A Magyar Békekör Facebook oldalának egyik norvég követőjétől kaptuk az alábbi levelet:

Ha az emberek elvesztik a bizalmukat, a legszilárdabb rendszer is megbukik

Brüsszel szívében, ahol csillognak az üvegboltozatok és minden folyosón érződik a hatalom aurája, forr az elégedetlenség.  Nem lehet tovább elhallgattatni.

Európa régen a békét, az együttműködést, és a reményt ígérte.  Manapság, naponta veszít hiteléből, és ez már az egész építményt alapjaiban fenyegeti.

Ahogy terjeszkedett, úgy nőtt az Európai Unión belül a távolság az emberek és a vezetés között.

Ami ideális nemzetközi partnerkapcsolatnak indult, mára túlságosan felülről irányítottá vált.  A megosztottságot legjobban Ursula von der Leyen testesíti meg.

Az elforduló kontinens

A Tagesspiegel német napilap 2025. májusi száma szerint a németek 61 százaléka gondolja úgy, hogy az EU-nak túl sok hatalma van a nemzeti intézményekhez képest.

Egy páneurópai YouGov felmérés szerint, mely ugyanakkor készült, 54 százalékuk ellenzi, hogy Ursula von der Leyen az EU elnökeként folytassa munkáját 2029 után.

Franciaországban 10-ből 6 válaszadó gondolja úgy, hogy az „EU rossz irányba tart”, Olaszországban és Hollandiában az emberek kétharmada nem bízik az EU vezetésében.  (Források: YouGov EU Survey 2025, Politico Europe, La Repubblica, Tagesspiegel)

Ezek a közvélemény kutatási adatok rendszerint hiányoznak az európai sajtótájékoztatókból.

A Berlaymont kifényesített kommunikációiban nem szoktak szerepelni.

De hallani őket az utcákon, online fórumokon, parlamentek előtti tüntetéseken, és az olyan médiumokban, amelyek mernek kérdéseket feltenni.

Ezekből egyre nyilvánvalóbb, hogy fogytán a bizalom.

A vezetők nyomás alatt

2025. júliusában von der Leyen ellen bizalmi szavazást indított az Európai Parlament.

Nem járt sikerrel, de 175 képviselő von der Leyen elmozdítása mellett szavazott, ez pedig tekintélyes szám, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a rendszer a pártfegyelemre és a politikai konszenzusra épül.

A The Guardian, Der Spiegel, Euractiv médiumokban megjelent cikkek szerint több parlamenti tag úgy nyilatkozott, hogy von der Leyen az EU-t államként kezeli.  A döntések magán szövegű üzeneteken keresztül születnek.  A covid járvány alatt milliárd eurós szerződések köttettek meg, majd kerültek nyilvánosságra.

A leghírhedtebb eset a Pfizer szerződés: a tárgyalások von der Leyen és a cégigazgató közötti telefon üzeneteken keresztül történtek.
Amikor újságírók ezekkel az üzenetekkel kapcsolatban kérdéseket tettek fel, a válasz az volt, hogy „már nincsenek meg”.

Ez politikai földrengést okozott.  Nem az esetleges vakcina-ellenesség miatt, hanem azért, mert az európai polgárok hirtelen rádöbbentek, hogy a brüsszeli elit a sötétség leple alatt operál, közben pedig a tagállamoknak ki kell üríteniük a perselyeiket.

Európa az utóbbi években több válságon ment keresztül: covid járvány, infláció, energiakimaradások, az Ukrajnai háború, a városokat és a vidéket megosztó klímapolitika.

Mindeközben az Európai Bizottság egyre többet követel: több segélyt, több bürokráciát, és több pénzt.

Ezt különösen a déli és a keleti tagállamok viselik nehezen.

A 2024-ben és 2025-ben történt gazdatüntetések, melyeken traktorokkal torlaszolták el az utakat Németország és Lengyelország között, nem csak az újonnan bevezetett  környezetvédelmi szabályok miatt történtek. A gazdák a politikai rendszer ellen tiltakoztak, mert szerintük ideológia-vezérelt és a gyakorlati szempontokat figyelmen kívül hagyja.

Egy német gazda mondta a Focus Online hírcsatornának: „mi az együttműködésre szavaztunk, nem arra, hogy egy birodalom provinciájának tekintsenek minket”.


A gyámkodás megöli az együttműködést

Az EU mögötti eredeti elgondolás szerint az alapköveket az embereknek kellene képezniük.

De ma már sokan inkább csak egy üvegpalotát látnak, ahol az elit saját magát szolgálja.

A nemzeti parlamenteket Brüsszel végrehajtó irodákká silányítja, a Brüsszelben hozott döntések puszta végrehajtóivá válnak. Azokat megválasztott képviselőket pedig, akik ezt meg merik kérdőjelezni, populistának vagy Európa-ellenesnek bélyegzik.


És itt feltűnik egy erkölcsi ellentmondás:

A hatalom lehetséges visszaélései ellen felépített rendszerben megjelentek az olyan mechanizmusok, amelyek elnyomják a bíráló hangokat.
Nem az európai ideál foszlik szerte, hanem erkölcsi alapja párolog el.

Rés az ideális és a valós között

Ursula von der Leyen gyakran beszél európai értékekről: demokráciáról, emberi jogokról, szolidaritásról.

De sokan kérdezik, hol marad a szolidaritás akkor, amikor kisvállalkozások mennek tönkre a szabályzások miatt, míg a multinacionális vállalatok állami támogatást élveznek, és az adótörvények is nekik kedveznek?

Hol a demokrácia, amikor a nemzeti parlamentek büntetésben részesülnek, ha valamire nemet mondanak?

És hol az emberi méltóság, amikor európai polgárok tömegei veszítik el a megélhetésüket, miközben a bürokrácia több tízezer új álláshellyel bővül?

Erősödő csendes ellenállás

A von der Leyen elleni jelenlegi ellenállás nem elsősorban jobboldali populistákból áll, annak ellenére, hogy ilyen állításokat gyakran hallani. Az ellenállás pártokon átívelő és erkölcsi alapú. Gazdák, tanárok, kisiparosok, kisvállalkozók, egyetemi alkalmazottak, sőt, olyan bürokraták is, akik egykor hittek a rendszerben, de újabban elhallgattatják őket.

Sokak szerint csendes forradalom zajlik: a tömeg nem lenget, és nem is éget zászlót.  Csak hangoskodás nélkül, határozottan hátat fordít.

Minden rendszer rémálma az ilyen ellenzék.

A megmentésre érdemes Európa

Az Európai Unió lehetett volna sikertörténet. Lehetett volna az egység, a tudás, és az igazság jelképe, híd a nemzetek között, nem pedig trón a fejük felett.

De ma sokan úgy gondolják, az Európai Unió elvesztette az erkölcsi iránytűjét.
Von der Leyennek nem annyira az őt ellenző jelszavakkal kell szembenéznie, mint inkább a saját maga által okozott bizalomhiánnyal.

A bizalmat nem lehet rendeletbe foglalni, hanem ki kell érdemelni, és meg is kell tartani.

Amikor az európaiak azt mondják, hogy „nem a mi nevünkben”, akkor nem Európa ellen lázadnak, hanem megmenteni próbálják Európát.

Az Unió csak akkor marad meg, ha újra felfedezi a szívét

Európának az embereket kell szolgálnia, nem a hivatalokat.

A vezetésnek előszőr meg kell hallgatnia az embereket és csak utána szabad intézkedéseket hozni.

A rendszer tükrözze vissza azokat a célokat, amelyekért létre hozták, a hatalomnak nem szabad az emberi méltóság és a nemzetek önrendelkezése fölé emelkedni.

Mi vagyunk Európa.

Mi vagyunk Norvégia.  mi vagyunk Svédország, mi vagyunk Belgium, Bulgária, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Írország, Olaszország, Horvátország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Csehország, Németország, Magyarország, és Ausztria.

Mi vagyunk a nép, nem a brüsszeli elit.

Források:
– YouGov EU Survey, Április 2025
– Tagesspiegel, Május 21, 2025
– Politico Europe, Július 14, 2025
– The Guardian, Július 10, 2025
– Der Spiegel, Július 12, 2025
– La Repubblica, Május 15, 2025
– Focus Online, Március 22, 2025
– Euractiv, Július 11, 2025

 

Magyarra fordította: Hetényi Balázs

Kiadta: Magyar Békekör