A mega eurázsiai szervezetek és a hozzájuk tartozó projektek most rekordsebességgel közelednek egymáshoz, az egyik globális pólus messze megelőzi a másikat.

A gazdasági folyosók háborúja most teljes gőzzel halad előre, és máris megkezdődött az Oroszországból Indiába irányuló, a Nemzetközi Északi-Déli Szállítási Folyosón (INSTC) keresztül megvalósuló, mindent megváltoztató első áruforgalom.

Keletről és nyugatról egyaránt nagyon kevesen tudják, hogy ez valójában már régóta készülődik: az Oroszország-Irán-India megállapodást egy rövidebb és olcsóbb eurázsiai kereskedelmi útvonal megvalósításáról a Kaszpi-tengeren keresztül (a Szuezi-csatornához képest) 2000-ben írták alá először, a szeptember 11. előtti korszakban.

A teljes üzemkész állapotban lévő INSTC az eurázsiai integráció egyik erőteljes védjegye - az Övezet és Út Kezdeményezés (BRI), a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) és nem utolsósorban az általam két évtizeddel ezelőtt "Pipelineisztánnak" nevezett projekt mellett.

A Kaszpi-tenger kulcsfontosságú

Nézzük meg először, hogyan hatnak egymásra ezek a vektorok.

A jelenlegi gyorsulás gyökerei Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a közelmúltban tett látogatásában rejlenek, amelyet Türkmenisztán fővárosában, Aszgabatban tett a 6. Kaszpi-tengeri csúcstalálkozóra. Ez az esemény nemcsak a fejlődő orosz-iráni stratégiai partnerséget emelte mélyebb szintre, hanem döntő fontosságú, hogy mind az öt Kaszpi-tenger parti állam megállapodott abban, hogy a NATO hadihajók és bázisok nem tartózkodhatnak a helyszínen.

Ez lényegében a Kaszpi-tengert virtuálisan orosz tóvá, kisebb mértékben iráni tóvá alakítja - anélkül, hogy a három "stán", Azerbajdzsán, Kazahsztán és Türkmenisztán érdekeit veszélyeztetné. Minden gyakorlati szempontból Moszkva egy fokkal szorosabbra fűzte a hatalmát Közép-Ázsiában.

 

 

Mivel a Kaszpi-tengert az egykori Szovjetunió által épített Volga menti csatornák kötik össze a Fekete-tengerrel, Moszkva mindig számíthat egy kisebb hajókból álló - kivétel nélkül erős rakétákkal felszerelt - tartalékflottára, amelyet szükség esetén pillanatok alatt át lehet helyezni a Fekete-tengerre.

Az Iránnal való szorosabb kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok most párhuzamosan haladnak a három "sztán" orosz mátrixhoz való kötésével. A gázban gazdag Türkmenisztán köztársaság a maga részéről történelmileg sajátos módon - eltekintve attól, hogy exportjának nagy részét Kínának ajánlja fel.

A vitathatatlanul pragmatikusabb, fiatal, új vezetője, Serdar Berdimuhamedow elnök vezetésével Aszgabat végül úgy dönthet, hogy az SCO és/vagy az EAEU tagja lesz.

A Kaszpi-tenger partján fekvő Azerbajdzsán viszont egy összetett eset: egy olaj- és gáztermelő, akit az Európai Unió (EU) szemmel tart, hogy Oroszország alternatív energiaszállítójává váljon - bár ez nem egyhamar fog bekövetkezni.

A nyugat-ázsiai kapcsolat

Irán külpolitikája Ebrahim Raisi elnök alatt egyértelműen eurázsiai és globális déli irányt követ. Teherán a szeptemberi szamarkandi csúcstalálkozón hivatalosan is teljes jogú tagként csatlakozik az SCO-hoz, míg a BRICS-hez való csatlakozásra vonatkozó hivatalos kérelmét már benyújtották.

Purnima Anand, a BRICS Nemzetközi Fórum vezetője kijelentette, hogy Törökország, Szaúd-Arábia és Egyiptom is nagyon szeretne csatlakozni a BRICS-hez. Ha ez megtörténik, 2024-re egy erős nyugat-ázsiai, észak-afrikai központhoz juthatunk, amely szilárdan beágyazódik a többpólusú világ egyik kulcsfontosságú intézményébe.

Mivel Putyin a jövő héten Teheránba utazik háromoldalú orosz-iráni-török tárgyalásokra, amelyeken állítólag Szíriáról tárgyalnak, Recep Tayyip Erdogan török elnök minden bizonnyal fel fogja vetni a BRICS témáját.

Teherán két párhuzamos vektoron mozog. Amennyiben a Közös Átfogó Cselekvési Terv (JCPOA) újjáéled - amire jelen állás szerint elég halvány esély van, figyelembe véve a legutóbbi bécsi és dohai balhékat -, az taktikai győzelmet jelentene. Az Eurázsia felé való elmozdulás azonban teljesen új stratégiai szintet jelent.

Az INSTC keretében Irán maximálisan ki fogja használni a geostratégiailag kulcsfontosságú Bandar Abbas kikötőjét - a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl között, Ázsia, Afrika és az indiai szubkontinens kereszteződésében.

Bármennyire is nagy diplomáciai győzelemként lehet feltüntetni, egyértelmű, hogy Teherán nem fogja tudni teljes mértékben kihasználni a BRICS-tagságot, ha a nyugati - különösen az amerikai - szankciókat nem oldják fel teljesen.

 

 

Csővezetékek és a "stans"

Meggyőző érvként felhozható, hogy Oroszország és Kína végül is betöltheti a nyugati technológiai űrt az iráni fejlesztésekben. De ennél sokkal többre képesek az olyan platformok, mint az INSTC, az EAEU vagy akár a BRICS.

A "Pipelineistan" túl a gazdasági folyosók háborúja még összetettebbé válik. A nyugati propaganda egyszerűen képtelen elismerni, hogy Azerbajdzsán, Algéria, Líbia, Oroszország szövetségesei az OPEC-ben, sőt még Kazahsztán sem igazán lelkesedik azért, hogy növeljék olajtermelésüket Európa megsegítésére.

Kazahsztán trükkös eset: Közép-Ázsia legnagyobb olajtermelője, és Oroszország és Türkmenisztán után jelentős földgázszállítóvá válik. Kazahsztánban több mint 250 olaj- és gázmezőt üzemeltet 104 vállalat, köztük olyan nyugati energiaipari óriások, mint a Chevron, a Total, az ExxonMobil és a Royal Dutch Shell.

Míg a kőolaj, földgáz és kőolajtermékek exportja Kazahsztán kivitelének 57 százalékát teszi ki, addig a földgáz Türkmenisztán költségvetésének 85 százalékát adja (a kivitel 80 százalékát Kínának kötik le). Érdekesség, hogy a Galkynysh a második legnagyobb gázmező a Földön.

A többi "stans" képest Azerbajdzsán viszonylag kis termelő (annak ellenére, hogy a kőolaj a teljes export 86 százalékát teszi ki), és alapvetően tranzitország. Baku szupergazdagsági törekvéseinek középpontjában a déli gázfolyosó áll, amely nem kevesebb, mint három vezetéket foglal magában: Baku-Tblisi-Erzurum (BTE); a török vezetésű Transz-anatóliai Földgázvezeték (TANAP); és a Transz-Adria (TAP).

A probléma ezzel a betűfesztivállal - BTE, TANAP, TAP - az, hogy mindegyikhez hatalmas külföldi beruházásokra van szükség a kapacitás növeléséhez, ami az EU-ból fájóan hiányzik, mert minden egyes eurót a nem megválasztott brüsszeli eurokraták arra fordítanak, hogy "támogassák" azt a fekete lyukat, amely Ukrajna. Ugyanezek a pénzügyi gondok vonatkoznak egy esetleges transzkaszpi-tengeri csővezetékre is, amely a TANAP-hoz és a TAP-hoz is kapcsolódna.

A gazdasági folyosók háborújában - a "Pipelineistan" fejezetben - döntő szempont, hogy az EU-ba irányuló kazah olajexport nagy része Oroszországon keresztül, a Kaszpi-tengeri Pipeline Konzorciumon (CPC) keresztül halad. Alternatívaként az európaiak a még homályos transzkaszpi nemzetközi szállítási útvonalon, más néven Középső folyosón (Kazahsztán-Türkménisztán-Azerbajdzsán-Georgia-Törökország) gondolkodnak. A múlt hónapban aktívan tárgyaltak erről Brüsszelben.

A lényeg az, hogy Oroszország továbbra is teljes mértékben uralja az eurázsiai csővezeték-sakktáblát (és akkor még nem is beszéltünk a Gazprom által üzemeltetett, Kínába vezető Power of Siberia 1 és 2 csővezetékekről).

A Gazprom vezetői túl jól tudják, hogy az EU-ba irányuló energiaexport gyors növelése szóba sem jöhet. A Teheráni Egyezményt is figyelembe veszik - amely segít megelőzni és ellenőrizni a szennyezést és fenntartani a Kaszpi-tenger környezeti integritását, és amelyet mind az öt part menti tagország aláírt.

 

 

A BRI megtörése Oroszországban

Kína a maga részéről bízik abban, hogy az egyik legfőbb stratégiai rémálma végül eltűnhet. A hírhedt "menekülés Malakkából" minden bizonnyal megvalósul, Oroszországgal együttműködve, az Északi tengeri útvonalon keresztül, amely a Kelet-Ázsiából Észak-Európába vezető kereskedelmi és összeköttetési folyosót 11 200 tengeri mérföldről mindössze 6500 tengeri mérföldre rövidíti. Nevezzük ezt az INSTC sarki ikertestvérének.

Ez megmagyarázza azt is, hogy Oroszország miért építette a legmodernebb jégtörők széles skáláját.

Itt van tehát az Új Selyemutak (az INSTC a BRI-vel és az EAEU-val párhuzamosan halad), a Pipelineistan és az Északi tengeri útvonal összekapcsolása, amely a nyugati kereskedelmi dominancia teljes felforgatására készül.

Természetesen a kínaiak már jó ideje tervezik ezt. Már a Kína sarkvidéki politikájáról szóló első, 2018. januári fehér könyvből kiderült, hogy Peking célja, hogy "más államokkal közösen" (vagyis Oroszországgal) tengeri kereskedelmi útvonalakat valósítson meg az Északi-sarkvidéken a Sarkvidéki Selyemút keretében.

És mint az óramű pontossággal, Putyin ezt követően megerősítette, hogy az Északi tengeri útvonalnak kölcsönhatásban kell lennie a kínai tengeri selyemúttal, és ki kell egészítenie azt.

Az orosz-kínai gazdasági együttműködés olyan sok összetett, konvergens szinten fejlődik, hogy már az is szédítő élmény, ha valaki csak követi az egészet.

Egy részletesebb elemzés feltár néhány finomabb pontot, például azt, hogy a BRI és az SCO hogyan hat egymásra, és hogy a BRI-projekteknek hogyan kell alkalmazkodniuk Moszkva ukrajnai Z hadműveletének szédítő következményeihez, nagyobb hangsúlyt fektetve a közép- és nyugat-ázsiai folyosók fejlesztésére.

Mindig is kulcsfontosságú figyelembe venni, hogy Washington egyik legfontosabb stratégiai célja az Oroszország elleni könyörtelen hibrid háborúban mindig is az volt, hogy az orosz területet átszelő BRI-folyosókat megtörje.

Jelen állás szerint fontos felismerni, hogy a BRI-projektek tucatjai az ipar és a beruházások, valamint a határokon átnyúló régióközi együttműködés terén végül is a Nagy-Eurázsiai Partnerség orosz koncepciójának megszilárdítását fogják szolgálni - amely lényegében a multilaterális együttműködés kialakításáról szól az olyan szervezetekhez tartozó nemzetek széles körével, mint az EAEU, az SCO, a BRICS és az ASEAN.

Üdvözöljük az új eurázsiai mantrában: Gazdasági folyosókat, ne háborút.

https://pokolafoldon.hu/politika/eurazsiaban-teljes-lendulettel-folyik-a-gazdasagi-folyosok-haboruja