Jókai Mór: A kis dobos

Azokban a véres háborúkban melyeket egy-egy európai nemzet a saját önrendelkezéséért és függetlenségéért vívott a történelem folyamán, – rengeteg önkéntes harcolt. Sőt elmondható, hogy a függetlenségükért küzdő nemzetek hadseregeit többnyire önkéntes katonákból állították fel. Akik tudták, hogy miért harcolnak: önmagukért, a családjukért, a saját földjükért.
Teljesen természetes tehát, hogy a bevonuló felnőtt férfiak nyomában sok kisfiú is jelentkezett a felkelő hadseregeknél szolgálatra. Akiket többnyire fel is vettek, s mint futárok, felderítők, s nem utolsósorban; mint dobosok szolgáltak a hadseregben.
A dobosoknak nagyon fontos lélektani szerepük volt. Ők lelkesítették a menetek és a rohamok közben a katonákat, ők adták meg az előrenyomulás ritmusát, lényegében ők diktálták az ütközet hevességét is.
Joseph Bara, a híres francia kisdobos, aki Nagy Francia Forradalom után alakult fiatal Francia Köztársaság védelméért folyó harcokban halt hősi halált, 1793-ban. 13 éves volt. – Moreau-Vauthier festménye
Mindig elől mentek, következésképpen rengetegen áldozták életüket népük szabadságáért.
A gyermek hősök a magyar történelem folyamán is számtalanszor felbukkantak a feljegyzésekben, s nagy íróink könyveinek lapjain. Kezdve akár Dobó István apródjaival, kik az 1552-es ostromban haltak hősi halált, folytatva; Szondy két apródjával, de ott voltak a kicsi dobosok Rákóczi Ferenc mezei hadaiban is, s nem utolsósorban részt vettek az 1848-49-es Forradalomban és Szabadságharcban is.
Ott voltak Pákozdnál, de Buda visszafoglalásánál is, ahol a honvédeket vezették a Rondellánál, vagy a Viziváros kanyargós utcácskáiban, és sokan el is estek közülük.
A kicsi dobosok közül egynek állít emléket Jókai Mór elbeszélése, melyet 62 éve vittek diafilmre, s, amit most az alábbiakban teljes egészében mi is leközlünk;
Szabad Riport