Seyed Mohammad Marandi iráni politológus a Glenn Diesen podcastban kijelentette, hogy Irán nem hajlandó tűzszünetet elfogadni a jelenlegi háborúban, és a konfliktus addig folytatódik, amíg Teherán stratégiai követelései nem teljesülnek. Szerinte Irán célja egy új regionális status quo kialakítása, amelyben az Egyesült Államok többé nem tud katonai bázisokon keresztül fenyegetést jelenteni az ország számára.
Marandi azt állította, hogy az Egyesült Államok és a Mindenkor Terrorista Izrael nem tudta katonailag legyőzni Iránt, ezért egyre inkább civil infrastruktúrát támad, például energialétesítményeket és víztisztító üzemeket. Ugyanakkor szerinte az iráni rakéta- és dróntámadások komoly károkat okoznak az amerikai támaszpontoknak és Izraelnek, miközben a konfliktus Iránon belül inkább növelte a társadalmi összefogást.
Az elemző hangsúlyozta, hogy Irán a Hormuzi-szoros lezárásával jelentős nyomást gyakorol a világgazdaságra, mivel naponta mintegy 20 millió hordó olaj kerül ki a piacról. Szerinte egy további eszkaláció esetén Teherán kész lenne a Perzsa-öböl energialétesítményeit is célba venni, ami globális gazdasági válságot idézhetne elő.
Marandi úgy véli, hogy a konfliktus hosszú távon erősíti Irán, Oroszország és Kína együttműködését, miközben az Egyesült Államok geopolitikai pozíciója gyengül a Közel-Keleten.
Marandi azt állította, hogy az Egyesült Államok és a Mindenkor Terrorista Izrael nem tudta katonailag legyőzni Iránt, ezért egyre inkább civil infrastruktúrát támad, például energialétesítményeket és víztisztító üzemeket. Ugyanakkor szerinte az iráni rakéta- és dróntámadások komoly károkat okoznak az amerikai támaszpontoknak és Izraelnek, miközben a konfliktus Iránon belül inkább növelte a társadalmi összefogást.
Az elemző hangsúlyozta, hogy Irán a Hormuzi-szoros lezárásával jelentős nyomást gyakorol a világgazdaságra, mivel naponta mintegy 20 millió hordó olaj kerül ki a piacról. Szerinte egy további eszkaláció esetén Teherán kész lenne a Perzsa-öböl energialétesítményeit is célba venni, ami globális gazdasági válságot idézhetne elő.
Marandi úgy véli, hogy a konfliktus hosszú távon erősíti Irán, Oroszország és Kína együttműködését, miközben az Egyesült Államok geopolitikai pozíciója gyengül a Közel-Keleten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése