Megbízhatunk-e Kongó Ebola-adataiban, amelyekre milliárdos finanszírozási igényeket alapoznak?

Miközben az Egyesült Államok több mint 1,4 milliárd dollárnyi további finanszírozást készül kérni a Kongói Demokratikus Köztársaság ebolahelyzetének kezelésére, már a kezdetektől két súlyos kérdést kell feltenni a csalással kapcsolatban.

Az első kérdés az, hogy a beérkező pénz mekkora része veszik el a segélyezési tevékenység keretében a korrupció és a haszonszerzés miatt.

A második, ennél is fontosabb kérdés az, hogy mekkora mértékű csalást követnek el már a finanszírozás megszerzése érdekében, beleértve azt is, hogy a hivatalos esetszámokat, halálozási adatokat és a gyors terjedésre vonatkozó állításokat felfújják vagy manipulálják-e annak igazolására, hogy indokoltak a kért hatalmas összegek.

Ez a kérdés különösen jelentős annak fényében, hogy az amerikai hadsereg lektorált publikációban megerősítette: az Ebola PCR-tesztek – amelyeket a fertőzésszámok „megerősítésére” használnak – ugyanazon emberi minták esetében is egymásnak ellentmondó eredményeket adhatnak.

Ráadásul a PCR-primerek és próbák genetikai szekvenciasorrendjét sem a gyártó, sem a vizsgálatot végző személy nem ellenőrzi, ami kérdéseket vet fel a pontossággal kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy a tesztek milyen könnyen adhatnak hamis eredményeket vagy manipulálhatók.

Kongó közelmúltbeli történelme miatt mindkét kérdés megkerülhetetlen.

Mivel végső soron az amerikai adófizetőket kérik arra, hogy finanszírozzák mindezt, nem érdemelnek egyenes és őszinte válaszokat?

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma már több mint 270 millió dollár közvetlen támogatást jelentett be az ebola elleni intézkedésekre.

A CDC már 107 millió dollár sürgősségi finanszírozást aktivált az Ebola elleni válaszlépések támogatására.

Mindez úgy történik, hogy az Egyesült Államok egyúttal olyan funkciónyeréses (gain-of-function) kísérleteket is finanszíroz, amelyek gyógyszerekkel szemben ellenálló mutáns Ebola-vírusokat hoznak létre.

Egy ország, amely évente 10–15 milliárd dollárt veszít csalások miatt

2015-ben Joseph Kabila elnök korrupcióellenes tanácsadója nyilvánosan kijelentette, hogy Kongó évente 10–15 milliárd dollárt veszít csalások, adóelkerülés és pénzszivárgás miatt – ez az összeg akkoriban megközelítette a nemzeti költségvetés kétszeresét.

Azt mondta, hogy a probléma a kormányzat legmagasabb szintjein is jelen van.

Ez a rendszerszintű korrupció évek óta fennáll.

Az „Ebola-üzlet” előzménye

A feltételezett 2018–2020-as ebolajárvány idején a több százmillió dollárnyi támogatás beáramlása létrehozta azt, amit sok helyi szereplő nyíltan „Ebola-üzletnek” nevezett.

Vizsgálatok dokumentálták a felfújt szerződéseket, a visszaosztásokat, a biztonsági erőknek fizetett eltúlzott napidíjakat és más hasonló konstrukciókat.

Egyes közösségek és a védekezésben részt vevők úgy vélték, hogy bizonyos szereplőknek anyagi érdekük fűződött a válság elhúzódásához, mert ez biztosította a pénz folyamatos beáramlását.

Az egészségügyi dolgozók elleni támadásokat részben ez a felfogás táplálta.

Az ENSZ megbízásából készült felülvizsgálat arra figyelmeztetett, hogy ezek a gyakorlatok károsítani fogják a jövőbeli segélyezési erőfeszítéseket.

A jelenlegi adatok és a finanszírozási kérelem

A hatóságok jelenleg jelentős ebolajárványról számolnak be.

Állításuk szerint a járvány gyorsan terjed, a hivatalos adatok szerint május közepe óta jóval több mint 1000 megerősített esetet és több száz halálesetet regisztráltak.

Ezeket a számokat sürgős, nagyszabású nemzetközi finanszírozás igazolására használják fel, beleértve a Kongresszustól most kért több mint 1,4 milliárd dollárt is.

A központi kérdés a következő: mennyire lehet megbízni ezekben a számokban?

Amikor egy országról dokumentált, hogy évente 10–15 milliárd dollárt veszít csalások miatt, és amikor az előző ebolaválasz során egyértelműen kialakult az úgynevezett „Ebola-üzlet”, amelyben pénzügyi ösztönzők léteztek a válság fenntartására, logikus feltenni a kérdést, hogy a jelenlegi esetszámok és a terjedés gyorsaságára vonatkozó állítások teljes mértékben pontosak-e, vagy eltúlozzák őket annak érdekében, hogy újabb milliárdos támogatásokat vonzzanak.

Egyetlen független vizsgálat sem bizonyította eddig, hogy a 2026-os adatok hamisak vagy jelentős mértékben felfújtak.

Ugyanakkor nem hoztak nyilvánosságra olyan átlátható, független ellenőrzést sem, amely kizárná az ésszerű kételyt egy olyan környezetben, ahol a csalás régóta rendszerszintű jelenség, és ahol a jelentős finanszírozás erőteljes ösztönzőket teremt.

A két kérdés, amely választ követel

  1. A kért finanszírozásból mennyi vész el visszaosztások, felfújt szerződések és haszonszerzés miatt, miután a pénz megérkezik Kongóba?
  2. És mennyiben maga a hivatalos járványnarratíva – beleértve a finanszírozás igazolására használt esetszámokat is – egy olyan csalás eredménye, amelynek célja e támogatások megszerzése?

Ezek nem jelentéktelen aggályok.

A kérdés lényege az, hogy a válság mértéke és a kért finanszírozás nagysága megbízható információkon alapul-e, vagy ugyanazokon a manipulációs mintázatokon, amelyek korábban is megfigyelhetők voltak.

Amíg nem történik meg a számok erőteljes, független ellenőrzése, valamint nem vezetnek be hatékony biztosítékokat mindkét típusú csalás ellen, addig a Kongó Ebola-adataival kapcsolatos szkepticizmus – vagyis az a kérdés, hogy mennyi valós belőlük, és mennyit alakítottak a finanszírozás megszerzése érdekében – nemcsak indokolt, hanem szükséges is.

Az „ebola-üzlet” története és az évi 10–15 milliárd dolláros csalás fényében minden más csupán a felügyelet súlyos kudarcának minősül.

Fordítva Jon Fleetwood írásából