” hozott nyilvánosságra, ami a videó szerint történelmi botrány, és sok, magát erkölcsi iránytűként fitogtató technológiai és politikai elit számára súlyos következményekkel járhat.
A videó gerince az az állítás, hogy Epstein rendszere nem pusztán bűnözői hálózat, hanem nemzetközi, szervezett zsarolási/„honey trap” művelet, amely mögött Turley szerint titkosszolgálati kapcsolatok állhattak.
Turley a helyzetet úgy keretezi: „a fény betör a sötétségbe”, az elit pánikol, és a közvélemény feladata, hogy kikényszerítse a folytatást (a fennmaradó oldalak nyilvánosságra hozatalát és a felelősségre vonást). Forrás: https://youtu.be/QPu31Jy2iWc
Amerika célja leuralni és pénzügyi-gazdaságilag kizsigerelni az egész világot, de ugyanakkor békét hozni rá
Sokan úgy hiszik, csak a nyugati féltekét szeretnék megszerezni teljesen maguknak, de valójában nem. Ez sokak szemében megrökönyödést válthat ki, de az alternatíva a világ önmegsemmisülése, és ennek a Donáld nagyonis tudatában van, tudatában van az összes végidei próféciának, még a Werdenbergnek is.
S hogy honnan? Többek között innen is. Donald Trump kvázi egyik “udvari bolondjává” váltam az évek alatt.
S hogy sikerülni fog-e neki? Fogalmam sincs.
Az új világrend pénzügyi rendszere nyersanyagalapú lenne, ezért hagyják újabban az egekbe szökni az arany és ezüst árfolyamát is, és ezért próbálja Trump rátenni a kezét a világ kőolajkészleteire is.
A világ legnagyobb, nem kiaknázott kőolajkészletei Venezuela alatt vannak, s Maduro elkövette azt a hibát, hogy odaadta azokat kiaknázás céljából a kínaiaknak.
Ezért ül már amerikai börtönben…
Kínában puccskísérlet volt, a Donáld meg akarta dönteni Hszi Csin-ping-nek, a Kínai Kommunista Párt fejének uralmát. A kínai hadsereg főparancsnokának, Zhang Youxiának lett volna a feladata szószerint likvidálni Hszi Csin-ping-et. Két óra hosszán múlott Hszi Csin-ping élete…
Ha sikerült volna, Kínát szétverik kisebb, nyugatbarát, Taiwan-szerű államokra.
De nem sikerült, mert árulás történt a kínai hadsereg vezérkarában.
2026.1.27: Teljes a zűrzavar Kínában: Hszi Csin-ping egy tollvonással lefejezte a saját hadseregét
https://mandiner.hu/kulfold/2026/01/teljes-a-zurzavar-kinaban-hszi-csin-ping-egy-tollvonassal-lefejezte-a-sajat-hadsereget
S ha bukott volna Kína, a tavalyi háború óta pénzügyi-gazdaságilag meggyengült Irán se tudta volna magát tovább tartani. Iránban jelenleg hiperinfláció van. Irán fő katonai szövetségese Kína, utóbbi innen szerzi be kőolajszükségleteinek jelentős részét is. Iránnak mint a csecsemőnek az anyatejre van szüksége erre a bevételre.
Az Epstein akták azért lettek a napokban nyilvánosságra hozva, hogy tereljék a figyelmet a világsajtóban az iráni helyzetről, amely súlyos fegyveres konfliktussá válhat. A grönlandi helyzet is túl nagy, nem kívánt figyelmet kapott.
Az iráni helyzet mozgatója most nem Izrael, hanem Amerika, s céljuk nem a világháború, hanem Irán kőolaj, arany és nyersanyagkészleteinek a megszerzése. Maduróhoz hasonlóan az iráni rezsimet is meg akarják dönteni. Mint mondtam, még súlyos konfliktus lehet belőle.
Ha bukott volna Kína, és a legyengült Irán se tudta volna magát tovább tartani, már csak Oroszország maradt volna egyetlen nem Amerika-barát rezsimként a világban… Oroszország most katonailag annyira le van foglalva Ukrajnában, hogy se a venezuelai rezsim megsegítésére nem sietett, se az iráni rezsim megsegítésére nem fog. Ha lesz háború Iránban, az Kína, Irán és Amerika háborúja lesz valójában.
Ilyen folyamatok zajlanak most valójában a világban.
Folytatatás következik… miért akarja Amerika megdönteni a dél-amerikai kábítószer-rezsimeket: Mexikó, Kuba, Kolumbia, Venezuela is az (is) volt. Ennek az oka is meghökkentő, és csak kevesen sejtik.
https://pokolraveluk.info/2026/02/03/amerika-celja-leuralni-es-penzugyi-gazdasagilag-kizsigerelni-az-egesz-vilagot-de-ugyanakkor-beket-hozni-ra/
Alex Krainer: A „szakértői osztály” felemelkedése – a demokrácia kiüresítése
Alex Krainer Glenn Diesen műsorában arról beszél, hogy a Nyugaton fokozatosan kialakult egy „szakértői osztályra” épülő kormányzási modell, amely egyre több döntési területet emel ki a demokratikus kontroll alól. A logika szerinte mindig ugyanaz: az adott ügy „túl bonyolult” a választók számára (katonaság, technológia, jegybankok, klímapolitika), ezért azt szakértőknek és állandósult intézményeknek kell kezelniük.
Krainer szerint ennek végeredménye, hogy a választók legfeljebb mellékes kérdésekben dönthetnek, miközben a valódi stratégiai irányokat egy állandó bürokrácia – az amerikai köznyelvben „deep state” vagy „blob” – betonozza be.
A gondolatmenetet Alexis de Tocqueville-hez kapcsolja, aki már a XIX. században figyelmeztetett a „demokratikus despotizmusra”: a demokráciák szerinte különösen sérülékenyek az oligarchikus uralommal szemben, mert az emberek elhiszik, hogy képviselőik valóban őket képviselik, így kevés a társadalmi ellenállás. A rendszer „puha” eszközökkel tereli egyre szorosabb szabályozás alá az életet, cserébe anyagi biztonságot és társadalmi békét ígérve. A lakosság így fokozatosan lemond autonómiájáról, „infantilizálódik”, és elfogadja az állam paternalista szerepét.
Krainer szerint ezzel párhuzamosan a gazdasági elitek egyre nagyobb befolyást szereznek, a közmegegyezést pedig a média és az intézményrendszer „gyártja le”. A demokrácia szerinte ilyenkor már csak rítus: megmarad a nyelvezete és a választások intézménye, de a döntések érdemben nem változnak.
A beszélgetésben hangsúlyos elem, hogy Krainer a „szakértői uralmat” tudatos társadalomirányítási eszköznek tekinti: a médiában szelektálják, kik számítanak „szakértőnek”, és kiket hallgattatnak el. Példaként a klíma-, vízválság- és járvány-narratívákat említi, amelyek szerinte félelemkeltéssel és technokrata érveléssel terelnek kontrollintézkedések felé.
Állítása szerint a 2020-as pandémia fordulópont volt: sokkal többen kezdtek ráébredni a rendszer működésére, de a nyilvánosságban továbbra is úgy állítják be a kételkedőket, mint „szélsőségeseket” vagy „összeesküvés-hívőket”, ezért sokan csak magánban mernek kritikát megfogalmazni. Krainer szerint amikor tömegesen tudatosul, hogy nem kisebbségi véleményről van szó, elérkezhet egy politikai „inflekciós pont”.
A műsor végén az európai helyzettel kapcsolatban arról beszél, hogy a rendszer a demokratikus akaratot akár jogi eszközökkel („lawfare”) is korlátozza: bizonyos jelöltek kizárása, a választási opciók leszűkítése szerinte ugyanabba az oligarchikus logikába illik. Figyelmeztet: ha a békés változás lehetetlenné válik, nő a társadalmi konfliktus és a destabilizáció kockázata.
2026. február 2., hétfő
Az Epstein-rendszer: zsarolás, elit-hálózatok és a hallgatás falai
Stefan Magnet az AUF1 műsorában a frissen nyilvánosságra került Epstein-aktákat értelmezi, és azt állítja: a dokumentumok egy „Epstein-rendszer” működésébe engednek bepillantást, amelynek lényege a hatalmi elit tagjainak kompromittálása és későbbi zsarolása. Elmondása szerint Jeffrey Epstein nem pusztán önálló bűnöző volt, hanem egy tágabb, nemzetközi hálózat kulcsszereplője, aki politikusokkal, milliárdosokkal és befolyásos körökkel ápolt szoros kapcsolatot, még azután is, hogy korábban már elítélték.
A műsor kiemel több, a levelezésekben és tanúvallomásokban szereplő, súlyos állítást: Epstein kapcsolatait Bill Gates-szel (járvány-szimulációs ötletek), a Rothschild-körhöz kötődő levelezéseket, valamint ukrajnai és geopolitikai ügyekre tett utalásokat is. Magnet szerint a hálózat célja a döntéshozók irányítása volt, és ebben a „mézesmadzag–csapda” módszer (kiskorúak, titkos felvételek, kompromittáló anyagok) központi szerepet játszott.
A videó másik nagy témája, hogy miért maradt mindez sokáig következmények nélkül: Magnet szerint a mainstream média, az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálati háttér részben eltussolta az ügyet. A műsor felveti azt is, hogy Epstein hírszerzési kapcsolatokkal rendelkezhetett, és több, erre utaló informátori állítást is idéz. A végkövetkeztetés: a valódi felelősök még nincsenek megnevezve, az akták teljes feltárása pedig politikai földrengést okozhat.
Ernst Wolff - a tokenizáció, az „új pénz” és a digitális kontroll forgatókönyve
A videóban Ernst Wolff a 2026. január 19–23. között Davosban megrendezett WEF-találkozót fordulópontként mutatja be: szerinte ez egy „gigantikus világrendszer-átalakítás” nyitánya volt. Állítása szerint a folyamat kulcsszereplője Larry Fink (BlackRock), és két fő téma emelkedett ki történelmi jelentőségűként: a vagyon tokenizációja és a pénzrendszer átalakítása.
Wolff érvelése szerint a tokenizáció lényege, hogy a különböző vagyonformák (ingatlanok, részvények, kötvények, nyersanyagok, műkincsek) digitális „tokenekké” válnak, és blokkláncon lesznek nyilvántartva, kereskedhetők. Ezt a WEF saját kommunikációjára hivatkozva úgy értelmezi, hogy 2026-tól egész eszközosztályok kerülhetnek „on-chain” térbe, ami szerinte azzal jár: a vagyon a gyakorlatban kikerül az emberek közvetlen birtokából, és csak addig „érhető el”, amíg az infrastruktúra (szerverek, energiaellátás, hozzáférési jogosultságok) működik – olyan szereplők kezében, amelyekben a nagy vagyonkezelők is érdekeltek.
A második pillér a pénz átalakítása: Wolff szerint a WEF három párhuzamos rendszert vázol fel: stablecoinok (magánkibocsátású, dollárhoz kötött digitális pénzek), CBDC-k (jegybanki digitális valuta) és deposit tokenek (digitalizált bankbetétek). Kiemeli, hogy a stablecoinok volumene megugrott, de eddig főleg kriptokereskedelmi tranzakciókban dominált, ugyanakkor a szabályozási alapokat világszerte gyors ütemben építik ki (EU MiCA, USA tervezett törvények, ázsiai és közel-keleti példák). Wolff ezt globálisan koordinált átállásként interpretálja.
A videó központi állítása, hogy a tokenizáció és az új digitális pénz nem pusztán pénzügyi modernizáció, hanem a társadalmi ellenőrzés infrastruktúrája. Wolff négy lépcsős „puzzle”-ként rakja össze: 1) vagyon tokenizálása, 2) készpénz megszüntetése és teljesen digitális tranzakciós tér, 3) digitális ID kötelezővé tétele, 4) mozgásszabadság korlátozása (15 perces városok, CO₂-büdzsék, később kínai típusú szociális kreditrendszer). Példaként említi Oxfordot mint pilot-projektet, ahol zónákra osztás, kamerás ellenőrzés és korlátozott autózási engedélyezés jelenik meg, illetve országos arcfelismerési fejlesztéseket is említ.
A záró részben Wolff mindezt a nemesfémek áremelkedésével köti össze. Azt állítja: az arany, ezüst, réz, platina iránti érdeklődés részben azért nő, mert a rendszerátalakítás kimenetele bizonytalan, és a „hatalmi elitek” (jegybankok, alapkezelők, hedge fundok) már pozíciót építenek. Szerinte ez csak az első hullám; a következő akkor jön, amikor a szélesebb lakosság is tömegesen fordul a nemesfémek felé – és így az emelkedő trend a válságok (háborúk, újrafegyverkezés, AI miatti munkahelyvesztés, életszínvonal-csökkenés) korszakában tartós maradhat, visszaesésekkel együtt is.
2026. január 31., szombat
Németország a demográfiai és gazdasági összeomlás szélén
A videó a globális pénzügyi és politikai instabilitásból indul ki (árupiaci sokk, amerikai belpolitikai feszültségek, növekvő bizonytalanság Nyugaton), majd azt állítja: a nyugati országok közül Németország van a legnagyobb bajban, különösen gazdasági és demográfiai értelemben. A szerző visszautal egy tíz évvel korábbi saját videójára, amelyben már előre jelezte Németország hanyatlását Merkel bevándorláspolitikája nyomán – és most azt mondja, a helyzet még rosszabb lett, mint amit akkor elképzelhetőnek tartott.
A gazdasági részben Németországot „vérző roncsnak” írja le: a cégek szerinte menekülnek, a csődök rekordokat döntenek, a termelés egyre kevésbé versenyképes. Ennek fő okaként a politikailag önkárosító energiapolitikát nevezi meg: a nukleáris kivezetést, a klímapolitikai lépések költségeit, valamint az ukrajnai háborúval kapcsolatos német/EU-s irányvonalat, ami szerinte tartósan magas energiaárakat és drága amerikai LNG-függést eredményez. Kiemeli a Nord Stream felrobbantását is, amit Németország elleni súlyos csapásként értelmez, és Berlin „néma” reakcióját a politikai gyengeség jelének tekinti.
A demográfiai rész a legsötétebb tónusú: a szerző a német nagyvárosokban a 16 év alattiak körében nagyon magas migrációs hátterű arányokat sorol (több helyen 50–70% körül), és ebből azt a következtetést vonja le, hogy a „régi” Németország kulturális értelemben feloldódik és eltűnik. Szerinte a „párhuzamos társadalmak” normalizálódtak, az integráció megbukott, és a társadalmi feszültségek nőnek (iskolák, jóléti rendszer, bűnözés). Lehetséges válaszként említi a „re-migráció” koncepcióját, és Martin Sellnert mint ennek egyik fő szószólóját, de a zárás üzenete: az idő szűk, a trendek bebetonozódnak, és Németország sorsa rövid időn belül eldőlhet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)