Számolj háromig a megosztás előtt – Avagy miért fontos ellenőrizni a híreket

Az alábbi poszttal mindenek előtt magamnak prédikálok, de azt hiszem a dez-, ál- és tévinformációk korában az emlékeztető mindannyiunkra ráfér.

Nyilván sokan tisztában vannak azzal, hogy minden médium, blog, hírforrás valamilyen irányba húz, ami alól ez sem kivétel – lévén a nagybetűs Igazság olyan erős mágnes, ami mindeneket magához vonz¹ – csakhogy nem mindegy, hogy egy adott írás egyszerűen a szerző szubjektív szemléletén át láttatja az adott témát, vagy szándékosan félrevezet.

A körültekintés és óvatosság a mostanihoz hasonló, érzelmektől túlfűtött időkben, amikor mindenki azon igyekszik, hogy megóvja barátait és a világot attól, hogy másban lássa hazája politikai megmentőjét, mint ő maga, különösen fontos.

Ez a fajta körültekintés vagy kritikus gondolkodás, ami nem egyenlő a kötözködéssel, azon oldalak esetében is szükséges, amelyek a fősodrású médiumok alternatíváiként váltak ismertté és többnyire jó szolgálatot tesznek azoknak, akik több forrásból szeretnének tájékozódni.

A részben vagy egészében téves hírek azonban egyetlen igaz ügynek sem tesznek jó szolgálatot, bár az is igaz, hogy a már fent is említett nagybetűs Igazság se nem törékeny, se nem mulandó, így idővel saját tökéletlen próbálkozásaink ellenére is áttör a téves vagy felesleges információk zaján és eljut az őszinte keresőkhöz.

Ugyanakkor a közösségi médiumok bőségesen öntik az olajat a tévinformációk tüzére, hol azzal, hogy sokan gondolkozás nélkül megosztanak bármit, ami első hallásra, sokszor mégcsak nem is első olvasásra, kellően „leleplezőnek” vagy „alternatívnak” tűnik, hol pedig azzal, hogy szándékosan félrevezető hírekkel próbálnak kétségeket ültetni mások fejében.

Létezik azonban néhány nagyon egyszerű módszer, amelyek segítségével meggyőződhetünk egy-egy hír hitelességéről vagy szándékáról.

A szótár szerint a dezinformáció szándékosan megtévesztő, félrevezető információt jelent, amit gyakran burkolt módszerekkel, például pletykák elhintésével terjesztenek a közvélemény befolyásolása vagy az igazság eltusolása érdekében.

Egy-egy dezinformáció leleplezése általában nem túl bonyolult feladat, ugyanakkor a közösségi portálok népszerűsége miatt az ilyen hírek a nyilvánvaló tévedések vagy a félrevezető szándék tisztázásától függetlenül is saját életre kelnek egy idő után.

A  helyzet feltárásához általában elegendő rákeresni az adott hírre (a célnak pedig a Google is tökéletesen megfelel,

, hogy lássuk, mások is írtak-e róla vagy csupán olyan forrásokat találunk, amik papagájként ismétlik a kiindulási szöveget. Manapság az is árulkodó jel lehet egy cikk hitelességével vagy szatirikus jellegével kapcsolatban, ha nem tartalmaz más, többnyire hitelesnek mondható oldalakra mutató hivatkozásokat.

Nincs az a kormány a földön, amelyik ne alkalmazna valamilyen propagandát saját intézkedéseinek népszerűsítése vagy a nacionalizmus erősítése érdekében.

Bár az ügyesen alkalmazott propagandát már nehezebb észrevenni, az egyik idei példa inkább a könnyű felismerhetőség terén tekinthető kivételesnek. Arról az amerikai állami narratíváról van szó, ami szerint Vlagyimir Putyin nukleáris konfliktus kirobbantására készül és, ami minden alátámasztó bizonyítékot nélkülöz. A félelemkeltés mindig is kedvelt propaganda eszköznek számított.

A dezinformáció másik fontos csoportjába tartoznak a gyakran nevetséges hazugságokat hírként prezentáló bulvároldalak, amiknek kizárólag a bevételszerzés, vagyis a kattintások számának növelése a célja.

Fontos ezenkívül különbséget tenni a figyelemfelkeltő címek alatt futó hiteles írások és a nagyüzemi álhírgyártás között.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az emberek egyre rövidebb ideig képesek figyelmüket egy adott témára összpontosítani és gyakran néhány mondat után odébbállnak vagy akár olvasás nélkül, pusztán a cím alapján döntik el, hogy a megosztás vagy a blokkolás gombra kattintsanak.

Bár tudjuk, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, a média világában azonban, amikor valami túl hihetetlennek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor általában nem az. Ha még mindig bizonytalanok vagyunk, kérjük ki mások véleményét, akár privátban vagy egy általunk megbízhatónak ismert fórumon. Használjuk az Internetben rejlő lehetőségeket!

Azt se felejtsük el, hogy egyetlen blogger vagy újságíró sem mentes az elfogultságtól és ez így van rendjén, hiszen mindenki azért ír, mert egy számára fontos kérdéssel kapcsolatban hatni akar másokra. Az elfogultság ugyanakkor olyan szélsőséges mértéket is ölthet, ami közelebb áll a dezinformációhoz, mint a szubjektív véleménynyilvánításhoz.

Talán emlékeztek arra a hírre, ami pár évvel ezelőtt rendre feltűnt alternatív körökben és itt az oldalon is többen megosztották. A hír szerint a Barack Obama nevével fémjelzett amerikai egészségbiztosítási program az emberek kötelező megcsippeléséről is rendelkezik. Sőt, egyes források még a 2017-es határidőt is felfedezni vélték a sok száz oldalas dokumentumban. A hír alapját egy olyan paragrafus szolgáltatta, ami szabályozza az egészségügyben már most is használatos implantátumokat (pészméker és hasonlók). Ennek egy fokkal durvább változata néhány szatirikus vagy kifejezetten álhírekre specializálódott oldalhoz vezethető vissza, amik szerint Ferenc pápa egyenesen üdvözli az emberek kötelező megcsippelését.

Ez utóbbi legalább három példányban jelent meg a Facebook falamon az elmúlt hónapokban, ám mindössze néhány perces kereséssel kiderült, hogy az álhírgyártó National Report oldalról származik.

Persze én is belefutottam már a csapdába, amikor egyrészt a nagy sietségben nem jártam utána egy ismerősöm által megosztott cikknek, másrészt annyira megörültem az igaznak remélt információnak, hogy nem is nagyon törtem magam a kutatással, és csak a közzététel után szembesültem azzal, hogy egy szatírát posztoltam hírként.

Figyeljünk és segítsük egymást, hogy hiteles információkat osszunk meg másokkal, mert túlbuzgóságunkban épp az ellenkező hatást érhetjük el, mint, amit szeretnénk. Az Igazságnak nincs szüksége arra, hogy eltúlozzák.

Nemcsak a hittel kapcsolatos kérdésekben, de a hírek terén is legyünk olyanok, mint a béreai gyülekezet és derítsük ki, „hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok”².

Ha pedig valami oknál fogva mégsem sikerül, maradjunk annál a hírnél, ami soha senkinek nem hoz csalódást!

„A fű kiszárad, lehull a virág, de az Úr beszéde örökké érvényes marad. Ezt a beszédet hallottátok ti is, amikor az örömhírt megismertétek.”³

1. János 12:32 []
2. Apostolok cselekedetei 17:11 []
3. 1. Péter 1:24-25, Egyszerű fordítás []

http://idokjelei.hu/2016/11/szamolj-haromig-a-megosztas-elott-avagy-miert-fontos-ellenorizni-a-hireket

Hány és hány olyan cikk van a világhálón, ami a lelkünk javára válna, s mi lenne akkor ha csak ez maradna fenn az éterben?

Lehet tippelgetni: 0,1% , 0,01% esetleg 0,001% egyik sem igaz, mert még a legkisebbnél is kevesebb, s akkor talán az emberek alázatos engedelmes szívvel, bűnbánó lélekkel csak szeretetben járnának..