Jeffrey Sachs Lena Petrova „World Affairs in Context” című műsorában élesen bírálta az Egyesült Államok februárban indított iráni háborúját. Szerinte a konfliktus nem regionális ügy, hanem az amerikai hegemónia fenntartására tett kísérlet, amelyhez hozzájárul a 1953-as iráni puccs miatti bosszúvágy, az Izrael iránti feltétlen támogatás és a globális dominancia iránti törekvés. Sachs szerint a háborút a Fehér Ház kongresszusi és közvéleményi támogatás nélkül, adósságfinanszírozással indította. A tervezett gyors rezsimváltás kudarcot vallott, azóta patthelyzet van. Az USA nem tud győzni: szárazföldi invázió lehetetlen, a bombázás pedig globális katasztrófához vezetne, mivel Irán képes súlyos csapást mérni a Perzsa-öbölre és Izraelre. A professzor kiemelte, hogy a háború elsősorban az amerikai biztonsági apparátus, a fegyvergyártók (pl. Palantir) és a cionista lobbi érdekeit szolgálja, akik új fegyverrendszerek és AI-technológiák tesztelését látják benne. Izraelt az USA könnyedén vissza tudná fogni a támogatás megvonásával, de ezt nem teszi.
Gazdaságilag súlyos következményekkel jár: az olajkészletek gyorsan fogynak, a Hormuzi-szoros forgalma visszaesett, az energiaárak emelkednek, ami globális recessziót és energiakrízist vetít előre, különösen a feltörekvő országokban. Sachs szerint az USA-nak azonnal ki kellene vonulnia, és ezt „történelmi győzelemként” beállítva távozni. Hosszabb távon a háború felgyorsítja a multipoláris világ rendjét: Kína, Oroszország, India és más regionális hatalmak egyre kevésbé fogadják el az amerikai egyeduralmat. Sachs szerint az USA 4%-os világ népességaránya mellett deluzió, hogy továbbra is uralni akarja a bolygót.
Összességében Sachs szerint ez a konfliktus nem Amerika, hanem egy szűk elit érdekeit szolgálja, miközben az átlagemberek magasabb árakkal és instabilitással fizetnek.
2026. június 2., kedd
Jeffrey Sachs: Az iráni háború az amerikai hegemónia kudarcának jele
Egykor a nácikkal, most a Nagy Babiloni Szajhával Oroszország ellen – A Wallenberg család a pénz oltárán feláldozta Svédország semlegességét
Alexander Mercouris, az Egyesült Királyságban élő politikai elemző, és ciprusi kollegája, Alex Cristoforou tényfeltáró interjút készített arról, hogy kiken múlott, hogy Svédország 2024-ben feladta semlegességét és csatlakozott a NATO-hoz.
A svéd Dissidentklub képviselőjével, Mats Nilssonnal folytatott beszélgetetést Hetényi Balázs tolmácsolásában ismertetjük olvasóinkkal.
(A Dissidentklub, a másként gondolkodók klubja, azt a sziszifuszi célt tűzte maga elé, hogy ellensúlyozza a svéd fősodrású média propagandáját.)
A néhány évtizeddel ezelőtt semlegességére oly büszke Svédország a múlt héten Helsingborgban otthont adott a Nagy Babiloni Szajha főparancsnoksága tanácskozásának.
Svédország két lovat szeretne megülni egyszerre: Maria Stenergard külügyminiszter a nyilvánosság előtt az európai szövetségesek mellé állt, elhatárolódott a jelenlegi amerikai vezetéstől Grönlanddal és Iránnal kapcsolatban, ugyanakkor beléptette Svédországot két amerikai kezdeményezésbe, a Pax Silicába, és amerikai-svéd technológiai megállapodást kötött. Az USA arra törekszik a Pax Silicával, hogy a mesterséges intelligencia és a félvezetőipar számára globálisan stabil ellátóláncot építsen ki. Mindkét egyezmény jellegzetesen hadiipar-orientált. Azzal, hogy Svédország technológiai megállapodást kötött az USA-val, Európát gyengíti.
A döntéseket a Svédországban szinte teljhatalommal rendelkező oligarcha família, a Wallenberg család hozta meg a háttérben. Hozzájuk tartozik két híres svéd cég, az Ericsson és a Saab, a svéd hadiipari komplexum nagy része. A geopolitikai horderejű döntéseket Svédországban általában a Wallenberg család hozza – állítja Mats Nilsson.
De kik ezek a Wallenbergek? Hogy történhet ilyesmi abban a Svédországban, ahol állítólag egyenlőség van, s a hatalmi ágak nem egy centrumban összpontosulnak?
Nilsson szerint Svédország nagyon jó propagandamunkát végzett, el tudta hitetni a világgal a szociáldemokrata utópiát, a fékek és egyensúlyok érvényesülését. Pedig a svéd iparmágnás családoknak mindig aránytalanul nagy politikai befolyásuk volt. Különösen igaz ez a Wallenberg családra. A Wallenbergek eredetileg a bankszakmában tevékenykedtek, befolyásra az 1920-as években tettek szert. A második világháború alatt a két Wallenberg testvér közül az egyik az angolszász kapcsolatot tartotta kézben, a másik a náci Németországgal ápolt jó viszonyt. A világháború után felmerült ugyan az utóbbi felelősségre vonása: de nem lett belőle semmi.
A második világháború után befektetési csoportot hoztak létre, az Ericsson és a Saab is tagjává vált. A svéd semlegesség előnyt jelentett Wallenbergék üzlete szempontjából, hiszen a svéd hadiipari komplexum mindenkivel kereskedhetett.
Ami a svéd NATO-tagságot illeti, a téma egy svéd-finn miniszteri találkozó után került nyilvánosságra. Kész döntés formájában tálalták, az akkori szociáldemokrata kormánynak egyetlen dolga maradt a parlamentben: jóvá kellett hagynia. Svédország Babiloni Szajha tagságáról nem volt semmilyen nyilvános vita, sem népszavazás. Azon a bizonyos találkozón, a minisztereken kívül, jelen voltak a Wallenberg család egyes tagjai is. Nem is titkolják, hogy a döntés a család befolyásának hatására történt.
A jelenlegi svéd politika távolról sem semleges, az ukrán-orosz konfliktusról a tájékoztatás teljesen egyoldalú, a diplomácia fogalma kihalt. A jelenlegi svéd kormány támogatja, hogy Ukrajna drónokkal támadjon Oroszország belsejére, akkor, is, ha azok a drónok Szajha tagországok területén repülnek keresztül, mielőtt Oroszországba érnének. A svéd kormány ezt annak ellenére is támogatja, hogy ezáltal a NATO országok is harcoló féllé válnak. A svéd parlamentben nincs ellenzék, nincs ellenvélemény, nincs vita. Sajnos a svéd többség azon a véleményen van, hogy a NATO tagság jó lépés volt. A médiában lehetetlen ezzel kapcsolatban felvetni bármilyen kérdést.
Svédország semlegességi politikája kétszáz éves múltra tekint vissza. Ez a politika volt a skandináv régió stabilitásának és jólétének egyik alapja. A NATO-ba való belépés, az új agresszív retorika, a fegyverkezési versenyben való nyílt részvétel a korszak végét jelenti – foglalta össze Mats Nilsson mondanivalóját Alexander Mercouris és Alex Cristoforou.
Forrás:
A Wikipedia így mutatja be a Wallenberg családot:
A Wallenberg család bankárokból, iparmágnásokból, politikusokból, bürokratákból és diplomatákból áll, és a legtöbb nagy svéd ipari csoportban jelen van, beleértve az EQT AB-t, az Ericssont, az Electroluxot, az ABB-t, a SAS Groupot, az SKF-et, az Atlas Copcót, a Saab AB-t és másokat. Az 1970-es években a Wallenberg család vállalkozásai Svédország ipari munkaerő-állományának 40 százalékát foglalkoztatták, és a stockholmi tőzsde teljes értékének 40 százalékát képviselték. Zászlóshajójuk, az Investor AB piaci tőkeállománya meghaladja a 100 milliárd dollárt.
A fényképen Peter Wallenberg svéd oligarcha.
2026. június 1., hétfő
Olajválság a láthatáron – A Hormuzi-szoros lezárásának globális gazdasági következményei
Lena Petrova podcastjában amellett érvel, hogy a világot fenyegető olajválságot gyakran félreértik: a globális gazdaságnak nem kell teljesen kifogynia az olajból ahhoz, hogy súlyos működési zavarok lépjenek fel. A lényeg nem az összes készlet nagysága, hanem az, hogy elegendő olaj maradjon folyamatos mozgásban a termelési, szállítási és feldolgozási rendszer fenntartásához.
A szerző az emberi vérkeringéshez hasonlítja a globális olajrendszert: a szervezet sem akkor omlik össze, amikor az összes vér eltűnik, hanem amikor a keringés már nem képes fenntartani az életfunkciókat. Ugyanez igaz az olajiparra is: a vezetékek, kikötők, finomítók, tartályparkok és szállítmányozási hálózatok csak egy minimális készletszint mellett működhetnek zavartalanul.
Petrova szerint a február óta tartó készletcsökkenés fő oka a Hormuzi-szoros lezárása nyomán kieső szállítások pótlása. Bár a világ olajkészletei még mindig több milliárd hordót tesznek ki, a szakértők szerint ezeknek csak töredéke használható fel tényleges pufferként. A fennmaradó mennyiség a rendszer működéséhez szükséges „üzemi készlet”. Ha a globális készletek egy kritikus szint alá esnek, ellátási zavarok, szállítási problémák és üzemanyaghiány jelentkezhet.
A JPMorgan és a Rapidan Energy elemzéseire hivatkozva Petrova azt állítja, hogy amennyiben a Hormuzi-szoros a nyár folyamán is zárva marad, a készletek őszre veszélyesen alacsony szintre csökkenhetnek. A piac ugyanakkor rendelkezik egy önszabályozó mechanizmussal: a készletek kritikus apadása előtt az árak meredeken emelkednek, ami visszafogja a keresletet. Ez azonban komoly gazdasági árat követelhet.
A podcast szerint az olaj hordónkénti ára akár 150–200 dollárra is emelkedhet, ami jelentősen növelné a szállítási és termelési költségeket, fokozná az inflációt és csökkentené a fogyasztást. A piac így megóvhatja az energiarendszert az összeomlástól, de ennek ára egy súlyos gazdasági visszaesés vagy akár globális recesszió lehet.
Petrova végkövetkeztetése szerint a kulcskérdés nem az, hogy van-e elegendő olaj a világban, hanem hogy elegendő mennyiség marad-e folyamatos forgalomban a világgazdaság működtetéséhez. Ha nem sikerül gyors politikai megoldást találni a Hormuzi-szoros ügyében, az energiaárak emelkedése önmagában is recesszióba taszíthatja a világgazdaságot.
Gerald Grosz: Párizs lángokban áll – és vele együtt egész Európa.
Egy futballgyőzelem is elég, és az Afrikából és Kelet-Európából érkezett klánok a Champs-Élysées-t lángoló csatatérré változtatják, tele felrobbanó autókkal és megtámadott rendőrökkel. A multikulturális pusztítási politika évtizedei Párizst egy kis Kabullá tették – ami egyértelmű figyelmeztetés az egész kontinens számára. Az elit még mindig tapsol a „sokszínűségnek”, miközben a hétköznapi európaiak elveszítik városaikat, és az erőszak megállíthatatlanul söpör végig rajtuk. Párizs elveszett, Franciaország elveszett, Európa követi. Pusztulásra vagyunk ítélve.