EM Burlingame a Rich Does Politics műsorában amellett érvelt, hogy a szuverenitás nem elsősorban politikai, hanem személyes képesség: az embernek előbb saját gondolatai, érzelmei és ösztönei fölött kell uralmat szereznie, mielőtt a külvilágban is megőrizhetné szabadságát. A szuverenitás szerinte felelősséggel jár, és csak akkor tartható fenn, ha az egyén érti saját közösségének, valamint a jogrendnek a működését. 
Burlingame vitatta azt a nézetet, hogy a szabadságot kizárólag a globalizmus fenyegeti. Úgy vélte, a történelem során mindig is létezett a szuverenitás és az emberek alávetésére törekvő hatalmi szemlélet közötti konfliktus. Ez nem új jelenség, hanem az emberi természet része. A globalista elit csak a legújabb megjelenési formája. 
Állítása szerint a szabadság legfontosabb védőeszköze az angolszász common law és az alkotmányos hagyomány alapelveinek ismerete, mert a modern társadalmakban a jog a hatalom elsődleges eszköze. 
Aki nem ismeri a törvény alapelveit, könnyen elveszítheti szabadságát „lawfare” eszközökkel. 
A beszélgetés központi témája volt a nyelv szerepe. Burlingame szerint a jog teljes egészében nyelvi konstrukció, ezért aki nem képes árnyaltan gondolkodni és pontosan használni az anyanyelvét, az kiszolgáltatottá válik. Úgy véli, a mai leegyszerűsített kommunikáció gyengíti az emberek gondolkodását, míg a klasszikus irodalom és a régi politikai filozófusok művei fejlesztik azt a nyelvi és logikai készséget, amely ellenállóbbá teszi az egyént a manipulációval és a hatalom visszaéléseivel szemben. Kiemelte a gazdag belső párbeszéd, az olvasás, az írás és a tudatos önreflexió jelentőségét is, mert ezek alakítják ki azt a „szuverén elmét”, amely képes felismerni a megtévesztő érvelést és megőrizni önálló ítélőképességét.