Oroszország elutasította a kijevi atlantisták kiadatási kérelmét

Oroszország Legfőbb Ügyészsége visszautasította Ukrajna arra vonatkozó kérését, hogy kiadják Viktor Janukovicsot az ukrán hatóságoknak. Eközben az elűzött ukrán államfő maga is tervezi visszatérését.

2014. februárjában civil tüntetések, majd utcai összecsapások sorozata után erőszakos hatalomátvétel történt Kijevben, melynek során a kormánypolitikusok egy része külföldre menekült, miután dollárban fizetett radikális csoportok betörtek a parlament épületébe. Az összecsapások idején az államfő is arra kényszerült, hogy elhagyja a országot.

A puccs során a belföldi radikális jobboldal felhasználásával egy atlantista kormány jutott hatalomra, ami 8 hónapon át anélkül kormányzott, hogy kiírták volna az országgyűlési választásokat. Ebben az időszakban az új kormány aláírta az Európai Unióval azt a társulási egyezményt, amit elűzött elődje nem volt hajlandó aláírni.

Viktor Janukovics “leváltását” ugyan kimondta a puccsista kormányzat, de az ukrán törvények szerint az államfőt nem válthatja le a parlament, mert közvetlen szavazással választja Ukrajna lakossága (emiatt voltak kénytelenek később választást kiírni, ami egy atlantista politikus államfői posztját legitimálta). Bár később kiírták az elnökválasztásokat, mindez nem változtatott azon, hogy az alkotmány szerint Porosenko megválasztásakor továbbra is Viktor Janukovics volt Ukrajna legitim államfője, aki erőszakos cselekmények hatására arra kényszerült, hogy elhagyja az országot.

Az elűzött államfő a puccsot követően Oroszországba menekült, ami számára kizárólagos garancia volt arra, hogy nem válik ugyanúgy gyilkosság áldozatává, ahogy a NATO hibrid háborúi során minden eddigi leváltott “diktátort” is meggyilkoltak (pl. Moammer Kadhafi megbuktatása). A kijevi kormány állítása szerint “törvény elé akarja állítani” az elűzött államfőt – de Oroszország visszautasította a kiadatási kérelmüket. Hónapokkal ezelőtt azonban Janukovics maga is bejelentette, hogy a közeljövőben visszatérhet Ukrajnába, ahol újra elfoglalná az államfői széket. Hogy az ukrán politika alakulása ezt valóban lehetővé teszi majd, vagy a megbuktatott politikus kijelentései alaptalanok? Ezt egyelőre nem tudni – de kétségtelen, hogy hónapokkal Janukovics bukása előtt azt sem gondolták volna, hogy Ukrajnában egy atlantista kormány jut hatalomra.

http://www.hidfo.ru/2016/06/oroszorszag-elutasitotta-a-kijevi-atlantistak-kiadatasi-kerelmet/

Németországban állami vezetők birkóznak a véleménykontrollal

Thomas de Maiziére német belügyminiszter egy zártkörű beszélgetésen elismerte, hogy az utcai rablások számának drasztikus növekedése egyértelmű összeköttetésben áll a tömeges bevándorlással.

A Die Welt német lap arról számol be, hogy a belügyminiszter elismerte; a bevándorlás és az utcai rablások számának drasztikus emelkedése összefüggésben áll. Maiziére a liberalizmus “politikai korrektség” néven elhíresült öncenzúra-kényszerének engedelmeskedve azzal árnyalta a képet, hogy a tömeges bevándorlásra harmadik ország béli szervezett-bűnözői csoportok is ráépülnek, akik rablóbandákat küldenek a migráció által sújtott európai városokba. Tehát Maiziére ilyen módon megkerülte a cenzúrakényszert, ugyanakkor elismerte; összefüggés van a tömeges bevándorlás és az utcai rablások számának növekedése közt.

Németország és Franciaország ennek okán javasolta az Európai Bizottságnak, hogy az európai országok rendkívüli intézkedésként visszaállíthassák a vízumkényszert az EU keleti partnerségének országaival szemben, miután azok megkapják a vízummentességet. Maiziére szerint erre amiatt van szükség, mert Grúziában, Ukrajnában és Koszovóban működő szervezett bűnözői csoportok felhasználják a migrációs válságot, és portyákat rendeznek az európai városokban – ez a jelenség pedig a vízummentesség megadását követően még kiterjedtebbé válhat.

Németország vezetői számára eddig az is komoly gondot okozott, hogy egyáltalán meg merjék fogalmazni; a tömeges bevándorlással bizonyos problémák együtt járnak. Wolfgang Herles, a ZDF televízió volt igazgatója februárban nyilatkozott arról, hogy Németországban totális médiacenzúra működik, és

a liberális demokráciában a média működése semmiben nem különbözik a diktatúrákétól, mindössze annyi az eltérés, hogy a cenzúra egy másik ideológia – a liberalizmus – mentén működik.

Elmondása szerint a sajtó munkatársai egyértelmű utasításokat kaptak arra vonatkozóan, hogy nem jelenhetnek meg olyan hírek, melyekkel bevándorlókat negatív kontextusba hoznának. Ennek köszönhetően a német lakosságot éveken át nem tájékoztatták arról, hogy az országba érkező nem-európai bevándorlók lopnak, rabolnak, erőszakolnak: a sajtó következetesen neonáci összeesküvés-elméletnek nevezte ezeket a lakossági bejelentéseket.

Kapcsolódó:  Svédországban is elhallgatták a tömeges nemi erőszakot

Január közepén, miután nyilvánosságra jutott a Kölnben történt tömeges szexuális zaklatás híre, a Bild német lapnak nyilatkozott egy neve elhallgatását kérő rendőr, aki elmondta: felsőbb utasítás van érvénybe arra vonatkozóan, hogy ha egy bűncselekmény elkövetője bevándorló, a rendőrök nem alkalmazhatnak erőt vele szemben. Elmondása szerint, ha utcai rablás esetén tettenérés történik, a rendőr abból a célból sem tartóztathatja fel a bevándorlót, hogy igazoltassa – mert az már testi sértésnek minősül, és rasszistavád miatt elveszítheti az állását.

Január elején Szikszai Péter, a Magyar Idők publicistája szintén összefoglalta ezt a jelenséget: elmondása szerint a német média Európa szégyene, és

a liberalizmus egy a Stasi működéséhez hasonló véleménykontrollt épített ki, ami megakadályozza, hogy a politikusok és állami vezetők megfogalmazzák az embereket közvetlenül érintő problémákat.

Ez a véleménykontroll – bár máig tartja magát – akkor kezdett felszakadozni, amikor a német rendőrség hivatalos statisztikákat adott ki arról, hogy egy év alatt több mint 186 ezer bűncselekményt követtek el bevándorlók, és ez a szám a migránsok számának növekedésével évről évre növekszik.

Maiziére ugyan ma már elismeri, hogy a bevándorlás és bizonyos típusú bűncselekmények közt összefüggés van, de még mindig tetten érhető a liberális öncenzúra működése, amikor ennek alátámasztására alternatív, az uralkodó ideológia számára elfogadható magyarázatokat kell kreáljon; vagyis, hogy a másfél millió migráns nem azért követett el 186 ezer lopást, rablást és nemi erőszakot, mert ilyen a természete, hanem, mert erről bizonyos szervezett bűnözői csoportok tehetnek. Egy olyan ország, ahol a politikusok nem fogalmazhatják meg az embereket a hétköznapokban érintő súlyos problémákat, mindig is képtelen lesz arra, hogy ezeket a problémákat megoldja.

http://www.hidfo.ru/2016/06/nemetorszagban-allami-vezetok-birkoznak-a-velemenykontrollal/

Bőrszín alapján válogatják, milyen bevándorlókra van szüksége az EU-nak

Az Európai Unió szigorította a vízumkövetelményeket Ukrajnával szemben; a konzulátusokon a dokumentumokat szigorúbb ellenőrzésnek vetik alá, és nagy mértékben megnőtt az elutasított vízumkérelmek száma.

A Veszti hírügynökség beszámolója szerint azok az ukránok, akik most Franciaországba akarnak utazni a labdarúgó Európa-bajnokságra, komoly adminisztratív akadályokkal kell szembenézzenek, és számos esetben egyszerűen visszautasítják a vízumkérelmet az uniós hatóságok – annak ellenére, hogy az EU korábban ígéretet tett a schengeni vízum megszerzésének könnyebbé tételére, mindazoknak, akik a programra már megvásárolt jeggyel érkeznének az EU-ba.

A lap külön említi, hogy még a kijevi kormánnyal “barátságos” lengyel és magyar konzulátusok is gyorsan visszautasítják a kérelmeket, olyan indokkal, miszerint az utazás célja nem egyértelműen megállapítható.

A Veszti információi szerint amiatt kezdődött meg a vízumkérelmek tömege visszautasítása, mert – különösen a lengyel hatóságok –

attól tartanak, hogy az ukránok a labdarúgó EB eseményét csak ürügyként használják arra, hogy munkavállalás céljából belépjenek az Európai Unió területére.

Ennek okán a 2014-es adatokhoz képest mostanra duplájára nőtt a visszautasított vízumkérelmek aránya ukrán állampolgárok esetében.

Miközben a brüsszeli liberálisok gyakran érvelnek amellett, hogy “szükség van a közel-keleti és afrikai migránsokra, mert ezáltal fiatal munkaerőhöz jut az Európai Unió”, úgy tűnik, az európai munkaerőt nem látják szívesen – ehelyett mindenféleképpen idegen kultúrából érkező nem-fehér tömegeket akarnak importálni az EU-ba. Pedig, ha ez az érv megállná a helyét és valóban plusz munkaerőre lenne szüksége az Európai Uniónak, megfelelőnek kellene találják a keresztény, európai országból érkező bevándorlókat is, akik nem csak, hogy írni-olvasni tudnak, de piacképes szakképesítéssel is rendelkeznek.

Kapcsolódó: Analfabéták özönlik el Európát - a liberálisok szerint jót tesz a gazdaságnak

http://www.hidfo.ru/2016/06/borszin-alapjan-valogatjak-milyen-bevandorlokra-van-szuksege-az-eu-nak/

Egyre többen támogatják az Európai Unióból kilépést

Egy újonnan megjelent közvélemény-kutatás szerint jóval több brit szavazó támogatja a kilépési kampányt, mint a múlt hét folyamán. Cameron rövid távon eredményt ért el, de most késélen táncol a britek uniós tagsága.

Az Opinium brit közvélemény-kutató intézet pénteken nyilvánosságra hozott adatai szerint a választók 43%-a támogatja, hogy az ország az Európai Unió tagja maradjon. Eközben negyvenegy százalék szavazna biztosan a kilépésre, a fennmaradó hányad pedig a bizonytalanok aránya.

John McDonnell, a munkáspárti árnyékkormány pénzügyminisztere a The Observer napilapnak nyilatkozva azt mondta, “nagyon szoros a verseny”, és ennek oka, hogy a kilépés-párti kampány sikeresen szólítja meg az embereket. A Opinium májusi mérése szerint még a britek 44%-a támogatta az uniós tagságot, és 40 százalék voksolt volna a kilépés mellett.

Bár David Cameron átmeneti eredményeket ért el azáltal, hogy számos kérdésben kivívta a további integráció alóli mentességet, a kilépéspárti kampány nem csak a bizonytalanokat szólítja meg, hanem képes meggyőzni az uniós tagságot támogatók egy részét is.

A britek június 23.-án tartanak népszavazást arról, hogy továbbra is tagjai maradjanak-e az Európai Uniónak. A szavazás nem csak abból a szempontból mérföldkő jellegű, hogy ennek következményeként esetleg kilépne egy tagállam: hanem, hogy az európai integráció kezdete óta

az emberek semelyik tagállamban nem kaptak lehetőséget arra, hogy véleményt nyilvánítsanak arról, meg vannak-e elégedve az EU-csatlakozás következményeivel.

Mivel az emberek az EU-csatlakozás után semelyik tagállamban nem kaptak lehetőséget a demokratikus véleménynyilvánításra, az Európai Unió elutasítottságára csak abból lehet következtetni, hogy trendszerűen nő azoknak a pártoknak a támogatottsága, melyek szembehelyezkednek az Európai Unióval, vagy annak további központosítási törekvéseivel. Magyarországon ez a trend odáig fokozódott, hogy ma már nem tudja átlépni a 14-15%-ot olyan párt, ami legalább retorika szintjén nem helyezkedik szembe az Európai Unióval.


http://www.hidfo.ru/2016/06/egyre-tobben-tamogatjak-az-europai-uniobol-kilepest/

Koncepciós per áldozatának családját zaklatja a román titkosszolgálat

Újra elérhető a Kiállok Beke István mellett Facebook-csoport oldala, ahol közel két hét csend után a tavaly decemberben őrizetbe vett, majd terrorváddal koncepciós eljárás alá vont Beke István felesége tegnap arról számolt be: a román hatóságok hónapok óta nyomást gyakorolnak rá, hogy adja el a család közel 18 éve működő vállalkozását.

Beke Csilla a szombat este közzétett üzenetben azt írta: “Fél éve tapasztaljuk nap mint nap, hogy a titkosszolgálatok tolakodó szeme és füle nem ismer határokat […] A román titkosszolgálat bármilyen indoklás hiányában visszavonta előzetes beleegyezését működésünket illetően, ez egyenértékű a működési engedélyünk semmisségével biztonságtechnikai szakterületen. Nemet mondtam a cég eladására, amivel az eltelt hónapokban „bombáztak”, nemet mondok ma is, és holnap is azt fogok!”

Beke Csilla a Facebookon közzétett üzenetében azt írja, ezekben a kemény hónapokban nem csak családanyaként, hanem a cégvezetés terén is helyt kellett álljon, miközben a román hatóságok ellehetetlenítik a család 1999. óta működő vállalkozását, és nyomást gyakorolnak rá, hogy adja el a céget.

“Kiveszik a gyerekek, a család, az alkalmazottak szájából a kenyeret? Tudatosan tönkreteszik és veszélyeztetik a megélhetésünket? Miért? Mert amit „ csináltam”, „csináltunk” az jó volt, netán túl jó? Biztonságos alapokon tettük a dolgunkat, klienseinkben mérve, soha nem dolgoztunk nemzetiségi vagy politikai alapon. A céget nem négy évre tettük fel! 18 éve piacon vagyunk, ezt kell egy tollvonással tönkretenni?”

Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági mozgalom kézdivásárhelyi szervezetének elnökét december elsején, Románia nemzeti ünnepén vette őrizetbe a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség. A letartóztatás és házkutatások során “pirotechnikai eszközöket” foglaltak le, amiről igen hamar kiderült, hogy egyszerű petárda (az Újév előtti hetekben). Beke Istvánt hónapokon át vádemelés és bizonyíték nélkül tartották fogva. Az eljárás koncepciós perként folytatódik: a később nyilvánosságra jutott vádiratban már az állt, hogy a HVIM egy földgázvezetéket akart felrobbantani.

A több hónap késéssel megfogalmazott vádirat egy állítólagos lehallgatott beszélgetésre alapoz, ennek azonban csak a leiratát tartalmazta. Ugyanerre az állítólagos hangfelvételre már hónapokkal ezelőtt is hivatkoztak a román hatóságok, de mivel azt hat hónapon át nem sikerült bizonyítékként bemutatni, és erre a vádelemeléskor sem került sor, az eljárás egyre inkább azt a látszatot kelti, hogy a hanganyagot is ez idő alatt állították elő.


http://www.hidfo.ru/2016/06/koncepcios-per-aldozatanak-csaladjat-zaklatja-a-roman-titkosszolgalat/

Az EU-csatlakozás felszámolta a magyar civil szférát

Aki nincs megelégedve a magyarországi helyzettel, de anyagi értelemben nem mozgásképtelen, külföldi munkavállalással könnyebben változtathat saját helyzetén, mint Magyarországén. A belföldi eredetű forradalmak lehetősége megszűnni látszik: a társadalom leadja a feszültséget, ami a történelem során eddig mindig robbanásra volt ítélve.

A Soros György pénzalapjaiból támogatott ál-civil szervezetek működése kritikus kérdés ma a belpolitikában; az utóbbi hetek során bejutott a társadalmi közbeszédbe, hogy civil szervezetek sokaságát támogatja az amerikai milliárdos, – de nem csak a baloldali liberális szervezetek működése köthető Soros György nevéhez, hanem a kormánypárt számos meghatározó alakja is Soros pénzén kezdte politikai pályafutását. Nem túlzás kijelenteni, hogy a rendszerváltás utáni politikusok és civil vezetők tekintélyes hányada mögött valamilyen módon ott állnak Soros György pénzalapjai. Ugyanakkor, az amerikai milliárdos leplezetlen “társadalmi mérnökösködése” felhívja a figyelmet egy még súlyosabb problémára: az uniós csatlakozással a magyar civil szféra úgy ahogy volt, megszűnt létezni.

A Magyar Idők konzervatív napilap nemrég nyilvánosságra hozott egy összesítést, amiből kiderül, hogy azok a civil szervezetek, melyeket a magyar civil szféra zászlóshajójaként ismerni, nemcsak, hogy Soros György pénzén működnek, de a külföldi milliárdos támogatása nélkül – pusztán a magyar lakosság támogatására alapozva – működésképtelenek lennének.

Ez részben azt jelenti, hogy a balliberális ideológiát népszerűsítő csoportoknak nincs valós társadalmi beágyazottsága. Ha a magyar magánszemélyek sokaságának áldozathozatalára és támogatására alapozva akarnának működni, igen hamar csődöt jelenthetnének, mert belföldről származó anyagi támogatásuk minimálisnak mondható, de aktivistáik egy részét is fizetni kell.

Soros György állja a számlát

Az úgynevezett “civilek” külföldről mozgatottsága azonban más szempontból is elgondolkodtató, mert mégiscsak ezek a mozgalmak jelentik Magyarországon “a civil szférát”. Számtalan egyesület és alapítvány működik Magyarországon, de ezek a – Soros pénzén működtetett – balliberális közösségek azok, melyek legalább az erő látszatát képesek felmutatni, vagyis képesek megmozdulásaik országosan ismertté tételére (még ha nem is tudnak néhány száz embernél többet utcára vinni). Ha külföldi támogatású civil szervezetek nem lennének, maradnak azok a civil szervezetek, melyek nagyobb közösségeket, országos lefedettséget nem tudnak létrehozni, működésük helyi jellegű és/vagy az ismeretlenség ködében marad, anyagi alapjaik pedig bizonytalanok. Igaz, külföldi támogatottság híján is működnek országos lefedettséggel bíró mozgalmak, de ezekről is igen hamar kideríthető, hogy áttételesen közük van a kormánypárthoz, vagy valamelyik ellenzéki párthoz. A kiterjedtebb működést folytató civil szervezetek pénzforrásaikat állami forráshoz hozzáférő (vagy korábban hozzáfért) szereplő kapcsolathálójából kapják, tehát nem tekinthetőek a szó szoros értelmében civilnek.

Ha az úgynevezett civil szférából kivonjuk az állam-közeli álcivileket, és a külföldről pénzelt álcivileket, azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag nem marad semmi, ami a társadalom számára komoly érdekérvényesítő erőt jelentene.

Magyarországon nincs olyan, hogy “civil” szféra. Még a tisztán szociális jellegű szervezetek mögött is ott áll valamilyen uniós forrás, Norvég Alap, vagy az adószázalékok mellett kis számú magánszemély is támogatja a működésüket tekintélyes összegekkel. Magyarországon tehetősnek lenni pedig egyet jelent a jelenlegi, vagy volt hatalmi felépítménybe – valamilyen fokú – beágyazottsággal.

A változás motorja

A “civil társadalom” a történelem során mindig is a változások kezdeményezője volt, függetlenül attól, hogy az adott időszakban épp minek nevezték, és milyen társadalmi státusszal bírt. A civil társadalom az, ami önerőből nem tud kivívni semmilyen változást, de egy fokozódó társadalmi nyomást jelent, ami bizonyos változ(tat)ások megtételére kényszeríti az elitet, mielőtt a feszültség fokozódása robbanáshoz vezetne. Ennek a mechanikája a történelem folyamán állandónak tekinthető, legyen szó akár jobbágyságról és nemességről, vagy a modern értelemben vett polgárság és állam kapcsolatáról.

A mai Magyarországon tehát azon cselekvők összessége, ami változtatásra tudja ösztökélni a társadalmi elitcsoportokat, vagy külföldi támogatású, vagy állami szereplőkkel hozható összefüggésbe. Emiatt a valódi magyar civileket, akik a GDP-t tényleges, megfeszített munkával előállítják, felnevelik az eljövendő generációkat, meggyógyítják a betegeket, megjavítják, ami elromlott, és biztosítanák az ország normális működését, ebben az országban senki nem képviseli. Ha a fővonalú sajtóban civilekről van szó, a gondolkodó ember gyakran felteszi a kérdést: “kinek a civiljei?”

Emiatt nincs valós civil társadalmi nyomásgyakorlás a kormányra, mert a nyomásgyakorlás anyagi forrásai vagy volt hatalmi szereplő közeléből, vagy külföldről érkeznek. Ennek a dekadens állapotnak a megteremtésében pedig közrejátszott Magyarország uniós csatlakozása: az EU-tagság ugyanis lehetővé tette, hogy egy robbanás-közeli helyzetben a társadalom soha ne robbanjon, ehelyett inkább levezesse a feszültséget.

Ennek lényegét a 2006-os – mint utólag kiderült: tervezett – forrongások környékén Gyurcsány Ferenc fogalmazta meg a legvelősebben:

ha nem tetszik, el lehet menni Magyarországról.

Mivel a kormányra nehezedő társadalmi nyomás egy része levezetődik, az uniós tagság puszta léte lehetetlenné teszi, hogy a kormány akarata, vagy külföldi beavatkozás nélkül megtörténjenek bizonyos változások. A Magyarországon csak nyomokban létező civil társadalom érdekérvényesítése egy stabil hegemón elleni állandó harccá vált, ahol az alapvető működések megteremtése érdekében elkerülhetetlenül vagy a hatalmi elit holdudvarához, vagy külföldi szereplőhöz kell fordulni.

Évszázadokkal ezelőtt, más államformában és más nemzetközi viszonyok közt egy ország vezetőinek mindig számolnia kellett azzal, hogy ha nem hallják meg a nép hangját, a helyzet idővel robbanni fog, és forradalom lesz.

Az elégedetlen tömegek nem tudtak külföldre vonulni. Ma azonban gond nélkül, százezres, milliós tömegek vonulhatnak külföldre, ha nincsenek megelégedve az ország állapotával.

Emiatt a mai nemzetközi helyzet már nem teszi lehetővé a külföldi beavatkozás – titkosszolgálati közreműködés – nélküli forradalmat: az országok olyan méretű integrációs egységekbe szerveződnek – pl. Európai Unió – ami gond nélkül felszívja a kisebb országok felgyülemlett feszültségét. Ide vezetett az európai integráció: ma egy forradalom kirobbantása már nagy valószínűséggel külföldről kezdődne, vagy a hatalmi elit magát újítaná meg egy ilyen helyzettel.

Kapcsolódó: Külföldről szervezett forradalomról, európai szabadságharcról beszélt Orbán Viktor

Azóta, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, százezrek vándoroltak külföldre, mert akadálytalanná vált a külföldi munkavállalás és letelepedés. Aki nincs megelégedve a magyarországi helyzettel, de anyagi értelemben nem mozgásképtelen, külföldi munkavállalással könnyebben változtatni tud saját helyzetén, mint Magyarországén: a társadalom ezáltal leadja a felgyülemlett feszültséget, ami a történelem során eddig mindig robbanásra volt ítélve, és a változás motorja volt. Ma egész néprétegek vonulnak külföldre ahelyett, hogy változtatnának. Ez a helyzet egy katasztrófa: az uniós csatlakozás megbontotta a magyar társadalom egységét. Aki teheti, elmehet és boldogulhat – aki nem teheti, marad a nyomorban, de mozgástér híján érdemben változtatni nem tud. Ameddig az Európai Unió tagjai maradunk, a magyar társadalom egy olyan “kukta” marad, ami mindig kiengedi a feszültséget, még mielőtt felrobbanna. Roppant kényelmes helyzet ez a szürke elitnek: egyelőre nem kell akasztással számolniuk. Ehelyett azzal kell számolniuk, hogy ez az ország idővel az ő számukra is élhetetlenné válik, de senki nem fogja nekik újjáépíteni.


http://www.hidfo.ru/2016/06/az-eu-csatlakozas-felszamolta-a-magyar-civil-szferat/

Politikai és gazdasági földcsuszamlást hozhat a június

A Die Welt német lap szerint júniusban egy sor olyan döntés születik, ami átrendezheti a világ politikai és gazdasági viszonyait; közülük több az Európai Unió kilátásait hosszú távon is meghatározza.

A német lap összesítést készített azokról a fontos döntésekről, melyek drasztikus hatást gyakorolhatnak majd az Európai Unió politikai és gazdasági helyzetére. Az első ilyen meghatározó döntés Washingtonban születik majd június 14-15.-én; tavaly a FED tíz év alatt először döntést hozott a kamatlábemelésről, idén azonban az előrejelzések szerint további emelésről dönthetnek – ami nehéz helyzetbe hozza mindazokat az országokat, melyek még mindig a dollártól függésben élnek.

Június 21.-én az Európai Központi Bank kell fokozott kihívásokkal szembenézzen, ha a német szövetségi bíróság ítéletet hoz arról, hogy törvénytelen az EKB 2012-es, az eurozóna stabilizálását célzó programja. Mario Draghi, az EKB vezetője szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy megmentsék a közös fizetőeszközt, és ennek érdekében hirdették meg a kötvény-vásárlási programot, amit később bíróságon támadtak meg a Die Linke párt politikusai. Az EKB ezzel túllépte saját hatáskörét, mivel azáltal, hogy korlátlanul felvásárolhatja a tagállamok államadósságait, egy ki nem mondott páneurópai államosítási folyamatot kezdett meg, ami az Európai Egyesült Államok egy építőköve lett volna.

Kapcsolódó: Lavrov: Európa instabil régióvá nyilvánítható

Június 23.-án a britek népszavazást tartanak arról, hogy kilépjenek-e az Európai Unióból. A döntés politikai földcsuszamlást okoz szerte az unióban, függetlenül a referendum eredményeitől. Ha a britek megszavazzák a kilépést, hónapokon belül több másik ország is népszavazást akarna kiírni az EU-tagságról. Amennyiben a britek nem szavazzák meg a kilépést, maga a referendum ettől függetlenül felhívja a figyelmet arra, hogy a csatlakozást követően mindeddig az unió egyetlen tagállamában sem kérdezték meg az embereket arról, hogy meg vannak-e elégedve az EU-tagság következményeivel.

Június 26.-án Spanyolországban választásokat tartanak, ahol nemrég a baloldali populista Podemos párt szövetségre lépett a zöld-kommunista Egyesült Baloldallal. Ha ez a pártszövetség tovább bővül a Szocialistákkal, az a Die Welt szerint “végzetes lenne”. A lap szerint a várható politikai és gazdasági következmények miatt az Európai Unióra egy még nagyobb terhet helyeznek, mint amit az évek óta húzódó görög válság jelent.

http://www.hidfo.ru/2016/06/politikai-es-gazdasagi-foldcsuszamlast-hozhat-a-junius/