A legboldogtalanabb barakk

Negyed évszázaddal a Szovjetunió összeomlása után a NATO erősebb mint valaha: nem csak túlélte a hidegháborút, de tovább terjeszkedik, háborúban áll a világ számos pontján, és kiterjesztette jelenlétét Kelet-Európára. Miközben a katonai szövetség arra készül, hogy bekebelezze Ázsia természeti kincseit, a már bekebelezett régiókban konszolidáció zajlik, és a NATO rendfenntartó erőként próbálja újradefiniálni önmagát. Két évtized alatt az európai nemzetek az amerikai katonai-ipari komplexum rabjává váltak.

Joan Roelofs, a New Hampshire-i Állami Egyetem politikatudomány professzora a CounterPunch nevű magazinban az észak-atlanti szövetség tevékenységét övező számos kérdésről értekezett, melynek során arra a következtetésre jutott, hogy a NATO terjeszkedése az európai országok szuverenitásának teljes felszámolásával járt. A professzor rámutatott, hogy a nyugati közvéleményt alaposan félretájékoztatják a NATO szervezetével kapcsolatban: miközben a szövetség tisztán katonai célok mentén működik, az európai országokban kiterjedt propagandagépezettel olyan képet alakít ki magáról, mint ha a világbékét szolgáló szervezet lenne, amiben a tagállamok demokratikus úton hoznak döntéseket. A professzor azonban rámutat: a NATO nem egy egalitárius szervezet. Minden aspektusában az Amerikai Egyesült Államok uralma alatt áll, nem-amerikai tagállamai pedig végrehajtó elemei egy globális katonai gépezetnek.

“Tényleg demokratikusak-e ezek a nyugat-európai országok, vagy egyszerű banánköztársaságok? A hagyományos értelemben vett banánköztársaság demokratikus intézményekkel rendelkezik, de egy olyan katonai vagy pénzügyi elit irányítja, ami az Egyesült Államok vazallusaként működik.” A professzor szerint ugyanez mondható el ma az európai országokról, amit a NATO egy kiterjedt propagandagépezettel eltakar, így kialakít egy olyan képet, miszerint Európában demokráciák működnek, és a NATO maga is demokratikus.

Roelofs arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben hivatalos meghatározása szerint a NATO 28 ország védelmi szövetsége, és a NATO-szerződés 5. cikke előírja, hogy egy tagállam ellen végrehajtott fegyveres támadás a szövetség egésze elleni agressziónak minősül, a gyakorlatban nem igazán lehet egyértelmű határvonalat húzni, hol végződik a NATO fennhatósága, mert a szervezet nem csak az egyre növekvő számú tagállamokból áll, hanem a tagállamokhoz tartozó további hálózatokkal, partnerségi együttműködésekkel, és civilnek látszó szervezetek sokaságával benyomul a nem-NATO országok területeire. Ebben az értelemben a NATO-hoz hozzátartozik az európai nem-NATO országok 22 tagú együttműködése, és bár az európai országok választhatnak, milyen formában akarnak együttműködni a NATO-val, mindannyian a NATO rabjává váltak. Azok az európai országok, melyek nem a NATO tagjai, szintén részt vesznek közös hadgyakorlatokban, terrorellenes műveletekben, részévé válnak a “szövetségi” katonai gépezetnek. Ennek jegyében meg kell szabadulniuk az orosz fegyverektől és a varsói szerződés idejéből hátramaradt haditechnikától, és egyúttal meg kell szabadulniuk a politikailag nem-megbízható katonai vezetőktől. Eközben a katonai elit új generációját kötelesek kinevelni, amelynek tagjai már a NATO katonai akadémiáin kapják kiképzésüket.

Ebben az értelemben a NATO hálózata az európai országokon kívül magában foglal 7 észak-afrikai országot, az Öböl Együttműködési Tanács 4 országát, valamint országra szabott egyezményekkel kapcsolódik Afganisztánhoz, Ausztráliához, Irakhoz, Japánhoz, Pakisztánhoz, Dél-Koreához, Új-Zélandhoz és Mongóliához, miközben informális együttműködése van Kolumbiával, Hondurasszal és El Salvadorral. A NATO területén kívüli műveletek a NATO-tagságra várakozó országok bevonásával zajlanak. Hivatalos műveletek zajlottak Boszniában (1992-1994), Szerbiában és Koszovóban (1999-től napjainkig), Afganisztánban (2001-től napjainkig), Szomália partvidékén (2008-tól napjainkig), Líbiában (2011) és védelmi művelet Törökországban (2012-től napjainkig). Ennek során a NATO egy globális hadsereget hozott létre, és az afganisztáni háborút az ismert történelem eddigi legkiterjedtebb katonai koalíciója vívta: Afganisztánban többek közt finn és svéd katonák haltak meg. “A második világháborúban vereséget szenvedett országok mind a NATO hálózatának részei, és részt vettek az afganisztáni műveletekben; Olaszország és Németország is küldött katonákat, Japán pedig támogatást biztosított.” Ez a “demokratikus” “szövetség” tehát a világ számos régiójában háborúban áll, és egy globális katonai gépezetté vált, ami intenzív terjeszkedést folytat.

A NATO “cukiság-kampánya”

A professzor külön foglalkozik annak kérdésével, hogy a NATO nem csak a katonai kiadások fokozását és a nem-NATO területeken kezdett háborúkban részvételt várja el a tagállamoktól, de emellett kiterjedt propagandagépezettel gondoskodik arról, hogy az emberek ne egy katonai gépezetnek lássák a NATO-t, hanem demokratikus országok szövetségének. Roelofs felhívja a figyelmet arra, hogy a NATO a kelet-európai országokban intenzív propagandát folytatott, ami elvonta a figyelmet a szövetség katonai természetéről: a háborúk és gyilkolás helyett a “béke”, a “demokratikus”, és “szövetség” kulcsszavakat hozta előtérbe, hogy az emberek gondolataiban a katonai gépezetről egy elfogadható, barátságos kép rögzüljön. Ezzel előkészítették a kelet-európai országokat a csatlakozás elfogadására, de időközben a NATO területi jellegű “önvédelmi” szerveződésből “egy olyan katonai gépezetté vált, ami a világ bármely országának bármilyen tevékenységét emberi jogok sértésévé vagy terrorizmussá nyilvánítja, és az első adandó alkalommal megkezdi az ország bekebelezését. Eközben gyakran látni példát arra is, hogy a NATO maga teremti meg a külső fenyegetést, ami ellen később fellép” – írja Roelofs.

A NATO mögött ma már egy kiterjedt katonai-ipari komplexum áll, ami a gazdasági elit kezében van, de összefonódik a kormányok tevékenységével, és a fegyvergyártástól kezdve a civil célzatú befektetésekig mindenben érintetté válik, ami elősegítheti a katonai tömb terjeszkedését. A NATO gazdasági, politikai, oktatási és szociális tevékenysége egységesen egy “barátságos” kép kialakítását is folytatja. Roelofs ennek lényegét úgy foglalta össze, hogy a NATO a környezetvédelemtől kezdve a világbékéig mindennel foglalkozik, de eközben agresszív, terjeszkedő hatalomként működik, és

extrémistának nyilvánítja vagy elszigeteltségbe kényszeríti azokat a politikai és civil csoportokat, melyek nem támogatják a NATO területén kívül folytatott háborúkat.

A professzor emellett arra világít rá, hogy miközben a NATO katonáinak kiképzését szerte Európában és az Egyesült Államokban a legkülönbözőbb hivatalok és oktatási intézmények folytatják, ugyanezekben az intézményekben a katonai szövetség civil vezetőket és politikai vezetőket is kiképez. Az amerikai védelmi minisztérium 2014-ben adott a kongresszusnak egy jelentést, amiből kiderül, hogy a NATO összesen 155 nemzet 52600 állampolgárát képezte ki. A NATO oktatási programjai a világ szinte összes országából összefognak olyan diákokat, akik később közéleti tevékenységük során a NATO számára megbízható személyekként működnek. A professzor rámutat, hogy ez a hálózat egy globális háttérbázist jelent, ami saját tagjait minden országban gyorsan feljebb juttatja a katonai és civil ranglétrán, függetlenül attól, hogy az adott személy milyen téren működik. Ezek a személyek válnak később a tagállam civil, politikai és katonai vezetőivé.

Roelofs ugyanakkor rámutat, hogy a NATO bázisai szintén a terjeszkedést szolgálják elő, és nem csak a szokványos (katonai) értelemben: a NATO-bázisok egyben gazdasági és hírszerzési tevékenység központjai is, ahonnan az adott országban kiterjedt ügynökhálózatot működtetnek, és a katonai gépezet számára elfogadható irányba terelik a közélet alakulását.

A NATO eredete és identitásválsága

A NATO működésének megértéséhez elsősorban kialakulásának körülményeit kell ismerni. Roelofs kifejti, hogy a NATO az 1940′-es években abból az elgondolásból fogant, miszerint a Szovjetunió meg akarja szállni Nyugat-Európát, amit a CIA és más amerikai hírszerző ügynökségek segítségével lehet megakadályozni. Maga az elgondolás azonban nem a semmiből termett, a CIA a szovjet befolyás ellensúlyozása érdekében saját sajtóorgánumokat működtetett Európában, illetve olyan konferenciákat, szellemi műhelyeket szervezett, melyeknek egyetlen célja volt, hogy távol tartsák az európai értelmiséget a szocialista és pacifista ideológiáktól.

A professzor kifejti, hogy az Európa-szerte működő kereszténydemokrata pártoknak nem sok köze van a vallási élethez; a CIA egy ilyen szervezet-hálózat működtetésével azt akarta elérni, hogy kialakuljanak olyan politikai-gazdasági közösségek, melyek immunisak a szovjet befolyásra, így az adott korszak környezetében épp a kereszténységet mint szervezőerőt tudták szembeállítani a szovjet tömb materializmusával. Roelofs visszahivatkozik arra, hogy az olasz kommunista párt megbuktatásának CIA általi támogatása jól dokumentált és ezek a dokumentációk ma már nyilvánosan hozzáférhetőek, tehát van kézzel fogható bizonyíték arra, hogy Európában ilyen tevékenység zajlott.

A NATO létrehozásának katonai oka azonban nem csak a Szovjetunió mint külső veszély: a második világháború után fokozódott az amerikai elit félelme arra vonatkozóan, hogy Németország önálló, modern, és független hadsereget építhet, így kézenfekvő volt, hogy a németek kontroll alatt tartására létre kell hozniuk egy katonai tömböt, amiben Németország egy amerikai vezetés alatt álló koalícióhoz van kötve.

A professzor felhívja a figyelmet arra, hogy a fentiek okán – az amerikai irányítottság miatt – a NATO nem csak a hidegháború során, hanem azt követően is visszatartott lényegi információkat nem csak a közvélemény, de saját vezetői elől is. “Amikor nyilvánosságra jutottak az információk a titkos Gladio-hadseregről, az Európában állomásoztatott több ezer amerikai atomtöltetről, a nukleáris temetőkről, a szegényített-urán bombák teszteléséről, egyértelművé vált, hogy a NATO tevékenységének nagy része ismeretlen, még a tagállamok vezetői számára is.”

A varsói egyezmény felbomlása, a Szovjetunió széthullása után a nyugati vezetők azt gondolták, hogy a NATO egyetlen globális erővé válik, ami az “új világrend” katonai alapját jelenti majd, és a közvélemény támogatni fogja a “világ egyesítését”. Később azonban nem-NATO országok meghatározó gondolkodói azzal kezdték vádolni az Egyesült Államokat, hogy a NATO katonai gépezetét az amerikai világuralmi törekvések szolgálatába állította. A globális információáramlás lehetővé tette, hogy ezek az információk ill. gondolatok az európai és amerikai közvéleményben is elterjedjenek, ennek okán ma már a NATO számos tagállamában közmegvetés övezi a nyugati katonai szövetséget, és a NATO még kiterjedtebb propagandagépezet működtetésére kényszerül, illetve indirekt módon felszámolja a háborúk leállítását hirdető belföldi (NATO területén belüli) szervezeteket. A professzor azonban hangsúlyozza, hogy a korai sikerek ellenére ma már az európai közvélemény megosztott a NATO megítélésében, és a lakosság – országonként eltérő – jelentős hányada úgy tekint a NATO-ra mint egy olyan katonai gépezetre, ami biztosítja az amerikai ellenőrzést Európa felett.

Roelof szerint Európában ma nem demokráciák, hanem “banánköztársaságok” működnek, ahol az Egyesült Államok a katonai és hírszerzési szerveken keresztül ellenőrzés alatt tartja a kül- és belpolitikát. Európa tehát nem a szabadság korszakába jutott el a Szovjetunió összeomlásával, hanem egy másik nagyhatalom vazallusává vált. Az egyszerű állampolgárok többsége ellenzi a világban zajló háborúkat és vérontást, de a fentiek okán semmilyen befolyása nincs arra, hogy a NATO kezdjen-e újabb háborút olyan országok ellen, melyek nem a NATO tagjai. Az európai közélet legmeghatározóbb problémája ma a bevándorlás, ami szintén a világ más régióiban zajló háborúk eredménye. Vannak azonban olyan árulkodó jelek, melyek rámutatnak, hogy a NATO háttérbázisául szolgáló katonai-hírszerzési struktúra mozgatja a jelenkori népvándorlást.

A NATO létrehozásának oka a szovjet veszély, és a németek kontroll alatt tartása volt. A Szovjetunió összeomlásával azonban a külső fenyegetés megszűnt, így a NATO létezése is értelmetlenné vált. A németek kontroll alatt tartása azonban ma is érvényben van: egyetlen év leforgása alatt több mint egymillió bevándorló érkezett Németországba, ami gyorsan fokozódó terhet jelent a német gazdaságnak, fokozza a társadalmi feszültségeket, és túlterheli a rendvédelmi struktúrákat. Vagyis a bevándorlás cselekvésképtelenné teszi Németországot – ami a NATO egyik alapvető célkitűzése.

Egy másik árulkodó jel, hogy a bevándorlók tömegeit nemrég nyilvánosságra jutott információk alapján egy török titkosszolgálat irányítja Európába. Ugyanakkor, Törökország évtizedek óta a NATO tagállama, és a fentiekből adódóan nem maradhatott felszínen a török gazdasági-katonai elitnek az a része, amely a NATO számára nem megbízható.

A migrációs válság alapképlete a következő:

• a NATO egy tagállama – Törökország – beilleszkedésre képtelen migránsok millióit mozgatja Európába, leterhelve ezzel az európai gazdaságot és a rendvédelmet, valamint jelentősen átformálva a politikai közeg egészét, a szélsőjobboldal előretörése irányába. Mindezt a tevékenységet a NATO terrorellenes háborúi tették lehetővé, melyek során észak-afrikai és közel-keleti országokban több tízmillió ember veszítette el az otthonát, így menekültként ma már potenciális humánerőforrást jelentenek az európai rendvédelmi szervek túlterheléséhez.

Számos európai országban a honvédséget kellett bevetni határvédelmi célokra, mert a rendőrség olyan fokon túlterheltté vált, hogy nem képes egyidejűleg fenntartani a közrendet és ellátni a határvédelem feladatkörét. Ezekben az országokban azonban a honvédelmet általános leépülés jellemzi a NATO-tagság megszerzése utáni időszakban. Magyarországon a honvédség egészének bevetésével is kérdéses, hogy sikerülne-e ellenőrzés alatt tartani az ország összes határszakaszát.

Hetekkel ezelőtt Angela Merkel Törökországba látogatott, ahol már arról folytatott tárgyalást, hogy a NATO biztosítaná az Európai Unió és Törökország közti tengeri határokat, valamint segítene a Frontex – uniós határvédelmi ügynökség – működésében. A NATO ezzel a lépéssel rendfenntartó erőként próbálja újradefiniálni magát – egy olyan tevékenységgel szemben, amit a NATO egy tagállama – Törökország – folytat. Ezt az újradefiniálást segítő tényező, hogy a NATO kelet-európai tagállamainak egy része – éppen NATO-tagságuk okán – ma már nem rendelkezik olyan mértékű katonai erővel, amivel önállóan megbirkózhatna a migrációs válsággal. A NATO globális “szerepvállalásai” előállították a tömeges migrációt mint problémát, most pedig a NATO egy tagállama katonai logisztikával Európába mozgatja migránsok millióit, túlterhelve azon országok rendvédelmi struktúráit, melyek NATO-tagságuk megszerzését követően leépítették a nemzeti hadsereget.

Nem lehetnek kétségeink afelől, hogy Kelet-Európa és a Visegrádi Négyek sem lesz a “béke szigete” a közeljövőben. A fentiekből ugyanis egyenesen következik, hogy meg fogják teremteni azt az indokot, ami alapján a NATO ismét úgy tüntetheti fel magát, mint “Európa biztonságát garantáló erő”. Terrortámadások sorozatára kell számítani, amit a NATO “békefenntartó” erőként bevonását ajánló hangok fognak követni. Mi mást tennének? Hiszen a NATO akadémiáin ügynökévé váltak ennek a globális katonai gépezetnek. A NATO szervezetén belül konszolidáció zajlik, ami történelmi tapasztalatok alapján nagyobb hódító háborúk előkészületét jelenti: jelen helyzetben Ázsia természeti kincseinek megkaparintásáét.


http://www.hidfo.ru/2016/02/a-legboldogtalanabb-barakk/

Párizs szerint el kell fogadni egy többsebességes Európát

Jean-Marc Ayrault francia külügyminiszter egy vasárnapi interjúban úgy vélte, hogy a brüsszeli EU-csúcson a Nagy-Britanniával elért reformegyezség után “mindenkinek el kell fogadnia egy differenciált (azaz a többsebességes) Európát”.

“Mindenkinek el kell fogadnia egy differenciált Európát, amelyben azok, akik több Európát akarnak, haladhatnak, azok pedig, akik nem akarnak továbblépni, nem állítanak ennek akadályt” – fogalmazott a francia diplomácia vezetője a Le Journal du Dimanche című lapnak adott interjúban.

“Nagy-Britanniának mindig is sajátos helyzete volt az Európai Unión belül, és egyes tagállamok már eldöntötték, hogy továbblépnek az eurózóna vagy a schengeni övezet keretein belül. A britekkel való megegyezés egyszerűen elfogadtatta, hogy létezik differenciált Európa” – mondta Jean-Marc Ayrault.

“Az a fontos, hogy azok, akik tovább akarnak lépni az integrációban, ne legyenek akadályoztatva, miután mozdulni kell és vissza kell adni az Európai Uniónak a korábbi ambícióját” – tette hozzá.

A francia külügyminiszter szerint a pénteki megállapodás nem jelenti azt, hogy szétesik az, ami eddig volt, vagy hogy azok, akik tovább akarnak lépni, nem tehetik meg. “Az EU alapértékeinek és elveinek alapja megmarad” – hangsúlyozta.

“David Cameron (brit miniszterelnök) azt kérte Európától, hogy segítse neki megnyerni a népszavazást ahhoz, hogy az Egyesült Királyság az Európai Unióban maradjon. Ezt tettük meg Brüsszelben, miközben egy olyan döntést is meghoztunk, amely minden európai érdekét szolgálja” – hívta fel a figyelmet a külügyminiszter.

Azt is elmondta, hogy a brit népszavazás miatt nem kell felülbírálni az európai szerződéseket, Nagy-Britanniának nem lesz vétójoga az eurózóna megerősítését illetően, és az emberek szabad mozgásának elve sem kérdőjeleződik meg.

“Nagy-Britannia válaszokat kapott az aggodalmaira, és azt remélem, hogy ez alapján a britek az Európai Unióban való maradás mellett döntenek. Ez az Egyesült Királyság érdeke, és ez Európa és Franciaország érdeke is” – mondta Jean-Marc Ayrault.
(MTI)

Bal-Rad komm: A többsebességes EU azóta létezik, mióta a “Nagy Bumm”-azaz a tömeges bővítés megtörtént. Közérthetőbben: mióta a Közös Piac kiéhezett országai rávethették magukat Közép-Kelet-Európa rendszertváltott országaira.

Ekkor kialakult az Európán belüli gyarmattartók és gyarmataik rendszer. Számunkra nem éppen előnyös pozíciót jelentve. Mármint a MAGYAR NÉP számára!

A kétsebességes vagy többsebességes Európai Unió nem lehetőség, hanem tény!

A tegnapi felvételek déli szomszédunk, Szerbia (Jugoszlávia) fővárosában készültek.

NATO-ellenes tömeggyűlést tartottak ugyanis Belgrádban. ŐK NEM FELEJTENEK!

http://www.balrad.com/2016/02/21/%D0%B2%D1%81%D1%82%D0%B0%D0%B2%D0%B0%D0%B9-%D1%81%D1%82%D1%80%D0%B0%D0%BD%D0%B0-belgradban/

Szíria

Amerika látszatberzenkedésbe kezdett az ankarai maffia önjárása ellen. Persze az amerikai berzenkedés nem igazán hatott Kardigara és társulatára. Észak-Aleppoba tegnap késő délután török katonai egységek hatoltak be, és “földmunkálatokba” fogtak.

Damaszkusz kész elfogadni egy tűzszünetet, amennyiben a terroristák azt nem használják ki, és a felkelőket támogató országok addig felfüggesztik támogatásukat – közölte Bassár el-Aszad szíriai elnök szombaton.

Persze berzenkedések ide-nyilatkozatok oda-a háború Szíriában “vígan” zajlik tovább.

Aleppo mellett keleti irányba a szír kormányerők elvágták az Aleppo-Raqqa útvonalat, és ezzel teljesen ellenőrzésük alá vonták az Umm Turaykiya síkságot. Ezen a területen található Aleppo hőerőműve is, amelyet tegnap már elkezdtek ostromolni a damaszkuszi erők.

De hogy Aleppo terroristáinak tovább fájjon a feje, katlanba zártak 800 frissen Törökországból érkezett dzsihadista martalócot Safira és a hozzá közeli falu Tal-Aran között.

A város északnyugati részén lévő ipari térség latormentesítéséhez tegnap igen nagy buzgalommal látott hozzá a kormányhadsereg és a Hezbollah, meg az iraki önkéntesek csapata.

Észak-Latakiában az Ain Al-Quntara városhoz közeli Hinsibba település mintegy 180 latoregyede hagyta ott a fogát tegnak a kormányerők offenzívája eredményeként. (Hinsibba nem tévesztendő össze a korábban latormentesített Kinsibba várossal.)

Homsz provincia területén légi és földi erők pusztították az ilyen-olyan pribékhordákat Mahatin és Al-Mukasar, valamint Jebel al-Mahsaa-nál. A közeli Quraytayn városa amolyan lokális dzsihadista patkányfészek. Amint Jebel al-Mahsaa a kormányerők kezére kerül, Quraytayn latorjai be is zárhatják a boltot.

A Daraa-katlanban létrjött a dzsihadisták számára “Halálos Háromszög.” (Ők maguk nevezik így.)Tankjaik-páncélosaik min elpusztultak, a kormányerők (amelyek szintén hiányát látják páncélosoknak) tüzérséggel ritkítják őket. Viszont ez is elégségesnek tűnik

http://www.balrad.com/2016/02/21/sziria-64/

Szíria Homsz-tartományában Al-Zahra városban kettős robbantást hajtott végre ma délelőtt az ISIS.

A sátánfajzatok terrorjának legalább ötven halottja van. A sebesültek számát jóval százra teszik a becslések.

A város a szíriai alaviták központi helye. Az ISIS nyíltan minden alavita elpusztításának szükségességét hirdeti.

Nem is titkoltan-az Al-Zahraban elkövetett merényletet azonnal és erőteljesen megtorolta-illetve jelenleg is torolja-a szír kormányhadsereg. Az Aleppo mellett katlanba zárt mintegy 800 dzsihadista martalóc közül a jelentések szerint legkevesebb ötszázat kipusztítottak nagy felindultságukban. A Huveydzhin, Tel-Rimah és Tel-Faure településekre beszorított minden latorral végeztek.

Még három másik falu- Al-Halabi, Davakanah, és Al-Sabih-pribékjeire vár nagy valószínűséggel ugyanez a vég.

Ugyanis a szír haderő “Tigrisek” nevű különleges egysége ígéri, hogy holnap estére írmagjuk sem marad a katlanba zárt fenevad bandának. A katlan fölfűtése ugyanis az ő reszortjuk.

http://www.balrad.com/2016/02/21/terror-es-bosszu-sziriaban/

A DEMOKRÁCIÁNAK AZ Ő KÜLPOLITIKAI IMÁZSA UKRAJNÁBAN

Február 2-án Viktor Gvozgy altábornagy, az Ukrán Külső Felderítő Szolgálat parancsnoka magához Poros Jankó bábelnökhöz írt előterjesztésében kért felhatalmazást szolgálata számára, hogy megelőző intézkedéseket hozzon a HOLLANDIÁBAN ÁPRILIS 6-RA, AZ EU ÉS UKRAJNA KÖZÖTTI TÁRSULÁSI SZERZŐDÉS HOLLANDIAI JÓVÁHAGYÁSA KÉRDÉSÉBEN TERVEZETT KONZULTATÍV NÉPSZAVAZÁS MEGAKADÁLYOZÁSÁNAK érdekében.

A levelet a szétkergetett, „Berkut” nevű készenléti rendőri egység illegalitásba vonult számítástechnikai szakembereiből alakult „Kiberberkut” csoport szerezte meg – amely már eddig is számos, a junta számára roppant kellemetlen titokról rántotta le a leplet.

Az előterjesztés először megállapítja: Oroszország, hogy kitörjön nemzetközi elszigeteltségéből, illetve lejárassa Ukrajnát, intenzív propaganda és információs háborút indított ellene. Az orosz titkosszolgálat ezért kapcsolatot épít ki az európai országok olyan civil szervezeteivel, amelyek tevékenysége sértheti „Ukrajna nemzeti érdekeit”. Ilyen civil szervezeteknek tekinti az előterjesztés szerzője a levélben felsorolt és megemlített azon civil szervezeteket, amelyek aláírásgyűjtésbe fogtak annak érdekében, hogy Hollandiában tartsanak legalább konzultatív népszavazást: kívánja-e a lakosság, hogy a kormány ratifikálja az Európai Unió és Ukrajna között 2014. június 27-én megkötött társulási megállapodást.

(Mint ismeretes, a társulási szerződés megköttetett, a jelzett napon. Az Unió 28 tagállama parlamentjeinek azonban még jóvá kell hagyniuk azt, mielőtt az életbe lépne. Márpedig az Európai Unióhoz – valamilyen formában – való csatlakozás létfontosságú lenne a juntának. Még ha ez a szerződés valójában egy olyan mellékvágány, ami, adott esetben, arra szolgál, hogy időtlen időkig parkolópályán tartsa Európa ez idő szerint legszegényebb országát, hogy valójában sohase kelljen bevenni az „európai” klubba. Mely szerződés értelmében Ukrajnának vállalnia kell az EU tényleges tagjainak minden kötelességét – de semmit sem kap azok jogaiból. Viszont a junta utolsó szalmaszálként kapaszkodhat bele: lám, „beléptünk Európába”.)

A holland civil kezdeményezés sikere esetén Hollandia lenne az Unió egyetlen országa, amelynek lakossága – még ha csak semmire sem kötelező konzultatív népszavazás formájában is – véleményt mondhatna Ukrajna társult tagságáról. Az ukrán külső felderítés főnökének előterjesztése szerint a holland lakosság „eddig együttműködő volt” e kérdésben – a gaz orosz titkosszolgálat azonban most át akarja mosni a hollandusok agyát. (Akik agyát valami egészen más moshatja át: immár az ország parlamentjében, szakértő szájából is elhangzott: a maláj utasszállító gépet, amely utasainak nagyobb fele holland állampolgár volt, bizony-bizony, UKRÁN „BUK” RAKÉTÁVAL LŐTTÉK LE (mely fegyverrel a népfelkelők nem rendelkeztek, és nem rendelkeznek ma sem. Mint ahogy a szakértői jelentést – TÖBB MINT MÁSFÉL ÉVVEL (!!!) A TRAGÉDIA UTÁN, MÉG MINDIG NEM TETTÉK KÖZZÉ.)

De térjünk vissza az eredeti témához (mely kitérő után talán érthetőbbek lesznek az ukrán küldő felderítés tervezett, meglehetősen drákói lépései). A kémek főparancsnokának javaslatai szerint a cél elérésének alapvető módozatai a következők lesznek: „helyi újságírók egy meghatározott csoportja, akik készek arra, hogy UTASÍTÁSAINK SZERINT hozzálássanak a népszavazás, illetve szervezői körüli negatív információs háttér felépítéséhez. Továbbá annak módozatain is dolgozunk már, hogy A NÉPSZAVAZÁS KEZDEMÉNYEZŐIRE ÉS KÖRNYEZETÜKRE NYOMÁST (EGYEBEK KÖZÖTT FIZIKAI NYOMÁST) GYAKOROLJUNK MAJD. Hogy álcázzuk tervezett lépéseinket, úgy gondoljuk, hogy MAJD AZ ARAB MIGRÁNSOK NEVÉBEN LÉPÜNK FEL – AZ EURÓPAI TOLERANCIA ELVEINEK BETARTÁSÁT KÖVETELVE.”

Tetszenek érteni? Mostantól már nem csak Berlinből (Washington kinyújtott kezétől) dirigálnak majd nekünk, hanem abból a náci Kijevből is, amely ugyan soha a büdös életben nem lesz az Európai Unió tagja (jól is néznénk ki!), de amely a Soros-Obama-Merkel tengely engedélyével és utasításaival MÉGIS DIRIGÁLNI FOG NEKÜNK.
A kémfőnök előterjesztése NEM CSUPÁN A HOLLAND ANTIFASISZTÁKNAK, (valódi) EMBERJOGI AKTIIVISTÁKNAK, HANEM MINDAZON CIVIL SZERVEZETEK VEZETŐINEK, MINDAZON RENDEZVÉNYEK RÉSZTVEVŐINEK SZÓLÓ FENYEGETÉS, AKIK ÉS AMELYEK SZEMBE MERNEK SZÁLLNI A KIJEVI NÁCI JUNTÁVAL! Vigyázzatok: aktivistáink szétverik a pofátokat, összeverik mindazon vezetőket, szervezőiket, akik bármiféle olyan megmozdulást merészelnének szervezni, ami nem tetszik a juntának.

Tetszenek érteni, mi történik?! A NÁCI GÖRÉNYEK – leverve, elfojtva minden belső ellenállást Ukrajnán belül – IMMÁR EURÓPÁRA IS KITERJESZTENÉK JOGHATÓSÁGUKAT! Szuverenitás ide, szuverenitás oda – hiába, hogy ránk, a saját országunkban, NEM VONATOZHATNAK A NÁCI REZSIM TÖRVÉNYEI, ők mégis hozzálátnak ahhoz, hogy ezeket a törvényeket ránk is érvényesítsék. Európába beszivárgott ukrán náci rohamosztagosok mostantól már nemcsak Kijev, Ogyessza, Harkov, Dnyepropetrovszk, Zaporozsje utcáin verik szét az antifasiszta ellenállókat, hanem immár azt is indítványozzák, hogy UGYANEZT MEGTEHESSÉK HÁGA, AMSZTERDAM, BERLIN, MADRID, BUDAPEST UTCÁIN IS! (Nyilván önmagukból – a jenkik bábjaiból, ügynökeiből – indulva ki feltételezik azt: Európában az embereknek nincs önálló véleményük. És ha föllépnek az ukrajnai fasizmus és rémtettei ellen, azt csak orosz ügynökökként, valamiféle Moszkva által agymosott csőcselékként, és nem saját meggyőződésükből cselekszik.)

Teszi ezt egy olyan náci bábállam, amely egyébként MINDEN, VALAMENNYIRE IS MEGHATÁROZÓ BELPOLITIKAI LÉPÉSÉBEN WASHINGTONTÓL ÉS BRÜSSZELTŐL FÜGG. MINKET EGY NÁCI, TERRORISTA, MAFFIÓZÓ ZSIVÁNYFÉSZEK HATÓSÁGAI ÉS TERRORISTÁI MERÉSZELNEK FENYEGETNI, MÉGHOZZÁ A SAJÁT ORSZÁGUNKBAN!

Országgyűlési hölgyek és urak! Jól fontolják meg, hogy beengednek-e Európának akárcsak a peremére is olyan banditákat, zsiványokat, korrupt, tolvaj útonállókat, gengsztereket, akik nekünk itt a saját országunkban fognak dirigálni, SZUVERENITÁSUNKAT LÁBBAL TIPORVA MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROKAT FOGNAK TERRORIZÁLNI A SAJÁT HAZÁJUKBAN!

Alaposan gondolják át: jó döntés volt-e egy olyan liberálfasiszta szuperhatalom csatlósául szegődni, utasításait bokacsattogtatással végrehajtani – amelyik ilyen rablókat, útonállókat, terroristákat szabadított a nyakunkba! A”demokrácia”, az „emberi jogok” nagyobb dicsőségére.
(Csikós Sándor)

Ian Bömermann híres-neves német televíziós személyiség töltötte fel Twitter oldalára a tegnap este a szászországi Claußnitz városában történteket.

A városba első alkalommal érkező muszlim migránsok helyi lakosok által való, szívélyesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető fogadtatásról.

Claußnitz polgárai nemes egyszerűséggel elállták a migránsokat fuvarozó autóbuszt, és az utasok számára is eléggé nyilvánvaló módon NEM LELKESEDTEK Bundesmutti meghívottjainak érkeztén. Olyannyira nem lelkesedtek, hogy nem is engedték őket leszállni a járműről.

Több “meghívott” is-elsősorban is nők meg gyerekek-sírva fakadtak a “meleg” fogadtatás láttán. Rögvest leesett náluk, hogy ebben a német városban-Claußnitzban-a helyiek nemigen fognak velük szelfizni.

A helyi “The Local” című újságban a város elöljárói felháborodásuknak adtak hangot. “Szégyenteljesnek, tragikusnak, és antiszociálisnak” nevezték Claußnitz lakóinak a magatartását, amellyel-szerintük-nem öregbítették sem a Németországról a VILÁGBAN kialakult szép képet és jó hírt, de Németország szerte is Claußnitz rossz hírét keltik!

http://www.balrad.com/2016/02/20/nemetorszag-es-clausnitz-szegyene-a-nep-hangja/

Ankara háborút akar kiprovokálni a NATO és Oroszország közt

Roland Lombardi francia Közel-Kelet szakértő szerint Európa hibás helyzetértékelés alapján hoz döntéseket a kontinenst sújtó legjelentősebb problémák vonatkozásában; a közel-keleti régióban nem az orosz jelenlét, hanem elsősorban Törökország és Szaúd-Arábia jelent fenyegetést az európai érdekérvényesítésre.

Az elemző az Atlantico magazinban kiadott publicisztikában arra figyelmeztet, hogy Ankara számára egy hatalmas üzlet elvesztését jelenti a terrorizmus elleni harc, ezért elkeseredésében akarja bevonni a NATO-erőket Szíriában, hogy hátráltassa az orosz beavatkozást. Lombardi úgy gondolja, hogy Moszkva céljai Szíriában nem fenyegetést jelentenek a Nyugat számára, hanem épp ellenkezőleg, az európai érdeket védelmezik. Az elemző szerint Oroszország szíriai beavatkozásának három célja van:

1. regionális, illetve globális hatalommá válás azáltal, hogy a beavatkozással demonstrálja: meg tudja oldani a világ más régióinak problémáit, és a Közel-Keleten stabilizáló erőként lép fel,
2. támogatni a szíriai kormányt, ami így szükségképp az al-Kaida és Daesh (Iszlám Állam) tevékenységével szembeni egyetlen erős bástyává válik,
3. harcol a radikális iszlamizmus ellen, ami nem csak a térség országai, de Oroszország számára is veszélyt jelent.

Lombardi felteszi a kérdést: ezek közül melyik célkitűzés jelent fenyegetést a Nyugatra nézve? “Vagy vaknak, vagy komplett idiótának kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa; Oroszország nem csak saját érdekeit védi a Közel-Keleten, hanem egyúttal az európai érdeket is védelmezi – különösen Franciaországét.”

A szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy a novemberi francia terrortámadás előkészületei, és a francia mecsetekben lázító imámok tevékenysége mind közel-keleti terrorszervezetekhez köthető, amiket nem lehet felszámolni úgy, hogy közben a nyugati szövetség egy-egy országa olcsó olajat akar venni tőlük. Ezzel ugyanis a terrorszervezet fennmaradásában és a kaotikus állapotok fenntartásában válnak érdekeltté, nem a háborús régiók stabilizálásában.

Törökország és Szaúd-Arábia ugyan a terrorellenes koalíció része, de kettős játszmát folytat. Lombardi szerint Ankara nemzetközi elszigeteltségbe került, mert a Szíriából és Iraktól elszakított régiókban olcsó olajhoz tud jutni, ennél fogva érdekében áll a radikális iszlamista csoportok kormányra juttatása Damaszkuszban. Ezt a politikát azonban egyedül Szaúd-Arábia támogatja nyíltan, ezért Ankara elkeseredettségében megpróbálja bevonni a NATO-erőket egy Oroszország elleni fegyveres konfliktusba, hogy megakadályozza a helyzet stabilizálását.

Lombardi arra figyelmeztet, hogy Törökország lépései kiszámíthatatlanná váltak, mert az amerikaiakkal már nem egyeznek az érdekei, Oroszországgal pedig egyre fokozódó érdekellentétbe került a török határ felé tartó olajkonvojok lebombázása miatt. A szakértő szerint fokozódik annak valószínűsége, hogy a török hadsereg bevonul és egész régiókat szakít le Szíriáról, hogy a kormány által nem ellenőrzés alatt tartott olajmezőket megkaparintsa.

http://www.hidfo.ru/2016/02/ankara-haborut-akar-kiprovokalni-a-nato-es-oroszorszag-kozt/