Neil Oliver szerint az elmúlt években alapvető sérülést szenvedett a társadalom és az állam közötti bizalmi viszony. Úgy látja, hogy milliók számára végleg elveszett a hit az államban, a tudományban és az orvosi intézményrendszerben. Ennek oka az egyéni szabadságjogok szerinte példátlan korlátozása: a személyes adatok védelmének felszámolása, a testi autonómia csorbítása, a szólás-, mozgás- és munkaszabadság korlátozása. 
Oliver autoriter hatalomgyakorlásról beszél, amely szerinte tudatosan és élvezettel vont el alapvető jogokat az emberektől. Állítása szerint ennek természetes következménye a társadalmi harag fokozódása, amely már nem rejtett, hanem egyre nyíltabban jelenik meg világszerte. Felteszi a kérdést: mi mást vártak a döntéshozók, amikor „folyamatosan szorították a csavarokat”. 
Érvelése szerint aki sarokba van szorítva, akitől mindent elvettek – vagy aki úgy érzi, nincs több vesztenivalója –, az egyfajta végső szabadságállapotba kerül, ahol már nem kötik a korábbi korlátok. Oliver ebből arra következtet, hogy komoly társadalmi „vihar” közeleg, és azok, akik hosszú időn át haszonélvezői voltak ennek a rendszernek, most kezdik megérezni a változás szelét.