Prof. Christian Rieck azt elemzi, mit akarhatott Trump a Grönland körüli látványos politikai-hatalmi konfliktussal, és mi lehet mögötte tárgyalástechnikai, illetve stratégiai szempontból. Rieck alapfeltevése: Trump nem „véletlenül” csinálja, amit csinál – még ha a módszerei sokszor kaotikusnak is tűnnek, stratégiai célok állhatnak mögöttük.
A videó első része a tárgyalási technikák felől közelít. Rieck szerint Trump tipikusan alkalmazza a „Red Herring” (vörös hering) módszert: szándékos álcélokkal és provokációval eltereli a figyelmet a valódi célról. Példaként hozza a koreai háború idején Észak-Korea manipulációját a „semleges” országok kijelölésénél, ahol egy szándékosan felháborító javaslat (Szovjetunió) végül alkupozíciót teremtett, és engedményt csikart ki. Rieck szerint Trump is hasonló logikával nyomhatta túl Grönland témáját, miközben a tényleges cél amerikai katonai jelenlét bővítése lehetett.
Ugyanakkor kritikusan hozzáteszi: még ha Trump el is ér valamit, ez a módszer szövetségesi viszonyban önsorsrontó, mert rombolja a reputációt és a bizalmat. Az „ingatlanos” stílusú kemény, trükkös alkudozás politikai környezetben súlyos hosszú távú veszteségeket okozhat.
A videó második része a stratégiai motivációkat veszi végig: szóba kerülnek a nyersanyagok, sőt egy mellékszálként az is, hogy a „nyersanyag” valójában a hideg lehet (adatközpontok hűtése miatt). Rieck azonban hangsúlyozza: állami szinten a nyersanyag-nyereség valószínűleg eltörpül a szövetségi bizalomvesztéshez képest – viszont egyéni vagy vállalati érdekeknél ez másképp nézhet ki, ezért korrupt ösztönzőket sem tart kizárhatatlannak.
Végül Rieck felvet egy másik értelmezési keretet: a grönlandi fenyegetések a kínai hadtudományból ismert 13. stratégéma („üss a fűbe, hogy előugorjon a kígyó”) szerint is értelmezhetők. Vagyis a cél nem maga Grönland, hanem az, hogy a provokációval Trump reakciókat, gyenge pontokat, hálózatokat, valódi érdekeket hozzon felszínre, és rákényszerítse Európát, hogy többet költsön védelemre. Ha ez volt a cél, Rieck szerint Trump lényegében elérte: Európa pánikszerűen komolyabban kezdte venni a katonai kiadásokat.
A videó első része a tárgyalási technikák felől közelít. Rieck szerint Trump tipikusan alkalmazza a „Red Herring” (vörös hering) módszert: szándékos álcélokkal és provokációval eltereli a figyelmet a valódi célról. Példaként hozza a koreai háború idején Észak-Korea manipulációját a „semleges” országok kijelölésénél, ahol egy szándékosan felháborító javaslat (Szovjetunió) végül alkupozíciót teremtett, és engedményt csikart ki. Rieck szerint Trump is hasonló logikával nyomhatta túl Grönland témáját, miközben a tényleges cél amerikai katonai jelenlét bővítése lehetett.
Ugyanakkor kritikusan hozzáteszi: még ha Trump el is ér valamit, ez a módszer szövetségesi viszonyban önsorsrontó, mert rombolja a reputációt és a bizalmat. Az „ingatlanos” stílusú kemény, trükkös alkudozás politikai környezetben súlyos hosszú távú veszteségeket okozhat.
A videó második része a stratégiai motivációkat veszi végig: szóba kerülnek a nyersanyagok, sőt egy mellékszálként az is, hogy a „nyersanyag” valójában a hideg lehet (adatközpontok hűtése miatt). Rieck azonban hangsúlyozza: állami szinten a nyersanyag-nyereség valószínűleg eltörpül a szövetségi bizalomvesztéshez képest – viszont egyéni vagy vállalati érdekeknél ez másképp nézhet ki, ezért korrupt ösztönzőket sem tart kizárhatatlannak.
Végül Rieck felvet egy másik értelmezési keretet: a grönlandi fenyegetések a kínai hadtudományból ismert 13. stratégéma („üss a fűbe, hogy előugorjon a kígyó”) szerint is értelmezhetők. Vagyis a cél nem maga Grönland, hanem az, hogy a provokációval Trump reakciókat, gyenge pontokat, hálózatokat, valódi érdekeket hozzon felszínre, és rákényszerítse Európát, hogy többet költsön védelemre. Ha ez volt a cél, Rieck szerint Trump lényegében elérte: Európa pánikszerűen komolyabban kezdte venni a katonai kiadásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése