Rettenetesen fölpörgött a latorszövetség fészekrakási ténykedése ORSZÁGUNKBAN! Bizony-bizony! TŐLÜNK függetlenül, SZABADON fészkeli be magát a latorszövetség, a MI ORSZÁGUNKBA! De a MIÉNK MÉG EZ AZ ORSZÁG?

Amerikai csatagépek érkeznek

Tucatnyi amerikai A–10-es csatarepülőgép és több száz főnyi kiszolgáló személyzet érkezik rövidesen Magyarországra – értesült lapunk. Információink szerint ez lesz Jugoszlávia 1999-es bombázása óta a nagyhatalom légierőinek legjelentősebb és leghosszabb jelenléte hazánkban, hiszen a gépek mintegy két hónap időtartamban, az év végéig maradnak a pápai és a kecskeméti légibázison, s használják a hajmáskéri lőteret.

A kérdésben a kormány saját hatáskörben dönthetett, mert az ideiglenes csapattelepítésre az ukrajnai válsággal összefüggő, Oroszországgal szemben foganatosított NATO-intézkedések, az Atlanti elszántság (OAR) fedőnevű szövetségi hadművelet égisze alatt kerül sor. Úgy tudjuk: az elsőnek érkező néhány csatagép már a jövő héten részt vesz a szintén jelentős, ötszáz főnyi amerikai részvétellel zajló Bátor harcos fedőnevű nemzetközi hadgyakorlat bemutató napján, ahol a magyar Gripenekkel együtt a szárazföldi erők légi támogatását biztosítják.

A gépek telepítése nem szerepel a 2015. évi, határátlépéssel járó csapatmozgások engedélyezéséről szóló 1763/2014-es kormányrendeletben. Annak a múlt héten, október 8-án keltezett módosításába azonban bekerült egy sor: „Amerikai OAR gyakorlat” a negyedik negyedévre, ezer fővel. Mindez virágnyelven az A–10-esekre vonatkozhat. A sietségre utal, hogy ez már nem kapott projektkódot, illetve a lőterek környékén lévő településeknek kiküldött októberi tájékoztatókban sem említenek az A–10-esekre utaló tevékenységet.

A hidegháború során „tankgyilkosnak” nevezett amerikai A–10-eseket – amelyek feladata egy esetleges szovjet páncélos offenzíva megállítása lett volna a belnémet határon – 2013-ban kivonták utolsó állandó európai bázisukról, a németországi Spangdahlemből. Visszatérésükre azt követően kerülhetett sor, hogy az ukrajnai válság miatt Oroszországgal szemben foganatosított NATO-intézkedések részeként a keleti tagországok „megerősítéséről” döntöttek a szövetségesek. A Fehér Ház ennek támogatására külön forrásokat biztosított az amerikai haderő számára, amely így rotációs rendszerben – a jelentős erők állandó állomásoztatásától óvó 1997-es NATO–orosz alapokmányt betű szerint nem sértve – tud csapatokat küldeni térségünkbe.

Ennek része az amerikai légierő Hadszíntéri Biztonsági Csomagja (TSP) is, amely jelenleg nem más, mint körülbelül egytucatnyi (fél repülőszázadnyi) harci gép és a kiszolgálásához szükséges több száz főnyi személyzet áttelepítése több hónapnyi, akár féléves időtartamra. Az első ilyen kötelék idén februárban érkezett Arizonából Európába tizennégy A–10-essel, amelyek idejük legnagyobb részét Romániában, az aranyosgyéresi bázison töltötték, de közben több helyszínen összesen 21 hadgyakorlaton vettek részt 22 szövetséges országgal együttműködésben. Magyarországon is megfordultak, amikor a Red Bull Air Race keretében július elején négy gépük demonstratív áthúzást végzett Budapest felett. Márciustól a floridai és az oregoni légi nemzeti gárda tucatnyi F–15-ös vadászgépe érkezett Európába, amelyek többnyire szintén Aranyosgyéresen voltak. Szeptemberben négy gépük két hétre a kecskeméti vadászrepülők bázisára települt, ami azért sem volt mellékes, mert a honvédség idehaza rendelkezésre álló Gripenjeinek számát a tavaszi balesetek és az év végéig folyamatban lévő baltikumi NATO-misszió is megritkította. Ezeket követi a legújabb TSP rotáció, amelynek tizenkét A–10-ese szeptemberben érkezett meg a Georgia állambeli Moody légitámaszpontról az észtországi Amariba, ahonnan előreláthatóan a héten jönnek Magyarországra.

Korábban selejtezésre ítélték

Az A–10-esek európai jelenlétének nem mellékesen amerikai katonai szakpolitikai tétje is van.

A szárazföldi katonák körében – az általa nyújtott közvetlen tűztámogatás miatt – népszerű géptípust korábban ugyanis teljes selejtezésre ítélte a légierő, s az Oroszországgal való konfrontáció most érveket szolgáltat a megtartásáért küzdő politikusoknak Washingtonban.

Míg az említett szövetséges művelet, az Atlanti Elszántság keretében az A–10-esek küszöbön álló érkezése lesz az első huzamosabb ideig tartó légierő-gyakorlat Magyarországon, a szárazföldi erőknél már szeptember óta zajlik egy ilyen. A németországi Vilseckben állomásozó 2. amerikai felderítő lövész ezred 700 kilométeres közúti menetet követően, Csehországon és Szlovákián keresztül érkezett hazánkba, ahol első mozzanatként magyar katonák készítette pontonhídon keltek át a Mosoni-Dunán úszásképtelen Stryker páncélozott járműveikkel. A zászlóaljnyi, ötszáz fős amerikai kontingens azóta bakonyi gyakorló- és lőtereken dolgozik együtt a kijelölt magyar erőkkel, elsősorban azzal a hódmezővásárhelyi zászlóaljjal, amelynek felkészítése a Bátor Harcos gyakorlat elsődleges célja. Rajtuk kívül ukrán, szlovák, szlovén, szerb, horvát, osztrák, montenegrói, macedón és román résztvevők is megfordulnak Magyarországon.
(MNO)

Tárt ajtókkal várják a terroristákat Soros György pártkatonái

Nem létező terrorveszéllyel riogat a kormány, de valójában nem is érkeznek terroristák Európába a Demokratikus Koalíció szerint. A párt nem tudott megoldásjavaslatot kidolgozni a migrációs válságban rejlő biztonsági kockázatokra, ezért inkább a probléma egészét letagadja.

Gréczy Zsolt, a radikális atlantista párt szóvivője keddi sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy pártja szerint nem létezik a terrorfenyegetés, amivel “a kormány riogat”. Állítását arra alapozza, hogy az Index.hu liberális sajtóorgánum egy újságírója előkereste a Terrorelhárítási Központ egy tavaly év végén megjelent tanulmányát, ami szerint az illegális bevándorlás nem jelent terrorfenyegetést. Igaz, tavaly év végén még a kormány sem beszélt terrorfenyegetésről, mert a határsértéssel hazánkba érkező migránsok száma idén kezdett exponenciálisan növekedni.

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adatai alapján 2012-ben 2.157-en, 2013-ban 18.900-an, 2014-ben pedig 42.777-en jutottak be Magyarországra menekültként. 2015 második felében már egy hét alatt érkeznek ennyien. Tavaly az illegális bevándorlók esetében a szervezett bűnözői háttér jelentette a legnagyobb potenciális biztonsági kockázatot, így akkor még helytálló lehetett a szakértők azon állásfoglalása, miszerint az illegális bevándorlás nem jelent terrorfenyegetést. A későbbiekben azonban a migráció jellege alapjaiban megváltozott. 2015-ben hazánk már egy olyan migrációs hullámmal kell szembenézzen, ami mögött a szakértők szerint katonai logisztika áll, és vélhetően egy nagyhatalom titkosszolgálati munkája zúdítja Európára bevándorlók millióit. Földi László – titkosszolgálati szakértő – a Magyar Hírlapnak nyilatkozva kifejtette, hogy „tudatosan megtervezett, felépített rendszerrel állunk szemben, amelybe mindenki, még az utolsó ember is be van csatornázva”.

Terrorfenyegetést jelent-e, ha egy idegen ország titkosszolgálatai másfél millió, személyazonosító okmányokkal nem rendelkező személyt zúdítanak Európára? Az Index újságírója és a Demokratikus Koalíció politikusai szerint nem.

Magyarország titkosszolgálatainak azonban vizsgálnia kell, hogy milyen biztonsági kockázatok rejlenek másfél millió, ellenőrizhetetlen személyazonosságú egyén hazánkon átutazásában. Horváth József, a katonai titkosszolgálat és a polgári elhárítás volt főigazgató-helyettese a Magyar Időknek kifejtette, hogy senkinek semmilyen lehetősége nem volt a migránsok csomagjainak átvizsgálására. Ha robbanószerkezeteket hoznak be Magyarországra, arról a hatóságok nem tudhatnak, hiszen határellenőrzés nélkül a személyek átvizsgálása sem lehetséges. A migránsok egy része kapcsolatba sem kerül a hatóságokkal, így azok is csak feltételezések, miszerint annyian léptek be az ország területére, amennyit összeszámoltak. Szintén alaptalan feltételezés, miszerint nem rejtőzött el ötezer terrorista Magyarországon, mert aki akar, az máig be tud sétálni az ország területére.

A Demokratikus Koalíció azonban egyértelműen tudni véli, hogy nincs terrorfenyegetés. A párt vezetői úgy gondolják, hogy azt a problémát, amire nem tudnak megoldási javaslattal előállni, letagadni sokkal egyszerűbb. Ideológiai alapon, az euroatlanti-integráció fontosságát mindenek fölé helyezve magyar állampolgárok millióinak életével játszanak, mert a határellenőrzés visszaállítása nélkül senki nem tudja garantálni, hogy az országba nem érkeznek terroristák.

http://hidfo.ru/2015/10/tart-ajtokkal-varjak-a-terroristakat-soros-gyorgy-partkatonai/

Fél tucat somogyi családot lakoltathatnak ki december elsejéig, a téli moratórium életbe lépéséig: a szeptember 16-án feloldott tilalom során országosan körülbelül száz família veszélyeztetett.

– Főként régen végrehajtás alá vont adósokról van szó – mondta Lénárd Mariann, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete (BHKE) vezetője –, akik jellemzően tudtak is róla, hogy sor kerül rájuk.
A BHKE vezetője szerint nincs összefüggés a kilakoltatások és árverezések megindulása és az ingatlanpiac felfutása között, ugyanis utóbbi jellemzően a városi lakásokat, míg előbbi a családi házakat érinti.
– Nagyobb baj, hogy akiknek árverésre kerül az ingatlana, már nem kérhetik a családi csődvédelmet vagy a Nemzeti Eszközkezelő segítségét – tette hozzá Lénárd Mariann. – Más kérdés, hogy a magáncsőd egyelőre úgy tűnik, nem vált be.

A sajtóban különféle hírek láttak napvilágot a szeptember közepén életbe lépett családi csődvédelemmel kapcsolatban: a hivatalos kommunikáció óriási érdeklődésről és ügyfélrohamról beszélt – az ötletgazda KDNP családok tízezreinek megmentőjét látta a kezdeményezésben –, ezzel szemben a bankoknál szeptember végéig mindössze tizenketten regisztráltak. Információink szerint Somogyban még senki sem indította meg az eljárást, noha a kormányhivatalban külön szervezeti egységet állítottak fel az ügyek feldolgozására, s eredendően egy-kétezer somogyi családdal számoltak, melyek igénybe veszik a magáncsődöt.
– Nemcsak az adósok, a pénzintézetek sem voltak felkészülve a magáncsődre – állította Lénárd Mariann. – Sok helyen még a szükséges nyomtatványok sem álltak rendelkezésre.

Cseppet sem mellékesen az adósoknak 70-120 oldalnyi kérelmet kell kitölteniük, s még a BHKE jogászainak is komoly fejtörést okozott, milyen ügyben mely papírokra van szükség. Emellett a 30 ezer forintos eljárási illeték is sokakat visszatart, hogy belevágjanak a procedúrába, ugyanis a pénzt akkor is be kell fizetni, ha az ügyfél végül nem veheti igénybe a családi csődvédelmet.
– Emellett rettenetesen kemény feltételeknek kell megfelelni éveken keresztül – jegyezte meg Lénárd Mariann –, sokan félnek az együttműködéstől a csődbiztossal, illetve nem biztosak benne, lesz elég jövedelmük az eljárás során.

Nem véletlen, hogy míg a magáncsőd 25 ezer helyére alig akadt eddig adós, a Nemzeti Eszközkezelőnél sokszoros a túljelentkezés. Országosan ugyanis többszázezer hitelest fenyeget végrehajtás, hiába szüntették meg a devizahiteleket, sokak számára a forintosítás sem hozott megváltást, sőt, az adósok egy részének még nőttek is ezután a terhei, így nem véletlen, hogy május óta folyamatosan nő a 90 napnál régebben nem fizetett törlesztések száma. Ezért is döntött a kormányzat a magáncsőd bevezetéséről, illetve tízezerrel megemelték az eszközkezelő által megvásárolható ingatlanok számát.
– Még így sem elegendő azonban a kapacitás – mondta a BHKE vezetője –, akadnak, akik már több mint egy éve várnak, hogy eladhassák ingatlanukat az eszközkezelőnek.

Az adós ugyanis jól jár ezzel a konstrukcióval, bérlőként továbbra is maradhat az otthonában, melyet egy idő múlva akár vissza is vásárolhat. Somogyban eddig több mint ezer család számára jelentette menekülőutat a Nemzeti Eszközkezelő – az utolsó hivatalos adat szerint 1015-nek –, a Dunántúlon ennél csak Fejérben és Baranyában ajánlottak fel több ingatlant, míg országosan Borsod vezet több mint 2500-zal.
– A tízezres bővítés jó döntés, de nem elegendő – jelentette ki Lénárd Mariann –, ugyanis így összesen 35 ezer ingatlantulajdonos kerül megnyugtató helyzetbe. A magáncsőd elvileg 25 ezernek segít, vagyis legalább 150 ezer família helyzete továbbra is megoldatlan marad. Főként azok kerültek nagy bajba, akik a forintosításig még fizették törlesztéseiket, ám utána annyival megnőtt az adósságuk, hogy azt már nem bírták vállalni, ugyanis, mivel 2015. január 1. előtt nem volt adósságuk, nem kérhetik a magáncsődöt és az eszközkezelő segítségét sem. Ráadásul jellemzően vidéken, a szegényebb megyékben, mint például Somogy, sokan kisebb pénzintézetektől vettek fel hitelt, ugyanis a nagy kereskedelmi bankok nem adtak az olcsóbb-rosszabb állapotú házakra, ezeknek a kisbankoknak viszont nincs szerződésük az eszközkezelővel, vagyis eladósodott ügyfeleik számára ez az út nem járható.
A BHKE vezetője szerint megoldást az eszközkezelő további bővítése jelenthet csak: országos bérlakás-rendszer kiépítésére lenne szükség, mint Nyugat-Európában, ahol csak a leggazdagabbak élnek saját tulajdonú ingatlanban.

A bankok nem szeretnek árverezni

Nagyjából 150 ezer család tehát semmi másban nem reménykedhet, mint bankja jóindulatában, vagyis, hogy a pénzintézet nem kezdeményezi a végrehajtást, s nem árverezteti el a feje fölül az ingatlant, inkább akár valamilyen könnyítés árán is, de keresi a megegyezést. S erre meg is van minden esélyük, a pénzintézetek számára ugyanis az árverés szinte a biztos bukást jelenti: a befolyt pénzből az illetékek, a végrehajtói díj s az egyéb költségek után nem marad akkora összeg, mely fedezi az ügyfél tartozását.
– Emellett külön gond a lakás vagy ház értékesítése – állította Lénárd Mariann –, ugyanis a befektetők számára egyáltalán nem vonzóak a lakott ingatlanok, hiszen külön procedúra a kilakoltatás, melyet nem szívesen vállalnak fel, másfelől sok esetben olyan településen vagy településrészen található az ingatlan, melyen amúgy is nehéz eladni bármit.
(sonline)

Bal-Rad komm: “…ugyanis a pénzt akkor is be kell fizetni, ha az ügyfél végül nem veheti igénybe a családi csődvédelmet…”

-Bizony-bizony! Kicsit nyerészkedik a SENKIT AZ ÚT SZÉLÉN NEM HAGYÓ rablóhorda! Az utolsó filléreket is kicsalják a szerencsétlenektől!

“…mint Nyugat-Európában, ahol csak a leggazdagabbak élnek saját tulajdonú ingatlanban…”

-Illetve mint a Kádár-korszakban-A SZOCIALIZMUSBAN-a kisemberek éltek! VISZONYLAGOS SZOCIÁLIS BIZTONSÁGBAN!

MOST HATSZÁZEZER MAGYART FENYEGET A HAJLÉKTALANSÁG! Magyarország lakosságának hat százalékát! Ők véletlenül maradnak az út szélén!

Hát így hazudik az atlantista média

RAKÉTA A PILÓTAFÜLKÉBE – KÉSZ A MALÁJ GÉP SZAKÉRTŐI JELENTÉSE

Ismertették az Ukrajna fölött tavaly júliusban lelőtt maláj gép végleges szakértői jelentését. A Holland Biztonsági Iroda elnöke hivatalosan is megerősíttette, hogy egy Buk típusú föld-levegő rakéta találta el a Malaysia Airlines MH17-es járatát, a pilóták holttestében megtalálták a rakéta egyes darabjait is. A sajtótájékoztatón nem nevezték meg, hogy ki tehető felelőssé a gép lelövéséért, de több jel is arra utal, hogy a szeparatisták találták el a járatot.

Lezárult a MH17-es malájgép katasztrófájának vizsgálata. A nemzetközi nyomozás összehangolásával megbízott Holland Biztonsági Iroda elnöke, Tjibbe Joustra ismertette kedden, délután negyed kettőkor a végleges szakértői jelentést, amelyet Ukrajna, Hollandia, Ausztrália, Malajzia és Belgium együttműködésével állítottak össze.

Joustra a roncsokból rekonstruált gép teste előtt tartotta meg sajtótájékoztatóját. Az elnök megerősítette, hogy egy Buk típusú föld-levegő rakéta találta el a Malaysia Airlines MH17-es járatát tavaly július 17-én, a rakétát 320 négyzetkilométeres körzetből lőtték fel, később pedig a repülőgép roncsai ötven négyzetkilométeres körzetben szóródtak szét. Mint mondta, a nyomozás során kizárták, hogy egy gépben elrejtett bomba robbant volna fel, esetleg két gép ütközött volna össze a levegőben, netán egy meteorit csapódott volna bele a járatba.

A Buk rakéta a gép elejét találta el bal oldalról, a lövedék darabjainak egy része a pilóták testébe fúródott. A pilótafülke hamar leszakadt a gépről, annak maradványait jópár kilométerre a többi roncstól találták meg.

A roncsok rekonstrukciója nehéz feladat volt – mondta Joustra, aki kiemelte, hogy a gép egyes darabjait csupán két héttel ezelőtt találták meg, és valószínűleg még újabbakra is bukkanhatnak. A vizsgálatokat nehezítette, hogy a gép bizonyos darabjai nem érkeztek meg 2014 decemberéig Hollandiába, ez késleltette a pontos rekonstrukciót.

BIZTONSÁGOSNAK HITTÉK A LÉGTERET

Joustra azt mondta, a maláj gép katasztrófája idején már rég le kellett volna zárni a légteret, az ukrán hatóságok azonban ezt elmulasztották, nem mérték fel eléggé a Kelet-Ukrajnában lévő fegyveres konfliktus kockázatát. Bár voltak korlátozások, és bizonyos magasság alatt már nem volt szabad repülni a Donyeck-medence területén, de arra senki sem gondolt, hogy a nagyjából tíz kilométer magasságban repülő utasszállítók is veszélyben vannak – közvetlenül a járat lelövése után még 160 gép repült át a térség felett.

„Senki nem gondolta, hogy a konfliktus fenyegetést jelenthetne a civil légi közlekedésre” – hangsúlyozta az elnök.

A Joustra mögött levetített animáción látható volt, hogy abban a pillanatban, amikor találat érte az MH17-est, három másik gép a kritikus terület felett repült.

A malajziai légitársaság Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó MH17-es járata tavaly július 17-én az oroszbarát szakadárok ellenőrzése alatt álló kelet-ukrajnai területen zuhant le 298 emberrel a fedélzetén. Az utasok kétharmada holland volt, ezért Hollandiát bízták meg a katasztrófa okainak felderítésére indult nyomozás koordinálásával.
Ukrajna és az Egyesült Államok is azt állítja, hogy a szakadárok lőtték le a gépet a Buk rakétával, amelyet Oroszországtól kaptak. Moszkva határozottan visszautasítja ezeket a vádakat, és az ukrán erők számlájára írja a történteket.

A sajtótájékoztatón nem nevezték meg, hogy pontosan ki tehető felelőssé a tragédiáért. A Holland Biztonsági Iroda ugyanis a nemzetközi szabályok szerint csak a tragédia okait vizsgálja, felelősséget nem hivatott megállapítani.

Az biztos azonban, hogy a nyilvánosságra hozott szakértői jelentésben térképek azt bizonyítják, hogy a rakétát egy a kelet-ukrajnai szakadárok ellenőrzése alatt tartott területről lőtték fel.

A de Volkskrant holland lapnak nyilatkozó forrás szerint ráadásul gyaníthatóan orosz katonák segítettek a gép lelövésében. „A Bukot mindenféleképpen Oroszországban fejlesztik és gyártják, és abból lehet kiindulni, hogy a szakadárok maguk nem tudnak használni egy ilyen eszközt” – mutatott rá a forrás. Korábban már egy előzetes jelentés is arról számolt be, hogy a maláj repülőgépet egy Buk rakéta találta el, a gyártó ugyanakkor azt mondta, hogy 1999 óta nem készítenek ilyen típusú rakétákat, az ukrán biztonsági erők fegyverállományában azonban még találni belőlük.
A 298 ember halálát követelő tragédia felelősét egy, a közlekedésbiztonsági tanácséval párhuzamos bűnügyi vizsgálat állapíthatná meg, de egyelőre még az is kérdés, hogy lesz-e ilyen bűnügyi vizsgálat, mivel Oroszország korábban megvétózta azt a holland tervet, hogy egy nemzetközi bíróságot állítsanak fel a cél érdekében.
(Csatlós Hanna)

Jelentések szerint a  HOLLAND “SZAGÉRTŐI” bemutatót a maláj utasszállító lelövéséről, a Valcman-Jacenyjuk latorpáros hátbadöfésként értékeli!

A kijevi bűnbanda ugyanis azzal a követeléssel ostromolta végig a nemzetközi “vizsgálóbizottságot”, hogy az a végső jelentésben kategorikusan állapítsa meg vagy a donbasszi önvédelmis erők, vagy pedig az orosz hadsereg vétkességét.

Ehhez képest a több mint másfél esztendős hollandiai vízgereblyézés végső konklúzióját tragédiaként érték meg Kijevben: a nemzetközi bizottság egy semmitmondó megállapítást tett: “orosz rakétával lőtték le a maláj gépet”! Ami a körülményeket figyelembe véve egészen kézenfekvőnek tűnHET!

Ám a nemzetközi “bizottság” alighanem jó okkal, nem mert megnevezni még feltételesen sem elkövetőt. Pláne nem a donbasszi önvédelmiseket, vagy az orosz hadsereget. A kijevi junta folyamatos pressziója ellenére sem!

Pedig már a hollandiai bemutató előtt Jacenyjuk hiéna bejelentette, hogy CSAKIS AZ OROSZ HADSEREG LEHETETT A TETTES, merthogy “néhány részeg szeparatista ilyesmire nem képes”!

Ehhez képest a bemutató-hiába a megelőlegezett kijevi szagértés-továbbra is nyitva hagyta az elkövető személyét, és ez letargiába süllyesztette Maradék-Ukrajna latorvezérkarát! Cserbenhagyásként, mi több-hátbadöfésként élik meg a holland jelentést. Azt a jelentést, amely amelynek összebarkácsolóit is megdöbbentette a moszkvai bemutató. Mert ugyanis kiderült: “valakik” Oroszországban folyamatosan tudtak a hollandiai barkácsműhelyben zajló vizsgálódásokról, és elképzelésekről. És a jelentés fabrikálása közben folyamatosan készítették a GYAKORLATI BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁST, pontosan követve a közzéteendő jelentésbe foglalt megállapításokat.

Így fordulhatott elő, hogy derült égből villámcsapásként hatott a tegnapi moszkvai bemutató végső következtetése a nemzetközi “vizsgálóbizottságra” is: SEM A DONBASSZI “SZAKADÁROK”, SEM PEDIG AZ OROSZ HADSEREG NEM LŐHETTE LE A GÉPET!

Maradék-Ukrajna bitorlópárosának hangulata ezért letargikus! Merthogy szűkült a lehetséges elkövetői kör! Amiben nincs benne az ő “kedvenc elkövetőik egyike” sem!

Márpedig ez tényleg komoly ok a szomorkodásra! Sőt! Egyenesen aggasztó!

Mert mi lehet még abból, ha “a zoroszok” előállnak megint valamivel?

Abból bizony nagy baj lehet! Kijev és Maradék-Ukrajna hatalombitorlóira nézvést!

Bal-Rad komm: Hát így lehet az igazság CSAK EGYIK FELÉNEK pontos tálalásával, míg az IGAZSÁG MÁSIK FELÉT csak érintőlegesen említve manipulálni a közvéleményt! Mert ugyanis a cikkben szereplő videonak megvan ám a “párja is”! Íme az “orosz verzió”:

De valahogy ennek a videonak a “kirakása” elmaradt! Feledékenységből. (Minden bizonnyal!)

De azért az internet világában a témával kapcsolatban elérhetők más, némiképp objektívebbnek mondható anyagok is. Mint például az “Almaz Antej” kísérletéről készített videofelvétel is.

Egy olyan ábrával kiegészítve, ami eléggé világosan rámutat az atlantista igehirdetők-mondjuk így-csúsztatására.

Summa-summárum: az “Almaz-Antej” mai bemutatója alapján kiderült: a gépet NEM A “SZEPARATISTÁK” lőtték le Sznyezsnojéból (ahogy a “hivatalos holland verzió” azt állítja)!

Az orosz vizsgálat tényszerű megállapítása, hogy a valcmanisták lőtték le a gépet-Zaroscsenszkojéból.

Ha ugyanis Sznyezsnojéból indult volna a “szeparatista” rakéta, (a gép ellenkező oldaláról)-akkor nem a gép elejének bal oldalát és tetejét, bal szárnyát és hajtóművét szórta volna meg! Mint az az általunk mellékelt ábrán is látható.

De már azon sem lepődnénk meg, ha holnapra kiderülne: a “szeparatisták megokosították” a rakétáikat.

Nagyüzemre váltott a szíriai latorirtás

Szíriában folytatódott-folytatódik a kormánycsapatok offenzívája a legitim damaszkuszi kormány ellen fegyverre harcoló bérgyilkoshordák ellen.

Komoly harcok dúltak Hama tartományban, valamint az azt Idlíb és Latakia tartományok között fekvő Ghab-síkságon is. A szír kormányerők kitakarították estére Kafr-Nabúda déli negyedét, miközben az orosz légierő több mint harminc légicsapást hajtott végre hétfő reggel óta.

A szír hadsereg földi harci műveleteit igen hatékonyan segítik a helikopterek, amelyek kerepelése hallatán a terrorbandák egydei között fölüti fejét a fejetlenség.

A napokban látott videofelvétel (amelyen találat ér egy Mi-8-as helikoptert a terroristák nagy örömére) nyomán került fel az alábbi foto a találatot kapott helikopterről, miután visszatért a bázisra.

A szír kormányhadsereg egyre több helyen és egyre több alkalommal intéz a latorbandák ellen tüzérségi előkészítést, ami után elindítják a tisztogatóhengert.

Becslések szerint a tegnapi nap féregirtó műveletei során legkevesebb kétszázötven ilyen-olyan kormányellenes martalócbandához tartozó banditát likvidáltak.

http://www.balrad.com/2015/10/13/nagyuzemre-valtott-a-sziriai-latorirtas/

Amiről hallgat a kormány: régen átlépte a négymilliót a létminimum alatt élők száma

A legfrissebb kutatások továbbra is azt mutatják, hogy a magyar lakosság jelentős hányada súlyos anyagi problémákkal néz szembe: milliók nélkülöznek, a szegények aránya pedig nemhogy nem csökkent az elmúlt években, hanem több 100 ezer fővel emelkedett. Ezzel nem szívesen szembesül a kormány, de persze semmi összefüggés nincs ebben és a tényben, hogy a KSH tavaly pénzhiányra hivatkozva nem akarta kiadni a létminimum-adatokat, idén pedig egyszerűen nem is méri őket.

Az egyes magyarországi régiók között óriási különbség van: Az iparosodottabb, fejlettebb, széles körű szolgáltatói szektorral rendelkező régiókban (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Budapest) nemcsak a szegények aránya alacsonyabb, hanem a munkalehetőségek is jóval diverzifikáltabbak, emiatt pedig mind a munkanélküliségi ráta alacsonyabb, mind a bérek jóval magasabbak. Ezzel szemben a többi régiónak jelentős foglalkoztatási és szegénységi problémával kell szembenéznie, így nem véletlen, hogy az alföldi és észak-magyarországi régiók jobbára mindig megtalálhatóak az Európai Unió legszegényebb régiói között.

A hazai körülmények között pedig nem könnyű a szegénység adta csapdahelyzetből kikecmeregni: azok akik szegény, tanulatlan családba születtek nehéz helyzetben lesznek, és akár generációkon keresztül megmaradhat ez a kiszolgáltatott, nagyon nehéz helyzet.

Súlyos anyagi problémák Magyarországon

Magyarországon a társadalom jelentős hányada néz szembe súlyos anyagi problémákkal, a szegények száma pedig több mint 4 millió. Az elmúlt 5 évben a helyzet egyáltalán nem javult, hiszen a kormányzati intézkedések inkább nevezhetőek szegény-ellenesnek, mint szolidárisnak: ha a különböző gazdaság és társadalompolitikai lépéseket összegezni szeretnénk, akkor nyugodt szívvel ki lehet jelenti, hogy a kormány inkább a felső 10-20 százalékot támogatta szemben a maradék 80-90 százalékkal. (Az elmúlt 5 év intézkedései közül egyedül a rezsicsökkentést lehet kiemelni, mint olyan kormányzati intézkedést, ami csekély mértékben javította a szegényebb rétegek anyagi helyzetét.)

Hogy mennyire nehéz a helyzet azt jól jellemzi, hogy a kormány próbál minél kevesebbet beszélni a témáról, és hivatalos statisztikából is egyre kevesebb van: idén a KSH például úgy döntött, hogy nem fogják tovább mérni a létminimumot.
Friss kutatások továbbra is alátámasztják, hogy a magyar háztartások jelentős hányada nélkülöz: az ország egészében a háztartások 37 százaléka számít depriváltnak (szegénynek, kevés jószághoz van hozzáférésük az anyagi helyzet miatt), egyötödük pedig súlyosan depriváltnak, azaz a mindennapi megélhetésre sincs fedezet, a családban a gyermekek pedig ki vannak téve az éhezésnek és egyéb szörnyű körülményeknek.

A depriváció pedig egyfajta csapdahelyzetet is teremt a családokban: Magyarországon kevés program és támogatás van arra, hogy a gyermekek ki tudjanak szakadni ebből a környezetből, így legtöbb esetben akár generációkon is átível családon belül ez a kilátástalan helyzet.

Az oktatás szerepe

Az egészségüggyel és oktatással foglalkozó elemzésünkben már kitértünk arra a tényre, hogy a magasabb végzettséggel rendelkező személyek nagyobb eséllyel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, a diplomás munkanélküliek aránya pedig elenyésző a középfokú végzettséggel sem rendelkező munkanélküliek arányához képest.

Az MTA-Tárki kutatása is hasonló eredményekre jutott: a diplomások körében nemcsak a munkanélküliségi ráta jóval alacsonyabb, hanem az átlagbérek is jóval magasabbak. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező háztartásokban az egy főre jutó jövedelem alig haladja meg a 90 ezer forintot, ezzel szemben a diplomásoknál ez az összeg a 190 ezer forintot is meghaladja, tehát a különbség több mint kétszeres.

Hasonló számokra jutottak, amikor azt vizsgálták, hogy a különböző végzettséggel rendelkező apák gyermekeinek jövedelmi helyzete hogyan alakul: miközben egy diplomás apa gyermeke átlagban 180 ezer forintos jövedelemhez juthat, a 8 osztályos végzettséggel rendelkező apák gyermekeinél ez az átlag alig haladja meg a 100 ezer forintot. Az adatok továbbra is alátámasztják, hogy sokak jövője már születésük pillanatában eldől, mivel a gyenge állami struktúra és a kevés program mellett olyan csapdahelyzetbe kerülnek, hogy nem tudnak hozzáférni a magasabb szintű oktatási rendszerhez.

Természetesen ez a végzettséghez kötött deprivációs indikátorokon is látszik: elsősorban azok a háztartások néznek szembe súlyos anyagi problémákkal, ahol a végzettség alacsonyabbak, és ez az arány fokozatosan javul előrehaladva a létrán: A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező háztartásoknál a deprivációs arány 60 százalék felett van, felsőfokú végzettségnél ez az arány már csak 10 százalék. Bár ezek eléggé nyilvánvaló tények, az adatokból jól látható, hogy hatalmas különbség alakult ki az alapján, hogy ki, milyen végzettséggel és ebből fakadóan milyen jövedelemmel rendelkezik, az olló az elmúlt 4-5 évben csak tovább nyílt. Amennyiben lennének friss statisztikák a hazai Gini-indexről, akkor jól láthatnánk, hogy a jövedelemtranszfernek (például az adóreform, ezen belül is az egykulcsos adó) köszönhetően a társadalmi csoportok közötti jövedelmi különbségek emelkedtek.

Jelentős regionális eltérések

Egy másik súlyos probléma a hazai régiók közötti különbségek. Négy magyarországi régió szinte mindig szerepel az Európai Unió legszegényebb régióit rangsoroló listáin: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl. A felsorolt négy régió jelentős lemaradásban van Budapesthez, vagy éppen a közép-dunántúli és nyugat-dunántúli régióhoz képest, és nemcsak a fejlettségben, hanem az átlagjövedelmekben is megmutatkozik: miközben Közép-Magyarországon az átlagjövedelem több mint 160 ezer forint (Uniós összehasonlításban ez is gyér adatnak mondható), az észak-alföldi régióban még a 100 ezer forintot sem éri el. Az eltérésnek több oka is van:

– A már említett fejlettségbeli különbség: beágyazottabb, fejlettebb infrastruktúra van Nyugat- és Közép-Magyarországon (beleértve Budapestet).

– A fejlettebb régiók iparosodottabbak, a szolgáltató szektornak jelentősebb szerepe van, valamint a hálózati szerkezetek is fejlettebbek, ezzel szemben az elmaradott régiók nem tudtak kilépni a tradicionális ipar árnyékából, valamint a mezőgazdaság továbbra is jelentős szereppel bír.

– A fent említett okok miatt a képzett munkaerő nyilvánvalóan a fejlettebb régiókban talál munkát, részben annak köszönhetően is, hogy a magasabb szervezettségi is hálózati szintnek köszönhetően ezekben a régiókban jönnek létre azok a munkahelyek, amelyek felszívják a képzett szakembereket.

A felsorolt három pont miatt az elmaradott régiók közép távon sem számíthatnak sok jóra, hiszen önmagában az infrastruktúra fejlesztése még nem fogja felvirágoztatni a régiókat. Ez már régóta nem elég. Ha például nincs képzett munkaerő, akkor nem lesznek magasabb hozzáadott erőt biztosító álláshelyek, és ez oda-vissza igaz.

Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a deprivációs arány a szegényebb régiókban a legmagasabb, és az itt élő emberek túlnyomó többsége nem tud ebből a csapdahelyzetből kikecmeregni.

Sokaknak csak a közmunka jut

A szegényebb régiókban az egyik megoldás a közmunka. A közmunka azonban nem képes megoldani a súlyos társadalmi problémákat: egyrészt nem biztosítja a létminimumhoz elegendő jövedelmet, másrészt a közmunka és a versenyszféra között az átjárás elenyésző: gyakorlatilag ugyanúgy egyfajta csapdahelyzetként lehet jellemezni, mint a szegénységet, és összességében a közmunkaprogramot nem lehet másként értékelni, mint egy aktív szociális támogatást, ami felváltotta a korábbi passzív támogatást.

Ha össze szeretnénk foglalni a magyarországi szegénységgel kapcsolatos tudásunkat, akkor egy nem túl szép kép rajzolódik ki: jelenleg minimum 4 millió magyar él szegénységben, a számuk pedig fokozatosan emelkedik, mivel nincsenek meg azok a gazdaság és társadalompolitikai feltételek, amelyek az ellenkező irányba löknék el a folyamatot. A legfrissebb felmérések adatai is alátámasztják, hogy az oktatásnak például fontos szerepe van abban, hogy az egyes háztartások jövedelmi helyzete hogyan fog alakulni. A hazai oktatásban tapasztalható áldatlan állapotok és pénzkivonás viszont azt eredményezi, hogy a szegénység tovább fog mélyülni, mert egyre kevesebben fognak hozzáférni a minőségi oktatáshoz, és ezek a szegényebb háztartások gyermekei lesznek.

Ha a kormány valóban tenni akar azért, hogy csökkenjen a deprivációs arány Magyarországon, akkor számos helyen jelentős reformokra lenne szükség. Ezek egyike a már többször említett oktatási rendszer. A kormány hallgatása és a téma kerülése viszont inkább azt sugallja, hogy a Fidesz semmit sem akar tenni annak érdekében, hogy ne a 4 millió szegény országa legyünk. Jelen körülmények között pedig csak tovább fognak emelkedni mind a társadalmi különbségek, mind pedig a hazai régiók közötti különbségek.
(tenytar)

Bal-Rad komm: “…A kormány hallgatása és a téma kerülése viszont inkább azt sugallja, hogy a Fidesz semmit sem akar tenni annak érdekében, hogy ne a 4 millió szegény országa legyünk…”

-Nyilvánvaló, hogy ez a probléma NEM CSAK A DÖBRÖGISTA HORDA “ereménye”! Ez rendszerszintű probléma. Legalább 25 esztendő alatt föltorlódott rendszerhiba.

Amitől függetlenül persze-Magyarország jobban teljesít! És ezt nem szabad elhallgatni! Ezt kell hangozatni! Hátha az a négymillió nyomorult is elhiszi.

Amiről hallgat a kormány: régen átlépte a négymilliót a létminimum alatt élők száma

A legfrissebb kutatások továbbra is azt mutatják, hogy a magyar lakosság jelentős hányada súlyos anyagi problémákkal néz szembe: milliók nélkülöznek, a szegények aránya pedig nemhogy nem csökkent az elmúlt években, hanem több 100 ezer fővel emelkedett. Ezzel nem szívesen szembesül a kormány, de persze semmi összefüggés nincs ebben és a tényben, hogy a KSH tavaly pénzhiányra hivatkozva nem akarta kiadni a létminimum-adatokat, idén pedig egyszerűen nem is méri őket.

Az egyes magyarországi régiók között óriási különbség van: Az iparosodottabb, fejlettebb, széles körű szolgáltatói szektorral rendelkező régiókban (Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Budapest) nemcsak a szegények aránya alacsonyabb, hanem a munkalehetőségek is jóval diverzifikáltabbak, emiatt pedig mind a munkanélküliségi ráta alacsonyabb, mind a bérek jóval magasabbak. Ezzel szemben a többi régiónak jelentős foglalkoztatási és szegénységi problémával kell szembenéznie, így nem véletlen, hogy az alföldi és észak-magyarországi régiók jobbára mindig megtalálhatóak az Európai Unió legszegényebb régiói között.

A hazai körülmények között pedig nem könnyű a szegénység adta csapdahelyzetből kikecmeregni: azok akik szegény, tanulatlan családba születtek nehéz helyzetben lesznek, és akár generációkon keresztül megmaradhat ez a kiszolgáltatott, nagyon nehéz helyzet.

Súlyos anyagi problémák Magyarországon

Magyarországon a társadalom jelentős hányada néz szembe súlyos anyagi problémákkal, a szegények száma pedig több mint 4 millió. Az elmúlt 5 évben a helyzet egyáltalán nem javult, hiszen a kormányzati intézkedések inkább nevezhetőek szegény-ellenesnek, mint szolidárisnak: ha a különböző gazdaság és társadalompolitikai lépéseket összegezni szeretnénk, akkor nyugodt szívvel ki lehet jelenti, hogy a kormány inkább a felső 10-20 százalékot támogatta szemben a maradék 80-90 százalékkal. (Az elmúlt 5 év intézkedései közül egyedül a rezsicsökkentést lehet kiemelni, mint olyan kormányzati intézkedést, ami csekély mértékben javította a szegényebb rétegek anyagi helyzetét.)

Hogy mennyire nehéz a helyzet azt jól jellemzi, hogy a kormány próbál minél kevesebbet beszélni a témáról, és hivatalos statisztikából is egyre kevesebb van: idén a KSH például úgy döntött, hogy nem fogják tovább mérni a létminimumot.
Friss kutatások továbbra is alátámasztják, hogy a magyar háztartások jelentős hányada nélkülöz: az ország egészében a háztartások 37 százaléka számít depriváltnak (szegénynek, kevés jószághoz van hozzáférésük az anyagi helyzet miatt), egyötödük pedig súlyosan depriváltnak, azaz a mindennapi megélhetésre sincs fedezet, a családban a gyermekek pedig ki vannak téve az éhezésnek és egyéb szörnyű körülményeknek.

A depriváció pedig egyfajta csapdahelyzetet is teremt a családokban: Magyarországon kevés program és támogatás van arra, hogy a gyermekek ki tudjanak szakadni ebből a környezetből, így legtöbb esetben akár generációkon is átível családon belül ez a kilátástalan helyzet.

Az oktatás szerepe

Az egészségüggyel és oktatással foglalkozó elemzésünkben már kitértünk arra a tényre, hogy a magasabb végzettséggel rendelkező személyek nagyobb eséllyel tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, a diplomás munkanélküliek aránya pedig elenyésző a középfokú végzettséggel sem rendelkező munkanélküliek arányához képest.

Az MTA-Tárki kutatása is hasonló eredményekre jutott: a diplomások körében nemcsak a munkanélküliségi ráta jóval alacsonyabb, hanem az átlagbérek is jóval magasabbak. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező háztartásokban az egy főre jutó jövedelem alig haladja meg a 90 ezer forintot, ezzel szemben a diplomásoknál ez az összeg a 190 ezer forintot is meghaladja, tehát a különbség több mint kétszeres.

Hasonló számokra jutottak, amikor azt vizsgálták, hogy a különböző végzettséggel rendelkező apák gyermekeinek jövedelmi helyzete hogyan alakul: miközben egy diplomás apa gyermeke átlagban 180 ezer forintos jövedelemhez juthat, a 8 osztályos végzettséggel rendelkező apák gyermekeinél ez az átlag alig haladja meg a 100 ezer forintot. Az adatok továbbra is alátámasztják, hogy sokak jövője már születésük pillanatában eldől, mivel a gyenge állami struktúra és a kevés program mellett olyan csapdahelyzetbe kerülnek, hogy nem tudnak hozzáférni a magasabb szintű oktatási rendszerhez.

Természetesen ez a végzettséghez kötött deprivációs indikátorokon is látszik: elsősorban azok a háztartások néznek szembe súlyos anyagi problémákkal, ahol a végzettség alacsonyabbak, és ez az arány fokozatosan javul előrehaladva a létrán: A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkező háztartásoknál a deprivációs arány 60 százalék felett van, felsőfokú végzettségnél ez az arány már csak 10 százalék. Bár ezek eléggé nyilvánvaló tények, az adatokból jól látható, hogy hatalmas különbség alakult ki az alapján, hogy ki, milyen végzettséggel és ebből fakadóan milyen jövedelemmel rendelkezik, az olló az elmúlt 4-5 évben csak tovább nyílt. Amennyiben lennének friss statisztikák a hazai Gini-indexről, akkor jól láthatnánk, hogy a jövedelemtranszfernek (például az adóreform, ezen belül is az egykulcsos adó) köszönhetően a társadalmi csoportok közötti jövedelmi különbségek emelkedtek.

Jelentős regionális eltérések

Egy másik súlyos probléma a hazai régiók közötti különbségek. Négy magyarországi régió szinte mindig szerepel az Európai Unió legszegényebb régióit rangsoroló listáin: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl. A felsorolt négy régió jelentős lemaradásban van Budapesthez, vagy éppen a közép-dunántúli és nyugat-dunántúli régióhoz képest, és nemcsak a fejlettségben, hanem az átlagjövedelmekben is megmutatkozik: miközben Közép-Magyarországon az átlagjövedelem több mint 160 ezer forint (Uniós összehasonlításban ez is gyér adatnak mondható), az észak-alföldi régióban még a 100 ezer forintot sem éri el. Az eltérésnek több oka is van:

– A már említett fejlettségbeli különbség: beágyazottabb, fejlettebb infrastruktúra van Nyugat- és Közép-Magyarországon (beleértve Budapestet).

– A fejlettebb régiók iparosodottabbak, a szolgáltató szektornak jelentősebb szerepe van, valamint a hálózati szerkezetek is fejlettebbek, ezzel szemben az elmaradott régiók nem tudtak kilépni a tradicionális ipar árnyékából, valamint a mezőgazdaság továbbra is jelentős szereppel bír.

– A fent említett okok miatt a képzett munkaerő nyilvánvalóan a fejlettebb régiókban talál munkát, részben annak köszönhetően is, hogy a magasabb szervezettségi is hálózati szintnek köszönhetően ezekben a régiókban jönnek létre azok a munkahelyek, amelyek felszívják a képzett szakembereket.

A felsorolt három pont miatt az elmaradott régiók közép távon sem számíthatnak sok jóra, hiszen önmagában az infrastruktúra fejlesztése még nem fogja felvirágoztatni a régiókat. Ez már régóta nem elég. Ha például nincs képzett munkaerő, akkor nem lesznek magasabb hozzáadott erőt biztosító álláshelyek, és ez oda-vissza igaz.

Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a deprivációs arány a szegényebb régiókban a legmagasabb, és az itt élő emberek túlnyomó többsége nem tud ebből a csapdahelyzetből kikecmeregni.

Sokaknak csak a közmunka jut

A szegényebb régiókban az egyik megoldás a közmunka. A közmunka azonban nem képes megoldani a súlyos társadalmi problémákat: egyrészt nem biztosítja a létminimumhoz elegendő jövedelmet, másrészt a közmunka és a versenyszféra között az átjárás elenyésző: gyakorlatilag ugyanúgy egyfajta csapdahelyzetként lehet jellemezni, mint a szegénységet, és összességében a közmunkaprogramot nem lehet másként értékelni, mint egy aktív szociális támogatást, ami felváltotta a korábbi passzív támogatást.

Ha össze szeretnénk foglalni a magyarországi szegénységgel kapcsolatos tudásunkat, akkor egy nem túl szép kép rajzolódik ki: jelenleg minimum 4 millió magyar él szegénységben, a számuk pedig fokozatosan emelkedik, mivel nincsenek meg azok a gazdaság és társadalompolitikai feltételek, amelyek az ellenkező irányba löknék el a folyamatot. A legfrissebb felmérések adatai is alátámasztják, hogy az oktatásnak például fontos szerepe van abban, hogy az egyes háztartások jövedelmi helyzete hogyan fog alakulni. A hazai oktatásban tapasztalható áldatlan állapotok és pénzkivonás viszont azt eredményezi, hogy a szegénység tovább fog mélyülni, mert egyre kevesebben fognak hozzáférni a minőségi oktatáshoz, és ezek a szegényebb háztartások gyermekei lesznek.

Ha a kormány valóban tenni akar azért, hogy csökkenjen a deprivációs arány Magyarországon, akkor számos helyen jelentős reformokra lenne szükség. Ezek egyike a már többször említett oktatási rendszer. A kormány hallgatása és a téma kerülése viszont inkább azt sugallja, hogy a Fidesz semmit sem akar tenni annak érdekében, hogy ne a 4 millió szegény országa legyünk. Jelen körülmények között pedig csak tovább fognak emelkedni mind a társadalmi különbségek, mind pedig a hazai régiók közötti különbségek.
(tenytar)

Bal-Rad komm: “…A kormány hallgatása és a téma kerülése viszont inkább azt sugallja, hogy a Fidesz semmit sem akar tenni annak érdekében, hogy ne a 4 millió szegény országa legyünk…”

-Nyilvánvaló, hogy ez a probléma NEM CSAK A DÖBRÖGISTA HORDA “ereménye”! Ez rendszerszintű probléma. Legalább 25 esztendő alatt föltorlódott rendszerhiba.

Amitől függetlenül persze-Magyarország jobban teljesít! És ezt nem szabad elhallgatni! Ezt kell hangozatni! Hátha az a négymillió nyomorult is elhiszi.