A kijevi törvénygyár-a Verhovna Rada-Valcman által fölkent új főnöke előállt a farbával.

Az “1+1” udvari televízióban Parubij nagymester bevillantotta mestertervét: módosítsák úgy Maradék-Ukrajna alkotmányát, hogy abból hagyják ki Donbassz önrendelkezési jogát. Így aztán jóllakna a kecske-a Nyugat-is, meg megmaradna a káposzta is (Donbassz-Maradék-Ukrajnának.).

Az elgondolást Kijevben nagy ováció, más vonatkozásban “a mi megmondtuk előre hogy ebben sántikálnak!”-rosszallás, illetve értetlenkedés kísérte. Ugyanis az alkotmányreform egyik leglényegesebb eleme Donbassz önállóságának alkotmányba foglalt joga! Nem utolsósorban pedig a Minszk-2 megállapodás egyik legfontosabb KIJEVRE HÁRULÓ KÖTELEZETTSÉGE, amit Valcmanék “eskü alatt” fogadtak magukra nézve kötelezően végrehajtandónak.

Igor Plotnyickij ezt hallva azonnal közölte: a Luganszki Népköztársaság ez év július 26.-án MEG FOGJA TARTANI A SOKSZOR ELHALASZTOTT VÁLASZTÁSOKAT, amit abban a reményben halogattak idáig, hogy időközben Kijev hátha meglépi a kötelezőt.

Alekszandr Zaharcsenko a DNR elnöke már (tegnap még legalábbis) minősíteni sem volt hajlandó a kijevi fasiszta junta Parubij nevű oszloposának az ötletét. Várható ellenben, hogy hamarosan Donyeckben is ismertetik a választások időpontját!

Amitől pedig Kijevben fognak idegrohamot kapni!

Igencsak fölindult a Parubij-ötlet hallatán Szergej Lavrov. Az orosz külügyminiszter éppen francia kollégájával értekezett, amikor tudomást szerzett Parubij ötletéről. Meg is reklamálta a dolgot Jean-Marc Eyraud kollégájánál, aki pedig egyik legnagyobb patrónusa a Valcman-féle juntának, és mint ilyen, egyfajta garantálója is Kijev cselekményeinek. Legalábbis a minszki megállapodás végrehajtása terén.

Lavrov felhívta a francia külügyér figyelmét, hogy jó lenne ha Párizs végre rászorítaná istápoltjait a vállalt kötelezettségek betartására, és nem szórakoznának tovább. Egyúttal megkérte Jean-Marc Eyraudot, hogy Moszkva ezen óhaját a többi patrónus-úgymint Németország és az USA felé-tolmácsolná! Ha egyáltalán komolyan gondolják a minszki paktum végrehajtását.

Azt talán mondani sem kell, hogy maga Valcman örvendezett leginkább Kijevben Parubij terve hallatán! Végre valaki kimondta: Kijevnek nem állt/nem áll szándékában végrehajtani a megállapodás rá háruló részét.

Nyalókakirály a nagy Radabéli egyetértés láttán ki is jelentette: véget is ért Maradék-Ukrajnában a politikai válság! Aminek “kizárólagos okozója egyeül Szenya Jacenyjuk volt”!

Ordashada pedig mostmár a jogi tehertétel rémétől megszabadulva immár-ismét vad támadásokba kezdett Donbassz határán. Nem mintha eddig lettek volna fenntartásaik.

A tételes felsorolás helyett tehát csak ennyit: a donbasszi-ukrán határ teljes hosszában ágyúzzák, lövik a két Népköztársaság területét a valcmanisták.

http://www.balrad.com/2016/04/20/a-kijevi-mesterterv/

Putyint megbuktatni nem tudták, kisszerű bosszút állnak a liberálisok

Évekkel Vlagyimir Putyin hatalomra jutása előtt már senki nem számolt Oroszországgal. Akkor még ismeretlen szereplőként az abszolút vert helyzetből, a világpolitika perifériájáról, a teljes gazdasági süllyesztőből emelkedett fel, és egyértelmű választás elé állította politikai opponenseit: elfogadják a jelenlétét, és helyén kezelik az ő személyével megjelenő új – és egyben legősibb – szellemiséget, vagy a régóta olajozottan működő rendszer egészét rájuk borítja.

Az orosz államfő lépései ellen ideológiai alapon állást foglalók ma ugyanarra törekszenek, mint hosszú évekkel ezelőtt. Tegnap arról olvashattunk a sajtóban, hogy Putyin miatt drágább a benzin. Máskor azt írják, hogy Putyin miatt van háború és bevándorlás. Vannak olyan alkalmak is, amikor arról értesülhet a nagyérdemű, hogy Oroszországban – mint minden más országban – is van szegénység, viszont középosztály nincs, a Putyin vezette oligarchák pedig saját népüket sarcolják. Mindezen állítások mögött fellelhető a közös nevező: Vlagyimir Putyin politikai karakterét olyan kontextusba próbálják helyezni, ami elhiteti a befogadóval, hogy az orosz államfő lépései egyszerű gazdasági tényezőkkel – piaci törvényszerűségekkel, a haszonszerzés különféle formáival – magyarázhatóak.

Ha a befogadó elhiszi mindazon állítások sokaságát, amit a liberális sajtó Vlagyimir Putyin személyével kapcsolatban összehord, szükségszerűen eljut arra a következtetésre, hogy az orosz államfő semmiben nem különbözik a nyugati országok politikájából ismert, egyszerű materiális törvényszerűségek mentén mozgó kisszerű alakoktól. Fel kell tennünk tehát a kérdést: ha ilyen erőfeszítéseket tesznek arra, hogy az olvasó lehetőleg a nyugati politika kisszerű alakjaival egy kategóriába sorolja Vlagyimir Putyint,

miben különbözhet ez a politikus alkat az összes többitől, akiket viszont nem állítanak célkeresztbe, hanem türelmesen nézik, amint “elpolitizálgatnak”?

Vlagyimir Putyin számos indokot szolgáltatott arra, hogy a liberális sajtó az egyszerű anyagi törvényszerűségek mentén mozgó, kisszerű alak képét megpróbálja ráerőltetni. Az első ilyen indok, hogy globális viszonylatban emberek százmilliói éppen ennek ellenkezőjét gondolják Vlagyimir Putyinról. Hazafinak látják őt, aki saját hazájának védelmében cselekszik, és ennek során – bár tesz néha szükséges kompromisszumokat – nem fél felvállalni a konfliktust azokkal, akik a haza megrontására törekszenek.

A nyugati liberális társadalomban az a politikus karakter, amit most Vlagyimir Putyin képvisel, egy olyan idea, amit gyökerestől próbálnak kiirtani az emberek gondolkodásából. Nem akarják, hogy az emberek hősként tekintsenek a vezetőikre: a nyugati liberális demokrácia négyévente cserélhető értéktelen, eldobható karaktereket akar; olcsó, piaci termékként viselkedő politikusokat egy olyan rendszerben, ahol mindenki pótolható. Ez a kényelmes nekik: könnyebb megvezetni a népet, ha az embereket egyszerű média-manipulációval mindig át lehet irányítani az éppen aktuális pártba, az éppen aktuális vezető mögé.

Vlagyimir Putyint amiatt nem szereti a liberális sajtó, mert a globális társadalom több milliárdos összlakosságából emberek százmilliói hősként tekintenek rá. Vannak olyan európai országok, ahol Vlagyimir Putyin külföldi politikus létére népszerűbb, mint a legtámogatottabb hazai politikus. Belpolitikai viszonylatban az orosz államfő pozíciója megingathatatlan. Az emberek felsorakoznak mögötte, és bár az orosz társadalmi/politikai berendezkedésnek számos negatívuma ismert, Vlagyimir Putyin pozíciójának stabilitása önmagában azt mutatja, hogy az embereknek ami van, az megfelelő – legalábbis megfelelőbb, mint a jelenleg ismert, más alternatívák, mint például a nyugati liberális demokrácia.

Putyin megingathatatlan vezetői posztja önmagában hitelteleníti az ellene kezdett lejárató kampányokat: a történelem során az elégedetlenkedő tömegek királyokat, császárokat, véreskezű diktátorokat buktattak meg, minden ellenintézkedés, és a felkelések brutális erővel elfojtása ellenére. Oroszországban azonban választási rendszer van, és az emberek újra megszavazzák Vlagyimir Putyint.

Alapvetően nincs értelme annak, hogy a liberálisok médiahadjáratát bárki is tételesen cáfolni próbálja: az orosz államfő azért szerepel minden nap negatív kontextusban a címlapon, mert külső beavatkozással megbuktatni nem tudták, ezért a politikai karakterét próbálják lebontani. Azáltal, hogy a liberálisok minden nap lehoznak egy újabb, Vlagyimir Putyinnal kapcsolatos, hiteltelenítő szándékú anyagot, elismerik, hogy vereséget szenvedtek, és gazdáik tehetetlenek voltak az orosz államfő politikai erejével szemben. Ezek a tehetetlen gazdák már nem tudnak mást tenni, mint újságírókat fizetni, akik megírják, hogy “Vlagyimir Putyin miatt drágább a benzin”.

Pontosan ez a motívum az, ami leginkább mutatja, miért neheztelnek ilyen mértékben az orosz államfőre. Évekkel Vlagyimir Putyin hatalomra jutása előtt már senki nem számolt Oroszországgal. A Szovjetunió összeomlása idején a liberálisok megideologizálták, hogy mától fogva a világ népei liberális demokráciában élnek, mert minden más alternatíva kudarcot vallott. Markukban érezték Oroszország természeti kincseit: úgy gondolták, hogy nincs más hátra, mint bevezetni a parlamenti váltógazdaságot, és mindent eladni külföldre, ameddig az emberek mindig az előző ciklus vezetőivel vannak elfoglalva. Vlagyimir Putyin akkor még ismeretlen szereplőként egy abszolút vert helyzetből, a világpolitika perifériájáról, a teljes gazdasági süllyesztőből emelkedett fel, és egyértelmű választás elé állította politikai opponenseit: elfogadják a jelenlétét, és helyén kezelik az ő személyével megjelenő új – és egyben legősibb – szellemiséget, vagy a régóta olajozottan működő rendszer egészét rájuk borítja.

Tehetetlenek voltak ezzel az új szereplővel szemben, mert Vlagyimir Putyin nem hagyta, hogy belekényszerítsék a “kisszerű politikus” karakterébe, de “láthatatlan védelmezői” miatt meggyilkolni sem tudták. Felborította a játékszabályokat, de egyúttal baráti kezet is nyújtott – nem szükségképpen konfliktust akart, hanem pozitív irányú változást. Választás elé állította őket; elfogadják, hogy új status quo jön, új játékszabályokkal – vagy szembesülniük kell azzal, hogy egy egészen új “játék” kezdődik, amiben már nincsenek szabályok, így kiismerni sem tudják. A liberálisok vereségét, a Vlagyimir Putyinnal szembeni lejárató kampányok végső okát valójában saját kisszerűségükben kell keresni: a Nyugat politikusainak egy része máig a korábbi status quo helyreállításán erőlködik, és nem akar népszerű politikusokat látni; azt akarja, hogy minden politikus olyan legyen, mint ő maga: megvehető, eldobható, pótolható, “békésen lopva elpolitizálgató”. Elutasítják a változást, mert ők maguk alkalmatlanok rá.
http://www.hidfo.ru/2016/04/putyint-megbuktatni-nem-tudtak-kisszeru-bosszut-allnak-a-liberalisok/

Kétséges az 500 milliárdos vasúti óriásberuházás megtérülése

Kínai hitelből újítják fel a Budapest-Kelebia vonalat. Kilométerenként hárommilliárd forintra jön ki az Alföldön keresztülfutó vasúti pálya, amihez még nagyobb hídra sincs szükség.

500 milliárd forintért, kínai hitelből újítanák fel a Budapest és Kelebia közötti, alig használt vasútvonalat – írja a Napi.hu. A parlament kormánypárti többsége csendben fogadta el az erről szóló magyar-kínai kormányközi egyezmény törvénybe emelését. A sík terepen futó pálya költsége minden eddigi vasúti beruházásnál nagyobb lenne.

A sínszakasz a Budapest-Belgrád vasútvonal része. A jelenleg egyvágányú, lassújelekkel alaposan teletűzdelt pályát kétvágányúsítanák a szerb fővárosig, és 200 kilométeres óránkénti sebességre építenék át, de az egyéb műszaki berendezések miatt valójában 160 kilométeres sebességre lenne alkalmas.

A kínai kormány egy „vasúti selyemút” részeként újítaná fel egészen Pireusz görög kikötővárostól Budapestig a vasútvonalakat. Azonban ha a szerb, bolgár, görög területen meghiúsul a beruházás, az a magyar fejlesztés megtérülését is veszélyezteti. A parlamenti vitában elhangzott, hogy nem készült, vagy legalábbis nem nyilvános a megvalósíthatósági tanulmány, így azt sem tudni, megtérül-e egyáltalán valaha a beruházás.

A beruházás költsége kilométerenként 3 milliárd forintra jön ki, pedig a vonal az Alföldön futna végig, és se völgyhídra, se alagútra, de még folyami hídra sincs szükség. A kínai hitelre a magyar állam vállalna garanciát, így a kínai fél nem viselne érdemi kockázatot.
(24.hu)

Bal-Rad komm: “…500 milliárd forintért, kínai hitelből…kilométerenként 3 milliárd forint…hitelre a magyar állam vállalna garanciát…”

-Summázzuk: fajlagosan ISMÉT A VILÁG LEGDRÁGÁBB valicsodáját létesítjük.

Ez a valamicsoda valójában jó lesz, ha a felébe kerül. A másik fele a “zsé”!

“A projekt túlárazását jelezheti a dél-balatoni vasút felújítási költsége is: a Szántód-Kőröshegy és Balatonszentgyörgy közötti, 52 kilométeres, uniós támogatásból finanszírozott beruházást a Népszabadság értesülése szerint a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó R-Kord, valamint a V-Híd és a Swietelsky hármasa építheti. A szakasz hasonlóan sima – nincs érdemi szintkülönbség a Balaton-parton sem -, a tervek szerint az egyvágányú villamosított pályát felújítják és egy második vágányt építenek, csakúgy mint a kelebiai vonalon. A győztes ajánlat a mérnökárnál 19 milliárddal forinttal magasabb, 72 milliárd forint lett. Így a kiválasztott cégek kilométerenként 1,4 milliárd forintért építik a dél-balatoni vasutat, ami fele a Ferencváros-Kelebia várható fajlagos bekerülési költségének.”-írja a napi.hu

Tulajdonképpen nem lennénk meglepve, ha a kivitelezők között fölbukkanna a szakmai polihisztor-Lőrinc koma is!

A hitelt úgyis a magyar állam fizeti vissza! Azaz: MI!

Nem maradhattak Németországban – inkább hazatérnek az iraki menekültek

Visszatérnek hazájukba azok az iraki menekültek, akik korábban Németországból a Cseh Köztársaságba kerültek áthelyezésre, de azonnal szökni próbáltak.

A Ceska Televize hírügynökség arról számol be, hogy a múlt hét folyamán egy 16 iraki menekültből álló csoport próbálta meg elhagyni az országot, de a rendőrök a német határon megállították őket. Elfogásukat követően a menekültek azzal a kéréssel fordultak a hatóságokhoz, hogy amennyiben Németországba nem engedik őket, inkább visszatérnének Irakba.

Milan Chovanec belügyminiszter kedden ígéretet tett arra, hogy Prága garantálni fogja biztonságos visszatérésüket, amilyen hamar csak lehetséges.

Májusban az Európai Bizottság szólította fel a tagállamokat, hogy vegyenek át menekülteket Olaszországtól és Görögországtól, valamint Brüsszel kidolgozta a kvótarendszert, ami garantálná, hogy a Közel-Keletről és Afrikából érkező több millió személyből valamennyi tagállamban letelepíthessenek nagyobb közösségeket. Csehország ellenezte a kvótarendszert, de később elfogadta a programot, azzal a kitétellel, hogy csak azonos kulturális háttérrel érkező menekülteket hajlandó befogadni.

Ennek jegyében kerültek áthelyezésre Németországból a Cseh Köztársaságba iraki keresztény menekültek; a kormány beleegyezett 153 fő elhelyezésébe. Április elején azonban a programot leállították, mert az első, 25 főből álló csoport már megérkezését követően szökni próbált, és a német rendőrök fogták el őket az országhatáron. Közülük nyolcan már visszatértek Irakba, az első eset azonban megismétlődött, így egyértelművé vált, hogy a menekültek nem hajlandók a rosszabb gazdasági helyzetben lévő országban letelepedni; ha Németországban nem maradhatnak, inkább visszatérnek hazájukba.

http://www.hidfo.ru/2016/04/nem-maradhattak-nemetorszagban-inkabb-hazaternek-az-iraki-menekultek/

Szíria

Északkelet-Latakiában csúfos kudarcot vallott a tegnapi nap végére a nagy garral baharangozott latoroffenzíva. Jebel Ali és Jebel al-Qal’at térségében a Törökország felől frissen átdobott martalócerőknek valójában esélyük sem volt. A díszes bandából talán hírmondó maradt néhány.

Yarmouk-táborban ismét fordulat történt tegnap. A különféle pribékhordák megint egymásnak estek. A kormányhadsereg ezt kihasználva a főváros-Damaszkusz-déli peremén fekvő Dumayr elővárosban csapott le az ISIS-re.

Aleppo városában is MEGJELENTEK TEGNAP a kormányhadsereg alakulatai. “Enklávék” kialakításán ügyködnek, hogy el tudják szigetelni egymástól a briganticsapatokat. Közben azért érkezik folyamatosan az erősítés is. Minden jel szerint kezdetét vette Aleppo “sztálingrádizálása”.

Ma reggel fél hétkor érkezett a hír: a szír légierő tömeges támadásokat indított Aleppotól délre.

Hama provinciában még tart a szélsőséges terrorbandák erőlködése. Itt a szír-orosz légipárosnak is be kellett avatkoznia a nyomás alá került kormánycsapatok érdekében. De megtették, és éjfél tájra lohadni kezdett a latrok harci lendülete.

Homsz tartományban is komplex légi-földi műveletekkel verte a kormányhadsereg a martalócbandákat.

http://www.balrad.com/2016/04/20/sziria-116/

Brit miniszter: az Európai Unióból kilépésnek számos pozitív hatása van

Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének számos pozitív hatása lehet: többek között újra ellenőrzés alá vonhatják saját hírszerző szolgálataikat, és képessé válnak arra, hogy meg tudják védeni az ország határait.

Michael Gove brit igazságügyi miniszter elsősorban nem a gazdasági veszteségeket tartja szem előtt, amikor az Európai Unióból kilépés következményeit mérlegeli: a The Guardian szerint a miniszter ma egyértelműen az unióból kilépés pozitív hatásai mellett érvelt. A kilépés pozitív következményeiként pedig elsősorban azon állami jogkörök visszaszerzését említette, melyeket az Európai Unió lépésenként megvont a tagállamoktól.

“Az Európai Bíróság ma megszabhatja, hogyan alakítsuk a menekültügyi szabályozást. Előírhatja, hogy a hírszerző szolgálataink hogyan figyeljék meg a potenciális terroristákat, és kit szabad kiutasítanunk az országból. Ha a kilépésre szavazunk, visszakapjuk az ellenőrzést.”

Gove azt is hozzátette, hogy a “brexit” áldásos következménye lenne az országhatárok feletti ellenőrzés visszaszerzése is, amit az Európai Unió szintén megvont a tagállamoktól. Ehelyett gyakran egymásnak is ellent mondó nemzetközi egyezmények szabályozzák a határellenőrzést, és a tagállamok keze meg van kötve abban a tekintetben, ha maguk akarják eldönteni, kit engedjenek be az országba és kit nem.

A britek június 23.-án tartanak népszavazást az uniós tagságról. A referendum kimenetelét egyrészt nagyban befolyásolja a migrációs válság – ami az EU elhagyásának megszavazására ösztönzi az embereket -, ugyanakkor David Cameron februárban megállapodásra jutott a tagállamokkal annak kapcsán, hogy országa számos mentességet kapjon a további integráció alól, – ami az uniós tagság fenntartása irányába hathat.


http://www.hidfo.ru/2016/04/brit-miniszter-az-europai-uniobol-kilepesnek-szamos-pozitiv-hatasa-van/

Év végére megszűnhet az ukrán államiság?

Dmitrij Jaros, az ukrán Jobb Szektor volt vezetője szerint Ukrajna még 2016. folyamán több részre szakadhat, a helyén pedig kisebb országok szerveződhetnek. A politikus saját bevallása szerint nem üres propaganda az ukrán államiság megszűnése, hanem nemzetbiztonsági jelentések láttán állítja mindezt.

Jaros ráadásul nem a távoli, kiszámíthatatlan jövőbe helyezi az ukrán állam széthullásának veszélyét, hanem azt állítja, még idén sor kerülhet Ukrajna felosztására. “Ma még az ország megmentéséről beszélünk, de nekem lehetőségem volt arra, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat, valamint a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács erre vonatkozó adatait megtekintsem, emiatt tudom, hogy számolnak egy olyan forgatókönyvvel, miszerint országunk még ez év vége előtt megszűnhet létezni. Azt követően több, hivatalosan el nem ismert állam fog működni Ukrajna területén.”

A politikus az ukrán Mir hírportálnak nyilatkozva mondta mindezt. Szerinte a legpesszimistább forgatókönyv bekövetkeztét valószínűsíti, hogy a kijevi kormány még mindig az ország délkeleti régióival harcol, miközben már Nyugat-Ukrajnát sem tudja maradéktalanul ellenőrzése alatt tartani, Arszeni Jacenjuk lemondása pedig csak tovább mélyíti a politikai válságot, nem megoldja azt.

http://www.hidfo.ru/2016/04/ev-vegere-megszunhet-az-ukran-allamisag/