“Minden katona amelyik a hazáért, egy eszméért adta életét, legyen az az eszme jó vagy rossz, és megmaradt a borzalmak között is embernek, – hős volt. Holtak ellen pedig nem harcolunk.”
Sok
nemzeti portálon köpködnek, és orbékolnak, amiért Putyin “meg merte”
koszorúzni a magyar földön elesett orosz katonák emlékművét, és sírjait.
Valamit vegyünk figyelembe: Ne keverjük össze a két rendszert.
Az
még a Szovjetunió volt. A mai Oroszországnak már semmi köze sincs az
akkori bolsevik rezsimhez. Az, hogy Putyin megemlékezett az itt elesett
orosz kiskatonákról természetes. A mi kormányküldöttségeink (már
amelyik), is megemlékeznek a Don-kanyari magyar emlékműnél. (Rudkinonál
– a szerk).
Az
oroszoknak is természetes ez. Ha minden héten menne egy delegáció
magyar részről és megemlékezne Oroszországban elesett katonáinkról ők
akkor sem háborognának. Csak úgy megsúgom: Az kinti magyar hadisírokat,
és emlékműveket az oroszok tartják rendben, és gondozzák. Méghozzá
példás hozzáállással, és ingyen. Nem hőbörögnek, (még a
legnacionalistább orosz szervezetek sem, hogy a hazájukat lerohanó
idegen katonák emlékét nekik kell ápolni.
Ez
csak nálunk divat, sok elvakult embernél. Háború volt. Szép háború
pedig nincsen, csak sok-sok fájdalommal, és szenvedéssel járó háború
van. Mind a legyőzöttek, mind a győzők részéről. Az oroszok, akik
szintén sok szenvedésen mentek keresztül tudják ezt, és így is állnak
hozzá a dologhoz. Még Brezsnyevi idejében is gondozták a “fasiszta”
magyar katonák sírjait. Igaz, emlékművük az még akkor nem volt, de már
van.
Idéznénk
A. Gervocsuk tábornokot, még a szovjet időkből: “Minden katona amelyik
a hazáért, egy eszméért adta életét, legyen az az eszme jó vagy rossz,
és megmaradt a borzalmak között is embernek, – hős volt. Holtak ellen
pedig nem harcolunk.”
Azt
hiszem ez mindent elmond róluk, és a gondolkodásukról. Nekünk, a
történelmünk során szintén sokat háborúskodó, és ezáltal szenvedő, és
sokat vesztett nemzetnek, – szintén illene ezen elgondolkodnunk!…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése