Raphael Bonelli pszichiáter műsorában és könyvbemutatójában azt állítja, hogy a nyugati társadalmak – különösen Európa – egyre inkább elveszítik a valósággal való kapcsolatukat, és „felszínes gondolkodás” uralkodik el. Szerinte a közbeszédet és a médiát belső ellentmondások jellemzik: bizonyos általánosítások tiltottak, mások elfogadottak, miközben a logikai következetesség háttérbe szorul.
Bonelli a „potemkini falu” metaforával írja le a jelenséget: a valóság helyett látszatok és ideológiai konstrukciók dominálnak, amelyeket sokan kritikátlanul elfogadnak. Ennek oka szerinte az, hogy az emberek nem mennek a felszín mögé, nem vizsgálják meg állítások igazságtartalmát, hanem automatikusan átveszik az ismételt narratívákat.
A gondolkodást két szintre bontja: „felszínes” (gyors, intuitív, kritikátlan) és „mély” (reflektív, logikai, valósághoz kötött). Utóbbi visszaszorulását több tényezővel magyarázza, köztük a digitális környezet okozta figyelemromlással és az ideológiai befolyással. Állítása szerint a fiatalok koncentrációs képessége csökken, és általános intellektuális hanyatlás figyelhető meg.
Megoldásként a tudatos, önálló gondolkodás visszaállítását javasolja: az információk kritikus ellenőrzését, a valóság észlelésének elsődlegességét, valamint az értelem, az érzelmek és az értékorientáció („szív”) egyensúlyát. Könyvét gyakorlati útmutatónak szánja arra, hogyan lehet megszabadulni a manipulációtól és visszatérni a realitásalapú gondolkodáshoz.
2026. április 13., hétfő
Kinevelték belőlünk a gondolkodást
2026. április 12., vasárnap
Alkossunk kis, bizalomra épülő közösségeket
Az UnHerd podcastban Ian McGilchrist szerint széles körben érzékelhető, hogy a nyugati kultúra túlzottan bal agyféltekés irányba tolódott: elvesztettük az intuíciót, a jót és az igazat érintő mélyebb érzékünket. A probléma az, hogy ezeket az értékeket a politikába átültetni szinte lehetetlen – a politika harcias, ego-vezérelt és erőszakos, így az eredeti jóság gyakran elvész, mint Orpheusz Eurüdikéje.
McGilchrist szerint nagy változásra van szükség, de a hagyományos „csináljunk programot, bizottságot, mérjük a haladást” megközelítés éppen a bölcsesség ellentéte. Nem több hatalomra, hanem több bölcsességre van szükségünk. Ezt azonban nem erőltetéssel érhetjük el. Taoista és keleti bölcsességre hivatkozva azt javasolja: álljunk félre. Ne „csináljunk” dolgokat, hanem hagyjuk, hogy történjenek (non-doing, wu wei). A kertész példája: nem ő teremti a növényt, csak eltávolítja a gyomokat, táplál és vár. Hasonlóan mi is eltömítettük a Tao, az isteni vagy a Szentlélek áramlását a világban.
A megoldás nem passzivitás, hanem tudatos nem-tudás (unknowing) és nem-cselekvés – fegyelmezett figyelem, meditáció, ima, a „majom-elme” lecsendesítése. Így teret adunk annak, ami valóban fontos.
Gyakorlatilag kis, bizalomra épülő közösségeket javasol – mint a sötét középkor kolostorai –, ahol az emberek ismerik egymást, közösen étkeznek, imádkoznak, segítenek. Ezek organikusan terjedhetnek alulról felfelé, nem központi parancsszóra. Végső soron mindenkinek saját lelkével kell kezdenie: „soul-making” (Keats), a lélek növelése, nem sorvasztása. McGilchrist „reményteljes pesszimistának” nevezi magát: látja a bajt, de hisz benne, hogy ha csak a lakosság 2%-a is átáll erre a gondolkodásra, figyelmesebbé, nyitottabbá válik, és egy évtized alatt gyökeresen megváltozhat a közbeszéd – túl a materialista, redukcionista (Dawkins–Pinker-féle) világképen.
A jó, a szép és az igaz nem mechanikus erőként, hanem vonzóerőként (attractor) hat ránk – ezeket kell újra testet ölteniük.
Tűzszünet vagy csapda? – A közel-keleti erőviszonyok újrarendeződése Pepe Escobar szerint
Escobar úgy látja, hogy az Egyesült Államok mozgástere korlátozott: egy esetleges eszkaláció – például szárazföldi invázió – nem hozna stratégiai áttörést, viszont súlyos veszteségekkel járna. Irán katonai képességeit alábecsülik, miközben Teherán tudatosan visszafogottan reagál, hogy ne fedje fel teljes arzenálját.
A konfliktus regionális dimenziója egyre összetettebb. Az Öböl menti államok megosztottak: Katar és Omán inkább Irán felé hajlik, míg az Egyesült Arab Emírségek és részben Szaúd-Arábia Izraelhez közelít. Ez a törésvonal a GCC (Öböl menti Együttműködési Tanács) dezintegrációjához vezethet.
Escobar élesen bírálja a „kollektív Nyugatot”, amely szerinte morálisan és politikailag is válságban van, miközben a Nagy Babiloni Szajha belső feszültségei erősödnek. Antikrisztuskövető Fosztogató Donald Trump politikáját impulzívnak és korlátozott információkra épülőnek tartja.
Kína és Oroszország eltérően reagál: Moszkva profitál az energiaárakból, míg Peking stratégiai dilemmával szembesül. Kína egyszerre próbálja biztosítani energiaszükségletét és elkerülni a közvetlen konfrontációt, miközben – Irán ösztönzésével a tárgyalásokra – már közvetett garanciavállalóvá vált.
Összességében a beszélgetés szerint a tűzszünet inkább taktikai szünet, mint valódi béke, és a térségben egy új, multipoláris erőegyensúly formálódik, amelyben a hagyományos szövetségi rendszerek gyorsan átalakulnak.
2026. április 11., szombat
Nyugdíj helyett euthanázia
Tamara Ugolini, a Rebel News riportere beszélget a Dying to Meet You című film rendezőjével, Amanda Achtmannal arról, hogy Kanada „ingyenes” egészségügyi rendszerében hogyan kínálnak a fájdalomban szenvedő időseknek halált a gondozás helyett.
2026. április 10., péntek
A WHO és a globális “egészség”diktatúra
A KlagemauerTV (kla.tv) adása szerint a WHO – miközben hivatalosan a világ egészségét hirdeti – valójában a gyógyszeripar érdekeit szolgálja, és egy globális egészségügyi diktatúra kiépítésén dolgozik a Pandémiás Szerződés és a Nemzetközi Egészségügyi Szabályok révén. A szervezetet a Rockefeller Alapítvány alapította és finanszírozza évtizedek óta, John D. Rockefeller Jr. (Hochgrad-Freimaurer) kulcsszereppel. A Rockefellerek a 20. század elején átalakították az orvosi képzést: a természetgyógyászatot kiszorították, helyette a kémiai, szabadalmaztatható gyógyszerek („egy tabletta minden betegségre”) váltak egyeduralkodóvá, ezzel hatalmas piacot teremtve a petrolkémiai alapú gyógyszeriparnak.
A WHO több „kérdéses” pandémiát hirdetett ki (madárinfluenza 2005, sertésinfluenza 2009, Covid-19), amelyek során a gyógyszeripar (Pfizer, Johnson & Johnson, Roche, GSK, Sanofi, BioNTech) hatalmas profitra tett szert, miközben szerte a világon súlyos mellékhatások, halálesetek és krónikus betegségek jelentkeztek (pl. mRNA-oltások, 2011-es indiai gyermekbénulás-járvány).
Az adás szerint a WHO mögött álló kulcsszereplők – Rockefeller, Bill Gates, egyes pharma-vezetők, valamint a WEF, CFR, Trilaterális Bizottság, Club of Rome – mind szoros kapcsolatban állnak a Hochgrad-Freimaureriával. A felsőbb fokozatokban Lucifer/Sátán a „fényhozó” istenként jelenik meg, és a világ népességének alávetése a végső cél.
A kla.tv szerint a WHO nem az egészség javítására törekszik, hanem a lakosság gyógyszerfüggővé tételére, önálló gyógyítóerők elvesztésére és központi ellenőrzés alá vonására. Ezért figyelmeztetnek a tervezett nemzetközi egészségügyi előírások ellen, mert azok szerinte kötelező oltásokat és globális diktatúrát eredményezhetnek.
Amerika győzni akar
A közel-keleti helyzet továbbra is gyorsan romlik, annak ellenére, hogy már hatályba lépett a kéthetes tűzszüneti megállapodás. Az orosz hírszerzés szerint az Egyesült Államok nem szándékozik engedményeket tenni Iránnak, és elszántan törekszik a háború megnyeréséért. Az orosz hírszerzés állítása szerint az Egyesült Államok jelenleg is folytatja erőinek megerősítését a Közel-Keleten, és arra készül, hogy „több területet érintő csapást” mérjen Iránra.