Azt hiszem Önök közül is sokan tudnák a
választ arra a kérdésre, hogy napjainkban melyik kategória foglalja el
az autóipar divattrónját. Hát persze, hiszen a válasz egyszerű: a
crossoverek. A lassan már minden gyártó palettájára beférkőző kisméretű
vagy éppen kompakt „terepjárók” lassan a kisautóktól egészen a kompakt
egyterűkig alternatívát jelentenek a vásárlók számára. Ezt a hatalmas
potenciált pedig a Jeepnél sem hagyták figyelmen kívül, és megalkották
saját kis SUV-jüket, a Renegade-et. Még mielőtt azonban valaki
rázendítene a Fiat csoport tulajdonában lévő amerikai márka
szapulására, gyorsan szögezzük le: az újdonság bizony ízig-vérig
megőrizte a gyártóra jellemző tulajdonságokat, amit a hazai importőr az
alcsútdobozi menetpróbán bizony be is bizonyított nekünk.
Természetesen a Jeep autóinak messze földön híres terepjárói
képességeiről beszélünk, amire bizony legkisebb modelljük esetében is
kiemelt figyelmet fordítottak a mérnökök, hogy még véletlenül se érje
szó a ház elejét – hiszen a legendás Wrangler kistestvéreként nem
vallhat szégyent az autó.
Az olaszok tulajdonában lévő Jeep
egyébként nemrég lépett a gyökeres megújulás rögös útjára. A
felfrissített Grand Cherokee és a vadonásúj Cherokee
pedig azóta bizonyította, jó irányba haladnak az amerikaiak, akik a
Renegade-del egy újabb jelét szeretnék mutatni feléledésüknek. Ezúttal
azonban a Cherokee váratlan és igencsak radikális formái után a mérnökök
inkább a múltban kutakodtak némi ihlet után, amit a II. világháború
legendás alakjában, az amerikai katonákat szolgáló Willysben találták
meg. Még ha ez első ránézésre nem is teljesen magától értetődő a
rokonság, a részletekben bizony rengeteg helyen találkozhatunk a nagy
öreget idéző megoldásokkal. Ennek tudatában máris szembetűnő a Renegade
négyszögletes formája és kerek első fényszóróik, melyek tökéletesen
hozzák a Jeep-es hangulatot. A márka legmarkánsabb – és a Willysen is
fellelhető – ismertetőjegye, a függőleges vonalakból álló hűtőrács
ezúttal is nagy hangsúlyt kapott. A tervezők a katonai járművek
látványával szinte egybeforró marmonkannák oldalán fellehető X
motívumot használták fel az ihletet adó terepjáró felidézésére. Az első
és hátsó fényszórókban megjelenő formák feldobják az amúgy sem unalmas
külsőt, ráadásul utóbbiaknál még a gyártó újabban előszeretettel
használt „logója” is megjelenik. A Fiat 500L alapjaira épülő, és az 500X-szel
közeli rokonságban lévő autó egyébként 4236 mm hosszú, 1805 mm széles
és változattól függően 1667, 1684 vagy 1697 mm magas – ezek a
különbségek természetesen a hasmagasságban jelennek meg. A 2,57 méteres
tengelytávval bíró szögletes kis terepjáró tehát kifejezetten
látványosnak bizonyul, főleg a menetpróbán is látható narancssárga
színben, a szintén a Willysre emlékeztető csillaggal az oldalán.
Az újdonság belül sem okoz csalódást,
sőt! Az utastérben helyet foglalva úgy érezzük magunkat, mintha egy
kategóriával nagyobb autóba csöppentünk volna. Minden irányban elegendő
a hely, ahogyan a hátsó üléssor is elegendő méretű. Az üléspozíció jó,
és a székek kialakítása is kellemesnek bizonyult rövid próbautunk
során. A nagyobb testvérekből már ismerős részletek ezúttal is
visszaköszönnek, így a UConnect rendszer működése nem rejteget
meglepetéseket, habár a klímát ezúttal teljes egészében a lejjebb
megtalálható panelről tudjuk csak vezérelni. A műszerfali órák között
található hatalmas kijelző kifejezetten látványos és informatív, míg a
fordulatszámmérő vörös zónáját jópofa módon egy odafröccsentett
sárfolttal jelzi nekünk az autó. A prémiumos hangulaton egyedül a sok
helyen fellelhető, gyengébb minőségű műanyagok ejtenek kisebb csorbát.
A csomagtér a maga 351 literes értékével nagyjából a kategória átlagát
hozza, és természetesen az ülések ledöntésével bővíthető.
Benzinesek terén egyelőre kizárólag
egyféle erőforrással érhető el az autó: az 1.4 MultiAir 2 140 lóerőt és
230 Nm nyomatékot biztosít a sofőr számára, ám mindezt kizárólag
hatsebességes manuális váltón és az első kerekeken keresztül.
Dízelfronton két motor közül választhatunk: az 1,6 literes 120 lóerős
Multijet szintén csak elsőkerékhajtással és kézi váltóval érhető el,
míg a 2,0 literes 140 – illetve a Trailhawk változatban 170 – lóerős
öngyulladós az előbbiekkel ellentétben már csak Jeep Active Drive
összkerékhajtással vihető haza, míg igény szerint akár kilencsebességes
automatát is kérhetünk hozzá. A menetpróba során egy kétliteres
dízelmotorral és összkerékhajtással szerelt kézi váltós példány szegült
társammá. A szokásos ismerkedés után hamar kiderült, hogy a Renegade
nem árul zsákbamacskát. Kis méretei ellenére az autó egyértelműen
határozottságot sugároz sofőrje felé. Az összkerékhajtással alaphangon
is 1,5 tonnás test a manuális váltóval karöltve 9,5 másodperces 0-100-as
sprintre képes, ami a legtöbb helyzetben bőven elegendőnek
bizonyulhat. A hatgangos szerkezet egyébként minden téren átlagos
tulajdonságokkal bír.
Bár a Renegade-et amellett, hogy valódi
terepjárónak is kiképezték, városi használatra is ajánlják a gyáriak,
amit a futómű kemény hangolása tehet kellemetlenné némileg. A rosszabb
minőségű országúton bizony igencsak rázós élményben volt részünk, amit
persze többféleképpen is indokolhatunk – kezdve a stabil kanyarvételtől
az off-road képességekig. Azonban ha őszinték akarunk lenni, be kell
látnunk, hogy még a legvadabb Renegade vásárlók is jóval többet
használják majd betonon az autót, mint terepen, így a puhább hangolás
bizony elvárható lenne a négykerekűtől. Mindezek a problémák persze
egyből feledésbe merülnek, amint terepre tévedünk, márpedig miért ne
tennénk, ha már a Renegade-et választottuk. Az esős napon tartott
menetpróbán pedig volt alkalma bebizonyítania az autónak, hogy képes a
nehéz helyzetekben is helytállni: a mély sártól kezdve a komoly
köves-füves emelkedőkön át mindenhol követte nagyobb testvéreit a jármű
– még a 100%-os emelkedőt is könnyedén megmászta. A Jeep által
hangoztatott állítást – mely szerint kategóriájának legjobb
terepképességeivel rendelkezik a Renegade – nem esik nehezünkre
megemlíteni. Mindez persze nem is csoda, hiszen a Jeep Active Drive
rendszer fejlettebb a konkurensek megoldásainál, míg az
összkerékhajtással felvértezett példányok 21 fokos első és 32,1 fokos
hátsó terepszögei szintén a szegmens legjobb értékei. Ha valaki még
ennél is komolyabb terepre merészkedne, annak pedig a Trailhawk verziót
ajánlják a gyáriak, mely csak a kétliteres, 170 lóerős dízellel és
kilencfokozatú automatával érhető el. Ez a változat elöl 30, hátul
pedig 34 fokos terepszögeket biztosít, míg a többi verzióban is
megtalálható Selec-Terrain kapcsoló ebben az esetben az automata, a
sport, a hó és a sár fokozatok mellett még egy sziklás programmal is
kibővül. Az off-road képességekre kihegyezett változat alját mindenfelé
védőlemezek borítják. Az automataváltóhoz egyébként nem csak a
Trailhawkban, de 140 lóerős verziókban is a még potensebb Jeep Active
Drive Low összkerékhajtás található, melyben már lejtmenetvezérlés is
található. Térjünk vissza egy kicsit az aszfaltra: a gyáriak ígérete
szerint a Renegade egyik változata sem eszik többet 6 liternél 100
kilométeren. Érdekesség ugyanakkor, hogy a többek közt a
fogyasztáscsökkentéssel indokolt rengeteg sebességi fokozat az
automataváltó tekintetében a Jeep által megadott adatok szerint 6
deciliteres pluszt jelent a 140 lóerős verzió esetében, ami így 5,7
litert vesz magához 100 kilométeren, ellenben a kézi váltós 5,1 literes
értékével – igaz, az összkerékhajtási rendszereknél is van némi
eltérés. A 0-100-as sprint esetében szintén a manuális szerkezetnek áll
a zászló, hiszen a 9,5 másodperces adatára az automata csak 10,2
szekundumos eredménnyel tud kontrázni. A Trailhawk esetében ezek az
értékek 5,8 liter és 8,9 másodperc.
Akármennyire is vonzó és egyedülálló
lehet kategóriájában Renegade, a Jeep árpolitikája sajnos nem a hazai
vásárlók zsebére van szabva – legalábbis, ha szeretnénk kihasználni a
modell előnyét a terepjárási képességek terén. A legolcsóbb,
elsőkerékhajtású Renegade alapára jelenleg 6,25 millió forint, melyért a
140 lóerős 1,4-est kapjuk Longitude felszereltséggel. A későbbiekben
megjelenő 1,6 literes 110 lóerős benzinessel ez az összeg 5,25 millióra
csökken majd. Ha mindenképp dízelt szeretnénk, akkor további 400 ezer
forintot kell a kereskedésben hagynunk, de ha az összkerékhajtáshoz is
ragaszkodunk, akkor máris 7.595.000 forintos árcédulával találkozhatunk –
még mindig a leggyengébb felszereltségi szinten. A magasabb, Limited
szintért minden verziónál 515 ezer forintot kell lecsengetnünk, de ezért
már kétzónás automata klímát, nagy műszerfali kijelzőt, 17 colos
keréktárcsákat és biztonsági csomagot is, mely ráfutásra valamint
sávelhagyásra figyelmeztető rendszert is tartalmaz. Az automataváltó 780
ezres felára szintén kissé ijesztő lehet, még ha ezzel együtt a jobbik
összkerékhajtási rendszert is kapjuk. A bevezetéskor egy darabig a
szinte minden jóval felszerelt Opening Edition verzió is elérhető lesz,
melyhez már a nagyobbik UConnect rendszert, navigációt, kulcsnélküli
nyitást, 18 colos keréktárcsákat és bőrüléseket is kapunk. Mindezért
pedig alsó hangon 7,3 milliót kérnek (1,4-es benzines), míg a
legkomolyabb verzió már 8,65 millió forint (140 lóerős összkerékhajtású
dízel, manuális váltóval). Aki mindenképpen terepre merészkedne annak a
Trailhawk verzió maradt, mely már igencsak húzós, 9,45 milliós
árcédulával ijesztgeti a vevőket, és ebben még nincsenek benne a 325
ezer forintos bőrülések, a kulcsnélküli nyitást tartalmazó 145 ezer
forintos csomag, vagy az automata xenon fényszórót és sötétedő belső
tükröt magában foglaló 295 ezer forintos Visibility csomag sem. Azt
minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy a kategóriában nem
találhatunk a Renegade-nél jobb terepjárót, ugyanakkor az olyan
ellenfelek, mint az Opel Mokka, a Peugeot 2008 vagy éppen a most érkező testvére, a Fiat 500X
mind-mind kedvezőbb áron kaphatóak, ami a hazai piacon bizony nagy
előny lehet számukra. Azt tehát megállapíthatjuk, hogy a Jeep ismét tett
egy lépést a jó irányba, és amellett, hogy a Renegade bemutatásával
formailag az egyik legváltozatosabb kínálattal rendelkező márka lett,
egy olyan kisautóval gazdagodott, mely minden téren egyedülálló a
kategóriájában. Az autó ára sajnos ezúttal is belerondíthat az
összképbe, ugyanakkor, ha valaki egy valódi terepképességekkel
rendelkező kisebb járművet keres, mely a prémiumos életérzést is képes
valamelyest átadni, akkor jó helyen keresgél a hazai Jeep szalonokban.
Ugyanakkor a kemény futómű átlagos használat mellett nem feltétlenül fog
örömet szerezni a vásárlóknak. A végső ítélet meghozatalával persze
megvárnánk az első tesztpéldányokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése