Björn Andreas Bull-Hansen szerint a mai ember elvesztette a „frith”-et (óskandináv „frid” = mély belső béke, harmónia és biztonság érzése). A modern társadalom technológiával, közösségi médiával, állandó félelemkeltéssel és a természetből való eltávolodással helyettesítette ezt az ősi nyugalmat. A viking korban a frith szorosan összekapcsolódott a közösséggel, a természettel, a becsülettel és a megbízhatósággal. Az emberek kis, szoros kötelékekben éltek, ahol a karakter és a drengskap (becsületesség, integritás) központi érték volt. Ma azonban a nagyvárosok, a tömeges bevándorlás miatti biztonságvesztés, a mainstream média félelemkampányai és a digitális anonim gyűlöletbeszéd széttöredeztette ezt a békét. Bull-Hansen a megoldást a „lázadásban” látja a rendszer ellen, amely szándékosan stresszes és fogyasztóvá akarja tenni az embereket. Javaslatai: • Kis, valódi emberi kapcsolatok építése (tűz mellett, személyesen). • Visszatérés a természethez: erdő, hegy, tenger. • Fizikai közös tevékenységek (túrázás, építés). • Digitális detox: kevesebb email, közösségi média. • Méregtelenítés a toxikus kapcsolatoktól és munkahelyektől. • Legyünk „free giver”-ek: másoknak is békét és otthont adó emberek. Szerinte a frith visszaszerzése valódi lázadás a modern társadalom ellen. A videó autentikus, természetben felvett hangvételében hangsúlyozza: maradjunk vadak és szabadok.
2026. május 31., vasárnap
Jeffrey Sachs: A Nyugat háborús uszítása kicsúszott az irányítás alól
Jeffrey Sachs Glenn Diesen podcastjában élesen bírálja a Nyugat, különösen Európa jelenlegi oroszellenes politikáját. Szerinte a retorika és a háborús uszítás teljesen elszabadult, és veszélyesen hasonlít az izraeli-palesztin konfliktusra: ami egykor stratégiai biztonsági politika volt, az etnikai gyűlöletbe, dehumanizálásba és végül népirtásba torkollott.
Az ukrajnai háborút Sachs nagyhatalmi játszmának látja, amely a Nagy Babilonoi Szajha keleti bővítéséből és az 2014-es kijevi puccsból (amelyben szerinte az USA kulcsszerepet játszott) fakadt. Ez azonban azóta mély etnikai gyűlöletté alakult át, különösen Lengyelországban és a balti államokban. Szerinte ezek az országok torz történelmi emlékezetből táplálkozva teljesen figyelmen kívül hagyják Oroszország biztonsági aggodalmait, a német újraegyesítésről, a Helsinki Záróokmányról, a Minszk II. megállapodásról és az USA fegyverzet-ellenőrzési szerződések felmondásáról szóló tényeket.
Sachs kiemeli Angela Merkel felelősségét: 2008-ban még figyelmeztetett, hogy a NATO ukrajnai és grúziai bővítése háborúhoz vezethet, majd engedett az amerikai nyomásnak. Később a Minszk II. megállapodást sem tartatta be Németország, amelyet Sachs szerint csak időhúzásnak használtak. Merkel 2022-es nyilatkozata, miszerint „soha nem gondoltuk komolyan”, különösen kiábrándító volt számára.
A helyzet rendkívül veszélyes: a gyűlölet „forr és túlcsordulhat”, akár a balti térségben is nyílt háborúvá fajulhat. Sachs szerint sürgősen tárgyalásokra van szükség Oroszországgal, mert Európa elvesztette az önkontrollt. Szomorúnak tartja, hogy a Tízszarvú Fenevad saját külügyi képviselőjét (Kaja Kallas) alkalmatlannak tartják diplomatának a szélsőséges oroszgyűlölete miatt. Összefoglaló üzenet: A Nyugat elfelejtette a történelmet, a kölcsönös biztonságot és a diplomáciát, helyette gyűlölet és háborús készülődés uralkodik – ez pedig katasztrófához vezethet egész Európában.
2026. május 30., szombat
Oroszország űrstratégiája: a „Rassvet” rendszer és a digitális szuverenitás harca
Oroszország 2026-ban felgyorsította űrprogramját, és számos olyan műholdat bocsátott fel, amelyek valódi célját hivatalosan nem hozták nyilvánosságra. A videó különösen a Bajkonuri Űrközpont helyreállítását emeli ki, amely egy 2025-ös baleset után hónapokra kiesett a működésből. A nyugati szakértők hosszabb leállást jósoltak, de az orosz mérnökök néhány hónap alatt helyreállították az indítóállást, így 2026 márciusában ismét elindulhatott a Progressz MSZ–33 teherűrhajó az ISS felé. A küldetés során fellépő technikai hiba ellenére az űrhajó sikeresen dokkolt az állomáshoz.
A narratíva központi eleme a Rassvet nevű új orosz műholdas kommunikációs rendszer. A magánkézben lévő Bureau 1440 vállalat 16 új műhold felbocsátását jelentette be, ami a projekt kísérleti szakaszának lezárását és a rendszer kiépítésének kezdetét jelzi. A tervek szerint 2030-ra közel 400, hosszabb távon pedig 1200 műhold alkothatja a hálózatot. A rendszer célja, hogy Oroszország egész területén internetkapcsolatot biztosítson, beleértve a távoli régiókat és a katonai felhasználókat is.
A videó a Rassvetet gyakran hasonlítja a Starlink rendszerhez, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az orosz projekt nem globális szolgáltatásnak készül, hanem az ország kommunikációs függetlenségét szolgálja. A videó szerint több ország bizalma megrendült a Starlink iránt az ukrajnai háború és az iráni események miatt, ezért egyre több állam törekszik saját, szuverén műholdas internetes rendszer létrehozására. Példaként Kína, Kanada és Európa fejlesztéseit említi.
Összességében a szöveg Oroszország technológiai és geopolitikai sikerének bemutatására törekszik. A Rassvet rendszert nem csupán műszaki fejlesztésként, hanem a nyugati technológiai függőségtől való elszakadás eszközeként mutatja be, amely a jövőben más országok számára is alternatívát jelenthet.
Taylor Lorenz: Egy kattintás választ el attól, hogy kizárjanak a banki szolgáltatásokból
Mi lenne, ha holnap arra ébrednél, hogy nagy hirtelen teljesen elveszítenéd a hozzáférésedet a bankszámládhoz, hitelkártyáidhoz, a PayPal-hez és a Venmo-hoz – mindezt csak azért, mert valamit közzétettél az interneten?
A Free Speech Friday ezen epizódjában Rainey Reitman, az Electronic Frontier Foundation (EFF) tanácsadója és a „Transaction Denied” című új könyv szerzője csatlakozik hozzám, hogy mélyebben belemerüljünk a pénzügyi cenzúra ijesztő valóságába, és megvizsgáljuk, hogyan válnak a nagy bankok és fizetési szolgáltatók csendben az internetes véleménynyilvánítás végső őrzőivé.
Reitman feltárja, hogyan kerüli meg egy maroknyi hatalmas pénzintézet az Első Alkotmánykiegészítést, hogy privatizált cenzorként működjön, eldöntve, milyen újságírást támogathat, milyen politikai nonprofit szervezeteknek adományozhat, és mely ötleteket tekintik „téves információnak”. A WikiLeaks korai pénzügyi blokádjától a független újságírókat és pártfüggetlen érdekvédelmi csoportokat érintő legutóbbi banki botrányokig ez a rejtett digitális infrastruktúra jobban irányítja az életedet, mint gondolnád.
Alastair Crooke: A Nagy-Izrael projekt összeomlása és a globális geopolitikai reset
Alastair Crooke szerint az Irán elleni háború nem csupán regionális, hanem globális geopolitikai fordulópontot jelent. Izrael válsága:
Netanjahu kétségbeesett, mert sem a Trump-féle kegyelem, sem a vádemelések elutasítása nem oldódik meg. A háborús eufória után az izraeli társadalom egyre inkább belátja, hogy Irán győzött, Izrael pedig veszített. Az ország öt-hat „nyerhetetlen háborúba” keveredett (Gáza, Ciszjordánia, Libanon), amelyekhez nincs elég erőforrás. Sokan visszatérnének Ben-Gurion eredeti víziójához: Izrael maradjon kis ország, maradjon a határai között, hagyjon fel a közel-keleti hegemónia tervével. A Nagy-Izrael projekt Crooke szerint összeomlóban van.
Oroszország:
Moszkva levonta a tanulságot Irán sikeres konvencionális rakétatámadásaiból: a Nyugat meghátrált. Szergej Karaganov szerint Oroszországnak erősítenie kell a konvencionális fegyvereket, de végső soron a nukleáris elrettentést kell hitelessé tenni. Európa egyre öngyilkosabb szankciós és Ukrajna-támogatási politikája miatt Oroszország hangvétele radikalizálódott – a döntéshozó központokat (London, Párizs, Berlin) is célba vehetik.
Kína:
Csendben, de határozottan tolja vissza az amerikai nyomást: korlátozza a tőkeáramlást, erősíti a saját kötvénypiacát, és európai partnerekkel is együttműködik. Nem hangos, de hatékony gazdasági ellenállás zajlik.
Crooke szerint ezek a folyamatok együttesen egy új, multipoláris világrend kialakulását jelzik, ahol a Nyugat hegemóniája gyengül, és a rivális hatalmak egyre magabiztosabban lépnek fel. A podcastban hangsúlyozza: Izraelben, Oroszországban és Kínában is mély stratégiai újragondolás zajlik az iráni konfliktus következményeként.