Szíria

Szíriában Aleppo tartományi fővárostól délnyugatra érzékeny vezérveszteségeket szenvedtek a bűnbandák. A szír kormányerők végeztek Ali Nasser Al-Sharhannal a “Jaish al-Fatah” és Khattab al-Ansarival az “Al-Nusra Dzshabhat” helyi hordavezéreivel. És azok népes falkáinak egyedeivel. Tán néhány hírmondó maradt a bűnbandákból.

Homsz tartományban Mhin, Gaibov és Hafr térségekben tegnap ismét ellentámadást jíséreltek meg a dzsihadista latrok a szír kormánycsapatok ellen. Rossz elképzelés volt a részükről ez, rosszul kivitelezve.Még egy ilyen akció, és le is húzhatják a rolót.

Damaszkusztól keletre tegnap tíz faluból pucolták ki a hadsereg egységei a terroristákat.

Az orosz légierő az elmúlt 24 órában “CSAK” tíz alkalommal csapott le a banditacélpontokra.

Szíriában két dolog biztos: a kormányhadsereg minden banditahorda ellen harcol, a sokféle martalóchorda pedig össze-vissza. Az utóbbi idők meglehetősen ínségessé váltak martalóckörökben-ellátmányilag. Így aztán egyre több banda kénytelen saját innovatív barkácsolmánnyal ártani a rivális hordáknak. Az alábbi videon a “Sátán Ágyúja” – működés közben. Sűrűn beépített területen képes pusztítani.

Az iraki fővárostól, Bagdadtól mintegy száz kilométerre található Ramádi. A múlt hét végén az iraki kormány figyelmeztette a város lakosságát, hogy offenzívát indítanak a Ramádit május óta megszállva tartó dzsihadista férgek ellen. Fölszólítva a városlakókat, hogy aki tud-meneküljön el Ramádiból.

Tegnap aztán már be is nyomultak a város belső területeire is, miután két napon keresztül a hadserek Mi-35-ös harci helikoptereiről a levegőből puhították egy kicsit a sátánfattyakat.

http://www.balrad.com/2015/12/23/sziria-22/

A kártékonyságuk mégsem a fizetésükben jelenik meg igazán. Sokkal inkább a ténykedésükkel okozott kár mértéke a borzalmas.

Kétszer annyi az állami vezető, mint öt évvel ezelőtt

Megállíthatatlan ütemben bővül a kormányzati fejesek tábora!

Míg alig két éve még azon szörnyülködtünk, hogy 130 fölé nőtt a miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok száma, addig mostanra ez már 170-re hízott, ami abszolút rekordnak számít.

Hihetetlen, de tény: ezzel pontosan kétszer annyian vannak, mint Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején, amikor még csak 85-en dolgoztak ezeken a posztokon.

Az utóbbi hónapokban Rogán Antal új minisztériuma, a Miniszterelnöki Kabinetiroda felállítása és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) átszabása miatt gyarapodott elsősorban az államtitkárok és helyettes államtitkárok serege.

Rogánéknál a miniszteri mellett négy új államtitkári és egy helyettes államtitkári pozíció létesült, míg a gazdasági tárcánál Varga Mihály miniszter jelentette be négy új adóügyi helyettes államtitkár kinevezését, ami éves szinten több mint 110 millió forintos pluszkiadást jelent.

Az államtitkárok száma ezzel elérte az 59-et, soha ennyien nem voltak még.

A fejesek fizetése (a szintén rekordszámú miniszteri biztosokkal együtt) már éves szinten 2,4 milliárd forintba kerül az adófizetőknek.

Mindez azért is érdekes, mert lényegében a 2010-es kormányváltás óta zajlik az állami bürokráciacsökkentő kampány, folyamatosan alakítják át a közigazgatást, de az apparátus csak nem akar csökkenni, és a kormányzati vízfej is egyre duzzad, így nőnek az erre fordított kiadások is.

Legutóbb például novemberben fogadták el a bürokráciacsökkentő törvénycsomagot, de ez sem az államapparátust és a vezetőket faragta, hanem csak a különböző eljárási illetékeket csökkentette.

A kormány egyébként korábban is többször kifejtette, hogy nem tartja a bürokrácia elburjánzásának az állami vezetők számának növekedését.

A 2010 előtti 13 tárcához képest ugyanis ma már csak tíz működik, s állításuk szerint a feladatok koncentrálásával hatékonyabban, olcsóbban működik az állam.
(blikk)

Ingyenes internetet és tiszta lakást követeltek az olaszországi migránsok

Tiltakozott egy csoport afrikai bevándorló Olaszországban, mert a számukra biztosított ingyenes szálláson és ellátáson túl NINCS INGYEN internet, és NINCS AKI OTTHONAIKAT KITAKARÍTSA!

A kétezerszáz lakosú Cerenova településen elhelyezett huszonnégy afrikai bevándorló a főutcán rendezett ülősztrájkkal követelte, hogy ingyenes internetes összeköttetést biztosítsanak számukra, valamint a helyi önkormányzat takarítónőt fogadjon fel szállásaik rendben tartására.

Követeléseik nyomatékosítására a bevándorlók Cerenova utcáin felborították a hulladéktárolókat is. A polgármester és a rendőrség fellépése kellett ahhoz, hogy a bevándorlók visszatérjenek a nekik bérelt két családi villába. Az afrikai férfiak a nyáron érkeztek meg a dél-olasz partokra és júliustól a lombardiai Cerenova fogadta be őket. Egy szociális munkát végző szövetkezet törődik a migránscsoporttal. Cerenova naponta fejenként 35 eurót (több mint tízezer forintot) fizet a bevándorlók eltartására.
(MTI)

Törökország Izraellel szövetkezve rendezné át a Közel-Kelet térképét

Törökország és Izrael előzetes megállapodást kötött arról, hogy a felek helyreállítják diplomáciai kapcsolataikat.

A török-izraeli kapcsolatok befagyasztása a 2010-es izraeli gázai blokád idején hivatalosan humanitárius segélyszállítmány jellegű rakománnyal a Gázai-övezet kikötője felé tartó Mavi Marmara teherhajón történt incidens óta tart. A törökországi IHH civil humanitárius segélyszervezet által üzemeltetett hajót akkor az izraeli haditengerészet speciális egységei tűzharcban foglalták el, melynek során kilenc török állampolgár életét vesztette. Izrael az áldozatok családjainak részére juttatandó anyagi kártérítést ajánlott a török kormánynak, amit a török vezetés az összeg felsrófolása után az izraeli miniszterelnök bocsánatkérése mellett 20 millió dollár értékben elfogadott. Az áldozatok családjai 2015 augusztusában beperelték a török kormányt a kártérítési összeg kifizetésének késleltetésében Izraellel való összejátszás, és az akciót vezető izraeli parancsnok nemzetközi felelősségre vonásáért indított eljárás lezárása miatt, melyet a török vezetés a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elutasítása után fellebbezés nélkül hajtott végre.

A Zürichben létrejött török-izraeli előzetes megállapodás pontjai a kártérítési összeg kifizetését, a nagykövetek kölcsönös visszahelyezését, az incidenssel kapcsolatos mindennemű izraeli felelősségre vonás kizárásának török parlament által megszavazott törvénybe foglalását (!), a Hamasz törökországi működésének teljes körű korlátozását, és egy izraeli-török gázüzlet és vezetéképítés kooperációs szándékának megerősítését tartalmazzák.

Recep Tayyip Erdogan török elnök a megállapodással kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az Törökországnak, Izraelnek, Palesztinának és az egész régiónak jó. A megállapodás reálpolitikai értelmezéséből egyértelmű az a következtetés, hogy minden eddigi török-izraeli konfliktus olyan álkonfliktus volt csupán, amely a felek nem egyértelműen meghatározott érdekeinek ütközéséből fakadt. A két fél politikai vezetése az általuk folytatott külpolitika mechanizmusain keresztül létrejövő folyamatok egyértelmű iránya alapján mostanra pontosan meghatározta saját regionális érdektörekvéseit, és mivel ezek az érdekek egyezést mutatnak, a felek kooperációját politikailag is törvényszerűnek minősítették. Ezen egyezések a következők:

Irán ellenes politika – A Szaúd-Arábia által beharangozott iszlamista országok nagykoalíciója, amely retorikában a Daesh ellen irányul, valójában egy Irán ellenes szövetség katonapolitikai alapjait hivatott létrehozni, melynek sikeressége akárcsak politikai szempontból igencsak kérdéses, valós hadászati értékminőségéről a jemeni háborúban elszenvedett szaúdi koalíciós fiaskót tekintve nem is beszélve. Irán az expanzív török politika iráni érdekövezet elleni lépéseit – a szunnita terrorcsoportok szíriai és iraki támogatása; a katari török katonai bázis kiépítése; Irak területi egységének megbontása irányában ható török katonai műveletek – egyértelmű fenyegetésként értelmezi, és ez az iráni-török kapcsolatokban lévő feszültségek kiélezéséhez vezet. Ennek a feszültségnek az enyhítésére a török vezetés semmilyen lépést nem hajlandó tenni, ezért a feszültség további várható fokozódása a hagyományos iráni-izraeli ellentét miatt Ankarát az Izraellel való szövetség újbóli megerősítésére ösztönzi.

Expanzív politika – a felek politikai elitjeinek intenzív területszerző külpolitikai természete a régió vonatkozásában Szíria és az iraki kurdisztáni régió bizonyos területei felett gyakorolt ellenőrzést illetően mindkét fél részéről az együttműködésben biztosítja ezen politika kapacitásainak legnagyobb kibontakozását. Törökország Szíria északi részének, Izrael pedig Szíria délnyugati részének teljes ellenőrzésében érdekelt. A török vezetés egy esetlegesen létrejövő, Damaszkusszal szövetségi viszonyban lévő észak-szír önálló kurd régió meghiúsítása és a Daesh-el folytatott jövedelmező illegális olajkereskedelem további biztosítása, Izrael pedig a Golán vízbázisa és olajkészleteinek kiaknázása miatt. Az iraki kurdisztáni régióból származó olcsó olajhoz való hozzájutás az iraki kurdok Barzani klán vezette politikai szárnyának támogatására ösztönzi egyidejűleg mind Izraelt, mind Ankarát, amely egy erős iráni ellenmanőver (a Barzani klánnal szembenálló kurd politikai erők erősödő megtámogatása) esetén Irak területi integritásának felszámolásának kísérletére késztetheti a feleket, melynek első jele a török haderő iraki bevonulásában meg is nyilvánult.

Amerikai hegemón befolyása – A hidegháború alatt a török-izraeli együttműködés a washingtoni külpolitika egyik Közel-Kelettel kapcsolatos alappillére volt. Az USA közel-keletre gyakorolt befolyási erejének nagyfokú csökkenése a szíriai orosz katonai jelenlét, és annak támogatási hatására újból felerősödő szír-iraki-iráni együttműködés (az un. síita tengely) miatt az elvesztett geopolitikai kontroll visszaszerzését az USA külpolitika kiemelt célnak tekinti, és minden hagyományosan általa felhasznált és bevált eszköz újra felhasználásra kerül.

Gazdasági érdekegyezés – A  már említett olajkereskedelemben való kooperáció mellett, amely nagyban függ a többi térségi szereplő cselekvésének irányától és intenzitásától, az a terület, amely a felektől független szereplők hatásától a leginkább érintetlen marad, a gázkereskedelem. Izrael a Leviatán gázmező-blokk kiaknázását egy Egyiptomba irányuló exportra alapozta, de a Nílus országának tengerparti övezetében feltárásra kerülő, a Leviatánnál jóval nagyobb mennyiségű energiahordozót rejtő Zohr gázmező miatt Egyiptom elállt a további tárgyalásoktól, így Tel-Aviv új értékesítési piacot kénytelen találni. Az izraeli kínálatra pedig Törökország jelenleg megfelelő piac lenne. A török agresszió miatti orosz-török konfliktushelyzetben egyelőre bizonytalan kivitelezésű Török-áramlat esetleges kiesése által okozott vákuum, és az Azerbajdzsánból és Iránból török területre érkező gázimport infrastrukturális sebezhetősége a kiújuló kurd-török polgárháború okán a török vezetést egy olyan importforrás biztosítására kényszeríti, amely ideális esetben ezen tényezőktől független, és rövidtávon is megvalósítható. A keresleti és kínálati érdekek teljes egyezése ezért egy Izraelt-Törökországgal összekötő gázvezeték kiépítésének lehetőségét vetítik előre. Ennek a realitása azonban a török-áramlat gázvezetékkel megegyező, ugyanis a Gazprom, amely eddig kizárólagos koncesszióval rendelkezett a másik Izraeli gázmező – a Tamar – jelentős részének feltárására, egy októberi államközi megállapodással többségi részesedést szerzett a Leviatán blokk feltárását végző konzorciumban.

A fenti tények összegzéséből az a következtetés vonható le, hogy a török diplomácia az elszigeteltség felszámolására tett legújabb kísérlete is legfeljebb hamis sikernek könyvelhető el, mert a török hatalmi elit számára mostanra gyakorlati szinten politikailag a túlélés egyetlen esélye az amerikai hegemóniára alapozott unipoláris világrend szerkezeti megerősítése, míg a török gazdaság csak egy többpólusú gazdasági világrendbe való konfliktusmentes betagozódás esetén lesz fejlődőképes. Ez az ellentmondás pedig a török politika további nagymértékű kilengéséhez vezet, amivel Törökország elveszti annak a koncepciónak a lényegét, melynek alkalmazásával az Atlanti-Óceántól a Csendes-Óceánig terjedő, úgynevezett szunnita öv stabilizációs központjává válhatott volna. Így a kibontakozó multipoláris világrendben ennek a központnak a szerepét más fogja minden bizonnyal betölteni, és az erre irányuló hatalmi harcok már elkezdődtek. Az egyiptomi kezdeményezésű arab katonai koalíció létrehozásának terve az Arab Liga keretein belül, és a szaúdi vezetés bejelentése a terrorellenes iszlám nagykoalícióról már ennek a folyamatnak része, és ezekben a csatákban Törökország a kezdeményezés elvesztésével statisztaszerepbe szorult.


http://www.hidfo.ru/2015/12/torokorszag-izraellel-szovetkezve-rendezne-at-a-kozel-kelet-terkepet/

Erdogan több bütykét is szorítja már a papucs

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a héten Moszkvába várja Selahattin Demirtast, a törökországi Kurd Demokrata Párt vezetőjét.

Az ankarai parlamentben 80 mandátummal rendelkező Kurd Demokrata párt a legfőbb politikai szövetségese az Erdogan-rezsim ellen ismét fegyveres harcot vívó Kurd Munkáspártnak.

A moszkvai találkozó megbeszéléseinek egyik fő témája a párt moszkvai irodájának a létesítése lesz.

A Lavrov-Demirtas találkozó erőteljes orosz rátaposás lesz az ankarai rezsim tyúkszemére, mert aligha csak egy moszkvai képviseleti iroda nyitás szerepel a találkozó napirendjén.

Pedig van már épp elég gondja az olajbiznisz vészes apadása miatt az Erdogan-klánnak. Szíriai és iraki pátyoltjaik bukták olajlétesítményeik majd 90 százalékát. Ez pedig igen komoly érvágás az Erdogan-maffia konyhapénzkeretén. Ha pedig a birodalom délkeleti végein keményedni fog a helyzet-márpedig borítékolható hogy keményedni fog-az EU-tól folyósítandó hárommilliárd euronyi migránsfejpénz csak egy csepp lesz az üres háborús büdzséhez. Abból pedig komoly politikai bukfencre számíthat a reménybeli Új Ottomán Birodalom Kardigan Szultánja!

Szíriában pedig egyre nyögi az iszlám “Kalifátus” az orosz légierőt.

A vasárnap Idlib-tartományi székhely féregfajzatjainak fészkei ellen intézett légicsapások rendesen megritkították a sátánfajzatok egyedállományát. Ráadásul az ISIS “Legfelsőbb Bírósága” is megsemmisült, a “Legfőbb Bíróval” együtt. A shariyaközpont megintcsak pótolhatatlan “szellemi” és egyedveszteséget jelent a hóhérda számára.

Ám hogy az oroszok is biztosak legyenek a dologban, tegnap este egy kis prológot szerveztek. Ismét nem volt jó érzés ISIS pribéknek lenni Idlibben.

Persze Szíria más területein is sűrűn “allahuakhbaroztak” a “mérsékelt” banditáktól az ISIS-pribékekig. Az orosz-szír légipáros a levegőből, míg a szír kormányerők a velük szövetséges milíciákkal a földön-Damaszkuszban pedig a föld alatt is-tették a dolgukat.


http://www.balrad.com/2015/12/22/erdogan-tobb-butyket-is-szoritja-mar-a-papucs/

Amerikai lobbisták törvényeket íratnak Magyarországon?

Egy amerikai lobbista el akarta intézni, hogy Magyarországon hozzanak egy az őt fizető cég számára kedvező törvényt. Nem sikerült neki. Az Egyesült Államok emiatt kitiltott valakiket, de nem mondják meg, kiket. Erre egy ellenzéki párt egy egész kampányt épített, a pártokat és újságíróikat pedig feltűnően nem érdekli, hogy amerikai cégek törvényeket akarnak hozni Magyarországon.

Az ügyészség vádat emelt egy egyelőre bizonytalan kilétű személy ellen, aki azt ígérte egy amerikai vállalatnak, hogy 2 milliárd forintért cserébe el tudja intézni az általuk várt törvénymódosítást. A főügyész elmondása szerint egy Magyarországon jelen lévő amerikai étolajgyártó cég, a Bunge szenvedett a piacon sebesen terjedő áfacsalt étolajok miatt, emiatt felkért egy lobbistát, hogy járjon közben az étolajáfa 27%-ról 5%-ra csökkentése érdekében, mert az értelmetlenné tenné az áfacsalást. A lobbista által felkeresett személy – a későbbi vádlott – közölte; kétmilliárd forintért elintézi a kívánt törvénymódosítást – mire az amerikai cég természetesen azonnal hátat fordított a kétes ügyletnek, és jelezte a nagykövetségnek, hogy itt korrupció zajlik.

Látható; ebben a történetben az amerikai cég a makulátlan szőke herceg fehér lovon, aki korrupciós ügyletbe még véletlenül se keveredik, sőt mi több, a korrupció bármely formája elűzi őt, mint fény a sötétet. A nyugati világ felvilágosult makulátlansága találkozott a korrupt félbalkáni magyarokkal. A sajtó pedig – balliberális és jobboldali egyaránt – megelégszik ezzel a magyarázattal. Pedig felmerülhetnek olyan kérdések, mint:

• Amerikai lobbisták rendszeresen megkeresnek befolyásos személyeket, hogy elintézzenek egy törvénymódosítást Magyarországon, és a sajtó ezt nem tartja említésre méltónak?
• Ezek a lobbisták általában milyen ellenszolgáltatást adnak, amikor épp hozni akarnak egy törvényt Magyarországon? Konkrétan ebben az esetben, kinek és mit intézett volna el az amerikai vállalat lobbistája, hogy cserébe meghozza az általa várt törvénymódosítást?
• Adnak-e egyáltalán az amerikai üzletfelek valamilyen anyagi ellenszolgáltatást, vagy Magyarországon vannak olyan vezetők, akik amerikai cégek kérésére feltétel nélkül elintézik egy törvény megszavaztatását?

Kétmilliárd forintért törvényeket árulni – az valóban korrupció. Emiatt is emeltek vádat a vádlott ellen. Tehát, miután a vádemelés megtörtént, és folyamatban van az ügy kivizsgálása, ennél sokkal égetőbb kérdéseket is fel kell tenni.

• Ez egy normális, elfogadott dolognak mondható ma Magyarországon, hogy amerikai vállalatok számukra kedvező törvényeket íratnak a magyar törvényhozókkal, az országgyűlés pedig megszavazza?

Egyelőre úgy tűnik, a jobboldali ellenzék számára sem zavaró tényező, hogy egy amerikai vállalat akar a mi hazánkban törvényeket hozni. Apáti István, a Jobbik alelnöke szerint a kormány működését jellemzi, hogy mindennek és mindenkinek megvan az ára. Ha valaki bizonyítottan korrupt, minden bizonnyal a párttársai is korruptak. Kiterjesztenék a korrupciós botrányt a politikai ellenfélre, miközben az amerikai cég által jelzett eredeti probléma – vagyis, hogy rengeteg vállalkozás elcsalja az áfát -, kivizsgálatlanul marad. Pedig az ügy akár egy olyan kérdést is felvethet:

• melyik politikus cége érintett áfacsalásban, és kin keresztül intézi el, hogy ezért büntetlen maradjon?

Ez egy kényes, nem csak a piacszerzésben érdekelt amerikai céget, hanem a magyar nemzetgazdaságot is érintő probléma, hiszen amennyi pénzt a cégek elcsalnak, annyival korlátozzák az állam mozgásterét. Az ügynek emellett nagyon lényeges vonatkozása – amit az ellenzék érthető okokból nem tesz szóvá -, hogy amennyiben az amerikai cégnek tudomása van arról, hogy valamely magyar vállalatok elcsalják az étolajáfát, ezekről miért nem tesz bejelentést? Az említett vállalatnak – Bunge – láthatóan bűncselekményekről van tudomása, ennek ellenére nem tett feljelentést, hanem kerülő-úton, egy lobbistán keresztül akar törvényt hozni Magyarországon.

Amennyiben az Egyesült Államok hozzá akarna járulni ahhoz, hogy a piaci ellenfelek ne kerülhessenek áfacsalással előnyösebb helyzetbe, nyíltan közölhetné, hogy melyek azok a vállalatok, amelyek tudomásuk szerint törvénytelenül működnek (bizonyítékkal, hogy az ügyben eljárás indulhasson).

• Amennyiben az Egyesült Államok le akarna számolni az őket – állítólag – zavaró korrupcióval, nyíltan közölhetné azoknak a nevét, akiket korrupciós ügyletek miatt kitiltott – ezáltal azon információkat is nyilvánosságra hozná, hogy az egyelőre meg nem nevezett személyek milyen korrupciós ügyletekben érintettek (tehát bizonyítékkal támasztaná alá a vádakat).

Ennek ellenére az Egyesült Államok nem szolgáltat információkat se a törvénysértő módon működő piaci ellenfelekről, se a kitiltott személyek korrupciós ügyleteiről, inkább elhallgatják az általuk bevallottan ismert bűncselekményeket. Mivel konkrét információt nem hoznak nyilvánosságra, érdemes feltenni a kérdést:

miért nem teszik, és mikor fogják mégis megtenni?

Az ügyészség által adott információk szerint ebben a korrupciós ügyben a nyomozást 2014. október 21-én rendelték el, a vádirat pedig 2015. december 11-i. A konkrét ügyről megjelenő információkat az ellenzék láthatóan arra használja, hogy visszahivatkozzon a “kitiltási botrányra”, majd találgatásokba bocsátkozzon, hogy vajon kit tiltottak ki az amerikaiak. Ez némileg megmagyarázza, miért nem mond az Egyesült Államok konkrét neveket:

• ameddig nem ismert a kitiltott személyek neve, az ellenzéki pártok ebből politikai előnyt tudnak kovácsolni. A kitiltott személyek nem megnevezését az Egyesült Államok éveken át politikai nyomásgyakorlásra tudja használni, aminek hatékonysága annál nagyobb, minél közelebb vagyunk időben az országgyűlési választásokhoz.

Washington egészen a választásokig a címlapokon tudja tartani a “valakit kitiltottunk, de nem mondjuk meg, kit”, témát, míg végül – közvetlen a választások előtt – közölheti a neveket, és ezzel előidézheti egy olyan kormánypárt bukását, amivel szemben láthatóan nyomásgyakorláshoz kell folyamodnia (vagyis nem mindenben szolgálja ki az amerikai külügyi érdeket). Eközben a napnál is világosabb, hogy amennyiben az Orbán-kormány újra minden téren és feltételek nélkül teljesíti az amerikaiak követeléseit, nem fognak nyilvánosságra jutni a nevek, a liberális sajtó és a jobboldali ellenzék egyaránt hiába várakozott a nagy korrupciós botrányra. Pedig – tekintve a Jobbik jelenlegi retorikáját – láthatóan ezzel számolnak.

Apáti bírálta, hogy nem tudni, a kitiltottak közt vannak-e a NAV-elnök munkatársai vagy Habony Árpád – és ezt egészen a választásokig folytathatják, különböző kormányközeli személyeket megnevezve -, tehát az Egyesült Államok egy éveken át használható politikai fegyvert szolgáltat azzal, hogy nem közli a kitiltott személyek nevét. A politikus azt mondja, “ha igazak a feltételezések, akkor ebbe a kormánynak bele kell buknia” – de mikor derül ki, hogy igazak-e a feltételezések? Minden bizonnyal a választások előtt. Hogy mindeközben bizonyos cégek továbbra is büntetlenül áfát csalnak, a magyarországi törvények pedig néha amerikai lobbisták “közbenjárására” születnek, azzal továbbra sem foglalkoznak a pártok, a fővonalú média pedig inkább nem feszegeti a kérdést. Ezidáig pontosan hány törvény született Magyarországon amerikai lobbisták” közbenjárására”, és ezek ellentétben álltak-e a magyar nemzeti érdekkel? Kik és milyen juttatásokat kaptak azért, hogy a lobbistákat fizető amerikai vállalatok kedvéért meghozzanak bizonyos törvényeket Magyarországon?


http://www.hidfo.ru/2015/12/amerikai-lobbistak-torvenyeket-iratnak-magyarorszagon/

Az energetikában kezdődik Európa belső átalakulása

A dél-európai országok nem részesülhetnek a tavaly év végén lemondott Déli Áramlat projekt előnyeiből, annak ürügyén, hogy “ne legyenek az orosz gáztól függő helyzetben”. Ehelyett az orosz gáztól és Németországtól is fokozott függésbe kerülnek, mert a Déli Áramlat helyett megvalósul az “Északi Áramlat 2”. Úgy tűnik, Berlin számára az orosz gáztól függés a gyakorlatban nem probléma, mindössze saját befolyását akarja fenntartani az Európai Unió tagállamai felett.

Angela Merkel mindinkább célkeresztbe kerül az Európai Unió tagállamainak vezetői körében. Ezúttal nem a migrációs válság kezelése, hanem a Berlin által használt kettős mérce okoz gondokat; több mint egy éve egyértelmű, hogy a Déli Áramlat gázprojekt nem valósul meg, miközben a német vezetők hangsúlyozzák, hogy az Európai Uniónak csökkentenie kell függését az orosz gáztól. Ennek okán számos, a Déli Áramlathoz kötődő projekttől estek el a déli tagállamok, az oroszellenes szankciók pedig további károkat okoznak ugyanezen országoknak. Németország megakadályozta, hogy a déli országok közvetlen az orosz gázmezőkről jussanak hozzá a földgázhoz – ehelyett maga felvásárolja az orosz gázt, hogy továbbértékesíthesse azt a déli tagállamok számára. A helyzet alakulásából egyértelműen látható; ma Európában nem kérdés, hogy szükség van-e az orosz földgázra. Németország maga is az orosz gázt vásárolja fel, mert a gazdasági realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni.

• A függés felszámolása mint retorikai elem az Európai Unió belső átalakulásának tünete; amennyiben egyes tagállamok közvetlen az orosz gázmezőkről jutnak az energiahordozóhoz, csökkenne a Németországtól való gazdasági függésük, ezért Berlin politikai befolyása is erodálódna ezekben az országokban. Az Európai Unió többpólusúvá válásának lehetősége fenyegeti a német befolyást, ezért a tagállamokat az “orosz függés” felszámolásával hitegetik, miközben ezeket a gazdasági kapcsolatokat Berlin nem felszámolná, hanem saját kezében összpontosítaná.

Az “Északi Áramlat 2” gázprojekt Oroszországból – a Balti-tengeren keresztül – közvetlen Németországba fogja eljuttatni az orosz gázt, ami – nem nehéz mindezt belátni – nem az orosz gáztól való függés csökkentése. A Deutsche Wirtschafts Nachrichten német lap azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy Berlin kettős játszmája újabb vitát robbantott ki az Európai Unió tagállamai közt, és az “Északi Áramlat 2” projekt körül kibontakozó vita az EU mindinkább mélyülő megosztottságát mutatja. Matteo Renzi olasz kormányfő az uniós vezetők hétvégi találkozóján élesen kritizálta Merkel újabb kettősmércéjét, és hangsúlyozta, hogy amennyiben az “Északi Áramlat 2” megvalósul, a Déli Áramlat elgáncsolása semmivel nem indokolható. Az Európai Unió éppen most hosszabbítaná meg az Oroszország elleni szankciókat, de ennek ellenére Németország olyan gázüzletet köt, amire láthatóan nem vonatkozik ugyanez a rendelkezés. Miközben a Déli Áramlat elgáncsolása gyakorlatilag a déli tagállamok egy jelentős gazdasági lehetőségének eltulajdonítását jelenti, az oroszellenes szankciók minden más szektorban is komoly károkat okoznak az európai gazdaságoknak. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke maga is elismerte; Európa nem csökkenti az orosz gáztól függést, hiszen az “Északi Áramlat 2” projekttel a Gazprom piacvezetővé válik Németországban.

A DWN jelentése hangsúlyozza, hogy a német kormány döntése egy újabb szektorban is felszínre hozza az Európai Unió megosztottságát, és mostanra egyértelmű; Európa az energetikában is végletesen megosztott. Harc kezdődik a német monopólium és periféria-országok közt, ami egy újabb, az EU dezintegrálódása irányába ható centrifugális erővé válhat.


http://www.hidfo.ru/2015/12/az-energetikaban-kezdodik-europa-belso-atalakulasa/