Az alábbi poszttal mindenek előtt
magamnak prédikálok, de azt hiszem a dez-, ál- és tévinformációk
korában az emlékeztető mindannyiunkra ráfér.
Nyilván sokan tisztában vannak azzal,
hogy minden médium, blog, hírforrás valamilyen irányba húz, ami alól ez
sem kivétel – lévén a nagybetűs Igazság olyan erős mágnes, ami
mindeneket magához vonz1
– csakhogy nem mindegy, hogy egy adott írás egyszerűen a szerző
szubjektív szemléletén át láttatja az adott témát, vagy szándékosan
félrevezet.
A körültekintés és óvatosság a
mostanihoz hasonló, érzelmektől túlfűtött időkben, amikor mindenki azon
igyekszik, hogy megóvja barátait és a világot attól, hogy másban lássa
hazája politikai megmentőjét, mint ő maga, különösen fontos.
Ez a fajta körültekintés vagy kritikus
gondolkodás, ami nem egyenlő a kötözködéssel, azon oldalak esetében is
szükséges, amelyek a fősodrású médiumok alternatíváiként váltak
ismertté és többnyire jó szolgálatot tesznek azoknak, akik több
forrásból szeretnének tájékozódni.
A részben vagy egészében téves hírek
azonban egyetlen igaz ügynek sem tesznek jó szolgálatot, bár az is
igaz, hogy a már fent is említett nagybetűs Igazság se nem törékeny, se
nem mulandó, így idővel saját tökéletlen próbálkozásaink ellenére is
áttör a téves vagy felesleges információk zaján és eljut az őszinte
keresőkhöz.
Ugyanakkor a közösségi médiumok
bőségesen öntik az olajat a tévinformációk tüzére, hol azzal, hogy
sokan gondolkozás nélkül megosztanak bármit, ami első hallásra, sokszor
mégcsak nem is első olvasásra, kellően „leleplezőnek” vagy
„alternatívnak” tűnik, hol pedig azzal, hogy szándékosan félrevezető
hírekkel próbálnak kétségeket ültetni mások fejében.
Létezik azonban néhány nagyon egyszerű
módszer, amelyek segítségével meggyőződhetünk egy-egy hír
hitelességéről vagy szándékáról.
A szótár szerint a dezinformáció
szándékosan megtévesztő, félrevezető információt jelent, amit gyakran
burkolt módszerekkel, például pletykák elhintésével terjesztenek a
közvélemény befolyásolása vagy az igazság eltusolása érdekében.
Egy-egy dezinformáció leleplezése
általában nem túl bonyolult feladat, ugyanakkor a közösségi portálok
népszerűsége miatt az ilyen hírek a nyilvánvaló tévedések vagy a
félrevezető szándék tisztázásától függetlenül is saját életre kelnek
egy idő után.
A helyzet feltárásához általában elegendő rákeresni az adott hírre (a célnak pedig a Google is tökéletesen megfelel,
, hogy lássuk, mások is írtak-e róla vagy csupán olyan forrásokat
találunk, amik papagájként ismétlik a kiindulási szöveget. Manapság az
is árulkodó jel lehet egy cikk hitelességével vagy szatirikus jellegével
kapcsolatban, ha nem tartalmaz más, többnyire hitelesnek mondható
oldalakra mutató hivatkozásokat.
Nincs az a kormány a földön, amelyik ne alkalmazna valamilyen
propagandát saját intézkedéseinek népszerűsítése vagy a nacionalizmus
erősítése érdekében.
Bár az ügyesen alkalmazott propagandát már nehezebb észrevenni, az
egyik idei példa inkább a könnyű felismerhetőség terén tekinthető
kivételesnek. Arról az amerikai állami narratíváról van szó, ami szerint
Vlagyimir Putyin nukleáris konfliktus kirobbantására készül és, ami
minden alátámasztó bizonyítékot nélkülöz. A félelemkeltés mindig is
kedvelt propaganda eszköznek számított.
A dezinformáció másik fontos csoportjába tartoznak a gyakran
nevetséges hazugságokat hírként prezentáló bulvároldalak, amiknek
kizárólag a bevételszerzés, vagyis a kattintások számának növelése a
célja.
Fontos ezenkívül különbséget tenni a figyelemfelkeltő címek alatt futó hiteles írások és a nagyüzemi álhírgyártás között.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy az emberek egyre rövidebb ideig
képesek figyelmüket egy adott témára összpontosítani és gyakran néhány
mondat után odébbállnak vagy akár olvasás nélkül, pusztán a cím alapján
döntik el, hogy a megosztás vagy a blokkolás gombra kattintsanak.
Bár tudjuk, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, a média világában
azonban, amikor valami túl hihetetlennek hangzik ahhoz, hogy igaz
legyen, akkor általában nem az. Ha még mindig bizonytalanok vagyunk,
kérjük ki mások véleményét, akár privátban vagy egy általunk
megbízhatónak ismert fórumon. Használjuk az Internetben rejlő
lehetőségeket!
Azt se felejtsük el, hogy egyetlen blogger vagy újságíró sem mentes
az elfogultságtól és ez így van rendjén, hiszen mindenki azért ír, mert
egy számára fontos kérdéssel kapcsolatban hatni akar másokra. Az
elfogultság ugyanakkor olyan szélsőséges mértéket is ölthet, ami
közelebb áll a dezinformációhoz, mint a szubjektív
véleménynyilvánításhoz.
Talán emlékeztek arra a hírre, ami pár évvel ezelőtt rendre feltűnt
alternatív körökben és itt az oldalon is többen megosztották. A hír
szerint a Barack Obama nevével fémjelzett amerikai egészségbiztosítási
program az emberek kötelező megcsippeléséről is rendelkezik. Sőt, egyes
források még a 2017-es határidőt is felfedezni vélték a sok száz
oldalas dokumentumban. A hír alapját egy olyan paragrafus szolgáltatta,
ami szabályozza az egészségügyben már most is használatos
implantátumokat (pészméker és hasonlók). Ennek egy fokkal durvább
változata néhány szatirikus vagy kifejezetten álhírekre
specializálódott oldalhoz vezethető vissza, amik szerint Ferenc pápa
egyenesen üdvözli az emberek kötelező megcsippelését.
Ez utóbbi legalább három példányban jelent meg a Facebook falamon az
elmúlt hónapokban, ám mindössze néhány perces kereséssel kiderült, hogy
az álhírgyártó National Report oldalról származik.
Persze én is belefutottam már a csapdába, amikor egyrészt a nagy sietségben nem jártam utána egy ismerősöm által megosztott cikknek,
másrészt annyira megörültem az igaznak remélt információnak, hogy nem
is nagyon törtem magam a kutatással, és csak a közzététel után
szembesültem azzal, hogy egy szatírát posztoltam hírként.
Figyeljünk és segítsük egymást, hogy hiteles információkat osszunk
meg másokkal, mert túlbuzgóságunkban épp az ellenkező hatást érhetjük
el, mint, amit szeretnénk. Az Igazságnak nincs szüksége arra, hogy
eltúlozzák.
Nemcsak a hittel kapcsolatos kérdésekben, de a hírek terén is legyünk
olyanok, mint a béreai gyülekezet és derítsük ki, „hogy valóban így
vannak-e ezek a dolgok”2.
Ha pedig valami oknál fogva mégsem sikerül, maradjunk annál a hírnél, ami soha senkinek nem hoz csalódást!
„A fű kiszárad, lehull a virág, de az Úr beszéde örökké érvényes
marad. Ezt a beszédet hallottátok ti is, amikor az örömhírt
megismertétek.”3
- János 12:32 [
] - Apostolok cselekedetei 17:11 []
- 1. Péter 1:24-25, Egyszerű fordítás []
Hány és hány olyan cikk van a világhálón, ami a lelkünk javára válna, s mi lenne akkor ha csak ez maradna fenn az éterben?
Lehet tippelgetni: 0,1% , 0,01% esetleg 0,001% egyik sem igaz, mert még a legkisebbnél is kevesebb, s akkor talán az emberek alázatos engedelmes szívvel, bűnbánó lélekkel csak szeretetben járnának..
