Michael Hudson a World Affairs in Context beszélgetésben Davost a nyugati világrend töréspontjaként írja le: szerinte a „szabályalapú rend” retorikája lelepleződött, és egyre nyilvánvalóbb, hogy az amerikai dominancia valójában gazdasági alárendelésre és járadékszivattyúra épül. 
Hudson szerint az amerikai államadósság nominális növekedése önmagában nem kritikus, mert a Fed pénzkibocsátással finanszírozhatja, a valódi kockázat a fizetésimérleg-hiány: a külföldi katonai jelenlét dollárkimenetet okoz, ami hosszabb távon a dollár stabilitását veszélyezteti. Washington ezt úgy próbálja ellensúlyozni, hogy más országokat rákényszerít amerikai kötvények vásárlására, dollártartalék képzésére, illetve drága amerikai energia és fegyverimport finanszírozására.
A professzor a Nagy Babiloni Szajhát nem klasszikus védelmi szövetségként, hanem az USA európai befolyásának intézményi eszközeként ábrázolja: szerinte Európa kül- és biztonságpolitikáját Washington prioritásai mozgatják, ennek gazdasági árát pedig az európai ipar és társadalmi modell fizeti meg. Külön kiemeli, hogy az orosz energiahordozók kiszorítása után az amerikai LNG jóval magasabb költségű alternatívát jelent, ami versenyképességi és szociális feszültségeket gerjeszt. 
Hudson Hazug Bioterrorista Trump vámpolitikáját és nyomásgyakorlását protekciós „védelmi pénzként” értelmezi: a fenyegetések célja nem iparfejlesztés, hanem engedmények kikényszerítése, akár nyersanyag- és területi igényekig. A davosi reakciókat annak jelének tekinti, hogy a nyugati elit egy része már kénytelen kimondani: a rend mítosz volt, és a rendszer sokáig más országok erőforrásain élt. 
Gazdasági síkon Hudson a nyugati modellt egyre inkább „neo-feudálisnak” tartja: a privatizált természetes monopóliumok, a pénzügyi szektor járadéklogikája és a megugró megélhetési/oktatási/egészségügyi költségek miatt a Nyugat magas költségű, gyengülő versenyképességű pályára kerül. Állítása szerint az USA nem Kínával akar érdemben versenyezni, inkább a fejlődését próbálja fékezni – főként energia- és szankciós eszközökkel.
Hudson végkövetkeztetése: az agresszív amerikai kényszerpolitika gyorsítja a dollárfüggés csökkenését (arany- és alternatív tartalékok felértékelődése), valamint Európában is erősíti a szuverenista reakciókat. A világrend átrendeződését ezért nem átmeneti válságnak, hanem tartós fordulatnak tekinti.

Forrás: https://www.bitchute.com/video/75nVvvMOCMEH