Forrás: https://youtu.be/QnDIcQ-my7Q
2026. március 21., szombat
Repedezik a szövetség
Jiang Xueqin elemzése szerint az Egyesült Államok kísérlete egy új, közös tengeri biztonsági koalíció létrehozására a Hormuzi-szorosban látványosan akadozik, ami mélyebb strukturális problémákra utal a nyugati szövetségi rendszerben.
Washington gyors és egységes reakcióra számított a tankerforgalmat érő incidensek után, de a kulcsszövetségesek – Franciaország, Németország, Japán és még az Egyesült Királyság is – vonakodnak katonai részvételt vállalni. A különbség nem pusztán politikai: eltérően értékelik a kockázatokat és a célokat. Franciaország multilaterális, deeszkalációs keretet akar, Németország a regionális következményektől tart, Japán az energiaellátás sérülékenységét mérlegeli, míg London kivár.
A háttérben a misszió hitelességének hiánya áll. Nincs világos mandátum, jogi felhatalmazás (pl. ENSZ), konkrét cél vagy kilépési stratégia. A tervezett művelet ráadásul nem puszta jelenlét, hanem potenciálisan aktív fellépés (ellenőrzés, feltartóztatás), ami könnyen eszkalációhoz vezethet.
A Hormuzi-szoros stratégiai jelentősége extrém: a globális olajszállítás mintegy ötöde halad át rajta. Ugyanakkor földrajzilag szűk és katonailag telített térség, ahol az iráni aszimmetrikus képességek (rakéták, drónok, gyorsnaszádok) miatt minden jelenlét kockázatos. Paradox módon a nagyobb katonai jelenlét nem feltétlenül stabilizál, hanem növeli a véletlen eszkaláció esélyét.
Az elemzés kulcstétele: a szövetségesek nem az USA-t utasítják el, hanem a keretezését. A költségek globálisak (energiaárak, infláció), míg a katonai kockázat lokális – ezt az egyensúlytalanságot nem akarják egyértelmű garanciák nélkül vállalni.
Mindez egy szélesebb trendbe illeszkedik: a szövetségesek egyre inkább saját, párhuzamos biztonsági struktúrákat építenek, és nagyobb stratégiai autonómiára törekednek. A „nyugati egység” így inkább elvi, mint operatív szinten létezik.
A következtetés egyértelmű: a probléma nem az, hogy nincs fenyegetés, hanem az, hogy nincs közösen elfogadott megoldás. Ez a döntésképtelenség önmagában instabilitási tényező, különösen egy olyan térségben, ahol egyetlen incidens is gyors eszkalációhoz vezethet.
2026. március 20., péntek
Ernst Wolff: Válság, hatalom és manipuláció
Ernst Wolff szerint a jelenlegi globális helyzetet extrém hatalom- és vagyonkoncentráció jellemzi, amely történelmi csúcsponton áll, és elkerülhetetlenül összeomláshoz vezet. Úgy véli, a világot egy szűk elit – pénzügyi, technológiai és hadiipari szereplők – irányítja, akik profitálnak a konfliktusokból, miközben a társadalmakat manipulált információkkal tartják kontroll alatt.
A beszélgetés központi eleme a közel-keleti konfliktus, különösen Irán szerepe. Wolff szerint a nyugati narratíva torzít: Iránt alábecsülik, miközben a valós erőviszonyok és technológiai fejlesztések jelentősen megváltoztak. A háborúról érkező információk szerinte erősen szűrtek vagy hamisak, így a közvélemény nem látja a valós folyamatokat.
Kiemeli, hogy a háborúk mögött gazdasági érdekek állnak: a fegyvergyártók, IT-cégek és pénzügyi óriások – különösen a nagy befektetési alapok – profitálnak a pusztításból és az újjáépítésből egyaránt. A konfliktusok így a vagyon újraelosztását szolgálják felfelé.
Wolff erősen kritikus az Egyesült Államok politikájával szemben, amelyet szerinte lobbicsoportok és gazdasági érdekek irányítanak. A multipoláris világrend létezését mítosznak tartja: állítása szerint a nagyhatalmak – beleértve Kínát is – valójában összefonódnak gazdaságilag.
A jövőre vonatkozóan súlyos kockázatokat vázol: élelmiszerhiány, pénzügyi válság, banki korlátozások és társadalmi feszültségek. Emellett a mesterséges intelligenciát potenciális globális veszélyként említi, amely az emberi kontroll elvesztéséhez vezethet.
Ugyanakkor hangsúlyozza az egyéni felelősséget. Konkrét lépéseket javasol: • információk forrásának kritikus vizsgálata, • pénzügyi és élelmiszer-tartalékok képzése, • közösségi kapcsolatok erősítése, • aktív társadalmi részvétel és ellenállás.
Összességében Wolff világképe erősen pesszimista: a jelenlegi rendszer szerinte válság felé tart, amely azonban egyben lehetőséget is jelent a változásra. A kulcskérdés szerinte az, hogy az emberiség képes lesz-e visszavenni az irányítást a technológia és a pénzügyi rendszerek felett.
A beszélgetés központi eleme a közel-keleti konfliktus, különösen Irán szerepe. Wolff szerint a nyugati narratíva torzít: Iránt alábecsülik, miközben a valós erőviszonyok és technológiai fejlesztések jelentősen megváltoztak. A háborúról érkező információk szerinte erősen szűrtek vagy hamisak, így a közvélemény nem látja a valós folyamatokat.
Kiemeli, hogy a háborúk mögött gazdasági érdekek állnak: a fegyvergyártók, IT-cégek és pénzügyi óriások – különösen a nagy befektetési alapok – profitálnak a pusztításból és az újjáépítésből egyaránt. A konfliktusok így a vagyon újraelosztását szolgálják felfelé.
Wolff erősen kritikus az Egyesült Államok politikájával szemben, amelyet szerinte lobbicsoportok és gazdasági érdekek irányítanak. A multipoláris világrend létezését mítosznak tartja: állítása szerint a nagyhatalmak – beleértve Kínát is – valójában összefonódnak gazdaságilag.
A jövőre vonatkozóan súlyos kockázatokat vázol: élelmiszerhiány, pénzügyi válság, banki korlátozások és társadalmi feszültségek. Emellett a mesterséges intelligenciát potenciális globális veszélyként említi, amely az emberi kontroll elvesztéséhez vezethet.
Ugyanakkor hangsúlyozza az egyéni felelősséget. Konkrét lépéseket javasol: • információk forrásának kritikus vizsgálata, • pénzügyi és élelmiszer-tartalékok képzése, • közösségi kapcsolatok erősítése, • aktív társadalmi részvétel és ellenállás.
Összességében Wolff világképe erősen pesszimista: a jelenlegi rendszer szerinte válság felé tart, amely azonban egyben lehetőséget is jelent a változásra. A kulcskérdés szerinte az, hogy az emberiség képes lesz-e visszavenni az irányítást a technológia és a pénzügyi rendszerek felett.
Energiaválság, inflációs és kötvénypiaci sokk
Sean Foo elemzése szerint a világgazdaság egy összetett energiapiaci sokk miatt instabil állapotba került, amelyet az iráni konfliktus és az olajellátás zavarai hajtanak. Az olajárak extrém szórása – a közel-keleti nyersolaj 150 dollár felett, miközben az amerikai WTI jelentős diszkonton forog – a piac torzulását és a kormányzati beavatkozások (stratégiai tartalékok, exportkorlátozások) hatását tükrözi.
A Hormuzi-szoros körüli feszültség kulcstényező: Irán de facto befolyást gyakorol a globális energiaszállításokra. Alternatív útvonalak (pl. szaúdi export a Vörös-tenger felé) bővülnek, de sérülékenyek dróncsapások és infrastruktúra-kockázatok miatt, így nem jelentenek stabil megoldást.
Az Egyesült Államok az infláció megfékezése érdekében részben visszalép az iráni olajszankciókban, ami rövid távon növeli a kínálatot, de stratégiailag ellentmondásos, mivel bevételt juttat Teheránnak. A cél egy olajár-sokk elkerülése, mert a magas energiaárak kizárják a kamatcsökkentést, és stagflációs környezetet teremtenek.
A válság globális pénzügyi következményei már láthatók: a kötvénypiacokon hozamemelkedés és árfolyamesés zajlik (különösen Japánban és Európában), mivel az inflációs kockázatok növelik az államadósság finanszírozási költségeit. A rendszer két irányba mozdulhat: pénzügyi törés (piaci összeomlás) vagy újabb állami mentőcsomagok.
Európa különösen sérülékeny, mivel korlátozott a hozzáférése olcsó energiához. A gázárak megugrása és az ellátási kiesések kamatemelési kényszert hozhatnak, ami tovább fékezné a gazdasági növekedést.
Az arany árfolyamának esése Foo szerint nem fundamentális gyengeséget, hanem likviditási szorítást jelez: válsághelyzetben a befektetők készpénzhez jutás érdekében adják el a tartalékeszközöket. Hosszabb távon azonban az infláció, az adósságnövekedés és a geopolitikai feszültségek továbbra is támogatják az arany iránti keresletet, különösen Kína részéről, amely gyorsítja a dollárkitettség csökkentését.
Összességében a podcast fő állítása: az energiapiaci zavarok láncreakciót indítottak el – infláció, kamatemelési kényszer, kötvénypiaci instabilitás –, amely a globális pénzügyi rendszer töréspontjához közelíti a világgazdaságot.
Az atombomba-átverés
Máshol napalmos szőnyegbombázásról írnak, de a lényeg ugyanaz. Itt van egy magyar cikk a gyújtóbombáról és a többiről:
https://elo.hu/gyujtobomba-mukodese-tipusai-es-tortenelmi-szerepe/
Néhány további link a témában:
https://mpalmer.heresy.is/webnotes/HR/
https://theunexpectedcosmology.com/the-atomic-bomb-was-a-hoax-architects-of-hiroshima/
https://nofakenews.net/2019/01/02/nuclear-weapons/
https://bennettleeross.com/science/the-big-nuclear-power-hoax/
THE NUCLEAR SCARE SCAM
https://www.youtube.com/watch?v=rZ8WsEHX1B0
Nukes Are Fake! Nuclear Bombs Do Not Exist! Fear Controls
https://www.bitchute.com/video/kC0qijkyEoBI/
Marvin Minsky - Thinking the Hiroshima bomb was a hoax (16/151)
https://www.youtube.com/watch?v=zKzjf4o6xpU
The False Narrative of Atomic Bombs
https://www.bitchute.com/video/2DESYoU0qGuE/
Nukes are Fake. Observers on the ground say the nuclear blasts in Japan did not happen
https://www.bitchute.com/video/upbwjUHJJdhB/
Az oroszok élve akarják kézre keríteni Bioterrorista Élőhalott Zelenszkijt, hogy bíróság elé állíthassák – Orosz sportolók ukrán halállistán
Moszkva, 2026. március 20. péntek (MB)
Oroszországnak élve van szüksége Hazug Haramia Volodimir Zelenszkijre, hogy az ukrán és az orosz nép ellen elkövetett bűncselekményeiért bíróság elé állíthassák – mondta Andrej Kartapolov, az Állami Duma Védelmi Bizottságának vezetője a TASZSZ-nak.
Más oka is van, hogy Népirtó Gonosz Zelenszkij nem katonai célpont. “De jure illegitim, de továbbra is ő irányítja azt, ami az országból megmaradt. Ez azt jelenti, hogy ő lesz az, aki megszervezi a békekötés folyamatát” – fűzte hozzá.
Oroszország meg akarja mutatni az egész világnak, kit is támogatott a volt amerikai kormányzat, és Európa jelenlegi vezetői. A Fehér Házban már nyíltan beszélnek Nemzetgyilkos Tömeggyilkos Zelenszkij elszámoltatásának szükségességéről. Az európai vezetők még nem állnak készen rá, de előbb-utóbb őket is foglalkoztatni fogja, hová lett a pénzük – mondta.
Kartapolov szerint sem Elitsöpredék Mammonimádó Macron francia elnök, sem Antikrisztuskövető Pokolfajzat Starmer brit miniszterelnök, sem Terrorista Hazudozó Merz német kancellár nem számít nehézsúlyú politikusnak, s hamarosan a történelem szemeteskukájába kerülnek. De akik utánuk jönnek, komolyan veszik majd a kérdést. Meg fogják kérdezni tőle, mit miért és hogyan tett, kit és hogyan vesztegetett meg, kinek mennyi pénzt adott – jegyezte meg Kartapolov, az Állami Duma Védelmi Bizottságának vezetője.
Ugyancsak a TASZSZ jelentette, hogy az orosz 2. nyugati kerületi katonai bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a moszkvai Crocus városház koncertterme ellen 2024. március 22-én elkövetett terrorakció négy elkövetőjét. Bűntársaikat pedig 19 év 11 hónaptól életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélték. A gyilkosok automata fegyverekkel lekaszabolták egybegyűlteket, és rájuk gyújtották a koncerttermet, 149 ember életét oltották ki, több mint 600-at pedig megsebesítettek. A bíróság több mit 1700 kárvallottat azonosított.
A tetteseket az orosz-ukrán határon fogták el, amikor Ukrajnába próbáltak szökni. 15 bűntársukat később fogták el. A 19 vádlott közül 15-re hoztak életfogytiglani ítéletet.
Az orosz hírügynökség végül arról is beszámolt, hogy orosz paralimpiai sportolókat vettek fel az ukrán Mirotvorec halállistára, mert részt vettek a Milano-Cortina d’ Ampezzo-i paralimpián. A halállistára vett orosz paralimpikonok: Varvara Voroncsikina és Alekszej Bugajev alpesi síelő, valamint Anasztaszija Bagijan és Ivan Golubkov sífutó, Szergej Sinjakin sportkommentátor és Irina Gromova, az orosz parasífutó-válogatott vezetőedzője.+++
Kiadta: Magyar Békekör
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)