A kapitalizmus áldozatainak emléknapján

 

Elhagyatva, az utcán halálra fagyva

Miközben ma a Terror Házánál a magyar politikai elit gyertyákat gyújtogat, s a 60 és 70 évvel ezelőtt történtekkel van elfoglalva, – addig mi a közelmúlt, illetve a mai mindennapok áldozatairól emlékezünk meg. Akiket a mai kor kapitalizmusa ölt meg, tett nyomorékká, vagy fosztott ki teljesen.

Azokra a Magyarország történetében, – békeidőben soha nem látott pusztításnak az áldozataira emlékezünk, – akikkel az elmúlt 25 év vadkapitalizmusa végzett kegyetlenül.

Azokra emlékezünk, akik már nem tudták fizetni rezsiszámlájukat, s a saját lakásukban, ágyukban fagytak meg a nagy hidegben.

Azokra emlékezünk, akiket már kilakoltattak a végrehajtók, akiknek elvette lakásukat a bank, vagy a strómanok, vagy az embertelen önkormányzat, – s az utcán fagytak meg a nagy hidegben.

Kőbányai kilakoltatás 2013.06.11.

Azokra emlékezünk, – akik a saját kilakoltatásuk közben haltak szörnyet, – akik levetették magukat kétségbeesésükben az emeletről, akik a kilakoltatás közben felgyújtották lakásukat, s benn égtek, – vagy, akik nem bírták a stresszt és szívrohamban hunytak el, miközben a végrehajtók, s a bankárok éppen átadták otthonukat az új tulajdonosoknak.

Azokra az öregekre és kisgyermekekre emlékezünk, – akiknek picinyke nyugdíjuk, vagy a család teljes jövedelme sem elég ahhoz, hogy egyszer egy nap igazán jóllakjanak, – s öregkorukra, vagy fiatalként mentesüljenek az éhezés rémétől.

Azokra a beteg emberekre emlékezünk, – akik a hosszú várólisták miatt hónapokig küzdenek a betegségük okozta mérhetetlen fájdalommal, – míg megkaphatják a megváltó kezeléseket.

Nagy Lajosné – 100%-os rokkantként kilakoltatva – 2012 július 3-án

Azokra emlékezünk, akik… és itt minden olvasó hozzáteheti a saját megélt tapasztalatait a mai kor barbár és embertelen kapitalizmusának áldozatairól. Kik bizony nincsenek kevesen.

Hiába próbálja a hatalom eltussolni mondvacsinált programokkal, – az örökös múltba bámulással, – mellyel lassan már olyanná válik, mint a strucc, mely a homok mélyére dugja a fejét. – Csakhogy elfelejtik azt, hogy ilyenkor válik a legsebezhetőbbé.

Emlékezünk tehát, – ám közben készülődünk is, – éspedig arra a nem is túl távoli időre, – amikor ez Janusz arcú rendszer, – a saját súlya alatt összeomlik. Mi akkor tudni fogjuk, mit tegyünk.

Szabad Riport